Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-06 / 130. szám
1979. június 6., szerda Csillagok emberközelben Június 2-án ünnepelte négyesztendős fennállását az Orosházi Üveggyár ALCOR csillagászati szakköre. A jubileumról egy jól sikerült eseménysorozat megrendezésével emlékeztek meg az orosházi amatőr csillagászok. Május 31-én délután dr. Kulin György profesz- szort, az Uránia bemutató csillagvizsgáló nyugalmazott igazgatóját, másnap, június 1-én, pedig Bérezi Szaniszló csillagászt fogadták. A két tudós előadásokat tartott, amelyeken a föld mozgásáról, valamint a Mars bolygóról és kutatásáról hallhatott sok újat és érdekeset a nagy számú közönség. A sok tízezer tagot számláló magyar amatőrcsilla- gász-mozgalom egyik kiemelkedő bázisaként tartja számon az orosházi szakkört. Az ALCOR tagjai 1976 óta rendszeres résztvevői az^ amatőröket tömörítő baráti” kör évente megrendezésre kerülő országos találkozói- * nak. Néhány évvel ezelőtt szocialista szerződést is kötöttek a budapesti Uránia csillagvizsgálóval. Az orosháziak — sajátos munkakörülményeik lehetőségeit kihasználva — a tükrös távcsövek főrészének elkészítéséhez szükséges, száztól kettőszázötven milliméter átmérőig úgynevezett üvegpogácsákat szállítanak a csillagda műhelyének, amelyből aztán amatőrtávcsövek sora készülhet. Cserébe a szakkör tagjai egyéb optikai alkatrészeket kapnak, amelyekből viszont a helybeli amatőrök készíthetnek komoly tudományos megfigyelésekre is alkalmazható távcsöveket, csillagászati műszereket. A május 31-i megnyitón az elkészített távcsövekből, szemléltető eszközökből kis kiállítást is rendeztek a Petőfi Művelődési Központ klubjában. Ezen a bemutatón azok a csillagászati fényképek is láthatók, amelyeket Berkó Ernő, a szakkör tagja és Csepregi Lajos, a szakkör vezetője készítettek. Az ALCOR többek között kapcsolatban áll a kolozsvári és a potsdami csillagászokkal, és rendszeres megfigyeléseket végeznek a Napfizikai Kutató Intézet gyulai obszervatóriumának megbízásából is. A szakkör tagjai közül többen különböző fokozatú szakelőadói vizsgával rendelkeznek. Az előadások után — csütörtökön és pénteken este — szabadtéri távcsöves bemutatókat tartottak Orosházán, amelyeken sok száz helybéli Távcsőkiállítás és -bemutató ismerkedett az ég fényes objektumaival. A hét zárórendezvénye hétfőn este volt: csillagászati kisfiltneket vetítettek az érdeklődőknek. N. L. Kulin professzor a föld mozgásáról beszélt Talán megszakadt valami? — Emlékszel? Még hatvan- kilencben kezdtük el, a gimnáziumban. Önképzőkört alakítottunk, nagyszerű viták voltak azok! Akkor kezdtél el írni! Verseket persze, mert minden diák verseket ír! — Jó, jó! De te is írtál! S a tieid meg is jelentek... — De a színház szerelmese te voltál. Egyfelvonásosokat fabrikáltál mindenféléről, ami csak foglalkoztatott akkor bennünket. — De te voltál az, aki a Jókai Színház akkori dramaturgjával összeismertetett. Egy kétrészes, színpadra szánt rémségemet vittük el neki megmutatni azon a pénteki estén. — Pedig csak tíz éve volt az a látogatás, mégsem emlékszel jól. — Miért? — Mert nem a darabot, hanem a regényváltozatot vittük el. S amikor elolvasta, elhúzta a száját. De akkor rögtön nem mondta, hogy inkább a tanulással foglalkozzunk. .. — Ne légy kárörvendő! Azt mondta, hogy kitűnő párbeszédek vannak benne, de sok mellette az unalom is... — Látod? Azért összeszedtük a mozgatható embereket, és a klubban próbálni kezdtünk.’ — Igen, a gimiben. S mondd, miért hittetek bennem? — Ah, nem erről volt szó! Csak érdekes voltál te is, meg a szentirrtentálisan-sze- relmesen bugyuta műved. — De azért érettségi előtt, az Erkel-diákünnepeken csak bemutattunk egy színművemet! — Tény, persze! Bár abban a csoportban egyetlenegy osztálytársad sem játszott. S mi volt az eredménye? Majdnem elvágtak az érettségin! — No, azért attól mesz- sze voltam. Csak az bántotta az igazgatót, hogy tilalma ellenére bemutattuk. — Mert képes voltál arra is, hogy a színháztól és a megyei tanácstól, sőt: még egy fővárosi hivataltól is véleményt kértél a „művedre”! — Látod, már megint kárörvendő vagy! Pedig te is írtál mindenfélét, az egyikből filmet is forgattunk. Egy rossz biciglire szereltük fel a nyolcmilliméteres gépet, te voltál az operatőr, s az emberek bámész tömege előtt tologattunk fel, s le a Körös-parton. Szerencse, hogy dobozban maradt az alkotás! — Jó hagyjuk ezt! Bár el kell ismerni, a te egyfelvo- násosod után a gimiben azóta sem mutattak be semmi izgalmasat. Azóta sincs életképes csoport... Legfeljebb alkalmiak. Szerinted miért? Talán megszakadt valami? Nincs rá igény? — ahogy manapság mondani szokták. Erre felelj! — Megszakadt? Nincs rá igény? Nem hinném! Inkább nincsen gazdája, aki... — ... aki minden előzetes biztosíték nélkül sok-sok pénzt adjon egy vége-nincs vállalkozáshoz. — Miért? Ha négy-öt srác összeáll néhány rozoga szerszámmal, aztán bemennek valamelyik kultúrházba, hogy ők a „Szőrös Húsleves” elnevezésű beatzenekar, egyből van pénz, próbalehetőség, sőt új szerelés is. Na? — Ma már ez sincs így! — De a diszkósoknál így van, ifjúsági klubokban így van, más szakköröknél, kluboknál így van! Ezeket a dolgokat nem lehet bebiztosítani! Itt, öregem, nem lehet CASCO-ra dolgozni, yagy előre látni a remélt siker realitásait. Ide bizalom kell! Másképpen nincs amatőr színjátszás, nincs irodalmi színpad, nincs közművelődés. Ide nem jók a statisztikai előrejelzések. Ebben a témában halott dolog a prognózis. — De a szegény népművelőnek csak számítania kell valamire! Akármilyen őrültségre nem invesztálhat be ezreket! — Nem kellenek ezrek! Egy nagyobb terem kell, ahol próbálni lehet! Ahol eltölthető az az izzadság szagú, de gyönyörű néhány óra, amely alatt kiforrhat az előadás! — Szépet akartál mondani! Feketébb ez annál! Te is nagyon jól tudod, hogy az amatőr színjátszáshoz vezető kell igazándiból; megszállott valaki. És olyan fiatalok tucatja, akik fenntartás nélkül tudják követni azt a vezetőt. S halálkomolyan veszi mindenki a színjátszás elhivatottságát. Hol találsz te ilyen embereket? — Vannak, biztosan vannak. Tudod te is, hogy a közművelődés bármelyik részét csak elhivatottsággal szabad művelni. Hivatalból, íróasztal mellől aligha. Az nem sikerült még eddig senkinek. S nem is fog soha. — Ezt azoknak mondd, akik egyre kisebbedő méretű íróasztalocskájuk mögül népművelő tucatjait postázzák ki. De legtöbbször azt sem tudják, ki a címzett... — Jó, fejezzük be! Látom, sietsz! — Igen, próbám van. — Próbád? — Megint van egy színjátszó csoportom. Az elmúlt tíz év alatt a hatodik... — Akkor mégsem szakadt meg az a valami, gondolod? — Ha mindenki úgy akarja, akkor nem. Mert csak van IGÉNY rá... — Sok sikert nektek! Viszlát! Lejegyezte: Nemesi László Az első kísérlet Hangosítják a diafilmeket Régi táncok, mai koreográfia A Népszínház táncosainak vendégjátéka Mai tévéajánlatunk 20 órakor: Rugyin Az orosz irodalom nagy alakjának, Turgenyevnek írásából készült a Rugyin szovjet film. (20 órától) Az író állandó témája volt a múlt századi orosz nemes, a felesleges ember alakja. Azé az emberé, aki helyett minden munkát elvégeztek intézői és jobbágyai, s az országra nehezedő zsarnokság neki már nem adott lehetőséget, hogy magasabb politikai vagy szellemi erőfeszítésekre kényszerüljön. A Vojnov Konsz- tantyin rendezte film főhőse rendkívül értelmes, sokoldalú érdeklődésű, művelt nemes, aki mindenütt magára irányítja a figyelmet. Ezúttal egy vidéki nemesi birtokra, látogat el, ahol senki sem ismeri, de rögtön felfigyelnek rá a vidék nemes urai és asszonyai. Turgenyev hőse, akit Oleg Jefremov alakít, a rosszabb lelkiismerettel küszködő orosz nemesek közé tartozik. Azokhoz, akik tudják, hogy tenni kellene önmagukért, és népükért. Csak éppen a kiutat kellene megkeresniük. A gyermekfantáziát benépesítő mesefigurák a képzeletből valósággá válnak a diavetítők fényében, az irodalmi alkotások képi megfogalmazása fejleszti a vizuális készséget és az esztétikai érzéket. A diafilm szórakoztat otthon, szemléltető segédeszköz az iskolákban, és élményszerűvé teszi az ismeretterjesztő előadásokat. Sok irányú igényt és érdeklődést elégít ki tehát a huszonöt éve alakult Magyar Diafilm Vállalat, ahol az elmúlt esztendőben százharmincegy filmet készítettek. Sok ez vagy kevés? Csak akkor mondhatunk erről véleményt, ha közelebbről megismerjük a diafilmkészítés aprólékos és sokrétű munkáját. Kiadványtervüket különböző információk Jpe- szerzése után, szociológusok, pszichológusok, esztéták és kritikusok véleménye alapján alakítják ki. S aztán elkezdik a tervezett filmek gyártását. Először ,a megbízott író vagy költő elkészíti a húsz, harminc, ötven vagy hatvan képes forgatókönyvet, s ez eleve meghatározza a képi feldolgozást. Az elfogadott forgatókönyvet rajzolóknak adják ki, s amelyik munkája a legjobban meg tudja fogalmazni képileg a szöveget, ,az a rajzoló kap megbízást először ceruzavázlat készítésére. Ezeken még lehet változtatni, lehet formálni az alakokat, a szituációk megjelenítését. Csak ezután következik a végleges kivitelezés, de ebben a munkaszakaszban is állandó kapcsolatban van a rajzoló és a szerkesztő, bár a művész alkotó fantáziáját, kompozícióé készségét és formavilágát mindenkor tiszteletben tartják. Egy-egy film képi feldolgozása 20—30 kocka esetén általában három-négy hónapot vesz igénybe. A képsorok megkomponálásának ideje ugyanis nem a művészek elfoglaltságától vagy képességétől, hanem inkább a témától, a műfaj technikai követelményeitől függ, hiszen egy-egy kosztümös, történelmi képsor megrajzolása például sokkal aprólékosabb és több előzetes tanulmányt igényel, mint történetesen egy modern téma feldolgozása. A képeknek és a szövegeknek, a színeknek és a kontúroknak bonyolult találkozása egy-egy diafilm- rajz, mely ha végleges formát kapott, celluloidra dolgozzák. A diafilm népszerűségét a következő adatok is bizonyítják. Az elmúlt esztendőben 1 800 000 méter színes és 200 000 méter fekete filmanyagot használtak fel s 2 315 000 szalagos példány került forgalomha. Ebből 2 144 000 volt a mesefilm, 148 000 az ismeretterjesztő és 23 000 az iskolai oktatófilm. Az elmúlt év árbevétele a vállalat negyedszázados fennállásának csúcseredménye volt. ötvenmillió forint értékű filmet vásárolt 1978- ban a lakosság. A gyerekek számára az irodalom, a tudomány és a képzőművészet megismerését jelenti a diafilm. A költészet színes képekben elevenedik meg az elsötétített szobák falán, a népmesék tarka világa csakúgy magával ragadja a kicsiket, mint a Marco Polo, Huckleberry Finn, Robinson vagy Mün- chausen báró kalandjai. A filmek életkora általáhan a géptípusoktól és a tárolási körülményektől függ. Fűtött lakásban, szekrénybe zárva például hamarabb kopik a film. A gyerekeknek többnyire fel sem tűnnek a karcolások — mivel kedvenc filmjeiket a végkimerülésig vetítik —, pedig ha idejében észrevesszük, vízben időnként regenerálhatjuk a fáradt, száraz kópiákat, melyek már alig élvezhetők. Az idén tavasszal, a nemzetközi gyermekévet köszöntve meglepetéssel szolgál a Magyar Diafilmgyártó Vállalat. Üzletekbe kerül az első hangosított diafilmsorozat, melynek meséi között szerepel többek között a „Hetedhét ország”, p „Pincérfrakk utcai cicák”, a „Tengerecki”, a „Csipkerózsika”, a „Zengő ABC”, „A két bors ökröcske”, valamint „A török és a tehenek”. A sorozathoz magnókazetta kapható minden mese hangulatához megfelelő aláfestőzenével, teljes illúziót keltő hangkulisszákkal és kísérő szöveggel, melyet a szerepek karakterének megfelelően neves színészek — Káldi Nóra, Detre Annamária, Bencze Ilona, Képessy József, Benkő Péter és f>zo- kolay Ottó — tolmácsolnak, így, ezzel a megoldással a diafilm minden bizonnyal még élményszerűbbé és hatásosabbá válik. Ágh Tihamér A népművészet értékeinek megőrzését, újbóli előadását sokféleképpen lehet értelmezni. Legalábbis ez derült ki a budapesti Népszínház táncegyüttesének hétfő esti, békéscsabai vendég- szerepléséből. Ahogyan azt az együttes vezetője az előadás megkezdése előtt rövid bevezetőjében is a kis számú közönségnek elmondta: a régi táncok hagyományos formanyelvét igyekeznek úgy átdolgozni, hogy az így született koreográfiával a mához szólhassanak. A Népszínház társulatától már megszokta azt a közönség, hogy mindenben elhatárolják magukat a hagyományostól; nemegyszer mesterkélten is szeretnének valami mást, nem megszokottat nyújtani. A próbálkozások eredményessége persze sokszor viA tollas kígyó Az 50. jubileumi könyvhéten jelenik meg a Mexikói Egyesült Államok elnökének. Jósé López Portillo- nak „A tollas kígyó” című regénye. A könyv első példányát dr. Meruk Vilmos, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese május 31-én nyújtotta át Mario Armando Amadornak, a Mexikói Egyesült Államok budapesti nagykövetének. A képen: „A tollas kígyó” című könyv. (MTI-fotó — Pólya Zoltán felvétele — KS) tatott. A mostani, néptáncos „újat akarás” azonban — ha nem is minden részletében, de — sikeresnek könyvelhető el. A magyar és a határainkon túli népek táncainak sajátságos értelmezésű feldolgozásaiból nyújtottak át egy csokorra valót, a táncot láthatóan nagy élvezettel művelő fiatal szereplők. Sokszor már azt hihette a közönség: a táncosok megszólalnak, mivel olyan feszült drámaiságot, köznapi tudásunk szerint csak szóban kifejezhető történetiséget tudtak mozgásukkal a színpadra varázsolni. Bár az erre irányuló törekvés néha az unalom határát is súrolta, mégis: élvezetes perceket szereztek a csabai közönségnek. N. L.
