Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-01 / 126. szám
1919. június 1., péntek Polgári védelmi kiállítás és gyakorlat Orosházán A felderítők műszerrel vizsgálják, mennyire szennyezett a kijelölt terület Fotó: Ma ouő Szerdán a Kőolajkutató Vállalat orosházi üzemének vezetői, valamint a városi polgári védelem parancsnokság ■ kiállítást rendezett a vállalat munkásszállásának nagytermében. Részt vett ezen dr. Szalai Tibor alezredes, a polgári védelem megyei törzsparancsnoka, valamint a város és a vállalat képviselői. Ott voltak a vállalat szegedi és szolnoki üzemének polgári védelmi parancsnokai is. Megnyitót Va- sadi István őrnagy, városi törzsparancsnok mondott, aki - a kiállítás célját abban határozta meg, hogy az elsősorban a Kőolajkutató Vállalat dolgozóinak népgazda- ságilag is fontos munkája mellett magas fokú polgári védelmi kiképzését is elősegíti. Lehetőséget biztosít más üzemek szakszolgálati és önvédelmi alegységeinek, szocialista brigádjainak és dolgozóinak polgári védelmi ismereteik bővítésére, valamint a tanulóifjúság oktatására, a lakosságnak az alapvető ismeretek elsajátítására. A kiállításon tablók, fényképek szerepelnek, amelyek a vállalat polgári védelmi életébe nyújtanak bepillantást. Láthatók azok a felszerelések, védőeszközök és védőruhák, eszközök, műszerek, amelyeket a gyakorlatok során használnak. Az érdekes és tanulságos kiállítás egy hónapon keresztül tart nyitva. A kiállítás után az alegységek gyakorlatot rendeztek a vállalat telepén, amelyben szerepelt szennyezett terep felkutatása, tűzoltás, romos épületből bentrekedtek mentése. A komplex polgári védelmi gyakorlatot megtekintették a vállalat parancsnoki állományának tagjai. Fizettfvendégszolgálat Gyulán Békés megye egyik kiemelkedő idegenforgalmi helye Gyula. Éppen ezért a szállodai, üdülőhelyeken túl igen sok fizetővendég-szolgálati szobát tartanak fenn. Évente átlagosan 500 vendég elhelyezését tudják biztosítani. A nyári szezonban csaknem duplájára nőnek az igények, ezért ilyenkor fő idényben újabb szobákat vesznek fel. A Békés megyei Idegenforgalmi Hivatal Gyulai Kirendeltségének vezetője, Nagy Ferencné elmondta, hogy általában összkomfortos, külön bejáratú szobákat tudnak biztosítani az ide érkező vendégeknek, de vannak másodosztályú szállások is. Az elhelyezést főként a város központjában igyekeznek megoldani a várfürdőhöz közel. A szolgálat egyik előnye az, hogy a B-kategóriás gyógyüdülőhelyek közé tartozó gyulai szállások a kisebb keresetű embereknek is elérhetőek, és igényeiket megfelelően ki tudják elégíteni. A teljes ellátás igényét elégítik ki azok az intézkedések és rendeletek, melyeknek alapján a KÖJÁL is ellenőrzést tart a szálláshelyeken, majd keretszerződések kötésével biztosítják a vendég helyét, kényelmét. Az elszállásolás ilyen formáját igénylik vállalatok, szakszervezetek, de vannak jelentkezők utaztatási irodáktól is. Május végéig csaknem 2 millió 400 ezer forint forgalmat bonyolított le a gyulai iroda, melyből a vállalati üdültetések csaknem kétmillió forintot tesznek ki. Megvalósult egy új elképzelés is, mely szerint egyes fizetővendég-szolgálati helyeken félpenziós ellátást is tudnak a főszezonban biztosítani. Sz. J. Először... másodszor... harmadszor... ki ígér többet? — Legyen szíves útbaigazítani bennünket! — szólítok meg egy középkorú asz- szonyt, és mondom a keresett utca nevét, meg a házszámot. — Az árverés miatt keresik, ugye? — kérdez vissza, és kerékpárjára támaszkodva elmagyarázza, merre vegyük az irányt. Végül légy int ve megjegyzi: — Nem lesz ott semmi érdekes ! A házszámot nem is kell keresnünk: a sarokról nyomban szembetűnik a várakozók, érdeklődők kis csoportja, a kerékpárok, és két autó is. A drótkerítésen át a nyitott folyosóra látni: né- hányan itt ácsorognak, bebelesve a nyitott konyhaajtón, míg mások egyelőre csak az utcáról szemlélődnek. — Mi van eladó? A sovány, fürkésző tekintetű, korosodó férfi gyanakodva méreget, aztán úgy dönt, szóba áll velünk: — Tudja a nyavalya. Fölolvasta az a hivatalos ember — bök a konyhaasztalnál ülő férfira —, de mindenre nem figyeltem. Engem csak az olajkályha érdekölne. — A házat is árverezik, de annyi sok pénzért kell a kutyának! — szól közbe egy olajfoltos ruhájú, hízásnak indult fiatalember. — Minket ez a kis kertes ház izgatna, persze inkább csak a telek miatt. Le lehetne bontani, aztán a helyére egy szép kétszinteset! Szóval olvastuk az apróhirdetésben ezt az árverést, gondoltuk meg kell nézni. Dehát a felét se éri ez a ház annak, amit kérnek érte! Na, mehetünk is! — szól oda az udvaron egykedvűen ácsorgó feleségének. A konyhában, amelyet kevés sikerrel igyekeztek a háziak előszobafélévé alakítani, zajlik a „hivatalos rész”. Az ajtóval szemközt öreg szekrény terpeszkedik, a tetején díszes —éáüres —italosüvegek. A nagymintás falon pár kép: bánatos őzikék legelésznek, libaszerű hattyúk éviekéinek a tavon. Az olajkályha mellett, a földön gyógyszerek. Az asztalnál irataiba mélyedve, az árverést irányító „hivatalos ember”. Kalapács helyett tollával ütögeti időnként az asztalt, aminek persze semmi köze a licitáláshoz. — Én minden ingóságot megveszek! — jelenti ki fojtott hangon egy megviselt arcú, középkorú férfi. Igen ám, de a sovány, gyanakvó jelentkezik az olajkályháért. „Hatszázhat- vanhét forint a kikiáltási ára. Ennél többet ki ígér?” Csend. „Mondom, én mindet egybe viszem!” Megint csend. „Hatszázhatvanhét forint először ... másodszor... és harmadszor, ki ígér többet?” Itt a 004... Igen... azonnal ott leszünk! riférikus területe az egészségügynek a mentőszolgálat, pedig hát segítsége nélkül Sok éles, egymást gyorsan követő apró csengőberregés sza- sok-sok beteg halna meg, kit ja félbe az udvar padján ülő, készenlétben levő mentő- id° ,Erre a szkeptikuápolok es gepkocsivezetok beszelgeteset. Mindenki tudja: ez juttatott, hogy a megyei leg- a jel az „eset-kocsi” személyzetének szól. Tóth Barnabás nagyobb mentőállomás, a bé- mentőápoló azonnal felpattan, s máris az irányító irodába késcsabai helyzete, három évsiet. Visszafelé jövet — kezében a menetlevél — már vár- tized alatt csak annyiban ják az „eset-kocsi” szolgálatosai: Veres Lajos mentőtiszt, és változott, hogy összehasonlítIspánky István gépkocsivezető: — Irány a Hunyadi tér... egy hatatlanul nagyobbak lettek . . . ,, , .... . _ .. ....... a feladatai, am e szolgalat nem lett rosszul a buszállomáson. - közűi menet közben kol- névtelen dolgozóÍTiak munka_ légájával Tóth Barnabás. körülményei alig változtak! Illusztráljuk egy kissé e megnövekedett feladatokat. A mentőautó kihajt a békéscsabai mentőállomás udvaráról és vijjogó szirénája zöld utat biztosít számára a forgalmas útvonalakon. A hívó jelzéstől számított három percen belül a helyszínre érkezik. A mentők kiszállnak a kocsiból s egy tá- molygó nénikét fognak karon. Kíméletesen felsegítik a kocsiba, lefektetik a hordágyra, s a mentőtiszt kérdezgeti : — Mi fáj, nénikém? — Itt, a hasamtáján... Közben az ápoló méri a néni vérnyomását. 170/90...— Mit tetszett enni? — Ma még semmit... — mondja a néni. Kiderül: Bé- késszentandrásról igyekszik a megyei kórház idegosztályára, ahol korábban két hónapig feküdt, s most kontrollra hívták. A csabai buszállomáson lett rosszul. — Ugye már jobban \an? — Igen, már jobban, elszédültem... Ezúttal nincs szükség gyors beavatkozásra. Ispánky István jelenti a csabai központnak : „A beteget Gyulára kell szállítani”. Tekintve, hogy mind a tíz „futó” kocsi pillanatnyilag úton van, engedélyt adnak a Gyulára szállításra... Senki. A sovány, gyanakvó szorosan keresztbefont karral áll még egy ideig, aztán kifordul a konyhából, és vállát rándítva megjegyzi: „Ad a nyavalya, veszek a boltban, újat.” Más ingóságra nincs vevőjelölt, így hát az elsőé a világos szekrénysor, a kályha, a két fotel, meg a többi holmi. A vevő komótosan leszámolja az asztalra az ötszázasokat, diktálja az adatait. Tulajdonképpen ezzel vége is az árverésnek, de senki sem mozdul. Egy középkorú, pirospozsgás asz- szony a kertet gusztálja. — Mi érdekelte volna? — Engem? Semmi! _ ? — Tudja, olvastam a hirdetést. Mondom az uramnak: apjuk, milyen lehet egy árverés? Erre azt felelte, menj el, majd megtudod! Dehát nincs ezen semmi néznivaló! Indulni készül a magas, aktatáskás férfi is. — Régiségeket gyűjtök, gondoltam, hátha találok itt valamit. Na, kár volt az időért, meg az utazásért. Árverésre se megyek többet! Az idegenek mögött ingerülten becsapódik a kapu. Egy arra sétáló fiatalasz- 1 szony, karján kisbabával, kíváncsian szólítja meg is- 1 merősét: — Hát itt mi történt? — Árverés. Valami adós- ! ság fejében ítélte meg a bíróság egy szegény öregnek, i akit rászedtek. '— És milyen volt? — Nagyon csendes. Ügy látszik, kiment már ez is a divatból! Igaz is; ma már merőben ; másfajta licitálás a divat... jj Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi Az „eset-kocsi” különben csak súlyosnak jelentett, minősített (vagy annak vélt) alkalmakkor kap kivonulási utasítást. Ahol gyors orvosi beavatkozásra van szükség. Ilyenek a közúti és egyéb balesetek, a végtagtörések, sérülések, vérzések, égési balesetek, a mérgezések, általában az olyan hirtelen bekövetkezett, egészségkárosodást okozó események, amelyek az illető életét is veszélyeztethetik. A megyében három ilyen „eset-kocsi” áll szolgálatban éjjel-nappal, közülük az egyik Békéscsabán. Ezen csak orvos, vagy mentőorvosi ellátást nyújtó mentőtiszt és megfelelő képzettségű ápoló teljesíthet szolgálatot. Az „eset-kocsi” felszerelése is megköveteli ezt. Lélegeztető, EKG, s más modem műszerek, a legkorszerűbb életmentő eszközök képezik a berendezését. Nem-1 egyszer fordult elő, hogy e műszerek segítségével például a folyamatos mesterséges légzéssel tudták csak Orosházáról Budapestre vagy Békéscsabáról Szegedre szállítani a súlyos betegeket. Az úgynevezett „extrém” esetek mellett azonban ma már jóval nagyobb feladatot látnak el a mentők a „szürke hétköznapokon” is. & Cinkóczki Márton 30 éve dolgozik a mentőszolgálatnál. Noha az egészségügy e területét nem kényeztetik el kitüntetések adományozásával, az erkölcsi elismerésben ő már kormánykitüntetést is kapott. — Amikor kezdtük, itt, a csabai tanácsháza hátsó udvarán, ahol azelőtt a tűzoltóság állomásozott, még csak nyolcán voltunk. Két gépkocsi állt rendelkezésünkre, de lófogaton is szállítottunk annak idején a betegeket. Már * aki megfizette. Most... tíz állandóan futó mentőautónk van, s több mint hetvenen vagyunk a csabai államáson.. Sajnos a körülményeink azóta sem sokat változtak... a régi hely ma már nagyon szűknek bizonyult... Mentőautó szirénájának si- vítása hallatszik, a járdákon igyekvő emberek érdeklődve figyelik: hová, merre tűnik az autó. Otthon megnyugodva látják, minden rendben van, jól van a papa, a nagymama. Néha az éjszakai csendet is megberregteti a mentőautók gyors száguldása, bár ilyenkor nem használják a szirénát. Reggel aztán a szomszédok mesélik, mint e hét keddjén is Békéscsaba egyik utcájában: meg akarta mérgezni magát egy érettségi előtt álló lány, felmondták a szolgálatot az idegei. A gyors orvosi beavatkozás mentette meg. S eközben a mentők gyors helyszínre érkezése, áldozatos, fáradságot nem ismerő munkájáról szinte senki nem szólt. Általában pe& A társadalombiztosítás szélesítésével szinkronban főtevékenységükké — legalábbis mennyiségileg — a beteg- szállítás vált. A békéscsabai, mondhatnánk központi állomás koordinálja egyik országrészből a másikba (vagyis a megye határain túlra) ezt a munkát. A gyulai, orosházi, szarvasi, szeghalmi, mezőkovácsházi, gyomai mentőállomások mellett a csabai a legnagyobb, s ide érkeznek a fenti helyekről szervizre a gépkocsik. A korszerű javításokat rendkívül nehéz és nagyon szűkre szabott' körülmények között tudják csak megoldani. Orosházán, Szarvason, Szeghalmon modern mentőállomások épültek az elmúlt években. Békéscsabán pedig még garázsuk sincs a mentőkocsiknak. Télen az udvaron parkolnak és bizony nem tesz jót a beteg amúgy is csökkent egészségének, amíg e „kifagyott” gépkocsikban a kórházi ápolásig eljut. Nyáron sem különb a helyzet... A mentőállomás dolgozói azonban nem panaszkodnak, becsülettel ellátják életmentő feladataikat. A megyében futó 40 mentőautóból (tíz teljesít szolgálatot Békéscsabán) tavaly 61 414 esetben — e között 1364-szer orvosi vagy mentőtiszti vezénylettel — tehát gyors beavatkozást igénylő alkalommal siettek a bajba jutottak segítségére. A megyében naponta több mint kétszázra tehető a „kivonulások” száma, melyből 70— 100 Békéscsabára jut. A mentőfeladatok ellátásában tavaly csaknem kétmillió kilométert (!) tettek meg a mentőautók, a forgalomban eltöltött idejük 62 ezer óra... Az állomás udvarát két hosszú, élesen berregő csengőhang riasztja. A soron következő szolgálatos kocsi személyzete jelentkezik az? irányító irodában: — Irány Mezőmegyer. Orvosi hívás... Egy idősebb ember nyelési zavarokkal küszködik... A Körös-part Gyulai úti kanyarét mentőautó szirénájának hangja teszi szabaddá. Előle a járda széléig húzódnak a személygépkocsik: „Menjetek bajtársak, tiétek az elsőség!” Lehet, hogy az idejében érkező segítség a bácsi életét menti meg. S míg ezt elgondolom, az is eszembe jut: tudja-e az a néhány „jópofa huligán”, vagy az az ugyancsak néhány tudatlan, átmeneti rosszullétben levő ember, aki esetleg csak kényelemszeretetből, de indokolatlanul hívja ki a mentőket, hogy meggondolatlansága esetleg életekbe kerül amiatt, hogy elvonja a mentő- szolgálatot azoktól, akik erre igazán rászorulnak? Varga Dezső
