Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-01 / 126. szám
1979. június 1., péntek Követik a divatirányzatot A kötőgéppark korszerűsítése folyamatos Fotó: Veress Erzsi Korszerű terméket — elavult tudással? A Budapesti Harisnyagyár gyulai gyárában tíz év alatt megduplázták a termelést. Ezzel párhuzamosan a gyártmányszerkezetet is korszerűsítették, mindig az adott divatot követve. Így érthető, hogy az utóbbi években minden árucikkük elismerést érdemelt ki. S ez nemcsak a hazai szakemberek, vásárlók véleménye, hanem határainkon túl is keresettek termékeik. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt két évben harmadával növekedett — harisnyaViszonylag kedvező téli vízellátottság után a talaj felső rétegének vízkészlete rohamosan csökken a rendkívüli májusi időjárás következtében. Ennek ellenére megállapítható, hogy a termelők többsége még nem fordított kellő figyelmet az öntözőberendezések optimális kihasználására, a növények vízigényének biztosítására. Termelőgazdaságaink bejelentett vízigénye a vízjogilag engedélyezettel szemben alig éri el a 70 százalékot. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok szerint ténylegesen ennek is csak jelentéktelen részét hasznosítja. Márpedig az eredményes növénytermesztés megköveteli a talaj megfelelő vízellátásának folyamatos biztosítását. Az említett vízigények különösen kirívóak a Hidasháti Állami Gazdaságnál, a sar- kadi Lenin Tsz-nél, annál is inkább, mivel az 50 százalék alatt van éves szinten lekötött igény, az eddigiekben a felhasználás szinte elenyésző. De több öntözőgazdaságot fel lehetne még sorolni. A rendelkezésre álló öntözési kapacitás kihasználása terméseredményeink alakulásában döntő, ezért javasolják a mezőgazdasági üzemeknek, hogy az időjáráshoz, a talaj vízkészletéhez igazodva szervezzék meg az öntözést. Felhívják a figyelmet, hogy olyan helyen és térségben hasznosítsák a vizet, ahol erre lehetőség van. A tél megviselte a vetéseket, a kieső termések helyettesítésére az öntözőüzemekben a legjobbak a lehetőségek. A termésalakító tényezők közül a víz rendkívüli jelentőségét mindenki ismeri, és ennek ellenére május végéig mindösz- sze 500 hektár terület lett megöntözve, a bejelentett 13 gyári szinten — a tőkés export, amelyhez jelentősen hozzájárultak a gyulaiak és a doboziak is. A jövő tervfeladatai is ezt tartalmazzák: növelni az exportot, követni a divatirányzatot. A vezetés színvonalát is tovább kívánják javítani, ami együtt jár az utánpótlás keresésével, kiválasztásával, képzésével. Ehhez minden anyagi és erkölcsi támogatást megad a vállalat. A közeljövő feladatai közé tartozik: a szeghalmi telepezer hektárral szemben — rizs, halastó kivételével — Békés megyében. Ez több okra vezethető. Az első ok a téli vízbő-károkozás és az ez- utáni óvatos tartózkodás. Azonban a vegetáció most éppen mást kíván, a mesterséges vízutánpótlást, és nem a várakozást. A gazdaságok egy része koncentrált öntözőkapacitásokkal rendelkezik, más része szórványöntözést folytat. A gazdálkodás jelenlegi körülményei megkívánják, hogy minden lehetséges eszközt igénybe vegyenek az eddigi károk ellensúlyozására. A vízügyi szervek, KÖVI- ZIG, Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat gyulai üzemigazgatósága, vízgazdálkodási társulatok készenlétben állnak. Anyagi, műszaki, személyi feltételeik biztosításával minden lehetőséget megadnak az öntözővíz biztosítására. Az állami vízi létesítmények és a hasznosító üzemi művek sokkal nagyobb együttműködésére van ezután szükség. A csapadékkielégítés költségeinek jelentős részét jelenleg az állam fedezi, az öntözővíz egyre nagyobb ráfordítással állítható elő, de jelenleg a gazdaságokat még nem terhelik ezek a költségek. A ráfordítások is előnyösek az üzemeknek, nem értékarányosak a gazdaságok esetében — bár reálisan a jövőben ezzel is számolni kell —, de a jelenlegi nagy bizonytalanság Oka nem ez, hanem egy részét objektív okok magyarázhatják. A cél: induljon meg az öntözés késedelem nélkül, állítsák munkába az öntözőberendezéseket, a meglevő lehetőségeket jobban ki kell használni. A nép- gazdasági és az üzemi célok egybeesnek, és ez a gazdálkodás eredményességének javítására a legjobb módszer. helyet gyárrá kívánják fejleszteni, Gyulán a kötőgépparkot folyamatosan korszerűsítik, s ugyanitt az orsózó kapacitást bővítik. Itt érdemes megjegyezni, hogy jelenleg a Budapesti Harisnyagyár összes üzeme 77 melléküzemágban felorsózott termékből dolgozik. S végül a leghosszabb távú elképzelések közé tartozik: 1990-ig új telephelyre költözik a Gyulai Harisnyagyár, a városon belül. Biztonságos alagút Ausztriában, Spittal an der Drau és Villach között húzódik a 750 méter hosszú Wolsberg-alagút. Az teszi nevezetessé, hogy a legmodernebb biztonsági berendezésekkel szerelték fel. Elektronika szabályozza a _ forgalom sűrűségét. A bejá-" rati lámpák pirosat mutatnak, ha az alagútban haladó járművek száma meghaladta a megengedett maximumot, vagy ha valahol torlódás van. Az alagút elektronikusan vezérelt világítása alkalmazkodik a mindenkori természetes fényviszonyokhoz. Elektronika ellenőrzi az alagút levegőjét, méri a szénmonoxid meny- nyiségét, s attól függően automatikusan szabályozza az elszívó szellőzőgépek működését. Tűz esetén elektronikusan vezérelt tűzjelzők értesítik a tűzőrséget Spittalban és Vil- lachban. Az alagútfalak hosszában fülkék vannak, bennük segélyhívó berendezések. A telefont riasztóberendezés egészíti ki: négy gombján az orvost, a rendőrséget, az üzemzavart helyreállító szerelőket, illetve a tűzoltóságot jelző szimbólumok teszik mindenki számára érthetővé, hogy szükség estén melyiket kell megnyomni. Bármely riasztógomb megnyomásakor a villanófények is bekapcsolódnak, amelyek az alagútban haladó autósokat arra figyelmeztetik, hogy valahol az alagútban zavar van. Áramkiesés esetén az alagúton kívül elhelyezett aggregátorok automatikusan átveszik az alagút áramellátását. Minderre azért van szükség, mert az alagutakban a karambolok, vagy más balesetek sokkal veszélyeseb- < bek, mint a nyílt úton: sok járművet érinthetnek, és nehezebb a mentés. Ha például tűz üt ki, nagy a ve- I szélye annak, hogy az gyorsan tovaterjed, hiszen az i alagútban erőteljes légáram- j latot tartanak fenn, hogy a ki- ; pufogógázokat folyamatosan eltávolítsák. Termékszerkezetet váltani, a korszerűtlenné váló gyártmányok helyett mindenütt kelendő portéka készítésére átállni — nem egyszerűen elhatározás kérdése. Van úgy, hogy a régi gépek alkalmatlanok az új termék előállítására, van, amikor a korábbi alapanyagból a legnagyobb akarattal sem sikeredik korszerű, keresett áru. Mindezek áthidalásához legalábbis pénzre van szükség. Előfordul végül olyan is, hogy együtt minden: az új és megfelelő géppark, a kifogástalan minőségű alapanyag — éppen csak a korábbiaktól teljesen eltérő munkák kivitelezésére nem akad elegendő, jól képzett szakmunkás, szakember. Mert míg a gyári vezérkar minden tehetségét latba vetve törekedett piaci pozícióinak megtartására, megerősítésére, avagy éppen — a kor követelményeinek eleget téve — új piacok meghódítására, megfeledkezett arról, hogy. a termékszerkezet-váltásra az embereket is föl kell készíteni. • ahol már váltónak Nos, elismerjük, hogy ez, amint itt előadtuk, csupán fikció, hiszen megyénk ipari üzemeiben eleddig nem játszódott még le mindent megmozgató, átformáló, alapvető gyártmánycsere. Ez azonban nem mentesíti üzemeinket, vállalatainkat, azoknak vezetését az alól, hogy a tervezett és sürgető átalakulásokra gárdájukat is fölkészítsék. Ilyen szempontból is úttörő munkára vállalkozott a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsának kulturális, agitációs és propaganda osztálya, amikor megyénk néhány erre kijelölt ipari üzemében• éppen az előirányzott termékszerkezet korszerűsítést alapul véve vizsgálta meg a dolgozók szakmai képzésének és továbbképzésének helyzetét, menetét. A körbe azok a gyárak, gyáregységek kerültek, amelyek a megyei pártbizottság tavaly novemberi határozata értelmében készülnek jelentősebb gyártmányfejlesztésre. Behatóbban vizsgálták ilyenformán a Békés megyei Vegyesipari Vállalatot, a tégla- és cserépipari, valamint az állami építőipari vállalatot, s végül a megye vasas üzemeit. Köztudott, hogy a vegyesipari vállalatnál a folyamatos profiltisztítás eredményeként a gépipari tevékenység vált meghatározó súlyúvá. A vállalatnál felhalmozott szellemi töke értelmes kiaknázásának példája a vállalat újító mozgalma, s az, hogy az újonnan kifejlesztett RIVAL univerzális kazán szinte azonnal zöld utat kapott a gyártásban és értékesítésben. A profil alakulásának megfelelően növelik a vállalatnál a gépipari szakma részarányát, részben átképzéssel (így lesznek hegesztők az asztalosokból), részben szakmunkásfelvétellel. Jelenleg az itt dolgozók 11,5 százaléka tanul, a fizikaiak 50 százaléka szakmunkás, 25 százaléka betanított munkás. A vállalati oktatási terv a vizsgálatot végzők szerint reális. • fl többség betanul Technológiaváltásnak néz elébe a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat, növekszik a munkák gépesített- ségi foka, a technikai felszereltség. Ezt figyelembe véve a vállalat vezetése már most ösztönzi a szakmai átréteg- ződést, a második szakma elsajátítását. Az eredmény: míg 1970-ben a hagyományos építési, szerelési szakmákban alkalmazták a foglalkoztatottak 70 százalékát, a gépkezelők pedig csak az állomány 30 százalékát tették ki, addig ez az arány mára 50—50 százalékra változott. Nem ennyire kedvező a helyzet a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál, ahol a munkások nagy hányada szakmai képesítés nélkül dolgozik. A korszerű technika alkalmazására betanító tanfolyamokkal készítik fel őket, amit csak áthidaló megoldásként lehet számba venni. Szakmunkások ez idő szerint főleg a karbantartók körében találhatók. A felnőtt szakmunkás- képzés nem jelentős, a jövőben a megye szakközépiskoláinak végzőseivel akarják gondjaikat megoldani. Más jellegű nehézségekkel küzdenek a megye vasas üzemei, ezek közül a MEZÖ- GÉP-nél a termékszerkezetmódosítás már végbement, a HAFE profilja a piaci viszonyok függvényében még tovább alakulhat, a szeghalmi Csepel Autóban is változásokat élnek át még, és most ölt határozottabb formákat az ÉVIG mezőkovácsházi, valamint a MOM battonyai üzemének termelési arculata. Ebben az utóbbi szakmában — a vasasban — a legnagyobb tehát napjainkban a mozgás. Érthető, hogy a megye vasas üzemeiből különböző szakmai oktatásban ösz- szesen csaknem kétezren — ez az összlétszámnak több. mint egyharmada — vesznek részt. Az uralkodó képzési forma a betanító tanfolyam a még alakuló profilú gyárakban. Három ilyen ipari üzemünkből szakmunkás- tanfolyamot 51-en végeznek. Legkritikusabb pont a vizsgált témában Szeghalom és Mezőkovácsháza, ahol a munkaerő-átcsoportosítás nagy feladatokat ró az illetékesekre. Nem feltétlenül szerencsés, hogy az érintett két üzemben — a vállalati központ állásfoglalása értelmében — mindent betanító tanfolyamokkal akarnak megoldani. • Legalább a 8 osztályt Ennyiben összegezhető az a jelentés, amit az SZMT Elnöksége 25-én megvitatott. A tanulságokat a jelentés fölötti vita gyűjtötte csokorba. Ezek közül csak a legfontosabbakat emeljük ki befejezésképpen : Először is, az itt elmondottakkal együtt is igaz, hogy megyénkben általában alacsony az üzemi kultúra, a dolgozók nem elhanyagolható hányada még az általános' iskolai végzettséget sem szerezte meg. Hiányosak egyébként az idevágó statisztikák is, mert legtöbbütt csupán a 40 éven aluliak iskolai végzettségét tartják számon, holott a 41 évesek is majd két évtizedig dolgoznak még. Az sem ritka sajnos, hogy a továbbtanulásra vállalkozók — akik nem kis terheket cipelnek vállaikon a tanulmányi idő alatt — nem találják meg számításaikat a tanfolyamok elvégzése után, mivel gyakran előfordul, hogy fizetésük nemigen emelkedik. Ugyanakkor a munkaidőben tanulók nehezítik a munkaidőalappal való ésszerű vállalati gazdálkodást. Az is a vitában hangzott el, hogy a gondok megoldására több lehetőség is kínálkozik. A nyolc osztály elvégzésében -a szocialista brigádmozgalom segíthet, a munkaidőn túli tanulást, a gyesen levők továbbképzését ösztönözni is lehet. A jövő munkásgárdájának képzettségéért a vállalatok vezetői tételesen is felelőssé tehetők s végül egy igen figyelemreméltó megjegyzés: Ideje a megye szakközépiskolai szerkezetét, a szakmunkásképzést a megye gazdasági szerkezetének igényeihez alakítani legalább az élelmiszer-, illetve az építő- és építőanyag-ipar jelentőségére figyelemmel! Kőváry E. Péter A megnövekedett vasúti szállítások új, nagy teljesítményű konténerdaru építését tették szükségessé Budapesten, a Józsefvárosi teherpályaudvaron. A képen: az épülő daru fl talaj vízkészlete rohamosan fogy Öntözni késedelem nélkül
