Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-08 / 132. szám
NÉPÚJSÁG 1979j_júiuus_8;j_péntel^ Esetlen esetek A községbe új orvos érkezett. Hajnalban egyik asszony segélyt kérőn kiabált át a kerítésen a szomszédjának: — Ugyan már, lelkem! Szaladjon el az új orvosunkhoz. Várandós a Rózsi, már nagyon vajúdik, nem akarom magára hagyni... Az új orvos riasztja a járási mentőállomást, közben az adott címre siet, mindenre felkészülten. De már későn érkezik. Rózsi egy egészséges borjút ellett a háztáji gyarapítására... * * * Itt a meteorológiai nyár, itt az urológiai „sörmizéria.” Ilyenkor puffodnak föl a veseciszták, duzzadnak meg a májak a mértéktelenül sok sörfogyasztástól, nem beszélve e nedű útszéleken, építkezések árnyékos helyein, vagy a boltok előtti járdákon fogyasztott, néha közbotrányokat okozó ártalmairól. Ám a vendéglátóipar — illetve a sörgyárak — gondoskodnak arról is, hogy a nyári hőség ellenére se legyen túlzottan sok sör az elárusítóhelyeken, presszókban, stb. A napokban — családi ünnep lévén — egyik ismerősöm mindössze négy üveg sörért járta keresztül-kasul a várost. (Mindegy, melyiket, mert mindegyikben ez a helyzet.) Sehol sem talált üveges sört. Még kínait sem! Pedig már azt is megvette volna, csak sárga legyen az az ital. A kereskedelem bölcs elosztása, hogy azért valahol mindig kiszolgálnak sört. Így jutott el végül erre a helyre, és örömmel látta már messziről, hogy van sör, sőt a terrasz egyik-másik asztalánál tíz—tizenöt üres üveg mutatta: ebben az ágban világszínvonalon állnak a magyar „ivók”... nem esnének ki már a selejtezőben... — Négy üveggel vinnék el — mondta a felszolgálónak az ismerősöm. — Utcára nem adunk! — utasították el határozottan. — De, hiszen... az előbb is vittek, meg innen már én is... — Nem vitatkozom! Tessék itt elfogyasztani! Mivel az esti vendégeket szerette volna megkínálni ismerősöm, ezért nem adta fel a „sörharcot”. Hazament két egyliteres üres üvegért, visz- szajött és leült az egyik asztalhoz. — Négy üveg sört kérek — mondta. Azonnal kihozták, ö elővette szatyrából az üres üvegeket, a tölcsért és még az utcáról is megmosolyogták a járókelők, amint üvegeibe öntötte a sört. Még volt egy kis vita a felszolgálóval, aki föl akarta számítani az üvegbetétet, de ismerősöm az asztalra mutatott: itt vannak az üvegek... miért fizessek betétet? Akik az első jelenetnél is jelen voltak, valamennyien igazat adtak neki. Magában talán még a felszolgáló is... V. D. Kerékpáros-találkozó Az idén ugyan nem rendeznek országos találkozót az országjáró diákoknak, de tekintettel a hagyományokra és a nagy érdeklődésre, megyénkben az idén is sor kerül az országjáró diákok megyei kerékpáros találkozójára. Június 8—1-ig, Pós- teleken rendezi meg a megyei tanács művelődésügyi osztálya, a Testnevelési és Sporthivatal, a KISZ megyei bizottsága és az MHSZ a találkozót. Szombaton délelőtt kerékpáros ügyességi verseny, délután pedig tájékozódási futás lesz. Vasárnap rendezik az ösz- szetett természetjáró akadályversenyt, utána pedig megtekintik a nemzetközi műrepülő-bajnokság záró- ünnepségét. A vasárnap délután a sport jegyében telik el, este pedig kultúrműsorral szórakoztatják a találkozó résztvevőit. Hétfőn: táborbontás, majd az eredmény- hirdetésig társadalmi munkát végeznek Póstelekért a fiatalok. Nem szabad — mégis árusítják? alacsony ember megunja a nézelődésemet, mellém lép: — Mivel szolgálhatok? — Levis övét keresek. — Azt nehéz beszerezni, de nekem van — ragyog fel az arca, s emeli a köteget. — Nem szabad, nem szabad, tisztában vagyok én azzal. Ami van, azt eladom és kész. Nézze, 71 éves vagyok, jövőre nyugdíjba megyek. Belefáradtam. A sátor hűvösében egy néni kendőt próbál. A kereskedő asszonyság bizalmatlanul szemlél a szemüvege mögül. — Maga is árus? — Nem, csak érdeklődőm. — Megmondom: a múlt évben vettem vagy 10—12 ADIDAS-trikót. Látja, alig van belőle. A kisiparos? Ugyan kérem, az nem veszi vissza, hiába is próbálkoznék. Innen nem messze, idősebb kereskedőasszony kínálja portékáját. Felkutatom az egész sátort, mégsem találok egyetlen ADIDAS-inget sem. — Nekem is volt aranyoskám, de visszavittem a kisiparosnak. Szó nélkül átvette, hiszen mégiscsak ő a bűnös. Kérdések; 1. Vajon 2 hónap alatt ellenőrizte-e valaki a piacokat? 2. A kiskereskedők tényleg ilyen könnyen veszik a rendeletek megtartását? 3. A KIOSZ és a KISOSZ felvette-e a kapcsolatot ez ügyben? Méreg a WOLF körül Panaszos a szerkesztőségben. — Vettem egy 3 literes, Wolf típusú permetezőt, de nem tudom használni. — Már elromlott? — Dehogy, kifogástalan a minősége, csak nem adtak hozzá magyar nyelvű utasítást. Mondja, nincs maguknál valaki, aki németül beszél? Az április 12-i Kereskedelmi Értesítőben közlemény jelent meg az NSZK importból származó, 1 literes és annál nagyobb űrtartalmú permetező gépekről. Hiányzik róluk az állami szabványban megkövetelt „Mérgező anyag” megjelölés. Nincs hozzájuk sem magyar nyelvű használati, kezelési útmutató, sem a 12 hónapra érvényes jótállási jegy. A gépek árusítását — a feltételek teljesítéséig — a KER- MI beszüntette. A közlemény a május 31-i lapokban is megjelent. Még ezen a napon, a megyeszékhelyen, az ÁFÉSZ vetőmagboltjában. — Wolf permetezőt keresek. — Jelenleg néhány decist tudok adni, 40 forintért. Várjon csak, van itt még egy másfél literes, 800-ért— mondja az eladó. — Valamilyen magyar nyelvű papír nincs hozzá? — Sajnos... A boltvezető idegesen lapozgatja a számlákat: — Nem tudok semmit erről az utasításról. Kérdeztem a központot, ők sem emlékeznek ilyenre. Megvan! A VIDIA Kereskedelmi Vállalattól kaptunk 30-at, még tavaly júliusban. Persze, hogy eladtuk, hiszen vitték, mintha ingyen adtuk volna. A VIDIA osztályvezetője: — Elismerem, hibáztunk, ha papírok nélkül adtuk ki az árut. Ígérem, utánanézek, és intézkedem, hogy ilyesmi ne forduljon elő. Egyébként én sem találkoztam a közleménnyel a hivatalos lapokban. Kérdések: 1. Miért hozta forgalomba a nagykereskedelem, miért árulta a kiskereskedelem megfelelő papírok nélkül a terméket, amikor erről rendelet intézkedik? 2. Miért nem kísérték figyelemmel a megjelent utasításokat, felhívásokat akis- és nagykereskedelem illetékesei? 3. Mi lesz az eladott permetezők sorsa, mikor kapják meg a tulajdonosok a fontos okmányokat? Seres Sándor — Engedje meg, hogy idézzek belőle: „A KERMI felhívja a forgalomba hozó kereskedelmi szerveket, hogy a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan minőségben forgalomba került Vimalan bőrápoló árusítását haladéktalanul szüntessék meg.” Nos, minket „a rendeltetésszerű használatra alkalmatlan” kitétel tévesztett meg. Igaza van, nincs laboratóriumunk, csupán érzékszervi vizsgálatra vagyunk képesek, ami ebben az esetben nem elegendő. A FÜSZÉRT békéscsabai fiókjának igazgatója: — Nem mondhattunk olyat, hogy a boltosok állapítsák meg a bőrápoló minőségét. Semmi sem indokolja ezt, hiszen erre megvan a kockázati alapunk. Az 1977-ben és tavaly beérkezett Vima- lant megsemmisítettük, az ideit pedig zároltuk. Június 1., Centrum Áruház. Az eladó csodálkozik: — Vimalan? Nem tudja, hogy megtiltották az árusítását? Ne fáradjon, sehol sem kap. Az Univerzál és az ÁFÉSZ háztartási boltjában valóban nincs „szerencsém”. A 100-as ABC-ben ugyanakkor készségesen kiszolgálnak. — Vigye csak — mondja a fehér sapkás fiatal lány — keresik a vevők, pedig jóval drágább az előzőeknél, amelyet üvegben hoztak forgalomba. Azt vissza is küldtük a nagykemek. Ezeket úgy 3 hete kaptuk. Az ÉKV 30-as számú ABC- árpházának gondoláján szintén találok Vimalant. A vegyi árukkal foglalkozó fiatalasszony váltig állítja: — Biztosan tudom: a körlevél megjelenése után kaptuk a flakonos bőrápolót. Ügy tudom, hogy a letiltás csak az üveges termékekre vonatkozik. — Az áruforgalmi rendelkezést mikor kapták kézhez? — Április 19-én. Kérdések: 1. Miért nem tisztázta a FÜSZÉRT: aminőséget illetően van-e annak jelentősége, hogy a Vimalan üvegben, vagy műanyag flakonban kerül forgalomba? 2. A KERMI miért nem fogalmazott egyértelműen? 3. A kiskereskedelmi vállalatok központjai miért oly későn értesítették a boltvezetőket, és miért nem törődtek a betiltott termék további sorsával? Hz ADIDAS tiltakozik A Belkereskedelmi Minisztérium áprilisban körlevelet bocsátott ki. Ebben szó van arról, hogy az OTSH közölte a Könnyűipari Minisztériummal, miszerint az ADIDAS képviselője tiltakozott amiatt, hogy a márka nevével, jelzésével olyan kisipari termékek kerülnek forgalomba, amelyek nem a vállalat gyártmányai. Ezek a cikkek gyenge minőségűek, tehát árusításuk rontja a cég hitelét, hírnevét. Éppen ezért a minisztérium felkérte az elsőfokú iparhatóságokat: tiltsák meg az ilyen áruk eladását, amíg a termékről a kisiparos a márkanevet el nem távolítja. Ugyanez a helyzet a Levi Strauss és a Roy Rogers hamis jelzésű divatövekkel is. Június 2. Rekkenő hőség a csabai piacon. Az egyik kötött és divatáru pavilonban férj és feleség árusít. A férfi előtt színes pólóingek. Mellettem fiatal házaspár éppen ADIDAS-feliratú gyermektrikót mustrálgat. Megnézem a címkét: a Magyaróvári Kötöttárugyár terméke. A kék színű ADIDAS-emblé- másról viszont letépték a jelzést. — Ezeket honnan tetszett venni? — mutatok a trikók^ ra. — Kisiparostól, még tavaly. — Tudja, hogy nem szabad árusítani? — Tudom — válaszol röviden, és a háta mögé dobja az ingeket. A sarki bazárosnál nem tolakszanak a vevők. Az Hű, de szomjas vagyok...! a fogászati autóbusz A rendeleteket, utasításokat általában, annak rendje és módja szerint végrehajtják. Vannak esetek viszont, amikor ennek az ellenkezője történik. Íme, néhány példa a kereskedelemből. Vimalan-káosz Fotó: Demény Gyula A Kereskedelmi Értesítő március 30-i számában jelent meg a KERMI felhívása, amely megtiltotta az NDK- ból behozott Vimalan bőrápoló emulzió további árusítását. Az ok: a termék kellemetlen szagú, és biológiai szennyezettséget is megállapítottak. Május 31., Univerzál Áruház, Békéscsaba. Érdeklődöm az egyik eladótól: — Hol találom a.Vimalan bőrápolót? — Tessék, ott van — mutat a polcra, ahol kisebb és nagyobb műanyag flakonok sorakoznak. Az illatszerosztály vezetője nyugodtnak látszik: — Itt van a központ levele, amelyben közlik, hogy ki kell válogatni a jó terméket a rossz közül. Ezt meg is tettük. — Hogyan? — Amelyik flakon felületén kemény, sárga csík volt látható, félretettük. A FÜ- SZÉRT-nél is azt mondták: kenjük be a kezünket, ha vörösödik a bőr, küldjük vissza. A vállalat központjában, a vegyesiparcikk osztály vezetője az utasítás fogalmazásával nem ért egyet: Az utóbbi években az egészségügyiek is egyre inkább „felfedezik Gyulát.” Több jelentős orvoskongresszust, konferenciát rendeztek és rendeznek az idén is. Legutóbb az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének fogtechnikus szakcsoportja és a 10-es számú gyulai laboratórium rendezett fogorvos—fogtechnikus szakmai továbbképző konferenciát Gyulán, az Erkel Művelődési Központban. Megnyitót dr. Pintér Miklós, a megyei kórház igazgatóhelyettese mondott, majd első napirendként dr. Takács Erzsébet osztályvezető-főorvos tartott, nagy érdeklődéssel kísért előadást „Békés megye fogászati ellátásának helyzete és problémái” címmel. Elöljárójában hangsúlyozta, hogy az egészségügyi törvény értelmében minden állampolgárnak az optimális ellátást kell biztosítani fogászatban is. Jelenlegi ötéves tervünk egészségügyi politikájában elsőbbséget kapott a fekvőbeteg gyógyintézetek fejlesztése, a gyógyító-megelőző szolgálat kialakítása és a munkát segítő technikai szint növelése. A fogbetegségek gyógyítása, a foghiány pótlása nem kis gondot ró a társadalomra, egyike a legköltségesebb egészségügyi ellátásoknak. Az összes szakorvosi óraszám több mint 40 százaléka fogászokra jut, éppen ezért a fogászati betegségek megelőzése világviszonylatban is az érdeklődés középpontjában áll. Ezt követően áttekintést adott a megye fogászati ellátásának kialakulásáról. A felszabadulás előtt csak Békéscsabán és Gyulán működött egy-egy rendelőintézeti fogszakorvos, ma már 86 fogorvos és 4 vizsgázott fogász dolgozik. Ilyen arányban csökkent az egy fogorvosra jutó betegek száma. 1963-ban még 11,5 ezer, az idén már alig valamivel több mint 5 ezer beteg jutott egy fogorvosra. Elismeréssel beszélt dr. Gyarmati István főorvosról, aki az országban elsőként indította be a mozgó fogászati autóbuszt, amely 11 évig működött. Ezzel lehetőség nyílt arra, hogy azokon a helyeken, ahol hiányzott a fogorvos, megkezdődjék a gyermekek fogászati ellátása. A több mint egy évtized alatt 41 778 gyermeknél 135 ezer tömést végeztek. A fogorvosok számának növekedése tette lehetővé, hogy 1965-ben szintén elsőként az országban 4 plusz 2-es rendelés formájában megyénk fogorvosai munkaidejük egyhar- madában gyermekfogászattal foglalkoztak. Természetesen emellett nem hanyagolták el a felnőttek ellátását sem. Dr. Gyarmati István főorvos 1975-ben alakította ki az új gyulai rendelőintézet épületében a preventív fogászati osztályt, s ezzel központi irányítás alá került a megye gyermekfogászata. Szó volt még előadásában a fogorvosi munka feltételeiről, a rendelők műszerezettségéről, amelyek nem mentesek a gondoktól sem. Nem zökkenőmentes az anyagellátás sem. de a megyénkben működő négy fogtechnikai telep dolgozóinak többségéről sem mondható el, hogy korszerű körülmények között dolgoznak. Nem megoldott a szakdolgozók továbbképzése sem, sok helyen kénytelenem szakképzetlen asszisztenseket foglalkoztatni. Beszélt arról az együttműködésről, amely a fogorvosok és fogtechnikusok között alakult ki. Ettől azt várják, hogy a jövőben lelkes szakmai együttes alakuljon ki a fogorvosokból és fogtechnikusokból, akik most is felelősséggel folytatják munkájukat a lakosság jobb ellátásáért. A szakmai konferencián előadást tartott dr. Orsós Sándor egyetemi tanár, a központi Stomatológiai Intézet főigazgatója, dr. Bernáth Zoltán, a Fogtechnikai Vállalat igazgatója, dr. Rück András megyei stomatológus főorvos. A tanácskozás Takács László szakcsoporttitkár 'zárszavával végjt ért. A részvevők egybehangzó véleménye szerint, különösen szakmai szempontból nagyon jól sikerült továbbképző konferencia. Ma már 86 fogorvos dolgozik megyénkben Kép, szöveg: Béla Ottó Elsőként az országban Békés megyében indult először útjára
