Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-03 / 180. szám

1979. augusztus 3., péntek o i?ii autelt} Közéletünk hírei Kedden temetik Kimmel Emilt A gépkocsibaleset következtében augusztus 1-én elhunyt Kimmel Emilt, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagját, a Nyomda-, a Papíripar- és a Sajtó Dolgozói Szak- szervezetének tőtitkárát augusztus 7-én (kedden) délután 14 órakor temetik a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elvtársai, barátai, harcostársai és volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. Kimmel Emil (1924—1979) A Magyar Szocialista Munkáspárt . Központi Bi­zottságának meghívására augusztus 1—2-án látogatást tett hazánkban a Chilei Szo­cialista Párt küldöttsége Clodomiro Almeydának, a párt főtitkárának vezetésé­vel. A küldöttséggel megbe­szélést folytatott Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság, titkára. A szívélyes, baráti légkör­ben lefolytatott megbeszélé­sen a két párt képviselői tá­jékoztatták egymást országa­ik helyzetéről, pártjaik te­vékenységéről. Áttekintették a nemzetközi élet időszerű A mezőhegyesi művelődési ház az 1979. évi képzőművé­szeti világhét alkalmából „Környezetünk esztétikája’" címmel fotópályázatot hir­det, főként a község neveze­tességeinek, arculatának be­mutatása és megörökítése a pályázat célja. Jelentkezhet­nek munkáikkal azok, akik kizárólag mezőhegyesi vo­natkozású épületekről, te­rekről, parkokról, utcákról készült fotókat készítenek. Részt vehetnek a versenyben fotóművészek, amatőr fotó­kérdéseit, különös tekintet­tel a latin-amerikai földrész politikai eseményeire. * * * Borbély Sándor, az MSZMP KB titkára csütör­tökön a Csepel Művek som- lyószigeti KISZ-vezetőképző táborába látogatott. A Cse­pel Művek vezetői tájékoz­tatták a nagyvállalat gazda­sági helyzetéről, a féléves eredményekről, a második fél év tennivalóiról. Borbély Sándor ezután a Csepel Mű­vek KISZ-titkárainak tanfo­lyamán előadást tartott idő­szerű gazdaságpolitikai kér­désekről, majd válaszolt a fiatalok kérdéseire. sok, klubok, egyesületek és más szervezete^ is. A beküldött munkákból kiállítást rendeznek, mely­nek megnyitóján lesz az eredményhirdetés és a díjak átadása. Az első három he­lyezett pénzjutalmat, a to­vábbi helyezettek tárgyjutal­mat kapnak. A mezőhegyesi művelődési ház (Béke park 1.) szeptember 10-ig fogad el fekete-fehér és színes pá­lyázatokat. A képek 18x24, vagy 30x40-es méretűek le­gyenek, s egy pályázó több felvételt is beküldhet. Budapesten született négy­gyermekes munkáscsalád fia­ként; apja szobafestősegéd, anyja varrónő volt. A felszabadulás előtt könyv­kötő szakmát tanult. Inas- évei után az Egyetemi Nyom­dába ment dolgozni, s mint fiatal munkás, szoros kap­csolatba került a munkás- mozgalommal. A Könyvkötő Szakszervezet ifjúsági titká­raként tevékenykedett. 1942. óta volt a párt tagja. A felszabadulás után az Általános Nyomda, majd a Révai Nyomda üzemi bizott­ságában dolgozott, 1950-től mint szakszervezeti munkás töltött be felelős tisztségeket a Művészeti Dolgozók Szak- szervezetében, majd rövid ideig a Nyomdász Szakszer­vezetben dolgozott. Ezt köve­tően öt évig az MSZMP Köz­ponti Bizottságában látott el fontos feladatokat, a párt- és a tömegszervezetek osztályá­nak helyettes vezetője volt. A munka mellett rendszere­sen tanult, gyarapította po­litikai ismereteit, műveltsé­gét. 1966-ban választották meg a Nyomda- és Papíripari Dol­gozók Szakszervezetének fő­titkárává, a SZOT-elnökség tagjává. Ugyanebben az év­ben a párt IX. kongresszu­sán magas párttisztségre je­lölték, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tag­ja lett. Azóta haláláig a párt­tagság és a szervezett dolgo­zók bizalmából kapott e tisztségeinek nagy hűséggel, mély meggyőződéssel tett ele­get. Alapos elméleti tudása, gazdag munkásmozgalmi ta­pasztalatai segítették abban, hogy a feladatokat nemcsak végrehajtotta, hanem tudato­san alakította. Szerény, fá­radhatatlan kommunista volt. Közéleti tisztasága, őszinte embersége, mély hivatástu­data példaként szolgál. (MTI) Ketten Képviselik megyénket Fotópályázat Mezőhegyesről Halászléfőző verseny Szegeden KRESZ-felmérés és kirándulás A szegedi ünnepi hetek programjaként érdekes ren­dezvényre kerül sor augusz­tus 4-én, szombaton 10 és 14 óra között Szegeden a Ha­lászcsárda előtti Roosevelt téren: itt rendezik a IV. országos halászléfőző-ver- senyt. Ezen az érdekesnek ígér­kező rendezvényen a ha­lászszakma legjobb halfőzői az ország minden területé­ről, mintegy 35-en mutatják be mesterségbeli tudásukat. Szabad tűzön, bográcsban rotyogtatják majd az ízletes eledelt, melyet az értékelés után megehetnek az érdek­lődők. A verseny kapcsán a résztvevők betekintést nyerhetnek a halászszakma titkaiba, megismerhetik a különböző halászeszközöket, halászati módszereket, a halfőzés hagyományait és régi recepteket is megtanul­hatnak. A nagyszabásúnak ígér­kező vetélkedőn megyénket két versenyző képviseli. Mindketten a gyomai Vihar­sarok Halászati Termelőszö­vetkezetből valók. Imre László, a szövetkezet halász- csárdájának a vezetője, míg Rafás György halász a szö­vetkezetben. Reméljük siker kíséri szereplésüket. Lassan 3 éve lesz, hogy át­adták az eleki nevelőotthon lakóinak a társadalmi mun­kában épített közlekedési parkot. Azóta folyamatosan tanítják a gyermekkel a közlekedést. A nemrég ké­szült felmérésen igen jól szerepeltek az állami gondo­zott gyermekek. A kérdése­ket a Békés megyei Közle- kadésbiztonsági Tanács ké­szítette. Az értékelés során kiderült, hogy igen ügyesen sajátították el a gyerekek a így dolgoznak Ózdon közlekedési szabályokat. Akik legjobban szerepeltek, azok a megyei KBT és az Állami Biztosító megyei igazgatóságától ajándékokat, játékokat és taneszközöket kaptak. A gyermekintézményt évek óta patronálja a Haj­tóművek és Festőberendezé­sek 3. számú békéscsabai gyárának két szocialista bri­gádja is. Rendszeresen meg­látogatják a gyerekeket és hasznos ajándékokkal lepik meg őket. A közelmúltban a vállalati autóbusszal a szarvasi arborétumba, a bé- késszentandrási duzzasztó­hoz és a pósteleki parkba látogattak el a gyerekek és a patronáló brigádok tagjai. A gyermekek és a felnőttek is élménygazdag napot tölt­hettek együtt megyénk szép természeti -tájain. Termésbecslő próbahalászai Augusztus 2-án, csütörtö­kön a Gyomai Viharsarok Halászati Termelőszövetke­zetben termésbecslő próba­halászatot folytattak.- Neves halászati szakembe­rek részvételével immár hagyományossá válik min­den év augusztus elején a próbahalászat. Az ország szinte minden intenzív hal­tenyésztéssel foglalkozó ku­tatója és szakembere el­mondja a közismerten jó hírnévnek örvendő HTSZ munkájáról a véleményét. A próbahalászat során ta­vanként megmérték a halak átlagsúlyát, megvizsgálták egészségi állapotukat, táp­láltságukat. A mérések alap­ján az eddig feletetett takar­mánymennyiségből és súly- gyarapodásból következtetni lehet arra, hogy az őszi és téli lehalászáskor mekkora halmennyiség és milyen mi­nőség várható. Az eseményen a halérté­kesítő vállalatok, termelő- szövetkezetek szakemberei is részt vettek, így már most meg tudtak állapodni az ősszel lehalászandó hal ér­tékesítéséről, elhelyezésé­ről. (Plavecz) A hazai CASCO Jugoszláviában is érvényes Az Állami Biztosítótól ka- ott tájékoztatás szerint a ro- lániai üzemanyag-vásárlás­ai kapcsolatos intézkedések liatt kerülő úton Bulgárián, ugoszlávián keresztül visz- zatérő autós turisták hazai Érdemes meghallgatni a Petőfi rádió ma délelőtt 9 óra 30 perckor kezdődő „Is­kolakezdés előtt’ című mű­sorát. Szitnyai Jenő rádió­riportja arról szól, hogy mi­lyen rendkívül szerteágazó Békés megyében a tanácsok iskolával kapcsolatos mun­kája, hiszen a városi fő- és ! középiskoláktól a tanyai kol légiumokig terjed a skála. ! Hogyan készülnek az új tan- S évre, a szűkös keretekből ho- • gyan jut a legfontosabbak- * ra?... S ■ A Kossuth rádió 16 óra 0í> ■ perckor „Mindennapi jóked- • vünkről” sugároz adást. Jó- • kedvűén könnyebb a munka. : szebbek a mindennapok — ■ tartja a mondás. A kömye- i zetünk légkörét is meghatá- ; rozó derűről mondják el ta- • pasztalataikat, felfogásukat a • szereplők e zenés műsor ke- S rétében Rapcsányi László • vezetésével. CASCO-ja — hasonlóan más szocialista országokhoz — a Jugoszláviában történt saját károkra is érvényes külön kiegészítés nélkül. A Görögországba, Török­országba utazók a hazai CASCO mellé külföldre szó­ló kiegészítő biztosítást köt­hetnek kéthetenként 165 fo­rintos díjjal. Akiknek itthon nincs CASCO-juk, azok az említett országokba utazás előtt a kéthetenként 330 fo­rintos külföldre szóló CAS- CO-biztosítást vehetik igény­be. Határidő előtt két nap­pal fejezték be az Ózdi Ko­hászati Üzemek finomhen­gerművének finom- és gyors drótsorozatán a nagyjavítást, amelyre eredetileg tizenkét napot és nyolc órát szántak. Csütörtökön újra megkezdő­dött az üzemszerű termelés. A határidő rövidítésével a hengerészek több mint ezer­egyszáz tonna jó minőségű készárut állíthatnak elő ter­ven felül. Ennek értéke meg­haladja a nyolcmillió forin­tot. __ A két hengersort csaknem egyéves folyamatos üzemelés után állították le nagyjaví­tásra. A felújítás során több mint háromszázötven külön­böző gépi berendezést cse­réltek ki, illetve építettek be. Vajon érdemes volt-e ennek a gépkocsivezetőnek gyorsan hajtani. A kellő gyakorlat hiányában vett részt a közlekedés­ben, és a már említett gyorshajtás, valamint figyelmetlen ve­zetés a képen látható következményt okozta. A CASCO-biz- tosítás alapján az anyagi kár ugyan megtérül, de vajon az emberi élet megfizethető-e? A tanulság, vezessünk óvatosan! BÉRTÖMEG Ö közgazdasági példa­beszéd szerint az ut­caseprőt nem azért kell fizetni, hogy sepreges- sen, hanem, hogy az utca tiszta legyen. Az elv vilá­gos, a gyakorlat viszont sorra produkálja a várat­lannak tetsző helyzeteket, így azt, hogy bér is van, tisztítandó út is van, de a munkára nincs elég jelent­kező. A köztisztasággal fog­lalkozó vállalat egyik lehe­tősége — amennyibén ezt a reá vonatkozó előírások megengedik —, felosztani a meglevő létszámra a teljes bérmennyiséget, s ennek fe­jében többletmunkát köve­telni, azaz úgy megnövelni az egy-egy dolgozóra jutó, rendben tartandó útszakaszt, hogy mindenütt legyen a feladatnak gazdája. Példánk — ma már — nem számít ritkaságnak a gazdálkodó szervek gyakor­latában. A fokozatosan ter­jedő bértömeg-gazdálkodás kétségtelenül a teljesítmény­tartalékok fölszabadítója le­het, hiszen — látszatra — egyetlen kötöttséget jelöl meg: a vállalatnál a — szö­vetkezetnél — dolgozóknak kifizetett összes bér évi mennyiségét, mondjuk tíz­millió forintot. Ennek a summának a túllépése szankciókkal jár; a része­sedési alap terhére a költ­ségvetésnek járulékot kell befizetni, mégpedig prog- resszíven emelkedő kulcs szerint. Ennek indoka a bér- kiáramlás ésszerű korlátozá­sa, bár kétségtelen: ugyan­akkor valamelyest lefékező­dik a bértömeg-gazdálkodás­ban rejlő ösztönzés is. Ha viszont a cég nem lépi túl a tízmilliós — példabeli — keretet, akkor önállóan, tet­szése — érdeke — szerint dönhet arról, hogy feladatai ellátásához megelégszik-e száz emberrel, s ad nekik havi 8333 forintos átlagke­resetet, vagy ezt a létszá­mot megtoldja további het­venöt fővel, igaz, akkor az átlagkereset 4761 forintra csökken. Napjainkban a bértömeg­szabályozásnak két fő tí­pusa használatos. Az egyik az ún. abszolút, a másik a relatív bértömeg meghatá­rozása. Az első forma a ki­fizethető bér összegét füg­getleníti a vállalati tevé­kenységtől, s a bértömeget legtöbbször kívülről, az irá­nyító szervek írják elő a gazdálkodónak. Főként ott alkalmazzák, ahol nincs mód a vállalati teljesítmény és a bérfejlesztés összekap­csolására, s így a bérnöve­kedés a bértömeg meghatá­rozott százalékát teheti ki. Szerepe van ott is, ahol — népgazdasági érdekeltség­ből — a létszám további bővítését nem tartják kí­vánatosnak, esetleg mérsék- lendőnek vélik. Ilyen ala­pon gazdálkodnak a bérrel például a tervező, a beruhá­zás-lebonyolító vállalatok, a kutatóintézetek, ez érvé­nyesül a városi tömegközle­kedésben, a vasútnál. A másik formánál a vállalat tevékenysége egyben meg­határozója a fölhasználható bér mennyiségének is, bizo­nyos automatizmusok se­gítségével. így például — de nem minden esetben — a vállalat által a hozzáadott érték egyszázalékos növeke­dése automatikusan lehető­vé teszi a bérek összegé­nek 0,4 százalékos gyarapí­tását stb. A cég tehát vá­laszthat: ha növeli a hozzá­adott értéket, akkor vagy emeli a már ott dolgozók keresetét, vagy új munka­erőket vesz fel, ha működé­sének gazdaságossága ez utóbbit indokolja. iVolt idő — nem is olyan régen —, amikor az ún. biztosított bértömeg-növe­kedés kényelmes támasz­ként szolgált a gazdálko­dóknak, mert az minden­képpen járt. Ma egyre in­kább abba az irányba halad az ösztönzés, a szabályozás, hogy a bérnövekményt tel­jesítménynövekmény ala­pozza meg, azaz érvényesül­jön a valamit valamiért elv. Persze, önmagában a bértö­meg-gazdálkodás sem tud segíteni azon, hogy például — amint azt egy fölmérés kiderítette — a vállalatok­nál kutatással, fejlesztéssel foglalkozók havi bére 10—22 százalékkal — összességé­ben 16,3 százalékkal — volt csak nagyobb a teljes, nem fizikai foglalkozású ál­lomány átlagos bérénél. lint a példa is bizo­nyítja: a lehetősége- I két jobban ki kelle­ne használni, mert a bértö­meg-gazdálkodás a teljesít­ménytartalékok föltárásának ugyan eredményes formája, de ma még, jórészt csak ígé­rete. Veress Tamás Tornacsarnok Csorváson M egyénkben a korszerű tantermek hiányánál csak a tornatermiek nagyobbak. Nagyon sok he­lyen a hiányt szükségmeg­oldásokkal hidalták át. Még több helyen erre sem volt lehetőség mindmáig. Csor­váson is két tantermet nyi­tottak össze, s az így ki­alakult teremre csak a jó­szándék agatta a tornate­rem nevet. Tudták ezt a csorvásiak is. így aztán három éve úgy döntöttek, hogy újat, tága­sat, nem csak az iskolai igé­nyeket kielégítőt, egyszóval tornacsarnokot építenek. Nincs ebben aktualizálás, hiszen akkor még nem is tudhatták, hogy az idei gyer­mekév lesz. A józan mérle­gelés, és a gyermekszeretet, a fiatalokkal való törődés volt a perdöntő abban, hogy mire is fordítsák azt a ke­véske, évente egymillió fo­rintnyi községfejlesztési ala­pot. így is alaposan meg kellett toldani ezt az ösz- szeget az évek során, hogy abból tornacsarnok lehessen. Megtoldották, mint a szó- lás-mondásbeli kardot. Nem is egy, hanem több lépéssel. A csorvásiak téglajegyet vá­sároltak (találóbb elnevezése lenne ma már a betonjegy), a szocialista brigádok kere­setük egy részét adták a közös kasszába, szövetkeze­tek és üzemek siettek hol ezzel, hol azzal segítségül. Az úttörők és a KISZ-esek széles körű hulladékgyűj­tésbe kezdtek — hisz első­sorban az övéké lesz ez a szép létesítmény — s az ebből származó bevételüket szintén a tanács asztalára tették: 40 000 forint volt ez a summa. A szép, modern torna- csarnok már áll a csorvási művelődési központ mögött. A belső szerelési munkák folynak most. Aki arra jár, az a főútról is vethet egy pillantást a készülő torna- csarnokra. Megéri, mert ez is egyik szép diadal-emlék­műve a csorvási összefo­gásnak: majdnem tízmillió forint lesz az értéke, mire novemberben a község ifjú­sága — iskolások és iskolán túliak — tornaórákra, spor­tolásra, versenyekre bir­tokba vehetik. Hulladékból tornacsarnok — mondhatnánk ezt is, és nagyot nem is tévednénk. Mert sok-sok minden van, amit ma még hulladéknak tekintünk, ami kihullik a kezünkből, mert nem figye­lünk rá. Nemcsak a sze­métbe kerülő vas, papír és más anyag lehet hulladék, hanem a közösség parlagon maradó ereje is, ha nincs szervezője, okos, mindenki által helyesnek ítélt célokat kitűző vezetője, mozgósítója. a csorvási párt- és ta­nácsi szerveknek nem ez az első sikeres, a lakosság összevetett ereje ál­tal támogatott vállalkozása. Egyik cél szüli a másikat, s a közösség ereje így nem hul­lik szét. A tornacsarnokot még majd csak ezután avat­ják, de már szaporodnak a részjegyek a község keres­kedelmi hálózatának fej­lesztésére. _„_

Next

/
Oldalképek
Tartalom