Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-18 / 193. szám
,1979^_augusztus__18;i_^gombatKUiUMW r Éppen egyesztendős Látogatás a szeghalmi új óvodában Nagy Lajos-novellát forgatnak dába. Nem kis gondot jelentett ez az óvónőknek. Egy esztendő alatt sok mindent be kellett pótolni a lemaradásból. De hasonló a helyzet a nagycsoportban is, ahol a gyerekekkel való találkozásunkkor mi is lehetett volna más a téma, mint az iskola. A gyerekek nagyon várják már. A táskák, füzetek, köpenyek a szekrénybe rejtve várják az évkezdést. Az egyik kisasztal mellett Fehér Lajos meglepő ügyességgel rajzol nekünk egy tankot. Mikor elkészül vele, meggusztálja, majd gondosan összehajtva zsebébe süllyeszti. Mint mondja, otthon mindig bemutatja az oviban készített „alkotásait”. Büszkén dicsekszik, hogy neki négy barátja is van. És szerényen még azt is hozzáteszi, hogy az udvaron álló mini focipálya gólkirálya éppen ő. Ezen a kijelentésén kicsit összekapnak Nádasdi Tiborral, az egyik barátjával, de hamar kibékülnek. A legkisebbeknél Végh Richárd napos kisköténnyel maga előtt serénykedik az ebédhez készülődésben. Fekete gombszemeit összehúzva, száját csücsörítve hordja a tányérokat. — Otthon nem szoktam segíteni — válaszol kérdésünkre —, de egyszer azért már mosogattam. Csak anyu nem köszönte meg. Mivel szeretek játszani? — töpreng. — Hát, a babakocsival, mert a papás, mamást nagyon szeretem. A konyha villanytűzhelyén már készen áll az ebéd: a karfiolleves, s az ízes betyá- ros. Az asztalon sorakozó Közeledik a tanévkezdés A diákok már a nyári vakáció utolsó napjait élvezhetik csak. De, ahogy az lenni szokott, titkon már várják az új, élményekkel teli iskolai évet. Az iskolák kicsinosítva várják a nebulókat. Hamarosan megtelnek a tanári szobák is, hogy a pedagógusok felkészülten kezdhessék meg az új tanévet. Hasonló célból kerül sor Békéscsabán,' augusztus 24-én a megye összes általános és ’ / középiskoláinak igazgatói értekezletére. Ezen a megyei tanács művelődésügyi osztályának csoportvezetői adnak részletes tájékoztatást a tanévindítással kapcsolatos feladatokról. Hajdú Marika „anyukát” játszik nak külön-külön megvan a maga életéhez, munkájához szükséges felszerelés. A 33- as létszámú középső csoport zöme otthonról, családi környezetből érkezett az új óvoLefekvés előtt... Fotó: Gál Edit sárgadinnyék illata betölti az egész óvodát. Ebéd közben nem illik zavarni. Elköszönünk. Az óvoda kis lakói vidáman intenek búcsút. B. Sajti Emese Kép a táboréletről: készül a kiállítás Ismét Gyopároson Az orosházi Petőfi Művelődési Központ negyedik éve szervezi az úttörők nyári képzőművészeti táborát Gyo- párosfürdőn. A város és a járás iskoláit tehetségükkel képviselő gyerekek a nyári örömök mellett komoly „szakmai” ismeretekkel is gazdagodtak. Minden biztosíték megvolt ehhez, hiszen áz orosházi festők csoportjának tagjai — Fekete János, Horváth János, Szlotta András, Feldmann Tibor — állandó vendégei voltak a tábornak. Az agyagformázás titkaiba Csizmadia Margit kerámikus avatja be a gyerekeket évről évre. A táborvezető Triznyai Jenőné, a Petőfi Művelődési Központ főelőadójának irányításával szervezték és biztosították a sikeres munka és a zavartalan táborozás feltételeit. Mindezekhez természetesen hozzájárult a szép környezet is. A gyerekek délelőtt 3, délután pedig 2 órában „kóstolgatták” az aktív alkotás „gyötrelmeit” és örömeit. Esténként képzőművészeti filmeken ismerkedtek a „nagyok” életével és munkásságával. Szerdától házi kiállításon találkoztak egymás munkáival, ami élénk vitákat eredményezett. Szombaton tábortűznél, vidám műsorral búcsúztak a pajtások, ahol a „legjobbak”: Szilágyi Edit, Orosháza, Góg Gabriella, Csorvás és Leczki Ervin, Orosháza jutalmat kaptak. Természetesen a gyerekek sem feledkeztek el köszönetét mondani a valóban őszinte segítségért. Külön megköszönték Feldmann Józsefnek, a Petőfi Művelődési Központ igazgatójának a nagyszerű lehetőség megteremtését. Legközelebb szeptemberben találkozhatunk szorgalmuk vagy tehetségük darabjaival a P. M. K.-ban rendezendő kiállításon. Viszlát, reméljük, nem utoljára! Kép, szöveg: Tóth György A Televízióból jelentjük Régi hagyomány már, hogy augusztus 20., alkotmányunk ünnepe az új létesítmények átadásának is napja. Ez alkalomból adták át egy esztendővel ezelőtt, augusztus 20-án, Szeghalmon, az oly nagyon várt Petőfi úti új óvoda épületét. Jelentős ösz- szeget áldoztak rá, hiszen a berendezéssel együtt 8 millió 172 ezer forintba került. A társadalmi összefogás szép példáját pedig az bizonyítja, hogy mintegy 25 ezer forint értékű társadalmi munkával könnyítettek az építtetéssel járó terheken. Az óvoda építői derekasan dolgoztak. Hiszen egy esztendő múltán sem panaszkodnak a korszerű épület birtokosai : a tíz óvónő, a technikai dolgozók, s az öt cso- portnyi, több mint 160 óvodás gyerek. A tágas, napfényes csoportszobák mindegyike mellett külön öltöző — a szekrénykéken éppen ott sorakoznak az óvoda által biztosított egységes ágyneműk, törülközők — mosdóhelyiség, sőt külön külső bejárat vezet mindegyikhez. Az óvónőknek együttes továbbképzésekre is alkalmas tágas szoba, öltözőhelyiség, a technikai dolgozóknak hasonlóan jól felszerelt mosdó, öltöző áll rendelkezésre. Az öt szeghalmi önálló óvoda vezetője, Gál Gyuláné boldogan vezet végig bennünket a gyermekek birodalmán. De a megelégedettség Végh Richárd, a „gólkirály” Komoly arccal fogadjuk el, majd a csöppség elégedetten mosogatáshoz lát. Hajdú Marika hatalmas babakocsit tol. Közben dorgálja a kocsiban alvó „kisgyereket”. A beépített szekrényekben ott tornyosulnak a mesofi- gurákkal díszített tányérok. A másik oldalon a polcok tele játékkal, az apró ágyak pedig ötletesen, fiókokhoz hasonlóan sorakoznak egymás fölött. Minden csoportAz asztal körül már ott ülnek a húszas évek divatjának megfelelően öltözött színészek. Az arcokon már látható fáradtság rajzolódik ki. Reggel óta tartanak a felvételek Kazimir Károly rendező elképzelései szerint. A néhány perces átállási szünet alatt egy keveset pihenhetett a forgatócsoport. Az 1-es stúdióban tágas, levegős nappalit építettek fel. A színhely valahol egy magyarországi kisváros szélén levő művésztelep. Az időpont 1919. A proletárforradalom győztes hónapjai. Az asztal körül elhelyezkedett urak, főleg festőművészek, kártyáznak. Odakint forradalom van. De itt az urak viszonylag mindentől elszigetelten érzik magukat. Megjelenik a színen Nagy Lajos novellájának antihőse, Petur István, a levitézlett, duhaj és vakmerő földbirtokos. Az egyik vendég, a kártyázok között helyet foglaló Karakó dr. (Ráday Imre) így jellemzi őt még távollétében: — Tipikus magyar úr, duhaj, izgága, csapongó kedélyű, aki azt teszi, amit akar, mert azt hiszi, neki mindent szabad ... Ezerholdas birtoka volt a határban és már majdnem az egészet elverte. Rendes úri recept szerint, nőkre, italra, cigányra. Abban a feszült szituációban, amelyet az esti kártyaparti közben betoppanó föld- birtokos teremt gátlástalanságával, erős kontúrokkal rajzolódik elénk a forradalom ellentmondásos, nehéz korszaka. — A gazemberek holnapra már nem lesznek a városban. Holnap reggel kiverjük őket — jelenti ki magabiztosan a vendég. — Ész nélkül futnak majd a gyáva bitangok. De akit sikerül kézrekeríte- nünk, azt elevenen nyúzzuk meg. Ezen az estén néhány perc leforgása alatt kiderül, hogy mire képes egy „igazi magyar úr”. Petur István odáig merészkedik, hogy szétlövi a kényszerrel bort hozó boltos kezében az üveget. Ezzel • azonban magára szabadítja a vörösőrséget és véget ér a duhajkodás. — Hogyan vélekedik az író Nagy Lajos Üj vendég érkezett című novellájából készülő tv-játékról a főszerepet játszó Bitskey Tibor? — Azért tartom csodálatosnak ezt az írást, mert ebben a témakörben aligha fogalmazta meg bárki is ilyen realisztikusan az 1919-es forradalom ellentmondásait — mondja Bitskey Tibor. Nagy Lajos ebben a novellában élesen látja, hogy a régi világnak pusztulnia kell. Finoman, ironikus kritikával fogalmaz mindvégig. Nem áll egyértelműen a másik oldalra sem, csupán megmutatja a változás szükségszerűségét, de úgy, hogy közben érzékelteti a proletárforradalom gyermekbetegségeit is. — És a földesúr figurája? — Nemcsak antipátiával, hanem szimpatikus tulajdonságaival együtt rajzolja meg alakját. A beszélgetés véget ért. Ismét felvétel következik. Józsit, a mindenest a duhaj kedvű, inni vágyó földbirtokos mezítláb zavarja át a szomszéd boltoshoz. A színészek, Inke László, Pécsi Ildikó, Gálvölgyi János és a többiek is újra elfoglalják helyüket a kamerák előtt. Szémann Béla Elkészült a „bctyáros" hangja mellett beszédében ott rejtőzik a kívül rekedtek miatt érzett aggodalom is. — Minden óvodánk 130 százalékra van feltöltve. Mégis igen sok gyereket kellett elutasítani. Gyors számvetés a fejlődésről. 1972- ben még csak két óvodánk volt a nagyközségben, azóta számuk ötre gyarapodott. Most 628 gyerek jár óvodába, de nagyközségünkben 1070 óvodás korú gyerek van. Közben benyitunk a kö- zépsősök csoportszobájába. Tótka Henrietta mindjárt „kávéval” kínál bennünket. MOZI Transzszibériai expressz Csöppet sem csodálkozom rajta, hogy megcsömörlöt- tem a különböző rendű és rangú kalandfilmektől. Pedig ha a régi mozis nénik statisztikát vezettek volna, tanúsíthatnák, milyen gyakori vendég voltam a nyikorgó széksorokban, ha krimit, kémhistóriát, vagy netán „cowboy”-filmet vetítettek. Tagadhatatlan tény, hogy az ember valahová a ragadozók közé tartozik, s a mozivásznon szétfolyó művér, az elcsattanó pofonok, a recsegő csontok egyfajta ősi ösztön ébresztgetésére szolgálnak. Nem is volna baj egészen addig, amíg normális erkölcsi érzékünket tiszteletben tartva zúdulnak az ökölcsapások, ha a lóháton, száguldó autókban, robogó vonatok tetején csatázó kaszkadőrök, primitív igényeinket kielégítve a „jók” harcát idéznék a „rosszak” ellen. Ám a világ amúgy is aggasztó eldurvulását — még a terrorizmust is — megelőzve, a filmipar gyakran az emberek legalantasabb ösztöneinek kiszolgálásából igyekszik megélni. Külön kérdés lenne a filmforgalmazásunk felelőssége, hiszen ha mi nem is gyártunk, de miért vásárolunk olyan „alkotásokat”, amelyeknek hatására mint elszabadult csürhe törtet ki a moziból a megmérgezett ízlésű ifjú közönség egy jelentős rétege. Egyébként, hogy az üres izgalmakat mennyire lehet fokozni egészen az unalomig, jó példa az a gyakran visz- szatérő kalandmotívum, amikor a filmvásznon autókat ütköztetnek durván, agresz- szív módon, csupán a látvány kedvéért. S az önkont- rollját esetleg elvesztő néző igen szelíd báránynak érezheti magát, ha a valóságban „csupán” egy koccanásos balesetet csinál a közúton. Mondom, egyre elkeserítőbb véleménnyel vagyok a kalandfilmekről. A vadnyugat hőskorát visszasíró mostre-giccs, és a tévében sugárzott, postakocsit vonszoló iszonyúság láttán pedig letettem a nagyesküt: ha nekem fizetnének, se néznék jó ideig westernfilmet. És mint aki búcsúzni készül egy csalódást okozó korszaktól, utolsó próbálkozásként megnéztem még a Transzszibériai expressz című szovjet bűnügyi filmet, s most ismét felcsillant bennem a remény, hogy a kalandos történeteknek is lehet épkézláb cselekménye, a moziizgalmak is szolgálhatnak nemes mondanivalóval. Érthető, ha a szovjet filmgyártás kihasználja a nézők kalandvágyát, s a kolhozfilmek látogatottságánál feltehetően nagyobb számú közönségnek hihető mesét elevenít meg a népi állam első évtizedeinek hőseiről. Festői tájakon át zakatol a távolkeleti expressz, amely vaskos eleganciáját, raffinált kényelmét tekintve semmiben sem marad el például a sok krímiben helyszínül szolgáló Or ent-expressz mellett. Csakhopy a Szibérián átrobogó nv.sina nem személyes bosszúk vagy kimódolt gyilkosságok színtere, hanem a hazát különleges módon szolgáló hősök küzdelme zajlik a csattogó kerekek fölött. Egy ragyogó színészi alakítás: Aszanali Asimov játéka teszi emlékezetesebbé az Eldar Urazbajev által rendezett filmet. (Andódy)
