Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-11 / 160. szám
i^naui-tire 1979. július 11., szerda Hatszáz mázsa lisztből, négyszázezer tojásból Főleg a téli időszakban, amikor kevesebb munka akad a földeken, 70 asszony gyúrja, nyújtja a tésztát a vésztői Körösmenti Termelő- szövetkezet tésztaüzemében. Idei célkitűzésük, hogy több mint 700 mázsa cérnametéltet, csigatésztát, kis és nagy kockát, eperlevelet, lebbencstésztát és tarhonyát adjanak a kereskedelemnek- Legnagyobb vásárlójuk természetesen a Békés megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, amely 400 mázsát vesz meg tőlük. Nógrád megyével tíz éve építettek ki kapcsolatot, s az ottani élelmiszer- kiskereskedelmi vállalat az idén már 250 mázsát vásárol a vésztői tésztából. Emellett átvevő a békéscsabai ZÖLDÉRT, s a helyi ÁFÉSZ is. E nagy mennyiségű tészta előállításához évente 600 mázsa lisztet és 400 ezer tojást használnak föl. A terv teljesítéséhez egész éven át megfeszített munka folyik az üzemben, s ha sürgősen szükség van a termékre, akkor szinte minden asszonyt munkába állítanak a tésztaüzemben. Az asszonyok és minden tsz-tag dicséretére legyen mondva, egynapi átlagkeresetüket felajánlották a majdan megépülő kultúrház felhúzásához. így az is érthető, hogy a közelmúltban heten kaptak Kiváló Tsz-tag címet. S a jövő? Mire megépül a VI. ötéves tervidőszakban az új kultúrház, szeretnék, ha még több megyében megkóstolnák a vésztői tésztát. Nagy kézügyességet igényel a húsleveshez való metélt tészta vágása Dugig a raktár. Innen indul útjára a megye szinte minden községébe, városába, sőt Nóg- rádba az ízletes vésztői levesbevaló Fotó: Veress Erzsi Túl az ésszerűség határán... M ég mindig sokan nem hiszik el, hogy mindennel, de legfőképpen az anyaggal és az energiával, az élő- és holtmunkával takarékosabban kellene bánni. Az üzemekben intézkedési tervek készültek erre, az anyagi érdekeltség elvét érvényesítik, és most már jutalmazzák is azokat, akik valamilyen kézzel fogható eredményt mutatnak fel. Sajnos, ez még nem általános. A tervező vállalatoknál és intézményeknél más a helyzet. Itt még más világban élnek, legalábbis onnan írják elő, hogy hová, milyen mennyiségű és minőségű anyagot használjanak fel. A normákat változtatják, természetesen felfelé. Vannak jó példáink. Az úgynevezett dunaújvárosi színek tartóoszlopainak betontuskóit eddig sóder és cement keverékéből készítették. Igaz, ez így olcsó volt. Üjabban minden egyes be- tontuskóba 150—200 kiló betonacélt kell beleépíteni. A húsz évvel ezelőtt készített vasalatlan betontuskók még ma is állnak, nem mentek szét. Most az előírt vasalással drágább lesz a DVCS-szín. A beruházáshoz több saját erő kell, ez pedig csak a fejlesztési alapból képezhető. Igaz, ahol ilyen színeket építenek, tovább drágul az amúgy sem olcsó' beruházási tevékenység. De hát gazdag az ország betonacélban, miért ne tegyünk a földbe egy-egy szín esetében is több tíz mázsát. Milyen jó lenne, ha ennek a betonacélnak csak a töredékéből valahol jó ekét, boronát, vetőgépet vagy éppen más hasonlót csinálnának, amiből jelenleg is hiány van. Az előírt követelmények megvalósítása sokba kerül, többek között Kevermesen is a Lenin Tsz-ben. Itt a tűzi víztározó megközelítésére építettek egy negyedkor alakú betonutat. A helyszíni szemle során a hatóság kifogásolta a negyedkor alakot, félkörszerű utat írt elő, hogy a tűzoltó vizet vételező kocsi betonúton gurulhasson a víztározótól az istállóig, ahol elképzelhető, hogy majd tűz gyullad. A tsz-nek több százezer forintjába került a negyed- és a félkörívű út. S ha netán a víztározóvételező csövét hosszabbítják csak meg 5—6 méterrel, és ezt a telepet behálózó betonút padkájáig vezetik, feleslegessé vált volna a félkörívű betonút megépítése. Az út- ról^ vételezhették volna volna a vizet, de ez így UlPsóbb, amaz pedig drágább. Miért ne azt válasszák. A gyomai Győzelem Tsz-ben gabona és egyéb termények tárolására színeket szerelnek össze. Tervezői előírás szerint a szín padozatául 30 centiméter vastag vasalt betont kell készíteni. Ebben a tsz-ben hatalmas gépekkel 15—20 centi vastagságú vasalatlan betonutakon közlekednek. Az ilyen vastagságú út évek óta bírja az igény- bevételt. A kombájnszínek padozata valamikor döngölt agyag volt. Később erre ráhúztak egy cigarettapapír vastagságú fóliát. Ez így is megfelelt. Most, 30 centiméter vastag vasalt beton az előírás! Nem luxus ez egy kicsit? Ha már most ilyen furcsaságokkal találkozunk, vajon mi lenne itt évek múlva, ha napjainkban nem lépnénk fel e túlzott igényekkel szemben. Hallottam még egy esetről. Ez is ebbe a családba tartozik. A mezőkovácsházi CITÉV a cirkoszakáll érlelésére igen jelentős beruházásra szánta el magát. Több vasvázszerkezetű színt szerettek volna összeépíteni a nagy raktárfelület és a jó léghuzatosság elérésére. De közbeszóltak. A színek mindegyikébe egész a tetőig hosszába és keresztbe egy vastag, úgynevezett tűzbiztonsági falat kell építeni. Ezzel az előírással a cirokszakáll-érlelő elvesztette volna a legolcsóbb szárító energiát, a légáramlatot. Tessék csak elképzelni, mi lett volna a nyers szakállból, ha egy falakkal behatárolt, levegőtlen helyen érlelik, tárolják? A vita hetekig tartott, de talán még ma is tart. Vannak, akik egyszerűen nem akarják megérteni, miért jobb igénybevenni a természeti tényezőket, melyek lényegében ingyen szolgálják az embert, mint pénzért energiát venni, drágítani az amúgy is magas költségekkel dolgozó termelést. E zek után magam már azon sem csodálkoznál^ ha rozsdamentes acéllal kellene a betontuskók és a tároló színek tuskóinak, padozatainak erősségét növelni, vagy ha a tűzi víztározóhoz körforgalmú utat kellene csinálni, vagy ha a tűzi horganyzású drótfonat festését úgy írnák elő, hogy az első sort míniummal, rá két sor olaj-, és két sor zománcfesték húzandó. Hogy volt már ilyen? Igen volt. Ebben a mi szerény világunkban egyesek igazán rázzák a rongyot... D. K. Hegesztőgép, hústőke, síncsatorna, világítótest Feladatok a füzesgyarmati Univerzál Szövetkezetben Jó évet zárt tavaly a fü- zesgyarmati Univerzál Szövetkezet. A 77-es gazdasági évihez képest több mint 23 millió forinttal nőtt a termelés úgy, hogy új gépet nem vásároltak. Az üzem- és munkaszervezés, a munkaidő jóbb kihasználása, a munka- fegyelem javítása, a takarékos gazdálkodás volt a sikerek magyarázata. Érthető, hogy nyereségüket is csaknem megduplázták, és 10 millió forint feletti eredményt könyvellhettek el. Nőtt valamelyest a szövetkezet létszáma is, de csaknem háromszor olyan mértékben a termelékenység. Ennek köszönhető, hogy 6,6 százalékos bérfejlesztést hajthattak végre, és így az átlagos bérszínvonal 33 ezer 600 forint fölé nőtt. Jó alapokról indulhattak tehát az idei évnek az Univerzál Szövetkezet tagjai. Fő célként a minőség javítását és a hatékonyság növelését tűzték maguk elé. Elhatározták, hogy csaknem 10 százalékkal növelik a termelést, jórészt beruházás nélkül. Ezért az idén is tovább folytatták az üzem- és munka- szervezést, javították a munkaidő kihasználását. Másként nem is lehet a kitűzött 12 millió forintos éves nyereség elérése. A szövetkezet egyre inkább az állami nagyiparral való kooperációban látja a fejlődés útját. Elsősorban a Villamosberendezés és Készülék Művek gyáraival kívánják a kapcsolatukat erősíteni. A VBKM EKA gyárának fénycsőarmatúrából csaknem 30 millió forintért szállítanak. A kaposvári VBRM-gyárnak összességében hasonló nagyságrendű lesz a szállítás. Ebben sín- csatomák 12 millióért, kapcsolók 10 millióért szerepelnek, és különböző egyéb termékeket is gyártanak a nagyvállalat részére. Jelentős kooperáló partnere az Univerzál Szövetkezetnek a karcagi KATTSZ ipari szövetkezet. Részükre 7 millió forint értékű termék készül Füzesgyarmaton. Keresett terméke a szövetkezetnek a hústőke. A jó minőségű fából készített eszközből 2600-at gyártanak az idén. A faipari részleg ezenkívül festőállványt, ülőkelábat, gyúrótáblát, és satupadot is készít. * Mint látható, sokféle termékből jön össze az éves, 86 millió forintos árbevétel, melynek időarányos részét teljesítették az év első felében. A szállítások is a tervezett ütemben folynak, így bizakodóan várhatják az idei zárszámadást is. L. L. Léghajó vagy repülőgép? A léghajó hívei olyan korszerű megoldásokon törik a fejüket, amelyek eredményesen vehetik fel a versenyt másféle szállítási módokkal. Ezek közül az egyik az a szerkezet, amely egyfelől léghajó, másfelől merev szárnyú repülőgép. A NASA kezdeményezésére az egyik amerikai cég elkészítette ennek a járműnek kis méretű, szélcsatorna-kísérletekre szolgáló modelljét. Alakja a delfinre emlékeztet. A tervezett szerkezetnek két — a hajótörzshöz képest kis méretű — szárnya tövében négy gázturbinás sugárhajtóműve, ezeken kívül pedig a szárnyvégeken két könnyű sugárhajtóműve van. Ez utóbbiak szolgálnak a léghajó kormányzására és helyzetének beállítására, stabilizálására. A mintegy 200 méter hosszú léghajótest gázcelláiba közel 200 000 köbméter héliumgáz fér, amely gáz a levegőnél könnyebb, tehát felhajtóereje van. A léghajó rakodótere kb. 92 méter hosszú és 12 méter széles, hasznos terhelése pedig eléri a 200 tonnát. A légi jármű felszállási sebessége teljes terheléssel 113 kilométer óránként, s a felszálláshoz mindössze 730 méter hosszú nekifutásra van szüksége. Utazási sebessége 330 km/óra. A fejlesztési és gyártási költségek csökkentését szolgálja, hogy a vezetőfülke, a hajtóművek szabályozó szervei és a futómű azonosak egy körforgalomban levő óriási repülőgépével. Az amerikai megoldással párhuzamosan Nagy-Britan- niában is terveztek nagy terhek szállítására alkalmas, olyan légijármű-modellt, amely függőlegesen, tehát helyből képes fel- és leszáll- ni. Ennek a léghajónak hagyományos alakja van, hajtására tíz légcsavaros gázturbina-hajtómű szolgál. Egy ilyen léghajó egyszerre 250 gépkocsit és 1000 utast szállíthatna a La Manche-csatornán át, és ez a szállítási mód gazdaságosabb volna, mint a tervezett (és már el is vetett) alagút a szigetország és a kontinens között.
