Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-06 / 130. szám
1979. június 6., szerda ■i^Hány ómnak mondom, H BB menyem értsen belő- r le — szokták mondani akkor, ha a bíráló meg- . jegyzésekkel csak közvetve akarják elmarasztalni avagy figyelmeztetni a delikvenst. Találkozhatunk egy másik felfogással is: mindenkinek szemtől szembe kell megmondani az igazat és nem a háta mögött. Ügy hiszem, e két ítéletalkotás között mindössze annyi a különbség, hogy az elsőnél burkolt, a másodiknál pedig nyílt véleménynyilvánításról van szó. Mindenesetre a célozgatás, a példálózgatás a kritizálás enyhébb, de úgy is fogalmazhatnánk, hogy árnyaltabb és kevésbé veszélyes változatai közé tartozik. Ha az illető „veszi a lapot”, vagyis megérti, mi húzódik meg egy-egy megjegyzésünk mögött, akkor máris elértünk valamit. Most pedig vegyük a másik véleményt, és ez a bonyolultabb! Az olyan szélsőséges, egyedi esetek elemzését azonban okfejtésünkből kihagyjuk, mint például azt, hogy egy-egy sértő szó miatt már embert is öltek.... Szeretném előrebocsátani, hogy egyáltalán nem mindegy: ki kit „oszt ki” vagyis ki kit bírál: felettes a beosztottat, idősebb a fiatalabbat, szülő a gyermekét, barát a barátot, idegen az idegent és így tovább. Ha segítő szándékhoz, s a jól megválasztott hangnemhez nem fér kétség, akikor nem is igen szokott keletkezni az ilyenből nagyobb összetűzés. (Feltéve, ha az érintett személy — hiúságból, önimádatból vagy tudatlanságból — még az indokolt, jóindulatú kritikát sem hajlandó tudomásul venni.) De mi van akkor, ha a beosztott a felettesét, a tanuló a mesterét, gyermek a szülőjét — tegyük föl: nem is alaptalanul — merészeli figyelmeztetni, avagy kivételes esetben szidni. Embere válogatja, ki hogyan reagál mindenre. Még mielőtt tovább folytatnám az elemzést, hadd említsek meg egy érdekes vizsgálatról szóló írást. Több mint 10 évvel ezelőtt az NSZK-ban a bajorországi oktatásügyi és kulturális minisztérium szocioliógusokat, pszichológusokat megbízott azzal, hogy folytassanak széles körű felmérést a különböző nyugatnémet cégeknél. A kutatócsoportok arra keresték a választ, milyen szellemi képességű és lelkialkatú műszaki-gazdasági szakemberek kerültek be az igazgatótanácsba, egy-egy nagy- vállalat vezetőségébe? Meglepő módon arra a megállapításra jutottak, hogy többségében éppen a közepes, vagy még annál is szerényebb szakmai felkészültséggel rendelkező fiatal közgazdászok, mérnökök foglalták el a magasabb pozíciókat. Ugyanakkor a nagyobb tudású, de „kritikus beállítottságú”, s véleményeiket is bátran és szabadon hangoztató kollégáik nem tudtak előrehaladni, így megmaradtak alacsonyabb beosztásukban... Rossz példáért természetesen nem kell külföldre utaznunk. Nálunk is foglalkoztak már vezércikkek, riportok olyan sajnálatos esetekkel, amikor egy dolgozó — nagyon is jogosan — feltárta a vezetés hibáit. Az ilyen „kellemetlenkedő” embereket megtorlásul ugyan nem rúgták ki állásukból, de mégis megvoltak azok a láthatatlan és törvénybe nem ütköző eszközök, amikor is lehetetlenné (pokollá) tehették életét az adott munkahelyen. Ilyenkor az illető vagy megalkudott, vagy fogta magát és továbbállt. Fölöttébb tetszett viszont Szilágyi János rádióinterjúja, amelyet Varga Ferenccel, az Óbuda Tsz elnökével készített, s amely egyébként a Valóság 1979. májusi számában is megjelent. Nos idézzünk a beszélgetésből mi is: „Milyen emberekkel szeretsz dolgozni?” „Okos emberekkel.' Amióta dolgozam, mindig arra törekedtem, hogy nálam jobb képességű, okosabb embereket gyűjtsék magam mellé, mert akkor biztos, hogy okos dolgot csinálok. Ha buta emberekkel venném körül magamat, azok butaságot súgnának, s akkor előbb-utóbb én is butaságot csinálnék.” ...„És ha Te úgy érzed, hogy egy döntésed nem jó, s ez később világossá válik, akkor mások $lőtt ezt belátod?” „Ó, nagyon önkritikus vagyok, ez a legjobb nevelési módszer. Meg az is, hogy nem szeretem magamnak kisajátítani az eredményeket. Amit pedig elrontottunk, azt inkább magamra vállalom, nem hárítom másokra. Nem szeretném ilyenekkel elvenni az emberek, közvetlen munkatársaim kedvét.” helyett, hogy a negatív és a pozitív jelenségek fölvillantá- sa után újabb szentenciákat állapítanánk meg, csupán a következő dolgot hangsúlyozzuk : bármilyen munkahelyi, családi vagy egyéb közösségről legyen szó, a megbí- ráltaknak is és a bírálóknak is valamiféle érdekazonosság talaján kell állniuk. Sok múlik a belátáson, az intelligencián, a szándékon és a vérmérsékleten, s mint mondottuk: a hangnemen is. Megbízható erkölcsi alapokról, józan ítélőképesség birtokában a tapintatosan kimondott szó többet ér, mint a titokban, a „merjek vagy ne?”, az „érdemes vagy nem” gondolatok (érzések) között való őrlődés. És még valamit: a kutyaalázat, az elvtelen alkalmazkodás sose tartozott és nem is tartozhat a nyílt és bátor emberi tulajdonságok közé. Általában a megfélemlítéssel, az autokratikus módszerekkel irányító öntelt személyek képtelenek elviselni a kritikát, s talán nem is sejtik, mennyi képmutatás, mennyi alakoskodás rejlik a közvetlen környezetükhöz tartozók dicséreteiben. Végezetül: nem véletlenül adta a nyugatnémet szerző a fentebb említett vizsgálattal kapcsolatos cikkének ezt a találó címet: „Hajbókolással a karrier útján”. Bukovinszky István Megjeleni a Házi Jogtanácsadó Az újságok legszomorúbb hírei a gyermekbalesetekkel foglalkoznak. Évente sok-sok fiatal életet követelnek ezek a szerencsétlenségek, amelyek szinte kivétel nélkül elkerülhetők lettek volna. A Házi Jogtanácsadó májusban a gyermekek és a közlekedés több vonatkozását ismerteti, az életkori sajátosságoknak megfelelően csoportosítva. Tanulságos eligazítást ad mindenki számára. Az első rész az óvodáskor problémáit, az iskolába járás kezdetének nehézségeit ismerteti, majd ,az idősebbekkel kapcsolatos elvárásokra tér rá. Nagy figyelmet fordít az utcai közlekedés szabályaira. járművekkel kapcsolatos tudnivalókra és a gyermekálmok teljesüléseként kapott kerékpár veszélyeire. Ebben ,a számban is több időszerű kérdésre kaphatnak választ az olvasók. A gépkocsivásárlók között sok szó esik arról, hogy létezik-e elővásárlási jog a használt gépkocsikra? A felelet megtudható a Házi Jogtanácsadó májusi számából. Választ kaphatunk arra a sokat vitatott kérdésre is, hogy ki kaphat lakást leválasztás útján, s mikor utalható ki véglegesen az átmeneti lakás? Felmondható-e a munka- viszony a gyes végén, és ha igen, megkaphatja-e a felmondó az elmaradt fizetéses szabadságát? Áthelyezés esetén ,a könnyebb munkáért jár-e az előbbi munkakörben kapott munkabér? II Rehabilitációs Világszövetség elnökének gyulai előadása Amint arról már beszámoltunk, Gyulán kétnapos konferencián tanácskozott az Egészségügyi Szervezők Tudományos Egyesületének Délkelet-magyarországi Szekciója. Rangot adott a tanácskozásnak, hogy ezen részt vett és felszólalt dr. Karlheinz Renker profesz- szor, a Rehabilitációs Világ- szövetség elnöke és felesége, dr. Ursularenate professzor- asszony, aki hivatása mellett a közéletben is tevékenyen részt vesz, hiszen az NDK országgyűlésének képviselője és az országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke. A professzor előadásának címe: Szociális tényezők szerepe az orvostudományban volt. A résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták, hiszen ennek a témának a professzor nemcsak alapos ismerője, hanem több tudományos publikáció szerzője is. Hangsúlyozta többek között, hogy az orvostudomány szociális faktorainak megismerése nagyon fontos kutatási terület, továbbfejlesztendő feladat, ugyanis ezek segítségével jobban megismerhetők az úgynevezett rizikó faktorok. Szintén köztudott. hogy az egészség, a betegség elválaszthatatlan az életkörülményektől, a természetes és szociális környezet hatásaitól. Éppen ezért a társadalom-orvostan- nak a szocialista országokban nagy hatása van az egészségvédelem gyakorlatára. Az utóbbi 15—20 évben egyre erőteljesebbé vált a szociológiai módszer alkalmazása az egészségügyben. Ez tette lehetővé olyan kérdésköröd kutatását, mint a gondozás, a rehabilitáció és az a vizsgálat, hogy a lakosság elégedett-e az egészség- ügyi ellátással. A professzorasszony az igénybevételről és a megengedett terhelés kérdéseiről tartott előadást, majd- dr. Kábái József, pozsonyi docens beszélt az egészségügyi és gyógyszerellátás összefüggéseiről a szlovákiai tapasztalatok alapján. Rajtuk kívül Dél-Magyarország 4 megyéjének vezető főorvosai, szakorvosok, rendelőintézeti főorvosok tartottak előadásokat. Dr. Horváth Éva; Gyula főorvosa úgy értékelte a két napon elhangzott előadásokat, hogy azok betöltötték a konferencia célkitűzéseit. A «vermekév jegyében a 4 évvel ezelőtt meghirdetett integráció eddigi tapasztalatait, gondjait taglalták. Jól szolgálták az integráció további javítását, bővítését. Az integráció — az egységes egészségügyi ellátás — 3 fő területét érintették és vitatták meg, szakmai, szervezeti és gazdasági kihatásait. Ezt elemezte zárszavában dr. Zalányi Sámuel profesz- szor, egyetemi tanár is. Gyermekvilág Magyarországon „Gyermekvilág Magyarországon” címmel május 30-án dokumentációs kiállítás nyílt meg Budapesten a Magyar Nemzeti Galériában, a nemzetközi gyermekév alkalmából. Az Állami Ifjúsági Bizottság közreműködésével megrendezett kiállítás csaknem félszáz színes és fekete-fehér fotóval, számos bábfigurával, valamint tablókkal, grafikonokkal ad képet a felszabadulás óta a gyermekek érdekében hozott oktatási, művelődési, jogi és egészségügyi intézkedésekről. Műélvezet Pista, a postás Ötletekkel nevelni A nemrég átalakított vésztői bölcsőde kellemes látvánnyal fogadja a minden reggel ideérkező csöppségeket. A tágas udvaron kiselejtezett iskolapadokat, a falon egyábrág képeket és a sünről szóló mesejelenetet láthatjuk. Kovács Istvánné- tól, a bölcsőde vezetőjétől megtudtuk, hogy saját ötletei^ alapján alakították ki az 50 gyerek játszóterét. A takarékos gazdálkodás egyik formáját tapasztalhatjuk itt, hiszen az ágyneműhöz csak az anyagot vették meg, maguk varrták és a gyerekek jeleit is maguk készítették. Minden holmiból két-három garnitúrát csináltak, hogy szükség esetén lehessen cserélni. A belső termekben ismét ügyes kezek munkájával találkozhatunk. A gondozók elmondták, hogy a BÉKÖT vésztői üzeméből hulladék- anyagot kaptak, melyből maguk készítettek dekorációt. Ilyenkor nyáron virágos, napszövet anyagból készült ízléses ruhákba öltöztetik a bölcsődéseket. A takarékos gondozónők az egy évben rendelkezésükre álló 400 ezer forintból egyforma, jó minőségű, tartós holmit vásárolhatnak. A fiatal battonyai postást, Burlász Istvánt a Dobóban sikerült megtalálnunk. A Dobó amolyan italboltféle a nagyközség főutcáján. Persze, az vesse az első követ a fiatalemberre, aki a helyében nem poharazgatna munka után egy kicsit a barátaival, amikor ilyen nagy öröm éri. Burlász István ugyanis néhány napja ifjú apa, ezért az ünneplés. A főnöke szerint Pista univerzális fiatalember. Az 1-es külterület az övé, de ismeri egész Battonyát, meg a környékét is. így azután bárhol helyettesíteni tud, akár táviratot, akár újságot, vagy pénzt kell is kézbesíteni. Burlász István idestova 10 éve postás, és még nincs 25 éves. Szinte gyerekfejjel, az általános iskola befejezése után került a postára, először napi négy órára, aztán elvégezte az alsófokú szakmai tanfolyamot, s azóta kézbesítő. Mint mindent, ezt a munkát is lehet jól és rosz- szul is csinálni. Nos, őrá az előbbi a jellemző; nemrég kapta meg a Szakma Ifjú Mestere kitüntető címet. S hogy mi a titka a jó munkájának? Nincs titok. Ö az a fajta ember, aki vele született kötelességtudással, akarattal igyekszik a tőle telhetőén legjobban dolgozni. Még akkor is, ha nem a postástáska volt a gyermekkori álma. — őszintén szólva, a lovakkal szerettem volna foglalkozni világéletemben, azokat a mai napig nagyon szeretem — élénkül meg a kevés beszédű, szégyenlős mo- solyú fiatalember, amikor erre terelődik a szó. — De a lovak körül nem volt rám szükség a tsz-ben. A barátom ajánlotta, jelentkezzek a postára, az jó munka lesz nekem, ő is megtalálta a számítását. Tényleg felvettek, itt is ragadtam. Megszoktam, aztán meg is szerettem a munkámat. Nem vagyok helyhez kötve, emberek közé járok, ismernek, várnak mindenfelé. Hát ezért. + — Hogyan járja a területét? — Kerékpáron vagy gyalog. Ha meg Tompapusztán kell helyettesítenem, vonattal megyek, bár néha gyalog is. Körbe, a kövesúton, van vagy 15—20 kilométer! A tanyákra meg sárban-hóban csak gyalog juthat ki az ember. — Tudja-e név szerint, melyik házban, tanyában ki lakik? — A legtöbbet tudom. Itt van például a mezőhegyesi határig húzódó rész. A község alatt az első tanya Keszt- helyinéé, aztán a következnek Roczkóék, Vidiezki Dusán, Romák Emil, István János, Romák György, Vidiezki Miklós és így tovább, ösz- szesen 12 tanya, meg a községben 70—80 család. — Mit olvasnak a legtöbben? — Szabad Földet, Népsza- badságot, Népújságot, Képes Újságot. Van mit cipelni, főleg ünnepek, nagy névnapok előtt. Akkor ugyanis rengeteg a képeslap, dísztávirat is. Az egyedül élő idős emberek számára esemény, ha bezörget a fiatal postás. Nehezen várják a nyugdíjat meg a levelet a gyerekektől — ha ugyan vannak. Van, aki zárkózott, de sokan bizalmukba avatják a postást, aki segít borítékot címezni, feladja helyettük a táviratot, néhány biztató jó szót mond. Valóban nem a szavak embere Burlász István. A munkájáról még csak elmond egyet-mást kérés nélkül is, de önmagáról nem beszél — Szeretne tanulni? — faggatom. — Amikor elvégeztem a 8 osztályt, örültem, hogy vége, nem akartam továbbtanulni. Most már rájöttem, jó lenne belevágni. — Szokott olvasni? — Este, a tévé helyett sokszor inkább olvasok. Főleg a napilapokat nézem át, tudjam, mi újság a politikában. — Tervei? — Egy nagy tervünk van: szeretnénk szép új házat építeni a mostani öreg helyett. Jószágot nevelünk, megfogjuk a munka végét, hogy összejöjjön a házra való. — Autó? — Az nem kell! — önmagát hogyan jellemezné? Leszegett fejjel ül, a kezeit forgatja, nézegeti, mintha azoktól várna tanácsot. — Zárkózott! — emeli rám a tekintetét. Valószínű, ez így igaz. De ugye, nem ez a legjellemzőbb ?!... Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi (MTI-fotó Pólya Zoltán felvételei — KS) A kiállításon Sz. J. Bírálat és karrier
