Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-03 / 128. szám
1979. június 3., vasárnap © iiei SZÜLŐFÖLDÜNK Végegyháza történetéből... „Egy még nem is nagyon megsárgult krónika után írom ezeket a dolgokat, úgy, amint következnek. Annyira biztosak és hívek az események egyes főadatai, hogy a neveket se tartom szükségesnek megváltoztatni, és semmi cirádát, semmi írói arabeszket nem teszek hozzá. Aki a naplójába följegyezte...” (Mikszáth) »■Kolostyák Márton föld és .íaturális mimök 64 éves, kiskorúságtól közsigben folytonos lakos. Tót Kovácsházán április 1-én 1874-ben.« Helytörténeti kutatásaim során több mint 10 évvel ezelőtt került a kezembe „egy még nem is nagyon megsárgult krónika”, Kolostyák Márton Tót Kovácsházán (a mai Végegyházán) írt kéziratos feljegyzése a község történetéről, annak kialakulásáról. Az alábbiakban Kolostyák Márton írásából idézem a község történetét — a történelmi ismereteink bővítésére, valamennyiünk okulására —, úgy, ahogyan ő lejegyezte: „Lukács József úr, újra kötött szerződist nevezett közsignek 903 holdakra, 8 évekre, oly feltitelekkel, hogy közsigi egyes lakosai tartoznak szerződis szerint fizetni holdankint, 5 forint váltóba, azon felül, 4 napszámot, széna kapálás idejin, minden ház numerus után, 1 hórufi- vart Szegedibe, három csirke, 15 tojást ingyen. Árvái János bírósága alatt. Az 1832. évben, fent nevezett közsignek szerzüdissinek lefolyta után, fent nevezett ő Nagysága földes Ür ismét szorított, súlyosabb szerződist közsigre, 4 évekre 903 holdakra oly feltitelekkel, hogy holdankint az égisz közsig tartozott fizetni 6 pf. azon felül ház numerus után 10. gyalog napszámos szina kapálás idején szolgálni, egy hódru fuvart, tavasz és üszel, egy egy hold földet szánta- nyi, 3 csirke, 15 tói ást, mind ingyen... Az 1842-ik évben november 1-én ákori szokás szerint lakoság bírót választót, — Kolostyák Mártont, — és egy bíró eküt társaival és nevezett Lyubek Tamás jegyzővel, és 15 szeginyebb sorsú lakosaival ki menek... ...A kereskedis behozodot Tót Kovátsháza közsigbe 1846-os évben Makó városiból nevezet... Salamon. Jelenleg is örökösei kereskednek, az elüt egy garasos pipát sem lehetet vásrulni, — e közsigbe... Az 1856-ik év Kir. Kints- tari uradalom elrendelte volt Tót Kovatsházi közsignek mint álandó falunak elren- dezisit. ...De akor m. kovats- hazi elüljarok, megveszteget- vin csel által, — Tót Kováts- házi elüljáróit, oly színei, hogy tot kovátsházi ákori elüljárói bírják rá közsigük népeit, hogy agyonak magukról írást, — m. kováts- házára viglegesen elköltözis- re... Kolostyák Márton kéziratának további részében leírja, hogy a tótkovácsházi (végegyházi) előjárók menynyit kérvényeznek, kilincséinek Bécsben, Pesten, Gyulán és Aradon, míg végül engedélyezik nekik az önálló község alapítását. Visszaemlékezését a templom és az önálló egyház létesítésével fejezi be. Kolostyák Márton kézirata jelenleg nincs birtokomban. Végegyházán található, nem tudom kinél Balogh György II „fekete gyémánt” múzeuma ViV O Az épület kivitele és berendezése európai színvonalat képvisel. Laboratóriumok, kutatószobák találhatók itt o A mesterségesen keltetett és nevelt 3 éves túzok szelíd, ellentétben vadon élő társaival Félreértés ne essék: nem Jókai Mór ma is olvasott regényéről, a Fekete gyémántokról van szó, hanem arról az ásványról, amelyet így szoktak becézni, s amely rokona, módosulata a gyémántnak (vagy fordítva: a gyémánt kristályos módosulata): a szénről. Mert a szénnek is van múzeuma, pontosabban a bányászatának, s nem is egy. Az egyik, s talán ismertebb, Salgótarjánban található, a másik, műszakilag a felszínről nézve változatosabb, a Dunántúl közepén van. Riko, Eyka, Byka A Bakony közepén Ajka ma már sokféle iparáról híres. Mint ipartelepülésről, aligha gondolnánk, hogy milyen ősi. 1228-ból fennmaradt a neve oklevélben, s ezt a nevet a germán Eiko vagy Aiko névből származtatják. 1239-ben Eyka, 1384-ben Fel- senayka, 1475-ben Alsoway- ka alakban is szerepelt... Ez utóbbiakból arra következtethetünk, hogy már a XIV. században legalábbis két részből állt, s így tartották számon évszázadokig. A XVI. század közepén megszállta és adófizetésre fogta a török, s egyik része — Felsőajka — pár évtized alatt néptelen pusztává lett. Nem is települt be többé. Nem úgy a szintén elpusztított Alsóajka! Ez újra s újra épült és pusztult — így hát csak lassan fejlődhetett. Kétszáz éve még ezren se lakták. A környék földje nem sok hasznot hajtott — fejlődését csak az iparosodás hozta meg a múlt század utolsó negyedében. B Bakony kincsei 1878-ban Űrkútról áttelepítették az üveggyárat Ajkára — ez lett az első üzeme. S az idő tájt — nem sokkal előbb — kezdődött meg a barnaszén bányászata a Csinger-völgyben. A bányák közelében lassanként bányásztelepülések alakultak ki — olyanok, mint a többi bányavidéken abban a korban. Nagyobb föllendülést az alumíniumkohó és a timföldgyár építése hozott a második világháború küszöbén. Akkor kezdődött nagy léptekkel a bakonyi bauxitkincs kiaknázása. A fölszabadulás óta nagy fejlesztés ment végbe a gyárakban is — így az ország egyik legnagyobb beruházását valósították meg az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó fejlesztésékot fenntartsa, s tegye lehetővé a faj szaporítását. A cél tulajdonképpen a faj olyan mértékű fenntartása, hogy akár újra vadászható legyen, hiszen pofaszakállas feje értékes trófea. A civilizációtól elzárt területen élő madarakat, pontosan a természetes kömye- *zet megtartása miatt nem lehet látogatni. Fotóriporterünknek is csak a keltetett túzokokat és az épületeket volt módja megörökíteni. A hazánkban és külföldön megélénkült érdeklődés miatt a dévaványai túzokrezervátumból egy felhívás indult útjára. Ennek célja az, hogy a megmenthető túzoktojásokat a vadásztársaságok begyújtsák és ezzel segítsék a fajta szaporítását. o Az egyévesek egyelőre vályúból ismerkednek természetes .táplálékukkal Fotó: Martin Gábor Az aknatorony és a gépház Régi bányagépek és a háttérben az egyik lejtakna bejárata (A szerző felvételei) re. Az alumíniumipar nagy energiaigényét a bakonyi barnaszénre települt erőmű szolgáltatja. Csingervölgy, Ármin akna A régi bányászat emléke és bemutatóhelye a Csinger- völgyben kanyargós úton közelíthető meg. A szomszédságában kialakított kedvelt kirándulóhely — az ajkai üzemek és dolgozók társadalmi munkájával az országban elsőként kialakított parkerdő — mellett magasodik a múzeummá lett Armin akna felvonótornyának vasszerkezete. Pici házikó tetején „bújik ki” a torony — a házikó alól szállt a mélybe évtizedeken át a „kas”, a bányalift. A szomszédos épület a gépház. Az udvaron régi bányagépeket láthatunk. S az udvar végén homlokzatán a keresztbevetett bányászszerszámok jelvényével és a Jó szerencsét ! felirattal három alagút, három lejtakna bejárója nyílik. Délelőtt 10-től délután 4-ig látogatható a hét jórészén ez a múzeumbánya. N. F. Túzokkert Dévaványán Régi típusú parasztházak látványa fogad a dévaványai túzokkertben. A Szolnok megyei Tervező Vállalat elképzelése alapján, a dévaványai Aranykalász Termelőszövetkezet kivitelezésében európai színvonalú tájházakat láthatunk. Ezek az épületek az itt folyó tevékenység kiszolgáló létesítményei.^ Itt 3330 hektárnyi területen a világon található kb. 6 ezer túzokból 1500 a dévaványai állomány A természetvédelmi tájkörzetté nyilvánított területen az igen értékes madarak törzsfaja, az Otis T. Tarda él. A civilizáció sok más madár és élőlény pusztulását hozta magával. így 1972-ben a ma- maiai nemzetközi madárvé- demi kongresszuson Magyar- országot — az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalt, valamint a Madártani Intézetet — felkérte arra, hogy ezt a túzok génban
