Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-03 / 153. szám

1979. július 3., kedd o Építéstől takarításig Alig több mint tíz eszten­dővel ezelőtt alakult meg Dévaványán a költségvetési üzem, amelynek tevékenysé­gi körébe elsősorban a fel­újítási és karbantartási munkák tartóznák, de emel­lett. tekintélyes mennyiségű beruházási munkában is részt vesznek. Az építőipari munkán kívül a tanács meg­bízásából néhány éve tele­püléstisztasági munkát — szennyvíz-szállítást, takarí­tást — folytatnak. Ez utóbbi és az építőipari feladatok kiterjednek Ecsegfalvára is, de alkalomadtán építkeznek Szeghalmon és Gyomán is. Természetesen ez utóbbira csak akikor kerülhet sor, ha a helyi megrendelések nem köti'k le teljesen az üzem kapacitását. Az elmúlt, évben csaknem 9 millió forint értékű mun­kát teljesítettek. Az idei esztendő első felében tanácsi megrendelésre megközelítően 2,5 millió, egyéb megrende­lésre pedig 1,9 millió forint értékben elégítették ki helyi igényeiket. A nagyarányú, kívülállóknák teljesített munkák nem hatottak ked- vezőleg anyagilag az üzemre, mivel ez esetekben szabad árat nem alkalmazhattak, így a 15 százalékos termelési adó befolyásolta az egész évi pénzgazdálkodásukat. A 60 fős kollektíva fele jól képzett szakmunkás, s munkájukkal nagyban hoz­zájárultak ahhoz, hogy az üzem a szerény gépesítés és felszereltség ellenére jelen­tős feladatokat, látott el- Az ólló- és fogyóeszköz-ellátott­ságuk a kezdeti évekhez ké­pest javult. A legszüksége­sebb szerszámokkal felsze­relve kialakítottak egy laka­tosműhelyt. Ebben az évben pedig sor kerül a tehergép­kocsi cseréjére is. Jóllehet, szükségük lenne még egy kisebb teljesítményű eszter­gagépre is, de az idei fej­lesztési alapból csak a te­hergépkocsira futja. A jövőben hatékonyabban foglalkoznak a kommunális tevékenység bővítésével, a lakossági szolgáltatásokkal, mint például a szeméthor­dással. Előzzük meg a baleseteket! Békés megye vállalatainál, tsz-einél az I. félévben ed­dig 10 halálos üzemi baleset történt, amelyből hat hely­telen munkaszervezésből eredt. Ilyen volt egyebek közt az érintésvédelem^ hiá­nya, továbbá a tetőn végzett munkánál a megfelelő állás kialakításának és az egyéni védőfelszerelés használatá­nak az elmulasztása. Előfor­dult, hogy nem szerelték fel a védőburkolatot a kardán- tengelyre és az is, hogy a homokbányában az omlás el­len nem képezték biztonsá­gos rézsűt. A halálos balesetek nagy­részt szabadban, változó munkahelyen dolgozó mun­kásokkal fordultak elő. A fentiek alapján a Szak- szervezetek Békés megyei Tanácsa munkavédelmi osz­tályának a vezetője felhívás­sal fordult a megye vala­mennyi vállalatához, szövet­kezetéhez. Ebben meghatá­rozza azokat a tennivalókat, amelyek elősegítik a továb­bi balesetek megelőzését. Így például felül kell vizsgálni a munkahelyekre érvényes technológiai és munkavédel­mi utasítások megvalósítá­sát. Rendszeressé kell_ tenni a szabadban és változó mun­kahelyen dolgozó munkások emelt szintű munkavédelmi oktatását, szükség esetén biztonságtechnikai vizsgázta­tását is. A közvetlen irányí­tóktól gondosan szervezett munkát kéll követelni. Részletesebben foglalkozik a felhívás a tiltott helyeken — folyók, bányagödrök, csa­tornák vizében — való für­dés megakadályozásával. Tiltó táblákat kell kirakni, ha szükséges, őröket is al­kalmazni lehet. A munka- védelmi oktatásnál sem sza­bad megfelejtkezni a tiltó intézkedésre való ismételt fi­gyelmeztetésről . Segítsenek a nyugdíjasok is! Oldás és kötés Nem választ el a megyehatár, sőt... A nyár végi és őszi mun­kacsúcsban 300—350 ezer ember dolgozik majd a szán­tóföldeken, a kertészetekben és a gyümölcsösökben, mert nem tudnak minden mun­kát géppel elvégezni. Olyan kézimunka-igényes növé­nyek betakarításáról van szó, mint a zöldség, szőlő, gyümölcs, cukorrépa, bur­gonya és dohány. Nemcsak a belföldi fogyasztói igények kielégítése, hanem az ex­portfeladataink teljesítésé­hez fűződő fontos népgazda­sági érdek is egyaránt azt követeli, hogy ezek az úgy­nevezett kézimunka-igényes növények betakarítása idő­ben és jó minőségben meg­történjék. Ez vezérelte a Minisztertanácsot, amikor 1977 májusában határozatot hozott a kézimunka-igényes növények betakarításához a munkaerő biztosításáról. Ennek a minisztertanácsi határozatnak alapján az őszi mezőgazdasági munkák végrehajtásának előkészü­leteit a mezőgazdasági üze­mek már megkezdték. Vala­mennyi nagyüzemi gazdaság­ban számba veszik a rendel­kezésre álló munkaerőt, az állandó dolgozókon kívül fi­gyelembe véve a családta­gokat, nyugdíjas dolgozóikat, s a falvakban élő, a munká­ban részt venni kívánó ipari nyugdíjasokat is. Érdemes ezeket még egyszer gondo­san átnézni, s a valós hely­zethez igazítani. Ennek so­rán nagyobb figyelmet kell fordítani a mindenütt meg­levő értékes tartalékokra, a nyugdíjasokra. Órájuk, a mezőgazdasági munka sok fogását, módsze­reit jól ismerő, kipróbált emberekre most is szükség van. Munkába állításukat megkönnyíti, hogy változat­lanul érvényben van a már idézett minisztertanácsi ha­tározatnak az a rendelkezé­se is, amely szerint a nyug­díjasoknak a mezőgazdasági nagyüzemek kézimunka-igé­nyes növények betakarítási munkáiban való részvétele a jogszabályban megállapított foglalkoztatási keretébe nem számít be. Nem árt arról sem többet beszélni az érde­keltekkel, a nyugdíjasokkal, hogy ez mit jelent az ő szá­mukra. Arról van szó, hogy július 15.-től november 15-ig a zöldség, a burgonya, a szőlő, a gyümölcs, a dohány és a cukorrépa betakarítá­sában nyugdíjuk korlátozása nélkül végezhetnek fizikai munkát. Ezeknek a munkák­nak időtartama a törvényes évi 840 — meghatározott munkakörökben évi 1260 — órás foglalkoztatási keretbe nem számít be. A kedvez­mény minden nyugdíjasra egyaránt vonatkozik. A nyug­díjasokat foglalkoztató üze­mek (állami gazdaságok, ter­melőszövetkezetek és szak- szövetkezetek) illetékesei bi­zonnyal tudják feladatukat: a nyugdíjas nyilvántartó lapjára a SZOT Társada­lombiztosítási Igazgatóság 2—172/1977. közleményszá­mát kell feljegyezni. Külön engedélyt nem kell kérni. A sikeres nyári és őszi munkák legfontosabb sze­replője az ember. Vegyék a fáradtságot termelőszövetke­zeteink, állami gazdaságaink helyi vezetői, keressék fel megbecsült nyugdíjasaikat, de a községben élő más — jó munkás hírében álló — nyugdíjasokat is. Ismertessék velük a munkát, a kereseti lehetőségeket, s főleg azt, hogy számítanak rájuk, szükség van rájuk. Nahlik György iWWMWWWWWWWVWWiHMWWWmVlWWMMW A Mezőberényi Textilipari Szövetkezet konfekciórészlegében belföldi megrendelésre férfimunkaruhákat varrnak. A mintegy 6000 darabos megrendelés után a termékek a nagy­kereskedelmi vállalaton keresztül jutnak el a felhasználók­hoz Fotó: Martin Gábor mumumMUuvmwmmmmvwuuwHHtuM Klímaberendezés Gyulán Amikor a falakon kívül 30 Celsius-fok fölé emelke­dik a hőmérő higanyszála, a Gyulai Szabók Szövetkezeté­nek vasalótermében ez sok­szor még 10 fokkal, olykor többel is tetéződik. Éppen ezért határozta el a korábbi években a szövetkezet veze­tősége, hogy a ma már kor­szerűen felszerelt üzemeket klímaberendezéssel látja el. Ekkor nemcsak azokra az asszonyokra gondoltak, akik ezt a nehéz fizikai munkát — a vasalást csinálják —, hanem mind a 400 dolgozó­jukra, s ily módon az egész üzemet behálózó légkondi­cionáló berendezést építtet­tek. Az ehhez szükséges gépház már az elmúlt évben tető alá került. Jóllehet az erede­ti tervekben úgy szerepelt, hogy 1978-ban működni fog az egész berendezés, de bi­zonyos alkatrészek hiánya miatt csak e hét közepén ke­rülhet sor a próbaüzemre. Jelenleg a munkálatok befe­jező fázisa, a villanyszerelés folyik. A vasalóteremben a Lehel Hűtőgépgyár pane- mosztát típusú, mennyezetre szerelt levegő befúvója hűti július 16-tól a levegőt és az asszonyokat. A többi üzem­részben hűtőkonvektorokat szereltek fel. Kivitelezője a Budapesti CSŐSZER. S hogy miért csak július közepétől? Nos, a régi, be­vált gyakorlat szerint az üzem több min-t 400 dolgozó­ja szinte egy időben vette ki a szabadságát, addig is nagy- takarítás és a klímaberende­zés végső szerelése folyik. A szociális körülmények javí­tására, vagyis a klímaberen­dezés megépítésére a szövet­kezet csaknem 5 millió fo­rintot. fordított. A két megye országgyűlési képviselői Vincze Józsefnek, az OVH elnökhelyettesének tájé­koztatóját hallgatják A fejlődés és a hagyomá­nyok tisztelete látszólag ki­békíthetetlen ellentmondás­ban áll egymással. így le­hetünk szemtanúi annak, hogy az ipartelepítés, a ter­melés, a mezőgazdaság újon­nan születő gazdálkodási ke­retei a megyehatárokat sem tartják „tiszteletben”, túlnő­nek azokon, átlépnek raj­tuk. Figyeljünk fel azonban arra is, hogy éppen ez a fej­lődés teremt új hagyományo­kat. Oldja meg azt a felada­tot, hogy például a szóban forgó megyehatárok orszá­gunk eddig igencsak elha­tárolt területeit ne elválasz- szák egymástól, hanem ép- penhogy összekössék azokat. Ilyen haladó és új hagyo­mánynak fogható föl im­már az, hogy Békés, illetve Szolnok megye országgyűlési képviselői közös ülésen ve­szik számba, határozzák meg mindazokat a teendőket, amelyeket a két megye együttesen, sikeresebben oldhat meg, mintha külön- külön kísérli meg az előre­haladás útjában álló aka­dályokat félregördíteni. A két országgyűlési képvi­selőcsoport első ízben ép­pen két esztendeje, 1977 jú­niusában találkozott Szarva­son, az öntözéses Kutató In­tézetben a közös számvetés ügyében. Az együttműködés csírázásának, sarjadásának ekkor már kézzel fogható jele, tanúsága volt, a befe­jező szakaszhoz közeledő Gyulai Húskombinát épít­kezése, illetve az alapjaiból emelkedésnek induló Mart­fűi Növényolajgyár. Hogy Szarvast választot­ták a találkozó színhelyéül, az sem volt véletlen. E vá­rosunk nemcsak azért ke­rült a két megye országgyű­lési képviselőinek figyelem­körébe, mert valahol a két terület határán települt, ha­nem azért is, mert kisugár­zása is túlterjed Békésen. Ezt a kisugárzást kell to­vább növelni — állapította meg a két felelős testület új­bóli összejövetelén, most jú­nius 29-én Gyulavári Pál, a Békés megyei Tanács elnöke Martfűn, a növényolajgyár építkezésén. Szarvasnak ugyanis több szempontból kell élenjáró szerepet be­töltenie Szolnok, illetve Bé­kés megye mezőgazdaságá­ban. Az öntözéses Kutató Inté­zet mellett, ha megemlítjük a Haltenyésztési Kutató Inté­zetet, máris világos, mire gondolt megyei tanácsunk elnöke. A két megye tudni­illik országosan is meghatá­rozó a rizstermesztésben, hi­szen együtt a teljes terme­lésnek több mint négyötödét adják. Az ágazat jól ismert gondjainak megoldásában a megfelelően nagy termőké­pességű, rövid tenyészidejű fajták elterjesztésében a legújabb technológiák meg­honosításában, a biztonságos termelés módszereinek ki­alakításában, a szolnoki és békési rizses gazdaságok mind az ÖKI együttműködé-. sére kell hogy számítsanak, \ s egyben segíthetik is a tu­dományos eredmények gyors gyakorlati alkalmazását, ki­aknázását. Ugyanígy igaz ez termé­szetesen a HAKI esetében is, azzal fűszerezhetően, amit az egyik Szolnok megyei országgyűlési képviselő ja­vasolt, hogy tudniillik a szolnoki haltartó gazdasá­gok és termelőszövetkezetek közül is vállalkozzanak a kutatóintézet által kikísérle­tezett ketreces haltartás technológiájának fogadásá­ra. Továbbá, érdemes len­ne megvizsgálni azt is, mi­képpen szervezhető közös rendszerbe a szarvasi mód­szerre alapozott haltartás, il­letve a Palotai Állami Gaz­daság irányításával tevé­kenykedő kacsatartási rend­szer. Az előbbiekben vázoltak­nál is tovább léphetne a két megye, amint az a két ta­nács mezőgazdasági osztálya vezetőinek előterjesztéséből kiderült: eszerint minden feltétel adott ahhoz, hogy a sertéstartásban ugyancsak országosan is meghatározó két megye teljeskörűen fog­jon össze. Kezdve ezt a fe- nyésztői munkától a takar­mányozáson át — ideértve a melléktermékek hasznosítá­sát is — egészen a feldolgo­zásig, ahogy országgyűlési képviselőink közül többen — Varga Zsigmond, Hankó Mihály — is szóvá tették. Más kérdés, hogy a Gyulai Húskombinát ma már a me­gyében meghizlalt valameny- nyi sertést nem képes egy­maga feldolgozni, s ezért Szolnok megyében is szük­ségessé válik egy megfelelő kapacitású vágóhíd kialakí­tása. Érthetően váltott ki nagy érdeklődést ezen az együt­tes ülésen a napraforgó-ter­mesztés és -feldolgozás min­den mozzanata, kérdése. Már az új Martfűi Növény­olajgyár építésének indítá­sakor is világos volt, hogy ezt az üzemet alapanyaggal Szolnok megye egyedül alig­ha tudja ellátni. Ebben az ágazatban a jelképes sorom­pók a két megye találkozás­pontjain végképp felnyílnak. Az olajos növények termesz­tésében az Alföld e két me­zőgazdasági tája minden­képp egymásra utalt — ál­lapította meg a Békés me­gyeiek közül Bálint Istvánné meg Németh Ferenc. A befe­jezés előtt álló nagy beruhá­zás évente mintegy 300 ezer tonna olajos növényt — el­sősorban napraforgót, de továbbmenve olajlent, szó­ját, repcét — dolgoz majd fel, s ehhez csaknem azt a napraforgótermő területet kell majd tartani megyénk­ben is, amely ebben az év­ben a búza kipusztulása miatt félig-meddig kényszer­ből kialakult. Az elmondottakból kitű­nik: alkotó, problémameg­oldó találkozónak adott ott­hont az a hatalmas építke­zés, amelynek költségeiből talán két Gyulai Húskombi­nát is kitelne, s amely ép­pen ezért egy jó órás sétá­ra serkentette képviselőin­ket, akik minden mozzana­tát látni akarták a 21 hek­táron elterülő beruházás­nak. Ha mindezek után még azt is hozzátesszük, hogy a két képviselőcsoport ez al­kalommal a Hortobágy—Be- rettyó-főcsatorna üzemelésé­nek gondjairól, ár- és belví­zi kérdésekről, az öntözés- fejlesztés közös tennivalóiról is szót váltott, az már csak ráadásnak tűnik, pedig ez is a napirendi pontok között szerepelt. Érthető, hogy kép­viselőink ezek után úgy dön­töttek: folytatják e találko­zók sorát. Kőváry E. Péter Az együttes ülés résztvevői bejárják a Martfűi Növényolaj­gyár építkezését. Képünkön (középen) Gyulavári Pál, a Bé­kés megyei Tanács elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom