Békés Megyei Népújság, 1979. július (34. évfolyam, 152-177. szám)

1979-07-15 / 164. szám

1979. július 15., vasárnap Önkéntes rendőrök |c>kszor előfordul: sár­gán villog a közle­kedési lámpa az út­kereszteződésben, mégsem akadozik a forgalom, mert hivatásos vagy önkéntes rendőr irányítja a gépjár­művezetőket. ÍA közelmúltban történt a Balaton déli partján: az egyik település önkéntes rendőri csoportjának veze­tője kocsijával a szomszéd helység felé haladt. Előtte ' teherautó bizonytalankodott; joggal feltételezhette tehát, hogy a vezető ittas. Nem tu­dott előkerülni, mert a te­herautó hol jobbra, hol balra cikcakkozott. Az egyik ka­nyarban hatalmas csattanás- sal a teherautó belerohant egy személygépkocsiba, majd megállás nélkül továbbhaj­tott. Nem jutott messzire. Az önkéntes rendőr — mi­után megkért egy arra hala­dó gépkocsivezetőt, hogy ér­tesítse a mentőket és a rend­őrséget — utánaeredt és el­fogta. Nélkülözhetetlenek az ön­kéntes rendőrök, önzetle­nül, szabad idejüket felál­dozva, egyetlen fillér ellen­szolgáltatás nélkül vigyáz­nak a közbiztonságra a váro­sokban és a kisebb települé­seken. Évente mintegy másfél millió alkalommal teljesíte­nek az önkéntesek járőrszol­gálatot, csaknem 500 ezer al­kalommal ellenőrzik körze­tükben a közúti forgalmat. Évről évre három-négyezer bűnöző felkutatásában se­gítenek, s több száz azoknak a körözött személyeknek szá­ma, akiket az önkéntes rend­őrök fognak el. Munkájuk kiterjed a megelőzésre is: rendszeresen jelzik a bűn- cselekményeket előidéző oko­kat, körülményeket, a közös­ségre veszélyes bűnözők moz­gását, tevékenységét. A belügyi szervek munká­ját az országban ötvenezer önkéntes rendőr segíti. Jö­vőre negyedszázados jubileu­mát ünnepli a szervezet. A sok évtizede lelkiisme­retesen dolgozó társadalmi munkások mindig új erőkkel gyarapodnak. Kikből lesz­nek önkéntes rendőrök? Ipa­ri, mezőgazdasági, közleke­dési és tanácsi munkahelye­ken dolgozók egyaránt meg­találhatók közöttük. Az ifjú­ságvédelmi munkában gyak­ran találkozunk pedagógu­sokkal, orvosokkal, gyógy­szerészekkel. Ellenőrzik a szórakozóhelyeket, vigyáz­nak a fiatalkorúakra, szin­te a második szülő szerepéi vállalják. A párt-, társadalmi és a tanácsi szervek főként jól felkészült, köztiszteletben ál­ló embereket ajánlanak az önkéntes rendőri szerveze­tekbe. Érdemes szólni arról is, hogy a munkásszállások női lakói, vagy a cigányla­kosság köréből szintén ala­kulnak önkéntes rendőri csoportok. alamennyiünket se­gítő munkájukra egy­aránt szükség van a Balatonon, a Dunán, a köz­utakon, lakó- és munkahe­lyünkön egyaránt. Becsüle­tes helytállásukkal kivívták a társadalom elismerését. F. Gy. A csencselés bumerángja Az idegenforgalom támogatása, feltéte­leinek javítása, devizabevételeink fokozá­sa fontos feladat. Szükséges azonban a megnövekedett idegenforgalom kedvezőt­len jelenségeinek mérséklése. Erről ren­delkeznek a tervszerű devizagazdálkodás­ról szóló módosított jogszabályok, melyek március elején léptek életbe. Többek kö­zött úgy, hogy a külföldiek a magukkal hozott valutát csak hivatalos helyeken, hivatalos árfolyamon válthatják át forint­ra. Magyar állampolgárok valutát szintén csak ezeken a hivatalos átváltóhelyeken vásárolhatnak forintért. Külföldiekkel pe­dig nem köthetnek jogügyletet. A külföl­diek a magukkal hozott ingóságaikat ma­gánforgalomban nem értékesíthetik. Elvár­juk, hogy a hazánkba érkező külföldiek és a magyar állampolgárok jogszabályainkat betartsák. Devizagazdálkodásunk érdeké­nek védelme hatékonyabb ellenőrzést és fokozott felelősségre vonást igényel. Hogyan is állunk az ellen­őrzéssel és a jogszabályok önkéntes követésével? A csa­bai piac messzeföldön híres volt. Ma is az. Nemcsak a közeli települések lakóit vonz­za, gyakori látogatói a kül­földiek is. Idejétmúlt, vásott holmit ugyanúgy lehet ta­lálni itt, mint olykor mu­zeális értékű tárgyat, könyv- ritkaságot vagy új keletű, divatos farmert. A környe­zet azonban kultúráltabb lett. Különösen, ahogy fel­épült az új vásárcsarnok. De ebben a színes vásári kaval- kádban most is sok minden megtörténik. Ilyasmi is, ami­nek nem volna szabad meg­történnie. Szerda van. Alighogy ki­nyitotta szemét az ég, máris mozgásba lendült a Sallai utca. Jönnek az állomás fe­lől kosarakkal, batyukkal a „vidékiek”, mások pedig gép­kocsikkal vagy kerékpárral, felpakolva. Itt-ott feltűnik egy-egy külföldi. Nemcsak nézgelődnek, de árulnak is. A degeszre tömött táskákból a legkülönfélébb dolgok ke­rülnek elő. Pedig ezen a napon különösen vigyázzák a rendet. Hajnal óta folyik az ellenőrzés. És eredménnyel. A tanulságot ki-ki maga szűrheti le a rendőrségen vagy a vám- és pénzügyőr­ség irodájában. A vám- és pénzügyőrség irodájának előterében né­hány asszony és gyerek. Szót­lanul várnak, hogy kinyíl­jon az ajtó. Egy középkorú férfi is van közöttük, öt azért hozták be, mert külföl­diektől 900 forint értékű árut vásárolt. Odabent már meg­kezdődött a szabálysértési el­járás. Egy fiatalasszony szo­rongva válaszol a kérdések­re. — Miből akart vásárolni, ha nem volt forintja? — A piacon árultam eze­ket a holmikat. Blúzt, játé­kot, nyakláncot, trikót. — Van-e tudomása arról, hogy külföldiek nem árusít­hatnak Magyarországon? — Hallottam ilyesmit. — Az 500 forintot kitől kapta? — Egy gyulavári ismerő­sömtől. — Hányadszor jött ebben az évben Magyarországra? — Negyedszer. Nekem két gyermekem van odaát. Szeme megtelik könnyel. Ügy ejti ki két gyermeke nevét, mint aki mentőövbe kapaszkodik. — Nem hoztam magammal forintot. — Miért jött Csabára? — Vásárolni. Zöldsíg-SOS Egy igazgatói utasítás és ami mögötte van KIÁLTÁS. Tavaly és eb­ben az évben elcsitultak a zöldség- és gyümölcsfelvásár­lás, forgalmazás körüli za­jok. A szervezett intézkedé­sek egységesebbé, biztonsá­gosabbá tették az ellátást. Sok évi vajúdás után meg­indult a termelő, a felvásár­ló és a fogyasztó érdekeit az eddiginél jobban közelítő fo­lyamat. Éppen ezért gondol- koztatott el az a segélykiál­tásnak is beillő levél, amely Szentetornyáról érkezett. Csákvári Pál elpanaszolja: a Békés megyei Vendéglátóipa­ri Vállalat igazgatója szigo­rú körlevélben megtiltotta az egységvezetőknek, hogy kis­termelőktől szerezzék be a zöldséget, gyümölcsöt. Idé­zem: „Az üzlet vezetői is mondják: amíg tőlünk vásá­rolhattak sokkal szebb és frissebb árut kaptak. A ZÖLDÉRT néha fonnyadt, ré­gi zöldséget szállít, méghoz­zá drágábban!” Végül hoz­záteszi: az igazgatónak min­dent meg kellene tenni, hogy segí'sen a kistermelőkön, hi­szen az ország élelmének az egyharmadát ők állítják elő. TÉNYEK. Orosháza felé haladva azon meditálok: sok igazság van ezekben a mon­datokban. Az éttermekben, üzemi konyhákon nyáridő­ben, bőséges termés idején is. alig-alig adnak gyümölcsöt, vagy abból készült ételt, szó­szokat, zöldfőzeléket. Persze, ennek nem csupán felvásár­lási okai lehetnek. Az is vi­lágos: mindez aligha érdek­li a 68 éves embert, aki fel­jebb tolja svájci sapkáját, s mutatóujjával a levél má­solatára bök: „Egyszerűen nem értem az egészet, na­gyon sok árut eladtam a tisz­tiklubnak, a gyopárosi étte­remnek. Még konyhakész zöldbabot-is szállítottam ne­kik. Tavaly az egy mázsa mákért 7 ezer forintot kap­tam. Ez az intézkedés megöl bennünket, higgye el. A pi­ac? öreg ember vagyok, a feleségem is beteges, a gye­rekek itthagytak bennünket, a cipekedés, idegeskedés nem nekünk való. A ZÖLDÉRT sem szerződik velünk, azt mondják: anélkül is átveszik, amit viszünk. A 3 holdas kert valóban szép látvány. Piruló sárga- és őszibarackoktól roskadoznak az ágak. De van itt körte, dió, naspolya, s megszámlál­hatatlan málnabokor. A fák között gyönyörű zöldbab, pa­radicsom. Pali bácsi nosztal­gikusan folytatja: „Azapám­tól örököltem a kertet, nincs szívem lemondani róla. Az asszony haragszik, amiért le­velet irkálok. Mit akarókén? Azt, hogy becsületesen meg­fizessék a munkámat, mert van ezzel gond, elhiheti. A ZÖLDÉRT-esek azt mond­ják: az elmúlt évben 50 szá­zalékban sem teljesítettem a szerződésben foglaltakat, a megyei tanács mezőgazdasá­gi osztálya, kiderítette: nem egészen így áll a dolog. Még azt is rám sütötték, hogy hangadó vagyok. Ez pedig kifejezetten sértő. Mondja meg: ki ad nekem igazat?” SZIGORÚBBAN. Gyopáros- fürdőn az étterem vezetője Varga János. Legalább olyan borongós az arca, mint az őszt idéző júliusi égbolt. Ke­vés a munkaerő a konyhán, még „szerencse”, hogy állan­dóan esik, így kevesebb a vendég. A felvásárlás meg­szüntetéséről ezeket mondja: „Az új rendelkezés szerint jelenleg zöldpaprikát és pa­radicsomot szabad* venni készpénzért. Aki mást hoz, elküldjük a Dózsa Tsz stand­jához. Ök átveszik, aztán el­adják nekünk. Ügy gondo­lom, pénzügyi meggondolá­sok vezették a vállalatot, amikor így döntött. Mi azon­nal fizetünk a termelőnek, a számla átfutási ideje pedig 10 nap.” Békéscsabán, a vállalat központjában Bezzegh Lász­ló helyettes igazgatónak más a véleménye: „Sajnos több Egyszerűen nem értem az egészet — mondja Csákvári Pál helyen visszaéltek a kosaras felvásárlás nyújtotta lehető­ségekkel, saját zsebre dol­goztak. Émiatt a rendőrség is figyelmeztetett bennünket. Egyértelmű, hogy lépni kel­lett. Május '29-én adtuk ki az első utasítást, amely ka­tegorikusan megtiltotta, hogy magánszemélyektől bárki is zöldséget vehessen. Nemso­kára rájöttünk, hogy ez tart­hatatlan. Évente mintegy 800 ezer forint értékű ilyen árut szereztünk be a kistermelők­től. Valóban, a ZÖLDÉRT nem képes ilyen friss áruval szolgálni. Éppen ezért júni­us 11-én a második igazga­tói utasításban meghatároz­tuk: saját dolgozóink nem adhatják el áruikat egyetlen üzletünkben sem, s kijelöl­tük azokat a melegkonyhás egységeket, cukrászüzemeket, amelyek a profilnak megfe­lelő zöldséget, gyümölcsöt felvásárolhatják. Egyetlen ki­kötésünk van: szándékukról értesíteni kell az áruforgal­mi vezetőket. A listán nem szereplő áruk megvételére is ez vonatkozik. Egyébként Orosházán a Béke, a Gyo­pár, a Gólyafészek étterem­ben és a 99-es számú biszt­róban foglalkoznak kosaras felvásárlással.” Világos beszéd. Ami azt jelenti: szó sincs valamiféle égbekiáltó bajról, csupán a rendhez, a szigorúbb köve­telményekhez igazodó utasí­tásról. Ha először tévedtek is a vállalat vezetői, megbo­csátható, hiszen a pokol tor­náca is jó szándékkal van kikövezve. És ezt minden­képpen méltányolni kell a kistermelőknek. > Seres Sándor Fekete hajú aSszony, két bőrtáskával. Annyira meg­van púposítva, hogy egyik­nek sem lehet behúzni a zippzárját. Ö se hozott ma­gával forintot, csak csekket, mintegy 5 ezer forint érté­kűt. — Honnan van forintja, ha nem váltotta be ezeket a csekkeket? — Kint voltam a piacon, és eladtam egy pár holmit. — Mennyi pénz jött ösz- sze? — Azt hiszem, 1200 forint. — Mit adott el? — Trikókat meg pálinkás­készletet. — De hiszen abból nem jön össze 1200 forint. Először csak a vállát vono- gatja. Végül elmondja, ka­pott pénzt egy kétegyházi rokonától? — Mi van a táskákban? Asztalra kerülnek az alsó­neműk, az üvegvázák, a cu­korkadobozok. Csupa nevet­séges holmi. Az asztal szé­lére támaszkodik, s úgy cso­dálkozik rá a sok csecsebe­csére. Aprónak tüno botlások ezek. Ám u tervszerű devi­zagazdálkodást az apró sza­bálytalanság, különösen, ha sok van belőle, károsan érinti. Ám ezen a szerdai napon más is történt. Sú­lyosabb ügyek elkövetőire derült fény. Két körözött személyt vett őrizetbe a rendőrség. Az egyiket Békés­csabán, a Bartók Béla úti italboltban tartóztatták le Vagy egy hónappal ezelőtt hagyta el lakását. Csavar­góit. Rendezetlen ruházatú, magas növésű férfi. — Tudtam, hogy keres­nek. — Honnan tudta? — Mert volt az az ügyem Egy lopás, csak egyetlen egy A feleségemmel sem tudtam kijönni. Ez a helyzet kérem — Hol tartózkodott egy hónapig? , — Vannak itt Csabán nőis­merőseim. — Beengedték a lakásuk­ba? — Miért ne. Nem vagyok én rossz ember, azért, mert volt egy kis botlásom. — Miből élt? — Alkalmi munkából. A rendőrségen aztán kide­rült, hogy nem csak az az egyetlen egy lopás van a ro­vásán. Más, súlyosabb visz- szaéléseket is elkövetett. A rendőrség, a vám- és pénzügyőrség ellenőrzése az egész megyére kiterjed. A tapasztalatokat a rendőrfő­kapitányságon összegezték. Dr. Hunya Béla rendőr őr­nagy, a társadalmitulajdon- védelmi osztály vezető helyet­tese elmondta, hogy az elő­zőekhez képest a visszaélések száma csökkent. Mindez a rendszeres ellenőrzéssel és az intézkedések hatékonyságá­val magyarázható. Az ide­genforgalom terén kirívó visszaélés nem fordult elő megyénk területén. Nem úgy. mint néhány hónappal ez­előtt, amikor egy román ál­lampolgár 20 ezer lejt érté­kesített a piacon, hogy nut- riát vásároljon. Ám ha sú­lyosabb esetek nem is for­dultak elő, a mostani tapasz­talatok is arról szólnak, hogy elég gyakran szegik meg a jogszabályokat. A külföldi állampolgárok a piacokon árusítanak, s akad jócskán hazai vevő. Az sem tartozik a ritkaságok közé, amikor a magyar állampolgárok tu­rizmus céljára kapott valu­tát külföldön vásárlás cél­jára fordítják. A felelősség­re vonás szigorítása nagyon is indokolt. A rendőrség egy­re inkább él azzal az előírás­sal, hogy már szabálysértés esetén is meg lehet vonni az útlevelet. Az ellenőrzés során feketefuvart végzőket és a vásárlók megkárosítóit is tetten érték. A turistaszezon kellős kö­zepén vagyunk. Az idő javu­lásával a megyénkbe látoga­tó külföldiek száma minden bizonnyal tovább fog emel­kedni. Szívesen látjuk őket szűkebb hazánkban. Ám, ugyanúgy elvárjuk azt is, hogy jogszabályainkat be­tartsák. Az ellenőrzések ezt szolgálják. Serédi János Új magazin: a Szabad idd A Lapkiadó Vállalat új magazint indított útjára Sza­bad Idő címmel; mely 64 ol­dalon nyújt kellemes szóra­kozást a szabad idő kellemes eltöltéséhez. Egy kis ízelítő a 2. szám tartalmából: Pe- terdi Pál beszélgetése Kabos Lászlóval arról, hogy a ko­mikusnak nincs kora. Ezt követi Kellér Dezső, Mikes György, Somogyi Pál egy-egy humoros írása. Fehér Klára pedig a nők „sok” szabad ide­jéről mesél. Olvashatunk népszerű emberek — Major Tamás, Király István, Sze- berényi Lehel — kedves hobbijairól, akik a Duna sze­relmesei. Meglepő kérdés: Hogyan él 1979-ben Deák Ferenc, Hunyadi László, Thököly Imre? A szerkesz­tők' gondoltak a popzene ra­jongóira is: ebben a szóm­ban a pophírek mellett a Rolling Stones-sztorit is­merhetjük meg. A sportrovatban az autó- versenyzés és ökölvívás tra­gédiáit elevenítik fel. A fe­szült cselekményű históriák a lap legizgalmasabb írásai közé tartoznak. A rejtvénykedvelők a 6 oldalas rejtvényből válo­gathatnak. Ezen túl közös játékra is hívják olvasóikat; két pályázatot hirdettek meg. Az egyik a „Kettesben az olimpiára” négyfordulós, a másik több fordulóból ál­ló játék: a Szabad Idő maga­zin és a rádió Szabad szom­bat műsorának közös pályá­zata. Jelentkezni lehet egyé­nileg és társasán jó ötletek­kel a szabad idő minél kel­lemesebb és hasznosabb el­töltésére. A 3 holdnyi kertben már érik a paradicsom Fotó: Martin Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom