Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-01 / 126. szám
0 1979. június 1., péntek NÉPÚJSÁG 50 éve rendezték először A könyvhét története Supka Géza (1883—1956) polgári radikális újságíró; művészettörténész a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületének 1927. évi miskolci közgyűlésén indítványt terjesztett elő a magyar könyv, a magyar irodalom népszerűsítésére, s nem utolsósorban a magyar írók ügyében. Megvalósítására két évvel később került sor, 1929. május 12-én az Akadémia dísztermében Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter megnyitotta az első magyar könyvhetet. A Nemzeti Színház előtt felállították az első utcai könyvsátrat Magyarországon. A programot Supka — a Károlyi-kormány egykori prágai nagykövete, majd a német megszállás idején az ellenállási mozgalom résztvevője — így fogalmazta meg az általa alapított és szerkesztett Literatura hasábjain: „...az évnek egy napján, lehetőleg a tavasz vége felé, az iskolai év befejezése előtt néhány héttel, az ország minden városában és falujában könyvnap rendez- tessék, amely az írót és a közönséget közvetlen kontaktusba hozza egymással, hogy ezen a napon egyszer egy évben a könyvírás és a könyvkiadás művészete is kimenjen az utcára, éspedig ingujjban, közvetlen, bohém formában. Legyen ez a nap a könyv ünnepe.. ” Az indítványra nemcsak az írók rossz anyagi helyzete késztette, hanem a könyvkiadás lagymatag állóvize, kezdeményezésképtelensége. A 20-as, 30-as években átlag 3 ezer könyv jelent meg, ebből mintegy pár száz volt szép- irodalmi, s annak is fele ponyva. A kiadók politikai beállítottságuk függvényeként, javarészük elsősorban üzleti okokból és óvatosságból nem vállalkozott új magyar írók bemutatására. Az eladott példányok száma elképesztően kevés volt. Tudjuk, hogy József Attila Nagyon fáj című kötetéből a megjelenéskor még 10 példány sem kelt el. A közönség nem érdeklődött a könyvek iránt, illetőleg az a réteg, mely olvasni, művelődni szeretett volna, nem könyvre, hanem lakbérre, szappanra — sokszor betevő falatra spórolt. A könyvek ára magas volt: amikor 3 pengő volt a disznóhús, akkor Dante Isteni színjátéka 20 pengőbe került. 1935-től a kiadókból és kereskedőkből alakult könyvnapi bizottság rendezte a könyvnapokat, s dolgozta ki a „Könyvnapi szabályzatot”. Hivatalos könyvnapi jegyzéket adott ki az egyesület, melyen csak magyar író műve szerepelhetett. Rendszeressé vált a könyvnapi árengedmény, s a sátraknál az írói dedikálás. A könyvnapokra többnyire sok jelentős mű látott napvilágot: Babits, Móricz, Móra, Tamási, Kosztolányi, Heltai új regényei, elbeszélései. Haladó szellemű kiadóink, mint például a Cserépfalvi, a Népszava értékálló műveket tettek a könyvnapok sátrainak pultjára — még betiltott könyv is akadt. A 30-as évek vége felé kezdett elszürkülni ez a jó, s szándékában nemes kezdeményezés, a szellemi élet fel- frissítésének szándékát elhomályosította az üzleti szellem. Versenyeztek a kiadók a listára való kerülésért, a kereskedők a több és több sátorhelyért. A könyvhét könyvnappá zsugorodott, az érdeklődés a hét utolsó napjaira csökkent. A szürkülés okát a korabeli sajtó a közönség érdektelenségében látta. Az okok azonban sokkal mélyebbek voltak. így ír Veres Péter az 1938-as könyvnapról a Kelet Népében: „A magyar irodalomnak hát nem is lesz közönsége, még ha a plakátok, röplapok, rádiók, hangerősítők és fényreklámok tíz és százezrei hétszámra is üvöltik az írók neveit és a könyvek címeit, amíg a magyar társadalom szerkezetében és osztályösz- szetételében meg nem változik. Új szavakhoz más fülek kellenek. Majd ha a 8—10 millió dolgozó magyar közül kiszelektálódik az a pár százezer ember, akiben a szellemi érdeklődést nem fojtja le a szegénység, a jogtalanság, és a reménytelenség, akkor lesz a legmagasabb irodalomnak is közönsége. Addig pedig elégedjünk meg a harcos és szerető kevesekkel. Elégedjünk meg, de ne nyugodjunk bele, hogy ez örökké így maradjon ...” A fasizálódás éveiben a könyvnapokra kevésbé jellemző az a háborús uszító, s fajgyűlölő hang és szellem, mint a kulturális élet más területeire. A liberális nagytőke kezében összpontosuló nagyvállalatok többnyire nem vállalták azt a szerepet, melyet Bárdossy és a többiek országvesztő politikája nekik szánt. A háborús években feltűnően sok a klasszikus a könyvnapi listán; amikor a jelenkor értékei nem láthattak napvilágot, fordultak tudatosan a kikezdhetetlenek felé. Még teljes egészében fel sem szabadult az ország, amikor 1944-ben Szegeden megalakult a Szikra Kiadó, a KMP kiadója, hogy az első szabad könyvnapon máris a legnagyobb érdeklődést kiváltó kötetekkel hívja fel a figyelmet a felszabadult Magyarország új értékeire és megváltozott szellemiségére. Az első szabad könyvnapot Kállai Gyula miniszterelnökségi államtitkár nyitotta meg, majd néhány évig rendszerint a köztársasági elnök. Megjelentek az emigráns, vagy elhallgatott írók művei: Illés Béla, Gergely Sándor, Nagy Lajos, Déry. A könyvnapok 1952-től ünnepi könyvhétté alakultak, s a szervezők egyre több gondot fordítottak az addig egyáltalán nem, vagy alig olvasó rétegek megnyerésére. A személyi kultusz évei sok brossú- rájukkal, a sematikus irodalommal az ünnepi könyvheteknek sem kedveztek. De utána — a 60-as évek elejétől jelentős fellendülés következett. Ezt a fellendülést elszür- külés követte, nem volt vonzereje a könyvheti listáknak, kevés volt az újdonság, sa választék sem volt éppen ünnepi. A könyvterjesztés struktúrájában 1972-ben végrehajtott változás az ünnepi könyvhetek tartalmában is kedvező változást hozott, új színekkel gyarapodtak a programok, a helyi hagyományok ápolásával, erre az alkalomra megjelentetett kiadványokkal. Színjátszó csoportok, szavalok, népművészek jelentek meg a könyvek mellett — s mindenekelőtt a vidéki programok látványossága, szervezettsége és színvonala emelkedett. Emlékezetesek maradnak a vidéki megnyitók: Debrecenben és Egerben, Szolnokon és Veszprémben. Budapest is kimozdult a szokványos Liszt Ferenc téri szürkeségből — munkáskerületek adtak otthont a rendezvényeknek, s adtak új színt, arculatot nemcsak a könyvhétnek, hanem a kerület közművelődésének is. A Váci utca valódi könyvutca lett, ahol megjelentek a szomszédos szocialista országok magyar nyelvű kiadóinak sátrai is. Ez évben az 50 éves jubileum ad különös ízt és művelődéstörténeti jelentőséget a június 1. és 8. között megrendezendő könyvhétnek. Az ünnepi megnyitók a hagyományos helyszíneken lesznek: Miskolcon, ahol e gondolat elhangzott, s a Blaha Lujza téren, ahol Móricz, Karinthy, s a többiek dedikáltak. Az ünnepi alkalomra — a szokásos újdonságok mellett — a könyvhetek történetét gazdag dokumentációs anyaggal feldolgozó kiadvány is jelenik meg „Könyvnap, könyvhét, ünnepi könyvhét — 50 esztendő” címmel a tavaly százéves Kiadói és Terjesztői Egyesülés kiadásában. A MAFILM és a nagy múltú könyvszakmai szervezet közös dokumentumfilmet készített ez alkalomból „A könyv ünnepe” címmel, melynek vásznán olyan tanúk szólalnak meg, mint Ily- lyés Gyula, Cserépfalvi Imre és József Attila egykori „könyvárusa”, Major Tamás. Zöld Ferenc (Rém )-képek Este 10 óra. A » lakótelep keskeny úttestjén egy házaspár dülöngélt, neki-neki rugaszkodva, hogy egymás kezét elérje. Egyszer sem sikerült. Nem beszélgettek. Bot- ladozásaikból ítélve • aligha tudtak volna. Mellettük unott arccal egy 8 év körüli kisfiú rótta meg-megállva az utat. Feltehetően a gyermekük. <3 is némán baktatott, s unaloműzőként a kezében szorongatott cukroszacskóból időnként feldobott a levegőbe egy-egy szemet, aztán próbálta elkapni a szájával. Háromból egy sem talált. Aztán mindnyájan befordultak a sarkon... * * * Tanítás után az általános iskolából kitóduló gyermekcsapatból néhány nagyobb fiú kivált, s a közeli bolt felé tartott. Nem sokkal később, néhány száz méterrel arréb, vidám . nevetgélés, füsteregetés közben már friss szerzeményük, egy üveg konyak foglalta le figyelmüket. Szakértelemmel adták körbe, láthatóan vigyázva az értékes nedűre. Egyik se köhögött, nem is fuldokolt a ci-j garettától, a konyaktól. Látszott, nem először találkoznak egyikkel sem... ' * * * Az apa kétségbeesetten jár, egyik szórakozóhelyről a másikra. Éjfél már rég elmúlt. Kislánya fényképét felmutatva próbált használható nyomra bukkanni. A leánykát itt is, ott is látták. Ki tudja, hol; hogyan találta meg? A fénykép alapján ítélve a keresett kislány alig lehetett több, mint 16 éves... * * * A diszkóban vörös fény viliódzott. A sarkon egy vézna fiatalember támasztotta a falat. Igyekezett megszabadulni az ital gyomrát, torkát kínzó szorításától. A táncoló párok szorosan egymáshoz simulva követték a lassú dallam ritmusát, közben merev arccal gyötörték a rágógumit. Egy pillanat alatt az egyik sarokban kitört a ve-1 szekedés. És akkor csattant egy üveg. A sör unottan csordogált le a falon a padlóra. Az arcok továbbra is rezzenéstelenek maradtak... B. S. E. A krónikaíró írókrónikás: Csoór István A Köröstáj-estek gyakori vendége a hófehér hajú, a világot derűs nyugalommal szemlélő megyénkbéli író, Csoór István. Nemrégiben Kétegyházán köszönthették, ma este a doboziak ismerkedhetnek meg egyéni hangú, tiszta gondolatvilágú novelláival. írásaival rendszeresen találkozunk a Népújság vasárnapi mellékletében, és az Üj Aurorában is. Sokan szeretik, olvassák anélkül, hogy személyesen ismernék őt. A gyulaiak lép- ten-nyomon találkoznak vele, amint éppen tanácstagként tevékenykedik, vagy kulturális esemény szervező részese. Csoór Istvánnak látszólagos szabadságban, de tulajdonképpen szigorú rendszerességben telnek a napjai. Számtalan társadalmi megbízatás, önként vállalt felelősség köti második otthonához, Gyulához. Ritka pillanat őt otthon találni, hiszen számtalan sok teendője minden óráját kitölti. — Szeghalmon születtem, ma is baráti szálak kötnek a Sárréthez, írói élményeim az ottani emlékekből kerülnek elő — mesélte Csoór István, amikor nála jártunk. — Gyulán 1948-ban, amikor idejöttem, nem volt könnyű az' élet, idegennek éreztem mindent és mindenkit. Két évig csak lézengtem a városban. A vízügynél dolgoztam, és az ottani sportélet szervezése hozott közelebb az emberekhez, éreztem, hogy számítanak rám. Ma már össze sem tudnám számolni, milyen társadalmi megbízatásaim vannak a városban. A városrészünk tanácstagi teendőit a második ciklusban végzem, de tagja vagyok a városi köz- művelődési bizottságnak és — például — a társadalmi és családi ünnepeket szervező közösség munkájából is részt vállalok. Elégedett mosollyá? beszél legújabb öröméről: — Az utóbbi éveim legizgalmasabb megbízatása jelent meg nemrégiben könyvalakban. Gyula város munkásmozgalmának történetét kutattuk né- hányan, a kezdetektől a hőskorszakon át, egészen napjainkig. 1919-ben négy kommunista mártírt végeztek ki a Veszely-hídnál, én az ő életüket fürkésztem. Még élő társaikkal, ismerőseikkel beszélgettem, a levéltárat bújtam, így alakult ki a 120 oldal nyomdakész írássá. Jártam a magnómmal a gerlai, a fényesi határt, kerestem a tanúkat. Veszelka András és veterán társai derítettek fényt az akkori eseményekre. Még a kivégzések helyszínét is meg tudták mutatni. Nagy büszkeségem ez a Tanács- köztársaságra emlékező könyv, a Két forradalom fényei című, amely az évfordulóra jelent meg. Két év munkája fekszik benne. — Folytatom a krónikaírást, a levéltári kutatásokat, mei^t újabb megbízatás van a tarsolyomban. A gyulai dolgozók szociális helyzetének és munkakörülményeinek alakulásáról kell írnom 1919- től 1944-ig. Ilyenkor mindig elfog a kutatási láz; heteken át böngészem a levéltár hatalmas tömegű dokumentumait, és hosszú ideig semmit nem találok. Aztán egyszerre csak valami apróság kapcsán forrásként ömlik az információ. — Nemrégiben készültem el új regényemmel: Csendítenek a címe. Megjelenése után a második, talán a harmadik kötetét is megírnám, hiszen élményem bőven van e témakörből. Amikor a regényem eseményei történtek, lakatosinas voltam azon a tájon. 1910-től 1943-ig játszódik a cselekmény, s egy Horthy ^katona és egy zsidó lány szerelméről szól. — Jól érzem magam Gyulán, sokat írok, dolgozom. Szeretnek itt, és el nem hagynám e várost semmi csábításért. Az életem eseményeit, tapasztalatait, élményeimet, a múltat és a jelent a kézirataim őrzik; egyelőre többségük még a fiók mélyén. A krónikaírás, a helytörténeti kutatás, a múlt feltérképezése mind-mind ’ izgatják az írót, Csoór Istvánt. Megtudtuk azt is, hogy szeretett városának eltűnt, lebontott épületeit fényképeken őrzi, köztük például az Irodalmi életünk decentralizációs törekvéseinek jeleként az utóbbi években jelentős mértékben megerősödtek a vidéki szépirodalmi műhelyek. így a Békéscsabán megjelenő Űi Aurora körül csoportosuló írók, költők is nemcsak a folyóirat hasábjain, hanem jó néhány antológia lapjain is lehetőségekhez jutottak. A közelmúltban a Békés megyei Tanács kiadásában örvények fölött címmel Fi- ladelfi Mihály versei jelentek meg, igényes, szép kiállításban, Kassa János illusztrációival, Petőcz Károly tervei alapján, a gyomai Kner Nyomda kivitelezésében. Szinte hihetetlenül hangzik, hogy Filadelfi Mihálynak ez az első önálló kötete, hiszen a tizedik lustrum vége felé járó költő verseivel idestova negyedszázada találkozhatunk antológiákban, folyóiratokban, napilapok irodalmi mellékleteiben. A kései kötetes indulás magyarázata azonban elsősorban nem a körülmények alakulásában, hanem Filadelfi igényességében és szigorú önkontrolljában keresendő: önálló kötetébe besorolt műveinek mindegyike állja a próbát, az összevetést. A tematikai csomópontok közül első helyen a család- verseket említjük. Lírai önvallomásban hirdeti: „őrzöm múltam hamu-melegét.” Sorjáznak a feledhetetlen gyermekkort, a szeretett édesanyát, az „aratásban-hullt nagyapát” s a „szikra-szemű apát” idéző gondolatok. . Az emelt fővel vállalt, megszenvedett múlt életre szóló tanulságokkal szolgált. Innen eredeztethető a költőnek a közéleti kérdések iránti érzékenysége, a társadalmi problémákat nyíltan bíráló elégedetlensége. Látja, hogy „kisbetűs még kívül s belül A június 1-én, ma kezdődő könyvheti rendezvénysorozat megyeszékhelyi megnyitója 12 órakor lesz a békéscsabai új postaépület előtt kialakított könyvutcában. A már hagyományos könyvárusítási formában, tematikailag is elkülönítve, a tájékozódást segítve találkozhat a könyvsátrakban a most ki- ádott művekkel a közönség. A csabaihoz hasonlóan könyvsátrakat állítanak föl Mezőberényben és Gyulán is. Ez utóbbi városban külön 1919-es Vörös Zászló nyomdáját is. Albumot tervez ezekből a muzeális értékké vált képekből, a város történetével ismerkedők számára. Legutóbb egy döbbenetes hatású novelláját hallottuk azon a kétegyházi Körostáj- esten. Az író egy autóbalesetet szenvedett férfi utolsó pillanatait idézi fel. Tudom, érzem, hogy ez a fajta irodalom tisztít, felráz, és elgondolkoztat; hogy ilyen művek sokaságát olvasva jobbá válhat az ember. Bede Zsóka is a világ”, azonban hirdeti és vállalja a „naprakész perc. emberek” elleni harcot. E téma kapcsán azután eljuthatunk annak kimondásáig is: túlzottan uralkodnak, sőt eluralkodnak a kötetben — Filadelfi egész költészetében is — a pesszimista gondolatok. Aldg-alig találunk vidám, felszabadult motívumokra, hangulatokra épülő verset. Ehelyett „bús dolog az élet” mottóval hirdeti: „Mint röptűkben meglőtt madarak / hullanak a számról a szavak". — Az életben — így a költő életében is — sokkal több optimista bizakodásra késztető motívum van — ezeket lehetne és kellene felfedeznie s ihletévé változtatnia. Mintegy ráadásként zárja a kötetet egy „hét sétából” álló epilógus, bizonyítva a szerző sokoldalúságát, líri- koepikusi érzékenységét. Az első kötet megjelenése akár indulást, akár kiteljesedést jelez, mindenképpen számvetésre késztető. Filadelfi Mihály örvények fölött című kötetével bizonyította elhivatottságát. Miközben „a szavak udvarát kutatta", sikerült néhány pillanatra meg-megállítania a „gyalult perceken sikló időt.” Érdemes volt leírnia és most már sok-sok olvasójával megosztania értékes gondolatait, még akkor is, ha olykor úgy érezte, hogy „úgy szórom szét magam / mint egy bolond Krőzus szórná szét aranyát.” Biztató című versénekszavaival buzdíthatjuk újabb költemények írására, s újabb kötet mielőbbi összeállítására: „Tedd dolgodat, hová sorsod rendelt / egyetlen kiáltás vagy bár csupán... / nincs hiába igaz gondolat egy sem.” pavilon jut a román nyelvű könyveknek. Az egyhetes rendezvénysorozatban a megyénkben élő írók és költők mellett a békéscsabai közön-1 ség Lator Lászlóval, Móricz Virággal, Bata Imrével, Ga- rai Gáborral, Takács Imrével, Fodor Andrással és Bé- nyei Józseffel is találkozik. Újdonság, hogy az utcai könyvárusítóhelyeken kívül a lakótelepeken, valamint Er- zsébethelyen és a VII. kerületben, Mezőmegyeren is állítanak fel könyvsátrakat. Filadelfi Mihály: Örvények fölött Papp János Ma délben nyílik a könyvutca Békéscsabán
