Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-03 / 153. szám
1979. július 3., kedd A főnyeremény Táncverseny Orosházán Mesejáték Gyulán Tamási Áron: Ördö?iáték Nincs abban semmi rendkívüli, hogy a Gyulai Várszínház az idén is sajátos módon „nyitja meg kapuit”: kilép a várkapun, s a nép közé vegyülve, a legszélesebb tömegeknek adja a játék örömét. És ha ez évben világszerte a gyerekeket ünnepük, természetes, ha a gyulai nyár közreműködői is kedveskednek a legfiatalabb közönségnek. Igaz, Tamási Áron: Ördög játék című mesejátéka nemcsak az apróságoknak jelent csodaszép élményt, hanem a felnőtteknek is gyönyörűséget okoz a szép magyar nyelv zenéje, s a látványos játék fordulatai közt kibontakozó tanulság. Vasárnap délután pontban 5 órakor a gyulai strandon felhangzott a jel, hírül adva a fürdőző közönségnek, hogy elkezdődik a játék, s a színbeli tündérország népének, hogy nagy nap virradt rájuk: Lámsza király (Tyll Attila) férjhez adja világszép leányát, országának gyöngyét, Jázminét (Káldy Nóra). Mint ilyenkor lenni szokott, nagy sokadalom vette körül a fák közt megbúvó játékteret (a díszlet Meller András munkája). És ahogyan a meséktől elvárható, sorra érAz orosházi Üj Élet Tsz- ben több száz asszony és leány dolgozik. A jól működő nőbizottság programjában nyáron sincs uborkaszünet. A közelmúltban háromnapos látogatásra fogadták az aradi Lendület Termelőszövetkezet 40 nődolgozóját. Megmutatták az Új Élet Tsz gazdaságát, Budapest nevezetességeit és Hajdúszoboszlót. A román lányok és asszonyok nagyon jól érezték magukat hazánkban, s viszontlátogatás- ra — ugyancsak három napra — meghívták az orosházi Űj Élet Tsz nődolgozóit. A 40 tagú delegáció július közepén látogat Aradra. Július végén nők fórumát tartanak, amelyre meghívják a város valamennyi termelő- szövetkezetének vezetőit, nőbizottsági titkárait, ott lesznek a Dél-Békés megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének, illetve a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának képviselői. keztek a kérők. Voltak köztük mulatságos figurák, mint Murmog, Bagaria örököse (Széplaky Endre) és Babura, Bablónia királya (Berki Antal), akik sok derűs percet szereztek a hálás közönségnek. Nem maradhatott el természetesen a pokol küldötte, Bakszén (Koncz Gábor) sem, aki felvette a harcot a jóság, a tisztaság országának képviselőjével, Jó- zsiással (Farádi István). A szerencse forgandósága, s a mesék) törvényei szerint hullámzott a játék, bőven jutott izgalomból, nevetésből, ám végül, ahogy a mesékben mindig — s néha a valóságban is — lenni szokott, győzött a jó, a szép, az igaz. Vidák Györgyi színpompás jelmezeiben jókedvűen, önfeledten játszott a rangos szereplőgárda: Várhegyi Teréz, Kováts Krisztina, Kárpáti Tibor, Körösztös István, Forgács Tibor, Somodi Kálmán, Szűcs András, Pintér Gyula, Varsa Mátyás, Kiss Gyula és Barsi Géza. A zenei vezető Holpert János, a zeneszerző Simon Zoltán volt. Az emlékezetesen szép előadást Nagy András László rendezte. A fórumon az Űj Élet Tsz nőbizottságának titkára számol be ,a munkájukról, az elért eredményekről és a további tervekről. Hamarosan megrendezik a gyes-en levő kismamák hagyományos találkozóját. Száz termelőszövetkezetben dolgozó kismama vette igénybe ,a gyermekgondozási segélyt, de a kapcsolat nem szakadt, meg sem a szövetkezet vezetőivel, sem a nőbizottsággal. A szocialista brigádvezetők és munkahelyi vezetők besegítésével valamennyi nyugdíjast felkerestek a főbizottság tagjai. Több mint félezer családnál járták, felmérték a szociális helyzetet. Ennek megfelelően az öregek napközi otthonának berendezését határozta el az Üj Élet Tsz vezetősége, ahol meleg ételt, szórakozási lehetőséget és orvosi felügyeletet biztosítanak a nyugdíjasoknak. A. R. Vasárnap délután már egy órakor mozgolódás fogad az orosházi művelődési központban. A XII. nyári táncversenyre készülődnek a ház dolgozói és a vendégek egyaránt. A koncertteredbe elhelyezik az utolsó székeket is, s úgy igazítják őket, hogy középen jusson elég hely a bemutatkozásra váró táncosoknak, mert már ők is megPillanatkép a versenyről érkeztek. Most szokják a parkettet, a zenekart. Kipróbálnak egy-egy lépést, mások beszélgetnek, barátkoznak. Feldmann József, a művelődési központ igazgatója szemmel láthatóan nagy izgalommal készül a versenyre. Azt hinné az ember, ti- zenkettedszerre már nem lehet gond a rendezvényt előkészíteni, de nem így van. — Szép hagyománya Orosházának ez a nemzetközi tánctalálkozó, szervezése azonban mindig új, izgalmas feladatot jelent — mondja Feldmann József —. Az idén például az egyik testvérklubunkkal, a szegedi Volánklubbal készítettünk közös programot. A verseny első része már tegnap Szegeden, az új, ultramodern ifjúsági házban lezajlott. Ma délelőtt utaztak Orosházára a csapatok tagjai, hogy itt folytassák a versenyzést. Újdonság még az is, hogy most nem az egyéni, hanem a csapatok közti versenyen lesz a hangsúly. így talán kötetlenebbé, oldottabbá tehetjük ittlétüket... Ahogy beszélgetünk, süteményes tálcákkal, poharakkal, üdítőkkel kopogtatnak be. Leteszik. Készülnek a délutáni eligazításra, melyen a csapatkapitányok és ponto- zóbírák vesznek majd részt. Hányán is jöttek? — kérdem. — Hat csapat indul a versenyen. A lipcsei Rot-Weiss klub, a bisohofswerdai Blau- Gold klub, -a brnói Starlet klub, a „Budai” táncklub, a szegedi Volán- és az orosházi Gyopár Klub. Minden csapatban 3 pár, pontozóbíró és persze a csapatkapitány van. Két óra után néhány perccel kezdődik az eligazítás. A tágas iroda hirtelen kicsinek Ebben az összeállításban (20.50-től) elsősorban a fotóművészet anyagai jutnak szóhoz. A nyári fotókiállítások, tárlatok ezekben a papokban nyíltak országszerte. A Magazin kamerájával ellátogat a miskolci fotó- és képkiállításra, majd a tihanyi bemutatóra, ahol Szelé- nyi Károly fotóművész képeit láthatják. A hónap a fotó és a festészet kapcsolatkeresésének jegyében kínál bizonyul, de azért mindenki ■talál helyet magának. Sze- rerba Imre budapesti táncpedagógus a hazai klubok szakmai irányítója — elmondja a verseny további menetét. Most már mindenki tud mindent, s még egy kis idő marad a kötetlen beszélgetésre is. A nyelvek bábeli zavarán Földényi Sándorné segít — aki a művelődési otthonban 15 éve tanítja a német nyelvet — ő a tolmácsunk. Werner Pinkwart és felesége tizenkettedszer jött el Orosházára a lipcseiek pontozóbírójaként, illetve csapatkapitányaként. — Szeretünk itt —"mondják —, azért jövünk minden évben. Olyan figyelemmel, kedvességgel vesznek körül minket, hogy erről csak köAntal Imre a mikrofonnal szonettel és hálával beszélhetünk. A közönség? Nagyon lelkes, ez most talán még fontosabb, mint a korábbi években. Az A és B osztályú táncosaink nem értek rá, így a fiatalabbakat hoztuk, akik még nem jártak itt... A bischofswerdaiak — Rainer Kühn csapatkapitány és Franz iManthey pontozótémát a művészeti műsornak. így kerül sor Deim Pál festőművész kiállításának ismertetésére a Galéria Műhelyében és a vásárhelyi tárlat kiemelkedő alkotásainak bemutatására. A néhány aktuális Balaton menti tárlat kamara közelsége után végezetül a dunaújvárosi fémplasztikai bemutatót és ,a Sárváron megrendezett keleti szőnyegkiállítást is megismerhetik. bíró — arról beszélnek, ami számukra a legnagyobb élményt jelentette: az előző napi versenyről. — Nálunk otthon másként megy minden. Asztalok körül ütnek a nézők, közöttük pincérek szaladgálnak... És itt? Mint egy igazi sportversenyen, csak ülnek és figyelnek... ez nagyon jó, hiszen ki nem szereti, ha figyelemmel veszik körül? Még Szeged szépségéről, meg a tikkasztó melegről esik szó, aztán lassan indulnunk kell, kezdődik a verseny. Három óra előtt 10 perccel már alig maradt üresen néhány a koncertteremben elhelyezett 250 székből, aztán azokat is elfoglalják egytől egyig. Vági József és zenekara jó ismerősök jnár a nyári táncversenyek törzsvendégei körében, hiszen sok éve ők játszanak ezen a versenyen. .. Már készen állnak ők Is. A csapatok bevonulásával megkezdődik a küzdelem. A vendégeket Féldmann József köszönti, majd átadja a mikrofont Antal Imrének, a televízió népszerű munkatársának, aki a versenyt vezeti. Tőle tudjuk meg — többek között —', hogy a táncosok három csoportban lépnek a közönség elé, kettő latinamerikai, egy pedig klasszikus táncokat mutat be. ... Megszólal a zene. Csillognak a flitterek, lebbennek a ruhaköltemények. Azt sem tudja az ember, melyik párt csodálja jobban a színes forgatagban. Az elődöntő után szünet. A bírák pontszámai alapján most dől el, hogy melyik 12 pár kerül a döntőbe? Forr a levegő a latin- amerikai ritmusokra, hogy aztán megpihentessük szemünket a „táncok tánca” — ahogy Antal Imre mondja —, az angolkeringő andalító látványán. A bemutató párok a parketten várják meg a pontozók „ítéletét”. Győri .Edit arcát figyelem, aki korábban mint sonder- klasse-táncos versenyzett itt, most pedig figyelmesen, megfontoltan emelgeti a táblákat: pontozóbíró lett. Eszembe jut, amit a folyosón mondott kis nosztalgiával: — Hát bizony izgalmas, szép időszak volt, amikor még táncoltam... Amíg az eredményhirdetésre várunk, megtelik a folyosó nézőkkel és táncosokkal. Egy biztos: mindany- nyian jól versenyeztek, ösz- szebarátkoztak, „világot láttak”, élményekkel .gazdagodták ezekben a napokban, s ez főnyeremény volt mindenképpen. KÉPERNYŐ Egyetlen lehetőség Sok évvel ezelőtt egyik ismerősöm fogadást ajánlott, hogy menjünk el különböző építkezésekhez, a nap bármely időszakában figyeljük az eseményeket, s majd meglátom, tíz munkás közül jó ha három dolgozik, a többi csak táblából, vagy azt figyeli, meg ne álljon az idő. Nem akartam elhinni a rosszindulatúnak látszó megfigyelést, ám azóta gyakran tapasztalom, hogy sok esetben nem túlzás a fentiekben leírt arány sem. Hosszú időn át szenvedéllyel kutattam, hogyan lehetséges a munkaerkölcs leromlása egy egész iparágban ? Az építőmunkások közt lezajlott beszélgetéseimet úgy összegezhetném, hogy manapság náluk nem érdemes jól, többet dolgozni. Pontosabban: a hanyagságot is éppen úgy díjazzák, mint a becsületes munkát. És a társadalmi tudat még ritkán jut el arra a szintre, hogy — a múlt fenyegetéseit, a munkanélküliséget, az elbocsátás veszélyét végleg elfelejtve — valaki puszta „öntudatból” dolgozzék tisztességesen. Az építőipar legkülönbözőbb vezetőivel való találkozásaim során pedig azt tapasztalhattam, hogy még legőszintébb pillanataikban is ködösíteni próbálják a bajok gyökerét, mondván: a munkahelyeken tapasztalható lazítás csak látszat, tulajdonképpen az anyagellátás nehézségei és az iparág gépesítése hozza, hogy egy időben nem .dolgozhat mindenki. Különös érzékenységgel figyelem tehát az építőiparról hírt adó információkat, ezért érdeklődéssel kapcsoltam be a tv-készülékem, amikor az elmúlt héten Kopeczky Lajos Egyetlen lehetőség című riportja került műsorra. A Rádió- és Tv-újságban megjelent előzetes sorok is figyelemreméltó gondokról szóltak: „A következő tizenöt évben 1 millió 200 ezer lakást kell átadni... Válaszút előtt áll az építőipar: termelékenységét csakis ésszerű iparosítással, gépesítéssel képes növelni, hogy a követelményeknek megfeleljen.” Nagyok tehát a feladatok, s megoldásukhoz — úgy tetszik — az eddigi hozzáállás nem lesz elég. A televízió munkatársai sem az eredmények bemutatásával próbálták kendőzni a nehézségeket. Hiszen a magasodó lakótelepek és a felépült ipari-mezőgazdasági létesítmények láttán el nem kerülhető a kérdés: milyen áron, és milyen minőségben készültek el az épületek? Nagyon sokat remél az építőipar a fokozott gépesítéstől. Ám egyetlen szakember előtt sem kétséges, a gép önmagában nem oldja meg a gondokat. Elsősorban a szemléleten kell változtatni, ahhoz, hogy a jövőben lelkiismeretes, hozzáértéssel történjék a sok milliárdos géppark kialakítása, s hogy a drága masinákra — amelyek legalább technikusi képzettségű kezelőket igényelnének — ne olyan, embereket ültessenek, akik a 8 általánost is képtelenek elvégezni (és akik ráadásul még nem is érdekeltek a többtermelésben). Van tehát gond ép- .pen elég, felvázolásához sem elég bármilyen jól sikerült tévériport. De szólni róla mégis kötelességünk, hiszen naígy a tét. Ha már pedig így van, nem ártana az sem, ha a televízió sokkal többször és lényegfeltáróbban foglalkozna építőiparunk gondjaival- bajaival; ha megkeresné a sikerek titkait, mert nyilván, ilyenekről is számot adhatnának. Ez aztán terjeszthetné a jó ■tapasztalatokat, azt a szemléletet, mely nélkül minden elképzelés csak torzó maradhat. Könyvek között válogatva, a mezőberényi könyvesboltban Fotó: Gál Edit A. T. Nyáron sincs „uborkaszünet” az orosházi Űj Élet Tsz nőbizottságának programjában Mai tv-ajánlatunk: Művészeti Magazin Fotó: Orbán Károly Nagy Agnes (Andódy)
