Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
1979. június 3., vasárnap A könyv ünnepén, hétköznap Néhány évtizeddel ezelőtt a könyv birtoklása még a tudás kisajátított hatalmát jelentette, s akinek kisebb-na- gyobb otthoni könyvtára volt, a • nép tisztelettel nézett íöl rá. Az írott szó kiváltságos monopóliumának azonban meg kellett szűnnie: ezért is kezdődtek el ötven éve a könyvhetek, hogy majd napjainkra az ünnepelt, a könyv, természetes és mindenki által használt tárgy, a tudáshoz, a műveltséghez vezető .út köztulajdonú kulcsa legyen. Ünnepeink azonban legtöbbször hétköznapra esnek; tesszük a napi dolgunkat, s közben egy pillanatra megállunk, hogy az ünnepnek áldozzunk S ez a könyvhét alkalmából különösen így van. Ez a jó, mert azt is jelzi; a hétköznapok részévé magasodott a tudás, az ismeret papírra nyomott tárháza. Anyuuuú, nekem ezt is vedd meg!” — harsant a parányi, piros_ ruhás kislány követelődzőnek tetsző hangja a június elsejei békéscsabai könyvutca egyik sátra előtt. A csöppség a könyvkirakat halma előtt guggolt, s kezében lengette a szerzeményt. Mintha tisztában lenne azzal, hogy elvégre nemzetközi gyermekév van. A kiadók is erejükhöz mérten az idén még több mesekönyvvel, leporellóval igyekeztek megörvendeztetni a legifjabb olvasókat. S mi lehetett a történetecske vége? A kisöccsöt babakocsiban toló mama természetesen kifizette a mesekönyv árát. És még egyet is, mert a munkahelyén dolgozó apura is gondolni kell. Bizonyára az ő számára lesz a könyv, mert műszaki témájú volt. Százasból nem tudok... visszaadni!” — mondja a farmerkosztümös hölgy. Csak a háta látszik ki a sátor kellemes homályából. Még csak most pakolja ki a sok-sok kötetet az asztalra. A7- idő reggel kilenc óra. De a könyv szerelmeseit nem zavarja az a tény, hogy a könyvhét hivatalosan csak délben nyílik. Jelenleg éppen az előkészületek lázas, idegtépő munkái folynak. A vevőnek könyv kell, az, amelyiket az eladó épp akkor tesz csomóban az asztalkára. S mert csak egy könyvet választott, s százasa van, visz- szajáró pénz pedig még nincs, mit tehet? Addig választ újat és újat, amíg ki nem kerekedik a száz forintnyi érték. S az ősz hajú férfi vevő hálálkodva köszön el, hóna alatt új kincsével. A farmerkosztümös mosolyogva kívánja a viszontlátást. Sajnos kérem, de... elfogyott!” Igen, sajnos Hlyen választ is adniuk kellett a csabai könyvutca sátoros eladóinak. Ott van például a Magyar sajtó története című munka első kötete, amelynek megjelenését még az újságok is, külön megírták. Keressük, akiket ez a téma érdekel. A válasz: a címben jelzett, a könyvüzletekben szerencsére még nem meghonosodott széttárt kar, s a szöveg. De az oly olcsó és oly népszerű Rakéta Regénytár és a most debütált Kaleidoszkóp nevű új sorozat esetében sem sokkal biztatóbb a válasz. Mert: „Sajnos, még nem érkezett meg!” Bizakodunk hát, talán holnap. Nincs melege, kedves?” — kérdezi az egyik újdonságot kutató, egy alma- arcú, örökmosolygós nénike. A kérdezett a sátorban áll, fiatal és szép eladónő, mini sortban, parányi blúzban. De a nénike hangjában nincs, semmi kihívóan gúnyos. Hiszen a nő arcán patakokban csurog az izzadság. Pillanatnyi szünetet sem engedélyezhet magának. A sátorhoz éppen akkor érkezik egy általános iskolai osztály. És nemcsak a tanító néninél, de a gyerekeknél is pénz van. Könyvet akarnak vásárolni. És a gyors, előzékeny, pontos kiszolgálás a könyvkereskedelemben még divatos, öröklődő gyakorlat. De nemcsak a jó az, amivel a könyvvásárlás révén I. megismerkedhet az utca em- ■ bere, akit ezen a péntek dél- j előttön 11 óra után már a j vasutaszenekar pattogó rit- I musú fúvószenéje is a sátrak í közé csábít. Egymás mellett j a sok sátor, de köztük sem- | mi különbség. Már olyan ér- I telemben, hogy mondjuk | ebben a megyei kiadványok, | abban gyermek- és ifjúsági irodalom, amabban politikai művek, itt meg természettudomány. Nem, tematikai rend nincs! Kóvályog hát a kíváncsi vevő. S hogy melyik sátrat választja? Az eladóhoz, vagy éppen a sátor színéhez fűződő szimpátiája alapján dönt. Buchstrasse, Buchstrasse!” — hadonászik az alkalmi, prókátorszerepű tolmács. Mert idetévedt néhány külföldi. Egy szabad* idejét itt töltő rövidnadrá- gos bácsika szükségét érezte annak, hogy sok évtizedes és megkopott nyelvtudását kamatoztassa, eligazítsa az idegent. De azok szemmel láthatólag nem értik a németül I mondott könyvutcát. Nézik a monotonul és csökönyösen buchstrassét ismételgető bácsit, aztán odalépnek az egyik könyvsátorhoz. Orosz nyelven szólnak az eladóhoz. Odanézz, veszünk kölcsönt holnap, apus!” — mutat nevetve az idelátszó, zöldes OTP-neonreklámra a feleség. Besötétedik már, hat óra is elmúlt. A korosodó házaspár a kezükben levő holmikról ítélve bevásárolni volt. S mert a legutóbbi fizetés már időben is messze, indokolt a feleség válasza a férj megjegyzésére: kéne könyvet is venni, anyukám. Hirtelen nagy cseppekben elered az eső. A sátrak közé állított dobogón négy fiatal úgynevezett városi népzenét játszik. Két gitár, egy fuvola, egy dob. Senki nem tudja, hogy keveredtek ide. De figyelemfelkeltőnek beválik ez is, ha nem szervezett, akkor még inkább. Kár, hogy nagyon gyengécske a j mondandó, a gitár nyakán sokszor melléfog az ujj De azért hallgatjuk, egyre többen. Mert az eső csak riasztott, már el is állt. Az utolsó sátorban is rendet raktak, „bezártak”. Az órára nézünk. Este háromnegyed nyolc van. Holnap reggel folytatódik az ünnepi, ötvenedik könyvhét vására. Nemesi László Fotó: Martin Gábor Közli: Koszorús Oszkár ■ . Móricz Zsigmond válaszai ■ egy 1926-os körkérdésre Most ötven éve, hogy Magyarországon rendszeresen • megtartják a könyvnapokat, 1952-től az ünnepi könyv■ hetet. Tudunk a kezdetekről, tudjuk azt, hogy Supka Géza : újságíró, a Literatúra c. folyóirat szerkesztője már 1927- 5 ben felröppentette a könyvnapok eszméjét azzal a céllal, ■ hogy elsősorban az élő magyar irodalmat népszerűsítse, • az írók és olvasók jobb személyes kapcsolatát megte- : remtse és a várhatóan megsokszorozódó érdeklődés hoz■ zájáruljon írótársai gyenge anyagi helyzetének javításá• hoz. Arról viszont keveset tudunk, hogy az első világháború • után néhány évvel, a könyvnapokat megelőző időkben • milyen volt az írók véleménye a könyvkiadásról, a szel- ! lemi életről. Egyáltalán érdemes volt-e valamit elolvasni? Elég, ha A könyv c. igen kis példányszámban megjele■ nő lap 1926 január-februári összevont számának 20, ol■ dalán megszólaltatott tizenhét író és közéleti személyiség ; közül kiválasztjuk az akkor már elismert Móricz Zsig• mond válaszait, jobban megértjük a könyvnapok elindítá■ sának szükségességét. j Íme a kérdések és Móricz válaszai: 1. Melyik volt az a legérdekesebb könyv, amelyet az ■ utóbbi esztendőben olvasott és mi volt az, ami megra- ! gadta benne az érdeklődését? — A múlt évben egyetlen könyvet sem olvastam. 2. Az elmúlt esztendőben véleménye szerint vett-e ■ újabb irányt az irodalom és minőt? — Nem hiszem, hogy új irány feltűnt volna. Tengődés. 3. Mi az oka annak, hogy a nálunk lefolyt esztendőben ■ a külföldi szerzők magyar nyelven megjelent munkái • iránt olyan nagy érdeklődés mutatkozott? ; — Jobban bíznak bennük az olvasók.” Színészet, régészet, óvoda ügy... Egy régi nyár Szarvason Rólunk, a mostanról sem lehetne a késői utódoknak semmi másból teljesebb és hűbb képet kapni, mint. az újságokból. A jó száz évvel ezelőtti eseményekről meg éppen a sajtó tart tükröt elénk. A szarvasiakról az 1877-es évben először megjelent hetilap, a Szarvasi Újság. Teljességében bemutatni túl hosszú lenne, de a Vegyes Közlemények rovatából jól kirajzolódik így is a város akkori élete, főleg a korabeli közművelődés. & Június 10-én mindenki megtudhatta, hogy nemcsak itt van Várady Ferenc szín- igazgató társulata, de már Schiller Ármány és Szerelem című drámájával be is mutatkoztak, kedden pedig a helybeli óvoda alaptőkéjének javára fognak játszani. A következő szám már öt előadást értékel tetszéssel, kiemelve a vezető színészeket — nőket és férfiakat — kik „élénk felfogással, jellemző játékkal, s kellő színpadi routinnal” rendelkeznek. A társulat és a közönség kölcsönös megelégedését jelzi, hogy még egy hónap múlva is itt időznek a színészek, sőt szenzációval hozzák lázba a várost. Örömhírt közöl ugyanis a lap július 8-án: „Várady Ferenc több vendégszereplésre nyerte meg Lendvainé Fán- csy Ilkát, a Nemzeti Színház első rangú művésznőjét, aki f. hó 10-én lép fel először.” Mint a későbbiek során — külön tárca stb. — kiderül, hat alkalommal lépett színpadra a híres színésznő, és ebből háromszor Shakes- peare-darabban játszott. Név szerint a Makrancos hölgy, a Sok hűhó semmiért, és a Rómeó és Júlia került színre két francia mű és a Lowodi árva mellett. Az újság elragadtatva számol be az élményről, továbbá arról tudósít, hogy Kasinó-bált rendeztek Lendvainé tiszteletére, búcsúzóul pedig tánc- vigalmat a Bolza-parkban. Július végén — közel kéthónapos játék után — Várady- ék Mező-Túrra távoznak, ahol a nagy művésznő „a színitársaság javát előmozdítandó” szintén hat alkalommal fellép. A színházi élet ismertetése olyan fontos a lapnak, hogy a többi városból is közöl híreket. így jut a szarvasiak tudomására, hogy június eleje óta Orosházán Szabó Anti társulata turnézik, s a falu közönsége meg van elégedve velük. Júliusban viszont már Kovács Mór, Prielle Péter és Gerő Jakab társszínigazgatók 30 tagú truppja váltotta fel őket. Ugyanekkor „Csabán a Csóka Sándor színtársulata települt meg a nyári színkörben. A hó végén pedig azt írja, hogy onnan Szarvasra jönnek. Gyulára viszont július elején Aradi Gerő szín- társulata érkezett meg, s előadásaikat Lecoque egyik operettjével kezdték meg. Az 1877-es nyár kiemelkedő zenei eseménye volt Liedl Ferenc hegedűművész hangversenye. A Nemzeti Színház első hegedűsének fellépte a vártnál is jobban sikerült. A névtelen kritikus így jellemzi játékát. „Minden szenvelgést nélkülöz, a ragyogó trillákat, a gyönyörű stacca- tukat a legnagyobb könnyűséggel szórja vonója alól; ahol pedig a mély érzemek- nek kell kifejezést adni, ott hatalmas, széles vonásokkal bájol.” A műsoron Goldmark-, Bach-, Brahms-, Chopin- és Schubert-művek szerepeltek, és a zongorakíséret is méltó volt a hegedűs játékához. A művészpáros Szarvasról Orosházára ment, és innen Csaba, Gyula, Makó és az erdélyi fürdők lesznek a következő állomások. Prehistorikus kanál a címe annak a hímek, amely közreadja, hogy a lap főszerkesztője a szarvasi téglaégető mellett 10—15 centi mélységben egy agyagból kiégetett kanalat talált. Rá másfél hónapra az ő tollából származik a Régészeti kirándulás Szent-Andrásra című cikk, melyben az ásatás-kutatás nagy fellendüléséről ír. Valóságos divat lett, állapítja meg. Szarvas mellett, két hely is van, a cigányéri és a Kovács-halmi; Szent-And- ráson pedig a dűlőháti szőlők alján, ahol gazdag leletre bukkantak. Mindenütt ősrégi kő-, csont- és cserépmaradványok. Kőkorszakbeliek. ősszel fognak hozzá a kákafoki gátépítéshez, s mivel a földmozgatásból ott is várható, hogy hasonló dolgok kerülnek elő, ő már lépéseket tett a megmentésük érdekében. „S ekképp Szarvas és vidékének régészeti telepeiről egybegyűjtve a becses darabokat, tán sikerülend létesíteni egy helyi múzeumot.” • •Jósokat foglalkozik a lap a szarvasi óvodaüggyel, részletesen beszámol a vezetőség üléseiről, s méltatja a város életében való fontosságát. Amit az is mutat, hogy a színészek megérkezésük után pár nappal már egy előadást az óvoda javára tartottak, és a hagyományos juniálist is — méghozzá igen nagy sikerrel — erre a célra rendezik ebben az évben. A szentandrásiak — ugyancsak a kicsinyek — nevében Zih Károly emel szót a laphoz küldött levelében. Náluk a tavasszal alakult az óvoda, de a várhatóval ellentétben nem a község vagy az egyház hozta létre, sőt a támogatástól is elzárkóznak. A pártfogás — és ezt kéri — nagyon hiányzik, másképp az intézmény nem tud fennmaradni, különösen a téli hidegben tüzelő nélkül. Tehát még időben jelez. A nyár elején a főgimnáziumi tanítás befejeződött „az érettségi vizsgákkal, s a tornavizsga és a növendék- hangverseny is jól sikerült. Hasonlóképp véget ért az oktatás Richard Irma leánynö- veldéjében is. „Az intézetnek ezidén 38 növendéke volt.” A nyár folyamán még egy felháborodott hangú írásban esik szó a főgimnáziumról, de egész más vetületben. A lényeg: ne tűrjük a víz- szennyezést, ugyanis „A főgimnáziumi uszoda előtt egy tímár üté fel műhelyét, s hetek óta minden nap ott végzi a közegészségre káros munkáját.” Az érveket felsorakoztató környezetvédelmi cikk azonban ezzel a rezignált mondattal fejeződik be: „Ha már meg van engedve, hogy a folyó vize efféle műveletekkel fertőz- tessék, legalább a műhely az uszoda alatt lenne.” De az már igazi diadal, amit a lap szeptemberi első számának első oldalán a vezércikkben ,ad tudtára mindenkinek. A jövő távlatairól. „A m.-túr—szarvasi vasútvonal kiépítése biztosítva van. Múlt csütörtökön, augusztus 30-án tartotta a városi képviselőtestület ama — városunk történetében örök nevezetességű — gyűlést, melyben a Tisza-vidéki vaspálya társaság mint építő vállalkozó által a m.-túr— szarvasi vasútvonal kiépítésére tett feltételeket elfogadta.” Az a régi nyár e nevezetes eseménnyel ért véget Szarvason. Vass Márta Országos fotókiállítás Ifjúság címmel országos fotókiállítás nyílt • szombaton — a szigetközi napok keretében — Mononmagyaróváron, a Széchenyi-teremben. A pályázatra tavaly meghirdetett 22 alkotó csaknem 60 munkát készített. A fotók az ifjúság életét, a táj és az ember kapcsolatát, és a termelőmunkát ábrázolják. A Mai tv-ajánlatunk Ingyenélők 20.05: Ingyenélők: Csiky Gergely a múlt század végének jelentős magyar színműírója részben Párizsban írta az eredetileg Proletárok címmel bemutatott darabját, amely akkor, 1880-ban, kirobbanó sikert aratott. A sajtó is, az egyház is ellenérzésekkel és felháborodással fogadta a bemutatót. A Proletárok valójában a már kialakuló polgárosodó társadalom ingyenélőit, szélhámosmegnyitón átadták a pályázat díjait. A zsűri négy alkotónak ítélt oda fődíjat: Berta Béla (Budapest) tájképsorozatáért, Kovács Zoltán (Lenti) Létra című fotójáért, Szatmári Sándor (Székesfehérvár) Kikötő című sorozatáért, és Vörös János (Baja) Fény című sorozatáért kapta meg a zsűri ilyen elismerését. kodóit, házasságszédelgőit, a lezüllött dzsentriket és nemesurakat állítja pellengérre. A dráma cselekménye ugyan egy fiatalpár egymásra találását kíséri végig, de ez mit sem von le annak a társadalmi képnek az értékéből, amelyet az író a saját koráról felrajzol. A eredeti címet később félreérthetősé- ge miatt Ingyenélőkre változtatták. Nyári Színkör A szarvasi nyári színkör
