Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-01 / 152. szám

1979. július 1., vasárnap o i\Cl SZÜLŐFÖLDÜNK Evek óta üresen áll a fürdőmedence. Ha igaz, az idén megtöltik vízzel Emlékoszlop Gyopároson „E környéken jöttek ille­gális találkozóra azok a for­radalmár harcosok, akikre 1937-ben a Horthy-terror ke­gyetlenül lesújtott. Emléke­zésül Orosháza népe 1967.” Az oszlopot, - melyen aa idézett felirat olvasható, a gyopárosfürdői parkban ál­lították az 1937 júniusában letartóztatott, megkínzott kommunisták emlékére. Ho­gyan is történt? Segítségül lapozzuk fel a Nagy Gyula által szerkesztett „Orosháza története és néprajza” című monográfia első kötetét. Mint ebben olvasható, két jelentős kommunista sejt­szervezet alakult, és műkö­dött az 1930-as években Orosházán. A szervezkedés egyik formája a munkás- eszperantistáké volt, ám az SZDP által legalizált mun- kás-kultúregyesület tevé­kenységének valódi jellegére 1934-ben rájött a rendőrség és feloszlatta azt. De még 1934-ben új szervezkedés kezdődött, s ebben fontos szerepet játszottak az eszpe- rantisták. Ennyit az egyik jelentős sejtszervezetről. A másik kommunista sejt a rákóczitelepi földmunkáso­kat fogta össze, és kapcsola­tai kiterjedtek Gádorosra, Szentetomyára, Szarvasra, Kunszentmártonra és Békés­csabára is. „E sejt munkája és helyzete Szemenyei Gy. László személyéhez is és te­vékenységéhez is kötődött — olvasható a monográfiában. Szemenyei Gy. László ... felhasználva a kommunisták jóhiszeműségét és bizalmát, beférkőzött a sejtbe, és ab­ban később vezető szerepet töltött be... A sejt egysze­rű katonái, kommunistái mit sem tudtak arról, hogy ezek­ben a felsőbb kapcsolatok­ban többszörös ellentmondás nyilvánult meg, nem tudtak a KMP-n belül dúló frak­cióharcokról, ők a legna­gyobb áldozatkészséggel har­coltak az elveik megvalósí­tásáért, az igaz ügyért, és nálókhoz. Az otthon nevelői­nek 40 gyermek nyári prog­ramjáról, elfoglaltságáról kell gondoskodniuk. Néhá- nyan a Balatonra mennek pár napig. Húszán Gyula- Remetén lesznek „cseregye­rekek”. De milyen program­juk lesz a többieknek? Az igazgató ház körüli sé­tára invitál. Feltűnik, hogy mindössze néhány kék mele­gítés kislány lézeng a ha­talmas parkban. — A többiek a környékre mentek katonai gyakorlatot nézni — mondja az igazgató. — Jó kis gyalogséta, meg ér­dekli is őket, főleg a fiúkat. Éhesen jönnek majd az ebédhez — nevet. Színház és fürdőmedence — Nézzék meg, mit terve­zünk — vezet a park szélén árválkodó fürdőmedencéhez, amelyben az elmúlt napi esőzés nyomai maradtak meg. — Jó néhány éve nincs már víz benne. Szeretnénk most feltölteni. Szakemberek szerint a régi kút még ad elegendő vizet. Jó nyári szó­rakozás lenne a gyerekek­nek. Az egyik óriási fa alatt apró, fából ácsolt, félkör ala­kú padsor előtt dobogó ma­gasodik. — A szabadtéri színpad. Ha a gyerekek betanulnak valamilyen műsort, itt adják elő. Erre is rászorul némi renoválás — ■ kommentálja az igazgató. Keresztülhaladunk az ud­varon. — Itt a könyvtár és a sporthelyiség — mutat ve­zetőnk egy különálló, föld­szintes épületre. — Pár ezer kötetünk van. Szeretnénk, ha nyáron minél többet olvasná­nak a gyerekek. Három kislány tart a be­járat felé. — A játszótérre megyünk — válaszolnak kérdésünkre. A kastély bejárata előtti füves, bokros térséget nem­rég „népesítették” be játé­kokkal. A Hidasháti Állami Gazdaság brigádjainak keze nyomát dicséri az alakuló játszótér. — Van itt homokozó, hin­ta, cölöpvár, de még szalon­nasütő is — mutat a gyer­mekbirodalomra az igazgató. — Szeretnénk, ha nyáron sem unatkoznának a gyere­keink. Kigördülünk a kastély ka­puján. Távolabb, az úton, egy csapat gyerek ballag ve­lünk szemben. Hazafelé tar­tanak. G. K. „Tessedik városa hajdan és ma.” Ez a címe annak a hasznos kiadványnak, amely a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum látogatóinak útmu­tatóul, vagy ahogy nevezik: „vezetőül” szolgál. A nemrég megnyílt állandó kiállítás rendkívül gazdag anyaga az őskortól napjainkig mutatja be Szarvas több ezer éves történetét, s azoknak az em­bereknek gazdasági, kulturá­lis emlékeit, akik itt laktak, s mindennapi megélhetésü­kért küzdöttek, dolgoztak. Az I. teremben található gyűjtemény a legrégibb kor­ból, az úgynevezett Körös­kultúra idejéből (i. e. 4500— 4000) származik. A mai Holt­Körös partján élő nép állat- tenyésztéssel és földművelés­sel foglalkozott. Munkaesz­közeit, használati tárgyait agyagból, kőből, csontból és fából készítette. A Szarvas- Hurkás-dűlő északi részén — egy földbe ásott lakóház fel­tárásakor — több mint 50 díszített agyagedényt, ember alakú szobrocskák töredéke­it, karpereceket és gyűrűket találtak a régészek. A nagyméretű gabonatáro­ló edények (például Szarvas­halmon) már arra utalnak, hogy mind nagyobb területe­ket vontak művelés alá. Az úgynevezett tiszai kultúra idejében (i. e. 3000—2600), az újkőkor végén „falu nagy- % ságú telepek jöttek létre, egymástól gyakran 20—30 ki-» lométer távolságra, sok és jól épített házzal, magtároló épülettel, szentéllyel.” Az említett múzeumi ka­lauzban a fél-fél oldalnyi szöveg tömören ismerteti a rézkorból, a bronzkorból, va­lamint a vaskorból (i. e. 2600-tól időszámításunk kez­detéig) való leletanyagot. Ez utóbbi periódussal kapcsolat­ban külön érdekességnek számítanak a szkíták idejé­ből származó edények, ame­lyeknek többsége már nem szabadkézi megmunkálással, hanem fazekaskoronggal ké­szült. —y—n Felvételünk a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum I. termében készült Fotó: Martin Gábor Fáspuszta—nyáron Fáspuszta: különös elneve­zés, de jellemző a tájra. A Bélmegyerről kivezető kes­keny utat hol füves síkság övezi, egy-egy odavetett ér­dekes formájú fával; hol szétszórt facsoportok, néhol tömör erdők bukkannak fel. A tsz-telep lombirtott terü­lete után szigetként hat a nevelőotthonná átalakított egykori grófi kastély mese­beli környezete. A csúcsos, csipkés, törékeny kastély messziről csupán sejlik az évszázados park szemérme­sen takaró lombkoronái kö­zül. Zörgés, kovácsolás Sokkal prózaibbak a ki­szűrődő hangok; rögtön el­oszlatják a Csipkerózsika-il- lúziót. Csörgés, zörgés, kopá- csolás fogadja az ideérkezőt. A kanálcsörgés a konyha fe­lől jön: készül az ebéd. Az udvaron frissen ásott csator­nák éktelenkednek. Belül sem kisebb a felfor­dulás. Asszonyok sürögnek vödörrel, felmosóronggyal. Folyik a nagytakarítás. Az igazgatói iroda előszobája kisebb csatatérre hasonlít. A „semleges” területre húzó­dott vissza Dankowsky Ákos, az intézmény vezetője. — Az idén végre megkap­juk a régóta áhított közpon­ti fűtést — mondja a ma­gas, ősz férfi. — ötmillió fo­rintba kerül. Nem kis ösz- szeg, de nagy szükségünk van rá. Régi épület ez. Nincs szigetelés, hidegek a falak. Eddig elég nehezen tudtuk felfűteni, most végre meg­oldódik ez a gond. — Tizenöt éve működik intézményünk, de a költség- vetésünk, sajnos, mit sem változott — vált más témá­ra. — Pedig az élelmiszer és a gyermekruhák ára nem csökkent, sőt! — panaszolja. Egyharmadak nevelőszülőknél összesen hatvankét 6—10 éves állami gondozott lakik Fáspusztán. A tanítás pár napja befejeződött. A szün­időben csupán 22 gyermek kerül egy hónapra szülők­höz, nevelőszülőkhöz, patro­Az új játszótéren van hinta, cölöpvár, homokozó Fotó: Martin Gábor csak később jöttek rá, hogy áldozatai lettek a provoká­ciónak, különösen Szeme­nyei Gy. árulásának. 1937- ben Gyopároson illegális ta­lálkozó alkalmával a rend­őrség felfedezte és letartóz­tatta Gyuska János békés­csabai, Szvák András a Szarvas és környéki, Sinka Lászlót, a szentetomyai és gyökeresi sejtek összekötőit, illetve tagjait. Június 28-án az előbbiek letartóztatása után (június 17.) lebukott a Kun- és Dér-féle csoport is Orosházán.” (Kun László és Dér István a bevezetőben említett másik illegális szer­vezet kialakításában vett részt.) „A rendőrségnek si­került Kolarik Ede orosházi és rákóczitelepi kapcsolatait megfigyelni. Elfogták, és ez­után letartóztatták Dumitrás Mihályt, Bacsur Imrét, Dér Istvánt, Németh Mihályt és másokat. A rendőrségnek & nyomozó hatóságnak sikerült a viharsarki illegális mozga­lom legtöbb szervezetére le­csapni. Több mint 150 kom­munistát tartóztattak le.” Fotó: Szedlák Tamás A szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum

Next

/
Oldalképek
Tartalom