Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-06 / 156. szám

1979. július 6., péntek Háztáji Végegyházán Azt, hogy milyen szükség van a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésére, nem egy ízben megfogalmazta a Minisztertanács is, mi több, erről határozatot hozott, amelyben megszabta a me­zőgazdasági üzemek, a fel­vásárló és értékesítő, vala­mint a tanácsi szervek fel­adatait. Most nézzük meg, egy kisközségben hogyan tudták e célkitűzéseket meg­valósítani. A termelésben és az ér­tékesítésben legilletékesebb Végegyházán a Szabadság Termelőszövetkezet és az ÁFÉSZ. De a kétezer lako­sú község eredményedhez je­lentősen hozzájárult a ház­táji és kisegítő gazdaságok­ból származó növényter­mesztés és állattenyésztés. Ennek értelmében a kis- gazdálkodók a legnagyobb árbevételt — s ezzel azt is elárultuk, hogy a termeszté­si kedv is ebben volt a leg­jelentősebb tavaly — az ét­kezési hagymával érték el. A Békés megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat keverőüzemet és tár­házat üzemeltet Füzesgyar­maton. A tárházat 1953-ban hozták létre — az országban az elsők között —, míg a ke­verőüzemet 1961-ben, amely szintén első ilyen üzem volt a megyében. Ez a „törté­nelmi múlt” egyben azt is jelenti, hogy mindkét üzem ma már nem tartozik a kor­szerűbbek közé, s a vállalat vezetőit erőfeszítésre kész­teti, hogy a növekvő fel­adatok közepette javítsák a dolgozók élet- és munkakö­rülményeit. A keverőüzem idei tervé­ben csaknem 50 ezer tonna tápgyártás* szerepel. Hogy ezt elérjék, folyamatosan, három műszakban üzemel­tetik, a kapacitást maximáli­san kihasználják, olyannyi­ra, hogy a gyártást az üzem korszerűsítése nélkül már nem lehet tovább növelni. Népszerű fürdőhelyünk, Harkány lesz a termelőszö­vetkezeti üdültetés hazai központja, itt épül fel a kö­zös gazdaságok legnagyobb üdülője. Az építkezés végső szakaszába ért. A program szerint szeptember 30-án lesz a műszaki átadása és november 7-én avatják. így még az idén fogadhatja a tsz-ítagok első üdülő csoport­jait. Az intézmény létrehozásá­ra közös vállalat alakult, amelynek az ország minden részéből — 165 tagja van: termelőszövetkezetek, tsz- szövetségek és maga a TOT is. A vállalkozás jelentősé­Több mint 12,5 ezer mázsát értékesítettek. Cirokszakáll- bói és magvasszakállból 500 mázsát meghaladó mennyi­séget adtak át értékesítésre, amelyből csaknem egymillió forintos árbevételt érhettek el. Mintegy 2300 hízót és 86 hízó marhát adtak feldolgo­zásra a kisközség kisgazdái. Amikor a végegyháziak tervszámokban próbálták megfogalmazni, hogy milyen árbevételre tehetnek szert, azt 11,5 millió forintban ha­tározták meg. Mindezt azon­ban jelentősen túlteljesítet­ték, hiszen 16 millió forint­nál több volt így a kisgaz­dák árbevétele. A község termelőszövetke­zete közvetlenül, illetve ta­karmányboltján keresztül segítette a háztáji termelő­ket, ilyenformán a különbö­ző tápokból, illetve szemes takarmányokból csaknem 6,5 millió forint értékben biztosított az állattartóknak. Hatvanhatan dolgoznak az üzemben, sajnos többségük nem rendelkezik megfelelő szakmunkás-bizonyítvány- nyal. Két szocialista brigád tevékenykedik lelkiismere­tesen. Az üzemben az el­múlt évben négy kommunis­ta műszakot szerveztek, amelyben a dolgozók a kere­setüket az iskolák és óvodák fenntartására, működtetésé­re ajánlották fel. A füzesgyarmati tárházban 1500 vagon terményt képe­sek raktározni. Az üzem a körzetben a második legna­gyobb. Szükség is van rá, hiszen a térségben egyedül a helyi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet évente 10 ezer tonnán felüli mennyi­ségű terményt értékesít. Itt mindössze 12-en látják el a munkát, és sajnos hasonlóan nehéz munkakörülmények között, mint a keverőüzem­nél. gét mutatja, hogy a legutób­bi tsz-kongresszus határoza­tába is belefoglalták a har­kányi üdülőközpont létreho­zását. A szálloda kétszáz ágyas lesz, és évente százezer üdü­lőnapot biztosít a termelő­szövetkezeti dolgozóknak. A beruházás anyagi alapjának megteremtésére a közös vál­lalat tagjai részjegyeket vál­tottak, s részesedésük ará­nyában üdültethetik majd tagjaikat. Az elegáns szállodaépület az új üdülőnegyedben emel­kedik, közel a termálfürdő­höz. Üzembővítő beruházás Szarvason Fejlesztik a játékgyártást A szarvasi Plastolus Szö­vetkezet egy, a Könnyűipari Minisztérium által kiírt pá­lyázat eredményeként ju­tott lehetőséghez, hogy já­tékgyártás-fejlesztési beru­házást valósítson meg. A pá­lyázat nyertesei között ösz- szesen 100 millió forintot osztottak ki, melyből a Plas- tolusnak az állami támoga­tással együtt 8 millió forint jutott. Ehhez az OKISZ, a KISZÖV és a szövetkezet, valamint az MNB annyit tett hozzá, hogy a beruházás ér­téke az elkészülési határidő­re — 1980. december 31. — 24 millió forint lesz. Azért van erre a beruházásra szükség, mert nemcsak a já­tékok mennyisége a kevés, hanem azok összetétele sem megfelelő, sőt 50 százalé­kukat importból szerezzük be. A hazai játékgyártás, szín­vonalát tekintve, a szocialis­ta országok közti rangsorban középen foglal helyet. Ha­zánkban vánnak nagy já­téktermelő üzemek is, így például az Elzett Fémle­mezipari Művek salgótar­jáni gyára, mely évente 70 millió forint értékű játékot gyárt. A Plastolus a nagyság sorrendjében is középen fog­lal helyet a 25 millió fo­rint termelési értékével. 1980 végére ebben a rang­sorban szeretnének a beru­házással előre lépni, évi csak­nem 40 millió forintos ter­melési érték előállításával. Ennek érdekében már folynak a piaci kutatások, készül a gyártmánytervezési program, és elkészült a gyár­tóeszközök beszerzési terve. Megalapozott termelési ta­pasztalatok, kapcsolatok te­szik azt lehetővé, hogy ez a piaci igényeket kielégítő be­ruházás határidőre elkészül­jön. A végcél tehát az, hogy a hiánycikkeket pótolják, az igényeket kielégítsék. A ha­zai boltokban leginkább az öntött pvc-csipogó, a papír társasjáték, valamint a pvc- labda és egyéb műanyag já­tékok a legkeresettebbek. Az egy hónapja született megállapodás apró részletei­nek kidolgozása van mind­össze hátra, s várhatóan egy hónapon belül már a beru­házás menetéről adhatunk számot. Sz. J. A Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság szakértői, tár­sadalmi munkatársai a ko­rábbi vizsgálatokat követően a közelmúltban ismét fölmér­ték a bútorellátás helyzetét. Hat és fél esztendő változá­sait regisztrálták, mérlegel- ve-elemezve: volt-e foganat­ja korábbi javaslataiknak, s az idevágó rendeleteknek. Megállapították, hogy a bú­tor 1975-től nem hiánycikk, nőtt is a forgalom, 1977-ben már 25,5 százalékkal nagyobb mennyiséget adtak' el belőle, mint 1972-ben. Az eladott bútorok értéke pedig 65,3 százalékkal volt nagyobb, meghaladván a 8 milliárd fo­rintot. Bár e növekedésben része van az árak alakulásá­nak is, elsősorban azt jelzi, hogy a vásárlói igény is vál­tozott: a tetszetősebb, érté­kesebb darabokat, garnitúrá­kat keresi a vásárló, a külön­böző stílbútorokból és rusz­tikus bútorokból nincs is elegendő. Bizonyos javulás mutatkozik ugyan, de to­vábbra sem megfelelő az ösz- szeszerelhető és sokoldalúan variálható bútorok aránya. Ami kedvező: nagyobb vá­lasztékot kínál a kereskede­lem — néhány importtétellel is gazdagítva a listát — a gyermekbútorokból. Alig múlt egy éve, hogy a köröstarcsai Petőfi Tsz- ben a szövetkezet új vezetői­vel közösen gyűjtöttük cso­korba a gazdaság megoldha­tatlannak tűnő és megold­ható gondjait. Valahol a két kategória határán állt e gon­dok közül a legsúlyosabb: a víz, pontosabban a belvíz. Akkor ez a hívatlan vendég mintegy ezer hektárt rabolt el a tarcsaiak 5000 hektár­jából. Tervekről, reményekről, lehetőségekről beszélgettünk 1978 tavaszán, arról, hogy ne­ki kellene itt látni az alta­lajlazításnak, azután a rizs­telepek rekonstrukciójának, közösen a csárdaszállásiak­kal, vagyis egy olyan prog­ramnak, amelynek befej eztér vel az ősi ellenség, a víz hasznos barátjává válik az ittélőknek. A növénytermesz­tés hozamainak növelése, az állattenyésztés szerkezetének hozzáigazítása az adottsá­gokhoz, szintén a sürgős te­endők közt szerepelt. A kér­dés ezek után önmagától adódik: mi változott egy esz­tendő alatt a Petőfi Tsz földjein? Ezer hektárról kétezer hektárra nőtt a belvízzel borított terület — mondja keserűen Nagy Imre tsz-el- nök, .majd még hozzáteszi: — Azt kell mondanom, saj­nos, hogy ez az egyik leg­szembetűnőbb változás kö­zös gazdaságunkban. El lehet képzelni, milyen talajmun­kát tudtunk folytatni ilyen körülmények között. Ahogy mondani szokták, csak ken- tü'k-vágtuk. Jó, elismerem, a kérdéses területek a Körös árterében fekszenek, de sze­Lassú javulás tapasztalha­tó a bútorok minőségében, erről tanúskodnak a minő­ségellenőrző szervek, intéze­tek vizsgálatai. A KERMI félévenként más­más megyében ellenőrizte a bútorok minőségét, nagyító alá véve azt is, hogy a cso­magolás, a szállítás és a bel­ső árumozgatás során mi­lyen rongálódásnak van ki­téve a bútor. A vizsgálatba bevont kiskereskedelmi vál­lalatok és fogyasztási szövet­kezetek kimutatásai szerint a raktárba, boltba érkezett mi­nőséghibás bútorok értéke a bútorforgalom értékének 4,5 százaléka, s ez többnyire nem a hanyag gyári munka kö­vetkezménye, hiszen ott csök­ken a selejtes áru aránya, nő viszont a szállítás alkalmá­val megsérült bútoroké. Felgyorsult a bútoriparban a gyártmányfejlesztés: az új — egy-két éve gyártott — termékek részesedése a tel­jes termelési értékből csak­nem egyharmados. Hasonló az öt évnél régebben gyár­tott cikkek aránya. Az elté­rés persze meglehetősen nagy a különböző gyárak között. A Szék- és Kárpitosipari Vál­lalatnál és a Cardo Bútor­gyárban a termelés 71, illet­rintem ez nem jelenti azt, hogy nincs értelme haszno­sítani ezeket a hektárokat. Meggyőződésem, hogy a del­tában fekvő táblák jelentős részét visszahódíthattuk vol­na a víztől megfelelő szi­vattyúkkal. Az a kettő, amely most emeli át a vizet, na­gyon kis teljesítményű, rá­adásul nem is elektromos szivattyú. Aki nem látta, nem is hiszi el, mit kínlód­tunk ott az őszön meg tél elején. Kiküldtük a traktort a szivattyú meghajtásához, küldhettünk utána egy két­szer akkorát nemsokára, hogy kivonszolja a sárból, mert elakadt. Ott mentek tönkre sorra a gépeink. Tudtuk előre, mi lesz en­nek az időjárásnak a követ­kezménye, mégis elszorult a szívünk a termésbecsléskor. Ilyen búzatáblákat én még életemben nem láttam. Egy- egy foltban olyan sűrű volt, ahogy az elő van írva, de már ha kettőt-hármat lépett arrébb az ember, ott már csak kiabáltak egymásnak a kalászok. A múlt hét végén ugyan megkezdtük az ara­tást, de hát nem is mon­dom, hogy milyen ered­ményre számítunk. — Tárcsán minden a bú­zától függ? — Ha nem is minden, ak­kor is nagyon sók. Mégis­csak több mint ezerötszáz hektárról van szó, és a vi­zes területékkel együtt ez már komoly érvágás. Min­den reményünk azonban nem vész el ezzel. Készül már a meliorációs terv 1200 hektárra, amit segítséggel jövőre már el is kezdhet­nénk megvalósítaná, összes­ve 60 százaléka régebbi tí­pus, a Zala és a Székesfehér­vári Bútorgyárban viszont fél évtizednél régebben konstru­ált bútort nem gyártanak. . Rávilágított a vizsgálat ar­ra is, hogy a minta utáni előjegyzéses vásárlás elterje­dését hátráltatja, hogy az iparban és a kereskedelem­ben is kevés a raktár. Ezért csupán egy tizedét értékesí­tik minta után a bútoroknak, jórészt a Domus áruházak­ban. Egyébként a Domus- program keretében eddig ki­lenc lakberendezési áruház épült, s máris négy újabbat építenek. A bútorellátás helyzetké­pét mérlegelve a KNEB ja­vasolta az illetékes minisz­tereknek, hogy dolgozzanak ki sokoldalúan összehangolt intézkedési tervet a feltárt hibák megszüntetésére. Az egyik legsürgetőbb, legfonto­sabb feladat: gördülékenyeb­bé, gyorsabbá, „kíméleteseb­bé” tenni a bútorszállítást — aligha hunyhatunk szemet afölött, hogy a nem csekély munkával, gonddal előállított termék, főként a szakszerűt­len vasúti szállítás során ér­tékét veszítve tönkremenjen. Ezért szorgalmazzák a népi ellenőrök, hogy az illetékesek mielőbb mérjék föl a korszer rű csomagolás és szállítás eszköz- és költségigényét, nö­veljék a fuvarozók érdekelt­ségét, szerezzenek be korsze­rű gépeket, berendezéseket a rakodáshoz. (MTI) ségében több mint 500 hek­táron meszezünk aratás után folyamatosan az idén. Nyolc­millió forintot kaptunk a rizstelepek rekonstrukciójá­hoz, ezt már 225 hektáron a 400-ból, meg is kezdtük, re­méljük jövőre ez a terület már ontja a rizst. A csárda­szállási Petőfi Tsz a talaj- előkészítésben, vetésben nagy segítségünkre volt. S amiben titkon még nagyon bízunk — csak el ne kiabál­jam —, az a 800 hektár ku­korica meg a majd 500 hek­tár napraforgó. Ezek a kul­túrák jelenleg nagyon szé­pek, és még sokat segíthet­nek rajtunk. Az az igazság, hogy a másfél ezer hektár búzavetésből 800 ha ad ren­des termést, a többi terüle­ten, mintegy 520 hektáron, árpát vetettünk felül, má­sik 300 hektárt pedig a bú­za kiszántása után zabbal, napraforgóval és kukoricá­val hasznosítottunk. Hát majd elválik. — Miivel járul hozzá az állattenyésztés a terméski­esések ellensúlyozásához? — Lehet, hogy merész vál­lalkozásnak tűnik, de mi a juhászatot léptettük elő az állattenyésztés kiemelt ága­zatává. A szarvasmarha-tar­tással végképp nem bírtunk megbirkózni. Visszafejleszté­sével egy időben, 74 hektár ősgyep felújításával kapcsol­tan, már az idén 2000 anya­juhot állítunk tenyésztésbe, és megvalósítjuk azt a régi elképzelést, hogy szűnjön meg állattartó telepeink ve­gyes jellege. Három állatte­nyésztő telepünk van, s úgy tervezzük, hogy az egyiket teljesen a juhtenyésztés kap­ja majd meg. A másikon már jelenleg is csak barom­fit tartunk. Nálunk ugyanis hagyományosnak mondható a baromfitenyésztés. Azok­ban a hatalmas vizesgödrök­ben, amelyekből a védtölté- sekhez termelték ki a föl­det, összességében jelenleg is 25 ezer liba úszkál. Húsu­kért és tollúkért foglalko­zunk velük, tavaly is kétszer téptük libáinkat. — És milyen sorsot szán­tak a harmadik telepnek? — Nem is tudom, hogy mondjam-e? Egyelőre ugyan­is csak annyi bizonyos, hogy valamiféle olyan tevékeny­ségnek szeretnénk ott helyet adni, amely állandó jelleg­gel, télen is foglalkoztathat­ná legalább 30—40 tagun­kat, s nekünk is megfelelő jövedelmet hozna. Hogy pontosan mi lehetne ez, arra több megoldás is kínálkozik, de szerintem még egyik sem az igazi. A tsz-szövetséggel nemrég Pest megyei körúton jártunk, ne­kem ott nagyon megtetszett, hogy az egyik termelőszövet­kezet egy budapesti nyom­dának bérmunkában csoma­golt, illetve az erre a célra átadott raktárhelyiségeiben a tsz tagjai manipulálták az árut, amit meghatározott ideig ugyanott tároltak is. Mi is valami ehhez hasonló komplex melléküzemágat szeretnénk létrehozni, ha már egyáltalán nekifogunk. — Milyen évre számítanak ezek után? — Ha csak tőlünk függ: nem zárunk veszteséggel. Kőváry E. Péter wmmwwwwMWMVwtwwvwwvwtvwv A körösladányi METAKÉMIA Ipari Szövetkezet haj- és bőr­ápoló szereket gyártó üzemében készül az Exodor izzadás- gátló és a Depilex szőrtelenítő folyadék. Az üvegeket vá- kuumtöltögépen töltik, szalagon zárják, címkézik majd cso­magolják. Ezt a profilt nemrég vette át a szövetkezet a bu­dapesti KHV-tól Fotó: Veress Erzsi Ötvenezer tonna táp Épül a tsz-ek legnagyobb üdülője A lakosság bútorellátása a KNEB-vizsgálat tükrében Veszteségek nyomában Egy ev után Koföstarcsan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom