Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-06 / 156. szám
1979. július 6., péntek I izniwrara Természetrajzi tábor Körösladányban Egy esős délelőtt örömeiről és viszontagságairól Pleva Ilona és Miklós Edit egy pillangót vizsgál Az általános iskolából indulunk. Három tantermet kapott itt a múzeum természet- rajzi tábora. Huszonkilencen vannak, a szegedi tanárképző főiskola hallgatói. Ez a nyári gyakorlatuk. Az idő rossz, de ez nem akadályozza a munkát (a „csigásoknak” különben is ez kedvez). A tábor lakói csoportokra oszlanak: a „bogarasok” az erdőben, a „lépkések” a réten, a „szitakötősök” megint másutt szélednek szét. Mi, a „halasok”-hoz csatlakozunk, Nyári Tamáshoz és Szlavkovszky Lászlóhoz. Nehezen lélegezve, szótlanul kapaszkodunk a gáton felfelé. A kölcsön kapott, hatalmas gumicsizmák hol megcsúsznak, hol reménytelenül beragadnak a totyogó sárba. Lefelé már könnyebb. Laci töri meg a csendet, a gyűjtésről beszél: — Dr. Bába Károly és dr. Homor Géza jött velünk a főiskoláról,^ a múzeum részéről dr. Domokos Tamás és dr. Kovács Gyula van itt. Bába tanár úr osztotta be, a választott szakdolgozatok témái alapján, hogy ki mit gyűjtsön. Mi a halakról írunk, így biztos hasznát vesz- szük ennek az egyhetes gyakorlatnak. Te nem így gondolod? — fordul hátra társához, aki a nagy merítőhálóval ügyesen lavíroz a bokrok, gallyak között. — Remélem! Csak az idő javulna egy kicsit — mondja Tamás —.hajnali négykor is kint voltunk és mire visszaÖvatos kezek közt... tegve figyelem,, bele ne poty- tyanjak a vízbe, ők ebből mit sem vesznek észre, már otthonosan mozognak itt. A hálót hosszú botra teszik és kezdik a halászatot, vagy ahogy ők mondják, a gyűjtést. A zsákmány annak, aki halászlére feni a fogát, siralmas lenne, ám a két fiú örömmel teszi vizes nylonzacskóba az aprócska halakat. Laci közben készséggel magyaráz: — Ezek a keszegfélék hamar elpusztulnak. Azért tesz- szük őket nylonba, hogy ne napok programjáról kérdezem. — Holnap a Sebes-Körös holtágait keressük fel, csütörtökön Vésztőre, Vátyon- pusztára és Biharugrára kirándulunk. Pénteken a régi Berettyó-ágban gyűjtünk és ellátogatunk ' a dévaványai túzokrezervátumba is. Szombat délelőtt indulunk haza. Közben befutnak a „lepké- sek” és a „szitakötősök”. A zsákmány a szertárba kerül, aztán kezdődik a tisztálkodási ceremónia. A lányok haja csapzott az esőtől, vastagon sáros cipőiket, csizmáikat, már az ajtóban leteszik, és törölközővel, szappannal felszerelve sietnek a zuhanyozóba. behozott pilléket, szitakötőket elrendezni. Jólesik elnézni serény munkájukat, s a figyelmet az arcukon, ahogy a tarka lepkéket, s a szitakötőket nézegetik. Óvatosan, félve nyúlnak a törékeny szárnyakhoz, nehogy kárt tegyenek bennük. Egyiket-má- sikat nem ismerik fel, akkor fellapoznak vaskos köteteket, s a felfedezés öröme ragyog arcukon, ha megtalálják a keresett fajt. A preparálás csak délután kezdődik, hogy a nap gazdag zsákmánya sértetlenül kerüljön elénk, múzeumlátogatók elé... Nagy Ágnes — Jólesik ilyenkor a meleg víz — mondja dr. Homor Géza, aki most tértvisz- sza a csapatokkal — nagyon átfázhattak szegények. Kifogtuk ezt a rossz időt, de hát dolgozni kell. A múzeum gondoskodik az ellátásunkról. Ez kötelez, hiszen az összegyűjtött anyag a természetrajzi állományt gazdagítja. Persze, a tábor lakói sem mennek haza üres kézzel, hiszen az a sok tapasztalat, amelyet itt szerzünk, az mindig velük marad. A különböző csoportok a tábor utolsó napján beszámolnak egymásnak munkájukról, így mindenki mindenről tudni fog. Ebéd előtt még van egy kevés idő. Többen levelet írnak a folyosóra kitett padokon, mások — régen volt reggeli — a hazaiból falatoznak. Azokhoz csatlakozom, akik a szertárba mennek a így feszítik ki a pillangók szárnyait... ' Dobrocsi Márta preparálásra készíti elő a lepkéket száradjanak ki a pikkelyeik. Aztán otthon formalinos üvegbe kerülnek. A fajmeghatározást csak ezután végezzük el. Előbb eldöntjük, melyik családba tartoznak, aztán megfigyeljük a nagyságát, színezetét, pikkelyze- tét, az úszókat... Így lassan kiderül, mi is került a hálóba. Visszafelé Tamás észrevesz valamit a bokrok között. Nem értem mi a baj, s miért mondja fotós kolléganőmnek a jelzett irányba mutatva: — Ezt kell lefotózni! Hajnalban még nem volt itt, azóta rakta ki valaki. Hogy milyen emberek vannak... — teszi hozzá felháborodva. Amint közelebb megyek látom, egy dróthurok feszül az ágak között, valaki így akar őzet fogni... — Na, ezt kiszedjük és megmutatjuk a többieknek. értünk, csavarni lehetett a vizet a ruhánkból. Mégis kijöttünk, mert több időszakban is megnézzük, hogy milyen halak tanyáznak a partközeiben. A part széle lejtős és csúszós, hátul maradok és retVisszatérve az iskolába, dr. Domokos Tamással, a tábor vezetőjével még van időm elbeszélgetni, amíg a többiek befutnak. Az elkövetkezendő A két „halas” Nyári Tamás és Szlavkovszky László Fotó: Gál Edit Arzenál a Kun Béla utcában Ha a népművelés harc a tudatlanság ellen, akkor a rövidfilm-forgalmazás a küzdelem egyik fontos fegyverneme, s ennek „veterán” parancsnoka a békéscsabai Kun Béla utcai filmtár vezetője, Horváth László. Több mint harminc esztendeje népművelő, s jelenlegi posztján — hárcálláspontján — tíz éve hadakozik a film fegyverével, csatát csata után nyerve bővíti felnőttek és gyerekek ismereteit, szélesíti látókörüket. Arzenáljában 4 ezer 700 régi és új „ismétlőfegyver” sorakozik katonás rendben, szélsőségeket véve alapul a mesefilmektől az űrkutatásról szóló kópiákig. * * * — A filmtárban — teljes nevén: a Békés megyei Művelődési Központ film- és szemléltetőeszköz-tárában — ezekben a meleg, nyári napokban is viszonylag nagy a forgalom — mondja Horváth László, miközben gyors mozdulatokkal öt mesefilmet csomagol, hogy postára adva eljuttassa a medgyes- egyházi könyvtárba. — Igaz, az iskolai év befejeződött — folytatja —, de a gyerekek nyáron is igénylik a filmeket. Nemrég kaptunk megrendeléseket a szeghalmi, a mezőkovácsházi és az orosházi művelődési központból is, ahová minden héten küldünk különféle kópiákat, s igyekszünk a nyári táborozok programját is színesebbé, gazdagabbá tenni. (Mintegy végszóra lép be az ajtón a megyei KISZ- bizottság egyik munkatársa. Elmondja, hogy július közepén ifjúsági tábort nyitnak Geszten, s vetíteni is akarnak a gyerekeknek. Rövid megbeszélés következik: kik lesznek ott, hány évesek, milyen témájú filmeket fogadnának legszívesebben, és pár perc alatt kialakul a műsorterv, amely az alkalomhoz illő, s az egyéb programokhoz kapcsolódva hasznos szórakozást ígér.) * * * — Kiknek kölcsönöznek? — kérdezzük a filmtár vezetőjétől. — Az iskolák mellett szinte valamennyi üzemnek, vállalatnak, szervezetnek, intézménynek tudunk adni megfelelő szakirányú filmeket — kalauzol végig a magas fémpolcok között. Ezeken rendszerezve találhatók a társadalom- és természettudományi, művészeti, földrajzi, történelmi és egyéb témájú tekercsek. Természetesen betű- és számrendben, megkönnyítve a gyors kiválasztást, amire különösen a mostaninál jóval nagyobb forgalmú téli hónapokban van szükség. Megtudjuk, hogy sokan érdeklődnek az alkalmazott tudományok iránt, s többek között a mezőgazdaságban dolgozóknak számos növénytermesztési, állattenyésztési és gépesítéssel foglalkozó kópiát ajánlhatnak. Ugyanis a MÉM igen jól megszervezi saját készítésű alkotásainak elosztását, hiszen valamennyit elküldi az ország filmtáraiba, így a Békés megyeibe is. Sajnos, ipari vagy közlekedésbiztonsági kópiákból nem ilyen nagy a választék. — Nem mindig tudunk lépést tartani a tudományos és technikai fejlődéssel — hiszen például egy 5—6 évvel ezelőtti tekercsen látható gépek vagy termelési módszerek nem biztos, hogy ma is megfelelnek a korszerűség követelményeinek —, de lehetőségeinkhez mérten igyekszünk beszerezni minél több újonnan készült ismeretterjesztő-, oktatófilmet. Évről évre több tízezer forintot fordítunk erre, s jelentős támogatást kapunk a megyei tanács művelődésügyi osztályától. Az Országos Közművelődési Tanács a televízióban bemutatott kisfilmekből, a rádió pedig irodalmi tartalmú hangszalagjai közül adott számos darabot. — A Mezőhegyesi Cukorgyárból jöttem — mutatkozik be egy férfi. Munkavédelmi filmeket kér. Rövid idő alatt tizenhárom kópiát tartalmazó kartondoboz kerül elő az arzenálból, s a vendég elégedetten távozik. Megtudtuk tőle, hogy négy ^alkalommal vetítik majd a most kölcsönzött filmeket. Akad közöttük humoros rajzfilm is, amely oldottabb hangulatot teremtve tárja fel a mindennapi életünkben előforduló veszélyeket, hibákat. A filmtár- vezető fontosnak tartja ilyenek közbeiktatását, akárcsak azt, hogy felhívja a kölcsönzők figyelmét: ügyeljenek az időbeosztásra, a vetítési szünetekre, hiszen 3-4 tekercs lepergetése után lankad a nézők érdeklődése. * * * — Kihasználtak a filmtárban rejlő lehetőségek? — Sok termelő üzemnek, vállalatnak, iskolának nincs vetítőgépe — válaszolja Horváth László —, de ez a kisebbik baj, mert azt is tudunk adni, viszont akad néhány hely, ahol van gép, de évente csupán egyszer-két- szer, például gyermeknapra kérnek műsort, nem élve a lehetőséggel. Megyénkben tudomásom szerint 50—60 vetítőgéppel rendelkeznek, ám ezek néhol csak porosodnak. De hadd említsek, egy jó példát is: a Körösi Állami Gazdaság már három gépet vásárolt, s ezekkel rendszeresen vetítenek üzemegységeikben. Gyakori kölcsönzőnk többek között az Orosházi Üveggyár és a Békéscsabai Konzervgyár. — Ebben az évben növekedett a forgalmuk? — Igen. Június 30-ig több mint 5 ezer filmet kölcsönöztünk, ami 20 százalékkal haladta meg 1978 azonos időszakának forgalmát. — Jelentősen nőtt a társadalom- tudományi kópiák kölcsönzési aránya. (A beszélgetés ismét félbeszakad. Ezúttal telefonon érdeklődnek, politikai oktatáshoz kérnek képi segédeszközöket. „Van-e?” „Igen.” Azután egy újabb látogató asztalitenisszel és más, sporttal foglalkozó filmeket kér és kap.) * * * Tájékoztatásának végén a filmtár vezetője a következőket mondja: — A forgalom növekedésével egyelőre nem tart teljesen lépést filmtárunk készletének bővítése. Gondunk az is, hogy kevés a rajzfilm, a mesefilm, mert ezek — éppen a keresettségük miatt — gyorsabban elhasználódnak. De bízom abban, hogy a jelenleg készülő, tartalmi ismertetéseket közlő filmkatalógusunkban — amelyet elküldünk valamennyi vetítőgéppel rendelkezőnek is — már a mostaninál bővebb választékot ajánlhatunk eddigi és új kölcsönzőinknek. V. Z. Folklórest Gyomán Ma este 8 órakor folklór- estet rendeznek Gyomán, a művelődési házban. Az esten a csehszlovákiai Jávoraik néptáncegyüttes működik közre vendégként a gyomai Körösmenti szövetkezeti táncegyüttes és a gyomai Röpülj páva kör mellett. Az est műsorát másnap, július 7-én Kamuton megismétlik. A Körösmenti táncegyüttes július 28-án indul Spanyolországba, ahol a XVII. pireneusi fesztiválon lépnek fel. Útjuk augusztus 11- ig tart. I Az együttes gyermekcsoportja ezekben a napokban a zánkai úttörővárosban szerepel.
