Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-20 / 168. szám
1979. július 20., péntek o Egy próbaházasság tanulságai azonban csak a kiindulópont. A szerződés, amelyet kaszaperi kollégámmal, dr. Li- gethy Leával közösen szö- vegeztünk meg, nem csupán behatárolja az együttműködésben rejlő lehetőségeket, hanem utat is nyit azok kiaknázásához. Egy biztos, ez az új kezdeményezés jó néhány tanulsággal, szolgál, mutatva, hogy az egymásra utalt gazdálkodó közösségek egymáshoz való közeledésének, közelítésének érdekében érdemes bejárni a végkifejlet előtti fokozatait is. O Hogy a jogászok milyen munkát végeztek, azt megítélni nem tisztünk. De ami ebből a „próbaházasságból” már eddig is kiderült, azt világosan látjuk: Az ugyanis mindenképpen biztos, hogy a Kaszaperen halálra ítélt tehenészet így kegyelmet kaphatott, de megszületett a két téesz közös igazgatótanácsának döntése a jövő évi együttes vetéstervről is. Eszerint a vetőmagtermesztés, s a cukorrépa-, bab-, borsó-, dinnye-, paprika- és petrezselyemmagot hozó területek a munkaerő közelébe, a kaszaperi földek felé tolódtak el. A két téesz több cukorrépát termeszt majd, hogy a megszaporodó szarvasmarha-állományt elláthassa leveles répafejből és kukoricaszárból készült silóval. S ha mindehhez hozzátesszük még, hogy a Kaszaperen megkezdődött átfogó meliorációval az együttműködés révén még jobban érvényesülhet az öblözet elv, hogy fokozódhat a gépek jobb, észerűbb kihasználása, még akkor sem teljes a felsorolás. Ennyi is elegendő azonban ahhoz, hogy megállapítsuk: a próba nem volt haszon nélküli. Kőváry E. Péter Fotó: Veress Erzsi Egyike volt azoknak, akik kezdeményezték, hogy vállalják: adják át a létesítményt a megszabott 1980. május 1. határidő helyett 1979. november 7-én. Vállalta az üzem valamennyi dolgozója. És most már csak mintegy 20 százalékot tesz ki a hátralevő munka. — És ha mégsem lesz meg, veszítenek valamit? — kérdezem Fülöp Jánostól. — Személyenként vagy két- háromezer forintot, a célprémiumot. De hát erről szó sem lehet. Teljesítjük a vállalásunkat — jelenti ki. Az állatok egyelőre több helyen vannak. Ha elkészül a telep, sokkal kedvezőbb körülmények teremtődnek a tejtermelésre. A gazdaság tehát nagy hasznát látja majd. — Ha pedig gazdagodik a gazdaság, nekünk is több jut — magyarázza talán nem is először a körülötte levőknek Szász Ferenc. Ebben senki sem kételkedik. Jócskán szereztek már tapasztalatot az életben. Valamennyien törzsgárdatagok, tudják, hogy az egyéni körülményeik javulása összefügg a gazdaság helyzetével. Mennyire lesték például az eget a tavaszi aszály idején, s türelmetlenül várták, hogy mielőbb áztassa meg a kiszáradt földet az eső. Legyen jó termés, akkor több jut valamennyiüknek. ^ — A mostani munkánk eredményessége is így szolgálja a közösség javát. Nem egyszer szombati és vasárnapi túlórával igyekeztünk minél biztonságosabbá tenni a határidő módosítására vonatkozó vállalásunk teljesítését — mondja Horváth András, a brigád szakszervezeti bizalmija. — Ügy gondolja, hogy végül is sikerül majd a határidőt fél évvel lerövidíteniük? — Igen. Tudjuk, hogy mi ennek a jelentősége, ezért becsülettel teljesítjük a kötelességünket. Az sem mellékes persze, hogy teljesítménybérezés van, és vigyázzunk arra, hogy az elbírálásnál részrehajlás ne legyen. Talán ezért is jó a hangulat, és senkit sem kell nógatni arra, hogy a rábízott feladatot teljesítse. Augusztusban már jöhetnek a gépszerelők... Azt mondják, ez a telep lesz a gazdaság legkorszerűbb létesítménye, az átadása pedig a gazdaság történetének nagy napja. Akkor a Béke brigádon kívül bizonyára megemlékeznek majd a Kulich Gyula szakipari, a Kossuth, a Petőfi, a Rákóczi kőműves- és a Lenin szállítási brigádról, a miskolci AG- ROBER tervezőiről és mindazokról, akik eredményesen vették ki a részüket ebből a nagy munkából. Pásztor Béla ni. Ehhez jól jön majd a Kaszaperen megtermelt tej is. Már ebből a néhány ösz- szefüggésből is látszik, hogy meglevő alapokra épül a két közösség közötti együttműködés. A kép teljességéhez ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy míg a Zalkának ez az együttműködés elsősorban a továbblépéshez teremt tágabb teret, ugyanakkor a Lenin Tsz-nek leg- elsőbbül a mentőöv szerepében jelent meg az új lehetőség. O Anélkül, hogy hosz- szabban elidőznénk a kaszaperi termelőszövetkezet múltjánál, érdemes megjegyeznünk: ez a közös gazdaság 1974-ben, 1975-ben is majd 8 millió forintot tudott a biztonsági alapjába helyezni, ám 1977- ben már bruttó jövedelme mindösze fele lett a megelőző évinek. A helyzet azzal súlyosbodott, hogy a bevételek rohamos csökkenésével egy időben a munkadíjak tovább növekedtek. Az elmúlt esztendőben pedig Kaszaperen a gazdálkodás vesztesége meghaladta a 6 millió forintot. S még valami: hat tsz-elnököt, hét főkönyvelőt és 11 főagronómust nyűtt el ez az igazán nem kedvező irányú változás. Mindebből kár lenne azt a következtetést levonni, hogy a kaszaperiek beleuntak a természettel vívott küzdelembe. Ennek ellenkezőjéről éppen ez az év győzhet meg bennünket. Miután a szomszéd tsz a hitelét vesztett közösséget műtrágyával, vetőmaggal, gépekkel kisegítette, az elerőtlenedett gárda rögvest lábra kapott, s érthető, ha most egy emberként a két szövetkezet még szorosabb együttműködése mellett tesznek hitet — ahogy ez a nemrég lezajlott megbeszéléseken, a munkahelyi közösségek gyűlésein is elhangzott, kiviláglott. O Nem szóltunk még egy fontos tényről. Jelesen arról: nem valamiféle ösztönös cserebere-akciókról van szó, a nagybánhegyesi, illetve a kaszaperi téeszek esetében. Dr. Mandik Ferenc, a Zalka jogtanácsosa így magyarázza: — Szabályos társasági szerződést kötöttünk, amelyben legfőbb célként azt fogalmaztuk meg, hogy még ebben az évben jöjjön létre a két szövetkezet gazdálkodását irányító közös szervezet. Hozzuk létre az együttesen működtetett gépjavító bázist, közös raktárral és anyagbeszerzéssel, s végül tegyünk eleget még egy követelménynek, azaz tegyük alkalmassá a számvitelt arra, hogy bármelyik pillanatban képes legyen a kereteiben is közös gazdálkodás feltételeihez igazodni. Ezzel az emberek biztonságérzetét is erősíthetjük. A szerződés teljesítése, tartalommal telítése egyébként egyedül a szerződő feleken múlik, akik a közös irányító tervezet kialakításáig már eljutottak. S ez nagy segítséget jelentett a Kaszaperen folyó gazdálkodás szilárdításában. Ez — Mi a véleménye erről? — kérdezem Szász Ferenciéi, aki hallja az elismerő szavakat. — Az biztos, hogy én a beosztottjaimról szinte mindent tudok. Legfőképpen azt, hogy milyen munkákra a legalkalmasabbak, de azt is, hogy hol laknak, hány gyermekük van, mi a gondjuk, mi a hoftbijuk... — Szakmailag milyennek tartják Szász Ferencet? — fordulok Laczi Istvánhoz és László Józsefhez. — Ismeri a rajzot, a sokféle anyagot és a munka minden részletét be tudja mutatni. Nála jobban aligha lenne képes erre más. — Rendes ember nem hagyja félbe az elkezdett munkát — próbálom tréfásan rávenni Szász Ferencet arra, hogy legalább az építkezés befejezéséig maradjon. Fotóriporterünk kapta lencsevégre: mi maradt ama kombájn után, amely Gyo- mán a kerttársulás tagjainak búzáját aratta le a minap. A két képhez magyarázatul csak annyit: a szakszövetkezet tagjai — az ősi területi - mértéket alapul véve — ka- tasztrális holdanként 600 forintot fizettek ezért a munkáért a gyomai Alkotmány Tsz-nek. A gazdák, akik egyenként 5—10—15 sertést is meghizlalnak egy-egy esztendőben, nem véletlenül vetnek egy-két holdnyi területükön takarmánygabonát. S joggal mondják, hogy az effajta segítségben nem sok köszönet van. A tsz szerint viszont a gabona gazos, any- nyira, hogy szinte arathatatlan. Ha így van, talán érdemes lenne elővenni egy már kiselejtezett, de még használható hagyományos cséplőgépet, mert a gazdák bizton vállalkoznának ma is a kézikaszás aratásra, csakhogy megtarthassák azt a felhívást, illetve rendeletet, amely szerint minden megtermett szemet be kell takarítani. Be nem takarítani ugyanis, illetve ekkora szemveszteséggel aratni — a jelen helyzetben — enyhén szólva is nagy felelőtlenség, ami nem csoda, ha szemet szúr. Nagybánhegyes Kaszaper Amikor esztendeje a nagybánhegyesi Zalkában szóba került a dolog, a tagok egymásnak adták a kilincset a vezetők irodájában. — Hát akkor most már a mi tartós betétünknek vége? — Fizethetjük a szomszéd adósságát? — Kell ez nekünk? Záporoztak a kérdések, az embereken a faluban találgatásokból táplálkozó nyugtalanság terjedt. O Ma már nyoma sincs a kezdeti bizonytalanságnak, és szűnőben van a rossz hangulat annál a bizonyos szomszédnál, a kaszaperi Leninnél is. Az emberek bizakodva dolgoznak, megnyugvással járják az ígéretes határt. — Lehet, hogy ha az egyesülést már erre az évre kimondjuk, még gyorsabban rendeződnek a dolgok — állítja Czibula János, a Zalka Tsz elnökhelyettese, de azonnal hozzáteszi: — Mondom lehet, de egyáltalán nem biztos, erre garanciát senki nem adhat. Az viszont tagadhatatlan, hogy mi már küszködtünk a munkaerőhiánnyal, Kaszaperen pedig éppen a foglalkoztatás okozott nagyobb gondot. Itt Nagybánhegyesen az idén már nem tudtuk hol tárolni a megtermett vetőmagot, ők meg a betakarított szemet nem győzték szárítani. Azután ki ne hagyjuk a tejüzemünket. Ennek most folyik a rekonstrukciója. Ideje volt tehát az alapanyagutánpótlásról is gondoskodFáradt. Karsai Pál szeretné, ha maradna, mert ő az egyik legjobb segítőtársa. Szakmai vonatkozásban és az emberekkel való kapcsolat szempontjából egyaránt elismert vezető. A Békéscsabai Állami Gazdaság az 1248 férőhelyes szakosított tejtermelő tehenészeti telepét 1976-ban tervezték. Gondoskodni kellett kivitelezőről. Jelentkező azonban széles e hazában nem akadt. Akkor Karsai Pálhoz, a gazdaság építőüzemének a vezetőjéhez fordultak: — Vállalja az üzem ezt a feladatot? — kérdezték. Karsai Pál válaszadás előtt számvetést készített. Az addigi kisebb feladatokat a rendelkezésére álló 70 emberrel, betonkeverővel, két traktorral és egy lovaskocsival meg lehetett oldani. Ám egy több mint 100 milliós építkezéshez már jóval több emberre és eszközre van szükség. Elő is terjesztette javaslatát: kell még 60 ember, továbbá központi betonkeverő^ egy daruskocsi, 3 tehergépko«si, 2 markológép, egy kotró- (árokásó) gép, néhány vibrátor és döngölő. — Rendben van — közölte vele az igazgató. A gépeket, eszközöket, valamint a szükséges építőanyagokat megrendelték, amelyek aztán sorra-rendre érkeztek. Az építkezés 1977. május 30-án elkezdődhetett. Előbb megépült azonban az út, a vízvezeték, a csatorna és a villany. Az építőanyagot már a betonúton szállították a helyszínre. • Az építőüzem dolgozói az előző évek során jó néhány jelentős feladatot oldottak meg sikeresen. Építettek szervizműhelyt, 260 kocás sertéstelepet, gépműhelyt és jó néhány lakást. Igaz, nem a legkorszerűbb eszközökkel. Más vállalkozó azonban nem volt, a gazdaság fejlesztése pedig megkövetelte egy-egy feladat gyors végrehajtását. Ám a mostani munka egészen más. Itt daru- és szerelőkocsi segítségével rakták össze az épületek, létesítmények vázát. Ezekhez tartozik a hét, egyenként 208 férőheVolán-beruházás Gyulán Az UVATERV elkészítette a Volán 8. sz. Vállalat gyulai üzemegységének új műszakiforgalmi telepe beruházási programját. A beruházás elő-, reláthatólag 90 millió forintba kerül majd. A gyulai új telep 250 gépkocsi ellátására lesz alkalmas. A programot az UVATERV képviselői a napokban ismertették, s a vállalat vezetőinek kiegészítő javaslatával fogadták el. Az istállók sora lyes kötetlen tartású, pihenő- boxos istálló, a fejőház, az elletőistálló, az itatásos bor- júnevelő, az utónevelő és a növendéküsző-istálló, továbbá az óriási takarmánytároló, valamint a szociális épület. — A MEZÖPANEL rendszerű elemeket egyenesen Nyékládházáról küldik, Mintegy 100 vagon érkezett már onnan. Kavicsból pedig másfél ezernél több — tájékoztat Karsai Pál. A tetőelemek szerelésére a 9 tagú Béke Szocialista Brigád specializálódott. — Eleinte furcsa volt — emlékszik vissza Kovács István brigádtag. — De hamar megszoktuk. Annyira, hogy a legszívesebben a rácstartókat szereltük a magasban. Laczi Istvánnak hasonló a véleménye. Ö is megkedvelte a „magaslati levegőt”, s egyáltalán nem szédül. Máskülönben fel sem engednék a tetőre. Szász Ferenc művezető nyugdíj előtt áll, s kijelenti, hogy amint lehet, elmegy. Egy marék szalmában több marék szem maradt Fotó: Veress Erzsi Befejezés előtt egy nagy építkezés Előbb elkészült az út... Ami szemet szúr
