Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-06 / 130. szám
1979. június 6., szerda o Egyik napról a másikra nőnek ki a földbői az új házak Szarvason. A 44-es út mindkét oldalán mind látványosabban bontakozik ki a lakótelep körvonala Fotó: Veress Erzsi Munkásszállítás kérdőjelekkel Volán-busz vagy saját busz? Meggypiros Ikarusz halad át az útkereszteződésen. Oldalán felirat: Gyulai Húskombinát. A néhány utas a mögöttük guruló ^sárga busz vezetőjének magyaráz valamit az üvegen át. Az okkerre festett lemezen fehér betűk: DÉLÉP. Tízen, ha ülnek a bőrüléseken. Sárgásbarna volt valamikor az a csuklós is, amely a két út találkozásában a zöld jelzésre vár. Belsejében a lélegzetvételnyi levegőt is kiszorították már a reggeli műszakkezdésre igyekvők. A busz oldalán elhalványodott Volán-jelzés, elején egy szám: 17. Békéscsaba legnépesebb lakótelepéről érkezett a közlekedési lámpához. 36 ezer ingázó Az előbbi kép lehet kimódolt, túlságosan is tudatosan festett, de egy biztos: nem hamis. Ezt bizonyította az a tanácskozás is, amelyen — május közepén — a Szak- szervezetek Békés megyei Tanácsának Titkársága és a Volán 8. számú Vállalat vezetői a munkásszállítás helyzetét vitatták meg a Közlekedési- és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének titkárát, Arató Árpádot is bevonva a tárgyalásokba. A Volánnál elkészült írásos jelentést a tanácskozást megelőzően a városok és nagyközségek szakszervezeti szakmaközi bizottságai is vitára bocsátották a helyi tanácsok vezetőinek, az üzemek szakszervezeti képviselőinek és a Volán-kirendeltségek munkatársainak véleményét is kikérve. A megye- székhelyen az SZMT szervezett a témából konzultációt a nagyvállalatok szb-titkárai- nak — így a májusi titkársági ülés már átfogóan értékelhette a szállító vállalat tevékenységét. Hogy a téma mennyire nem lehet közömbös, azt jól jelzi az a szám, amely szerint Békés megyében —ahol pedig a munkavállalóknak csak alig 20 százaléka ingázik — megközelíti a 40 ezret azoknak a száma, akik nem a lakóhelyükön dolgoznak. Munkásszállításról lévén szó, természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül azok sem, akik lakóhelyükön a Volán helyi járatain jutnak el munkahelyükre. összességében az 1978-ban Volán-buszra fölszállt 37 millió utasból 21 milliót szállítottak munkába, illetve onnan haza. Ehhez a vállalatnak 225 autóbusz állt rendelkezésére. Ezekből az adatokból is kitűnik: ha az üzemek, vállalatok jelen idő szerint arra várnának, hogy dolgozóiknak utaztatását egészében a közhasznú járművekkel oldják meg, hamar lemondhatnának a nehezen megszerzett munkaerő egy részéről. A naponta ingázó 36 ezer emberből tudniillik Volánbuszon 11 és fél ezer közlekedik, a termelő üzemekkel kötött szerződés alapján indított járatokat legfeljebb kétezren veszik rendszeresen igénybe — ezzel szemben a vállalatok saját személyszállító járművei több mint 10 ezer munkavállalót visznek nap mint nap háztól házig; A munkásszállításban keletkezett feszültségek forrását is jószerivel ebben a megosztottságban kell keresni. Háztól házig Akármerről közelítjük is a vállalati saját autóbuszok használatát, csak azt állapíthatjuk meg, hogy az a tízezernél több munkás, aki ezt a szolgáltatást igénybe veszi, kétségtelen előnyöket élvez Volánnal utazó társaihoz képest. Először is a közületek — akár saját autóbusszal, akár bérelt vagy szerződéses Volán-busszal szállítják dolgozóikat — fizetéskiegészítés jelleggel utaztatják háztól házig embereiket. Ezzel szemben a közhasznú járműn való utazás költségei részben, vagy egészben a buszra szálló munkást terhelik. Emiatt azonban — mint vívmányt — kár lenne visszafejleszteni a közületi autóbuszok használatát. Igaz, a vállalatok általában az ebből eredő kiadásaikat áthárítják a népgazdaságra. Az előbbieknél is figyelemre méltóbb viszont az a vizsgálódás, amely a vállalati autóbuszok kihasználására irányult. A megyében forgalomban levő 390 közületi utasszállító jármű együttesen 3 millió „utazót” vitt egy év alatt, ami annyit jelent, hogy míg a Volán buszai 1978-ban csaknem 226 ezer utassal büszkélkedhettek, a vállalati autóbuszokra még nyolcezren sem léptek fel. Ha mérleget kellene vonni, akkor a pozitívumok serpenyőjében az állana többek között, hogy a közületi járművek a munkakezdés idején sem zsúfoltak, alkalmazkodnak ehhez a munkakezdéshez, a háztól -házig szállítás végeredményben szociális juttatásként szerepel, s egyéb feladatokra — hétvégi kirándulások, sportrendezvények lebonyolítására — is alkalmasak, ezek a járművek szemben a Volán-buszok alkalmazási gyakorlatával. Ugyanakkor való igaz, hogy az előbbi utazó alkalmatosságok aligha vannak kapacitásuk teljességéig kihasználva, nem megnyugtató a szerviz- és alkatrészellátásuk, s vezetőik munkaidejét sem tölti ki a mégoly sokrétű vállalati teendő. Hosszú az út Dőreség lenne természetesen az eddigiekből azt a következtetést levonni, hogy a közületi autóbuszok forgalmát, használatát most azonnal vissza kellene szorítani. Az ezzel járó feladattöblet- nek a Volán ma még úgysem tudna eleget tenni olyan körülmények között, amikor az igények egyre nőnek. Ezt jelzi az is, hogy 1970-ben még csak 11 autóbuszt üzemeltetett a Volán bérautóbuszként, ma pedig már 51 ilyen közhasznú jármű fut a megye útjain. Ezek kizárólagosan a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat, a Nagyalföldi Kőolajipari Vállalat, a DÉLÉP, a Gyulai Húskombinát és a Közúti Építő Vállalat munkásait fuvarozzák a vállalati igényeknek megfelelően. A legtöbb, amit a népgazdaság hasznát, javát szolgálva tenni lehet ez ügyben: keresni azokat a megoldásokat, amelyekkel a közületi szállító járművek kihasználtsága fokozható, s aminek révén a feladatok jobban megoszthatók, egyeztethetők a munkások szállítására vállalkozók között. Annál is inkább nagy szükség van erre, mert — amint a jelzett tanácskozáson is elhangzott — napjainkra sem kerültek ki a forgalomból a biztonságosnak aligha mondható módon személyszállításra átalakított — vagy át se alakított — tehergépjárművek. Másfelől pedig, annak ellenére is van még mit emelni a közhasznú járművekkel való utaztatás színvonalán, hogy a Volán 8. számú Vál-, lalat évről évre jelentős eredményeket ér el a valós igények kielégítésében. Mindez azonban még mindig kevés ahhoz, hogy a Volán-buszokon utazók a vállalati járműveken szállítottakhoz képest jóval magasabb tarifáért legalább olyan kulturált szolgáltatásban részesüljenek, mint „szerencsésebb” társaik. Senki előtt nem kétséges, hogy idáig bizony hosszú út vezet még! Kőváry E. Pét ér Építőipari aktívaiilés Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról) Üvegipari Művek termelésének egyharmadát adja, a Ke- mikál újkígyósi gyára az országos termelés 35 százalékát biztosítja hagyományos papír alapanyagú vízszigetelő lemezekből, míg a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat panelüzeme évi 400 lakáshoz állít elő kerámia panelt. — Beszédének további részében az előadó a következőket mondotta: — Nagyszerű eredményeink mellett vannak az építőágazatban nemkívánatos jelenségek is. Nem használjuk ki kellően az anyagi, műszaki eszközöket, nem elég hatékony és fegyelmezett a munka, nem elég a kapacitás, s mivel a létesítmények többnyire nem a tervezett időben lépnek üzembe, jelentősek az idő- és pénzbeli veszteségek Mindezek megváltoztatására hozta meg határozatát a múlt év októberében a Központi Bizottság, amelynek végrehajtására külön program született megyénkben, ebből az alábbiakat kívánom kiemelni. A megye általános fejlődésének központi kérdése az építőágazat fejlesztése. Az eddiginél dinamikusabban kell növelni az építőipari kapacitásokat. Folytatni kell a gépesítést, a korszerű építési technológiák arányának növelését. A lakásépítésben a házgyári és poligonüzemi termékek és az egyéb kor-, szerű építési módok kerüljenek előtérbe, emellett a megye sajátosságának megfelelően a magánerős lakásépítés megfelelő anyagellátásáról sem mondhatunk le. Az építőipari aktív,3 résztvevői ezután erről hallhattak, hogy megyénkben az objektíve meglevő feszültségek közepette is számottevőek még a tartalékok, az építőipari és beruházó, valamint tervező szervezetek közötti együttműködésben, a munka- és üzemszervezésben, a szakmai képzésben és továbbképzésben. Az előadó azt is hangsúlyozta, hogy az építőipar folyamatban levő V. ötéves tervi kapacitásfejlesztése a gépesítettség növetek, költségvetési üzemek, szövetkezeti közös vállalkozások és a házilagos kivitelező kapacitások állami építőiparral kialakuló munka- megosztásának, a technológiai felkészülésnek, a munkaerő-gazdálkodásnak és a területi elhelyezkedésnek megfelelően — jelentette ki a megyei pártbizottság titkára, aki a beruházási lakásépítési. fenntartási teendők összegzése után az építőanyag-ipar továbbfejlesztésének kérdéseire tért át beszédében: — A téglaipar korszerűtlen üzemeinek rekonstrukciójával, illetve termelésének leállításával, valamint új gyárak építésével az üreges, jó hőszigetelő termékek arányát kívánatos növelni. A kapacitás egy részét továbbra is a kisméretű tégla gyártásával szükséges lekötni. Az üveggyártásban folytatni kell a munkafolyamatok komplex gépesítését, az energiaellátó és egyéb szolgáltató rendszerek rekonstrukcióját. A fejlesztés feltételei adottak a csomagolóüveg-gyártás mennyiségi növelésére, az öblösüveggyártmányok súlycsökkentési programjának folytatására, a síküveggyártásban a feldolgozott magasabb értékű és műszaki színvonalú termékek arányának fokozására, a szigetelőlemezgyártásban ,a megyei kapacitás technológiai korszerűsítéssel a hazai ellátás kétharmadának biztosítására képes. Az importot kiváltó korszerű alufólia és üvegfátyol hordozóra épülő vastag szigetelőlemez-gyártás feltételeit biztosító beruházás előkészítése és megvalósítása jelentős feladat. E fejlesztéssel munkaerővonzat nélkül a gyár az ország legjelentősebb korszerű szigetelőanyag előállítójává válhat. Az egyéb építőanyag-termelésben növelni kell a Poligonüzemi kapacitást, a további korszerűsítéssel egyidejűleg. Fokozható a kiegészítő építőelemek, válaszfalak gyártása. Az energiatakarékosságra való tekintettel meg kell teremteni a hőszigetelő üveg felhasználásával készülő nyílászáró szerkezeúj feladatain^ megvalósításán kell összefogva munkálkodni, megteremtve a megye sajátos fejlődésének megfelelő építő- és építőanyagipart, annak korszerű hátterét. Ezzel tudunk csak eleget tenni azoknak az igényeknek, amelyek a megye iparának, mezőgazdaságának, közlekedésének, kereskedelmének, lakásépítésének, a gyermekjóléti, az oktatási, a művelődésügyi, az egészségügyi és a szociális intézményi hálózat korszerűsítésének, fejlesztésének igényéből, feladataiból fakadnak. Mindezzel együttesen kell hozzájárulnunk a fejlett szocializmus építéséhez. s ahhoz, hogy népünk, megyénk lakossága boldogabban éljen holnap, mint ma. Az aktívaülés vitájában nyolcán szólaltak fel. A megyei beruházási vállalat igazgatója, az Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese, a tégla- és cserépipari vállalat békéscsabai H-es számú téglagyárának dolgozója, az Orosházi Üveggyár szakszervezeti titkára, a DÉLÉP vezérigazgatója és az ÉPSZER párttitkára egyaránt azt hangsúlyozta hozzászólásában, hogy a folyamatban levő technikai és technológiai fejlesztések mellett a munkafegyelem, a minőségi követelmények szigorításával egy időben továbbra is az építőipari szervezetek, a tervezők, a beruházók és kivitelezők együttműködésében rejlenek ezen ágazat legnagyobb tartalékai a megyében. Ezt a gondolatot erősítette Szilágyi Lajos miniszterhelyettes is, amikor többek között arról szólt, hogy a beruházási munka hatékonyságának növekedése nemcsak a komplex építés-iparosítás és az ésszerű munkaerő-gazdálkodás függvénye, hanem múlik azon is: sikerül-e a sok kívánnivalót maga után hagyó generálkivitelezői gyakorlaton változtatni, az alvállalkozói szerződéseknek érvényt szerezni, s egyáltalán az építőiparban a szerződéses fegyelmet megteremteni. A minisztérium mindezek Az aktívaülés résztvevői a megyei pártbizottság határozatának ismertetőjét hallgatják Fotó: Veress Erzsi elérésére a közeljövőben gyakorlati intézkedéseket tesz. Bonifert Ádám, a párt KB osztályvezetőhelyettese a gyorsan változó feltételekre, a ma és a holnap követelményeinek már nem megfelelő folyamatok megváltoztatására hívta fel a figyelmet. Külön nyomatékkai beszélt arról, hogy a Központi Bizottság hosszú távon is az új lakások építésével azonos rangú tevékenységnek ítéli meg a már kész lakások állagának megóvását, a lakásfelújítást. Erre az építőknek technikailag is és szakemberekkel is fel kell készülniük. A vita végeztével a keddi aktívaülés Csatári Béla ösz- szegzőjével fejezte be munkáját. K. E. P. lésével biztosított. A fejlesztést azonban az elkövetkezendő időszakban a megye gazdaságfejlesztésével jobI ban össze kell hangolni. Fő cél a megyén belüli arányos területellátás és a technológiai fejlesztésnek az építési igényekhez való igazítása. Jobban ki kell használni a tervadaptációkban rejlő munkaszervezési és minőségi tartalékot. Ezzel egy időben tovább növelhető a tipizált korszerű technológiák és építési megoldások aránya a kapcsolódó létesítmények építésében. Ezzel is csökkentve a megye legnagyobb feszültségét az ellátottságban. — Az együttműködésben nagyobb figyelmet kell fordítani az ipari szövetkezetek gyártását a megyében, elsősorban a meglevő kapacitások korszerűsítésével. A korszerű építőanyagok alkalmazásba vételének gyorsítására fokozni kell 3 tájékoztatást, meg kell teremteni az új termékek és ,az alkalmazási technológiák rendszeres bemutatásának feltételeit — fogalmazta meg az előadó, így fejezve be beszédét : Tisztelt Aktívaülés! — A határozat megyei végrehajtása jelentős feladatokat ró a pártszervezetekre, az állami, a gazdasági és a tömegszervezetekre. Kinek- kinek megvan ebben a maga teendője. Meglevő gondjaink enyhítésén, valamint
