Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

1979. július 15., vasárnap

Különleges acél a cél

A zsanai gázkitörés bizonyára sokáig emlékezetes marad és tanulságait nyilvánvalóan hasznosítják majd a jövőben. Ez a szakemberekre tartozik, de annyit a laikusok is megtudtak az eset kapcsán, hogy a gáz- és olajkutaknál roppant energiák elszabadulására lehet számítani. A több száz atmoszférás nyomás sem ritka, elég tehát a legkisebb anyaghiba, hogy a mindenre kiterjedő gondosság ellenére bekövetkezzen a katasztrófa.

Ezt csak egy módon lehet kivédeni, úgy, hogy a lehető legjobb minőségű anyagból, különleges gondossággal, sokszoros ellenőrzéssel készülnek a biztonsági szerelvények. Ezeknek a létfontosságú eszközöknek egyik gyártója az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Alföldi Kőolaj- és Gázipari Gépgyára, Orosházán.

Közös a gond

— Az olajipar legfonto- % sabb biztonsági berendezései

közé tartoznak a különféle tolózárak. Szigorúak a vele szemben támasztott követelmények, hiszen a leghidegebb télben is üzembiztosán működnie kell, de nem tehet kárt benne a forró, esetenként 150—200 fokos olaj sem. Ellent kell állniuk a nagy sebességű anyag által sodort kőzetszemcséknek és természetesen nem mehetnek tönkre a hatalmas nyomásoktól sem. Mindezekből már sejthető, hogy ezeket a szerelvényeket nem lehet közönséges acélból készíteni — világosít fel Fodor Attila, az ÁKG főmérnöke.

— Másik sajátossága ezeknek a berendezéseknek — folytatja —, hogy nem kell sok belőlük. Az évi száz darab már nagy szériának számít, de van olyan is, melyből mintegy tíz darab az igény. Sokféle viszont a méret, gyakoriak a speciális kívánságok. A szükséges nyersgyártmányok beszerzése, az öntvény előteremtése emiatt egyre nehezebb.

Ez viszont már nemcsak az ÁKG, hanem az egész magyar olajipar közös gondja. Hasonló cipőben járnak a nagykanizsaiak is, ahol a tolózárak nagy többsége készül. Aki viszont figyeli a gazdasági híreket, abban felmerülhet egy kérdés: hogyan lehetséges az, hogy nem jutnak elegendő öntvényhez ezek a vállalatok, amikor az acélöntödék arról panaszkodnak, hogy nincs kihasználva a kapacitás? Nos, a válasz, az előbb felsorolt különleges igényekben keresendő. A nagy öntödék tonnára dolgoznak, céljuk az, hogy egy méretből minél többet, minél nagyobb súlyú darabokat öntsenek. A minőség ez esetben másodrendű kérdés, mint ahogy az sem nagyon izgatja őket, hogy mennyi anyag megy veszendőbe a megmunkálás, forgácsolás során.

Keveset, de jót

A fenti gondok nem újke- letűek, de azokat megoldani évtizedek alatt sem sikerült. Ennek oka, hogy a nagy öntödéknek egyszerűen nem mennyiség az az évi mintegy 1500 tonna, mely az olajipar igénye. Van úgy, hogy eny- nyit egy műszakban megcsinálnak, kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy egy egész évre elosztva különlegesen jó minőségben gyártsák le ezt a keveset. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy műszaki feltételeik sem nagyon vannak meg ehhez. Tömegtermelésre, durva

munkákra rendezkedtek be. nem illik a profilba az aprólékoskodás. Ezért nem kaptak az alkalmon, amikor az OKGT pénzt akart adni a

fejlesztésre, hogy a KGM keretein belül teremtsék meg a minőségi öntvénygyártás feltételeit.

Marad tehát az a megoldás, hogy öntödét építenek maguknak, melyben saját igényeiknek megfelelő minőségben és mennyiségben elkészítik a nyers darabokat. Az öntöde telepítési helyéül Orosházát választották, azért is, mert az OKGT-nek több tekintélyes bázisa működik ezen a területen.

Hely tehát már volt, csak öntöde kellett. Kiderült, hogy ilyen speciális öntöde szocialista importból nem szerezhető be. Körülnéztek tehát más országokban. Először egy osztrák céggel tárgyaltak, de hitelezési és fedezeti problémák miatt nem jött létre az üzlet, ezért egy svájci céget választottak. A tárgyalások hamar eredményre vezettek, nemrég megtartották a Külkereskedelmi Minisztériumban az úgynevezett indító értekezletet, mely zöld utat nyitott a beruházásnak.

— Az eredeti elképzelések szerint már tavaly működni kellett volna az öntödének, de ezúttal jól jártunk a csúszással — mondja Balogh Zoltán igazgató. — Egyrészt azért, mert az eredetileg tervezettnél korszerűbb, jobb technológiát kapunk, másrészt azért, mert a beruházás nem bankhitelből, hanem tröszti erőforrások felhasználásával valósul majd meg.

Jönnek a svájciak

Ez pedig azért jó, mert így 50 százalék vámkedvezményt kaphatnak a behozott gépekre. Ez pedig nem kevés, kitehet vagy 50 millió forintot. Ha pedig a pénzt az ÁKG-nál hagyják, akkor megteremthetik ezzel a korszerű tolózárgyártás feltételeit.

Erre viszont azért van szükség, mert a megállapodás szerint termékkel fizetnek majd az öntödéért. Ügy egyeztek meg a svájci céggel, hogy szerződéskötéskor fizetik ki a mintegy fél milliárd forintot érő öntöde árának tíz százalékát, másik tízet átadnak amikor sikeresen befejeződik a próbaüzem, a többi 80 százalékot pedig termékben fizetik ki.

Ez az idő azonban lehet rövidebb is, ha késztermékkel fizetnek. Amikor ott jártam, tanúja voltam egy érdekes kísérletnek; a próba- padon 200 atmoszféra nyomással vizsgáltak egy tolózárat. Mint kiderült, ez egy új, eddig még sehol sem alkalmazott elven működő szerelvény első darabja, és mire az öntöde felépül, szeretnének a kísérletekkel is végezni. Sok idejük nincs, mert a svájci cég 14—18 hónapra vállalja kulcsátadással az öntöde felépítését.

Nemcsak a gépeket adják, hanem a szükséges technológiát is, mely a jelen pillanatban legkorszerűbbnek számít a világon. Ügynevezett furáncsantás formázásról van szó, mely nemcsak jól automatizálható, hanerp rendkívüli pontosságot és anyag- minőséget is biztosít. így elérhető, hogy legalább 30 százalékkal csökkenjen a forgácsolási szükséglet, az öntési selejt miatt keletkező károk pedig gyakorlatilag megszűnnek.

A tervek szerint néhány magyar vállalat is közreműködik majd alvállalkozóként a beruházásban. Remélhető, hogy az együttműködés számunkra sem lesz tanulság nélküli, és talán ellesnek majd valamit a hagyományos svájci pontosságból. munkaszervezésből, takarékosságból.

Lónyai László

Hidrosztatikus bogár avagy: új címerezőgép születik

— Korábban nem sokat hallottam a hidrosztatikáról. Gödöllőn, az egyetemen sem igen került szóba. Alig-alig tudtam róla valamit. Azután bejöttek a John Deerek, s egy idő után a hidraulikájukban itt is, ott is bajok támadtak, kénytelenek voltunk közelebbről megnézni, mi ez tulajdonképpen — idézi Csatári Béla, a Hidasháti Állami Gazdaság főmérnöke, majd így folytatja:

— Talán ezzel kezdődött, s egy idő után azon kaptam magamat, hogy ez a téma nagyon izgat. Mindent elolvastam, ami a hidrosztatikáról a, kezembe került. Beszélni még ma sem tudok angolul, de a szakszövegeket már folyamatosan olvasom. Mivel magyar tankönyv ebben a tárgykörben alig-alig jelent meg. Olajnyomóssal hajtott motoróriási lehetőséget láttam meg ebben. Éppen csak az nem volt világos, hol kellene alkalmazni ezt a megoldást.

Az állami gazdaság műhelyében, műhelyének előterében nagy a jövés-menés. A szerelők olajos ruhában, egy- egy szerszámmal a kezükben oda-odalépnek az asztalon kiterített franciakockás papírhoz, amelyen látszik, hogy jó néhányszor kézbe vették már. Pedig becsukott szemmel is követni tudják a rajz vonulatait. Február óta ez a bibliájuk. A főmérnök átfűtött hangon ecseteli az indulást.

— Furcsának tűnhet így a

megfogalmazás, de nekem nagyon kapóra jött a feladat, hogy próbáljuk meg a kukoricáéi merezés semmihez

nem hasonlítható nagy munkáját gépesíteni.

— Ezek szerint a gombhoz kabát is került? — kérdem.

— Nem erről van szó, hanem két különböző dolog szerencsés találkozásáról. Nekünk először is egy olyan járószerkezetet kellett kialakítanunk, amelyen a gép kezelője, s maga a gép tulajdonképpen a kukoricatábla fölé kerül. Továbbmenve, mivel a címerezést nagyon rövid idő alatt a kritikus időszakban be kell fejezni, ennek a járószerkezetnek, vagy nevezzük egyszerűen traktornak, olyannak kell lennie, amely semmilyen körülmények között, tehát sárban, esőben sem akad el a sorok között. Ezt csak négy- kerék-meghajtással lehet elképzelni, de olyan erőátvitellel, amely a rendkívüli igénybevétel során is biztonsággal működik. Tehát szíj, lánc szóba sem jöhetett. Ezen a ponton lépett be az én bogaram, a hidrosztatika.

És ez akkor még mindig csak a legelső, bár tagadhatatlanul a legalapvetőbb dolog volt az új gép megalkotásában. Csatári Bélának sok-sok álmatlan éjszaka, fejtörés, megannyi újból és újból fölvázolt elképzelés felülbírálása után sikerült valamit összehoznia, amire ugyan a Danuvia tervező- mérnöke, Máté Sándor, a hidrosztatika elismert magyar szaktekintélye az eléje tett rajz alapján azonnal kimondAz alkotók és alkotmányuk munka közben Fotó: Veress Erzsi

gyakorlati kivitelezés. Az embernek van már annyi tapasztalata, hogy egy-egy munkáról azonnal megérzi, megoldható-e vagy sem. Meg is beszéltük, hogy a terv jó, ennek a gépnek működnie kell.

— Más kérdés az, hogy jó néhány éjszaka haza sem mentünk, mire ez tényleg így lett — jegyzi meg Nemes Miklós, miközben a vezetőülésbe kapaszkodik, hogy bemutassa: a gép valóban működik. Egy pillanatra csend támad, felberreg a motor és áhítattal nézzük, ahogy a gólyalábakon álló traktor ke- resztülsiklik az udvar tócsáin, kátyúin.

— Ezek az árbockosarak milyen célt szolgálnak? — mutatok a gépre szerelt hat hatalmas fémkasra.

— Ezekbe a hordkosarakba egyszerre 12 ember állhat be, és végezheti el 12 soron az utómunkákat. Az elképzelésünk ugyanis az, hogy a gép először végigcímerezi a táblát, utána, hogy a munka tökéletes legyen, még egy

ha arca a menet közben előforduló apróbb-cseprőbb fennakadások ellenére is sugárzik. De örül a gazdaság igazgatója, Kovács József is.

— Megmondom úgy, ahogy van, nagyon nagy reményeket fűztünk és fűzünk ehhez a géphez. Nemcsak azért, mert azon az 1500 hektáron, amelyen hibrid kukoricát termesztünk, előbb-utóbb úgy is nagy gondot jelent majd a legalább 600 gyalogmunkás: igénylő címerezés munkaerő hiányában, hanem azért is, mert ezen túlmenve is látunk benne fantáziát. A kukoricavetőmag termesztésében ugyanis új dologra vállalkoztunk, két anyasor köze iktattunk be egy apasort. Ezzel a megoldással a korábbi 33 százalékról 10—>15 százalékra tudtuk csökkenteni a táblákon belül vetőmagot nem adó területet. Ennél az eljárásnál viszont még a betakarítás előtt ki kell vágni az apasorokat, amit ez az új gép ragyogóan megold. Ha végül is csak erre, és semmi másra nem lesz jó, akkor is megérte, hogy endobva, már azt latolgatják, hogy jó lenne fejlesztési hitelt kapni, és itt a mi műhelyünkben megkezdeni ennek a gépnek a gyártását. Megértem őket, és tulajdonképpen egyet is értek velük. Mindenesetre, ha valóban gyártani fogják, szabadalom lesz belőle, ezt felelősséggel mondhatom.

A Hidasháti Állami Gazdaság már nagyon -sok újításnak, új termelési eljárásnak volt szülőotthona, éveken át működött a gépkísérleti intézet bázisgazda- ságáként, jelenleg is a MÉM gépesítési bemutatógazdasága, ezt á hagyományt viszi most is tovább, amikor hittel, hozzáértéssel, s felelősséggel áll be azoknak a sorába, akik a hibridkukoricatermesztés korszerűsítésének, fejlesztésének új, hatékonyabb útjait keresik.

Köváry E. Péter

ta a halálos ítéletet. Szerencsére a Hidasháti Állami Gazdaság főmérnöke nem adta fel ilyen könnyen.

A konstruktőr reményei egyébként nemcsak belülről táplálkoztak, nem egyszerűen a becsvágy, a mindenáron való újítás volt az, ami sarkallta. Az előbbrejutásban, a megoldás megtalálásában a műhely kis kollektívája is segítségére sietett. A láz átragadt Nemes Miklós, Náná- si Mihály és Lázár Károly lakatosokra is, akik a gépet elkészítették, valamint Székely Lajos szerelőre, akié az elektromos vezérlés megoldásának az érdeme.

— Amikor a főmérnökünk elmondta, hogy miről van szó, rögtön tudtuk, hogy nemcsak az izmainkra les/ szükség. No, ez alatt a fél év alatt nem is sokat rozsdásodott az agyunk — mondja Nánási Mihály, akinek szavait Lázár Károly is igazolja :

— Azt hiszem, itt egy időben futott a tervezés és a

utócímereaést is végrehajtunk. Már ezzel is a felére csökken azoknak a száma, akiket ebbe eddig kellett bevonni.

— Címerezőgépek már eddig is működtek — kockáztatok még egy akadékoskodó megjegyzést.

Hogy mire gondol az alkotó a reményeit valóra váltó gépen ülve, látva a megálmodott csoda beteljesedését, azt nem nehéz kitalálni Nincs mit azon sem ámulm.

— Szemtanúi lehettünk a sikeres próbaüzemnek. Mi lesz ennek az új gépnek a további sorsa?

— Mi mindenképpen alkalmazni fogjuk. De érdeklődött már a békéscsabai MEZŐGÉP is. Az alkotó gárda érthetően nagyon fel van

— Ez igaz. Az eddigi gépek azonban vágták a címert, ami erősen károsította a növényt. A mi gépünk viszont két egymással szemben forgó gumihenger működtetésével a kézi munkát utánzóan tépi a címert, ráadásul még érzékelővel is felszereltük, így a műveleti magasságot soronként automatikusan állítja be magának a gép, a növény magasságának megfelelőép — zárja az indulás előtti1'1 kis gyártmányismertetőt Csatári Béla.

Catári Béla: Azon kaptam magam, hogy izgat a téma

nek a lelkes kis gárdának rendelkezésére bocsátottuk azt a félmillió forintot, a többletbevételünk tudniillik már ebben az évben is visszahozhatja ezt. Ha pedig mind az 1500 hektárra sikerül kiterjesztenünk az új technológiát e gép segítségével, az akár másfél millió forint többletet is eredményezhet — magyarázza az igazgató.

Nánási Mihály: Nem sokat rozsdásodott az agyunk

Lázár Károly: Ennek a gépnek működnie keli

Nemes Miklós: Jó néhány éjszakánk ment rá

Az elektromos vezérlés Székely Lajos műve