Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-22 / 144. szám

1979. június 22., péntek Megáll az ész Kunágotán a Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ 26-os számú ruházati boltjában az 5 dolgozó évente 10 millió forint érté­kű árut értékesít. Ilyenkor nagy a keletje a fürdőruháknak, nyári blúzoknak, ingeiknek Fotó: Martin Gábor ■tmumwuumvwmmmuwwwwmHWV KPVDSZ együttes ülések Nagyobb elismerést a jé teljesítményeknek — Vizet, vizet, egy kanná vizet! Ha Shakespeare III. Ri- chárdja napjainkban János- zugban élne, minden bizony­nyal így kiáltana fel. Nem ezért, hogy egy kanna vizet vessen oda birodalmáért cse­rébe, hanem hogy kimoshas­sa a tejgyűjtőkádat. Most ugyanis ez a gond János- zugban. Korábban más volt. Ott meseszerűen mennek a dolgok. Bármilyen buzgalom­mal dolgoznak a környező tanyákon, verejtékezhetnek reggeltől napestig, a tejet hol átveszik, hol nem. Sok cifraság történt már. Egyik napról a másikra a KPM ki­tiltotta a Gyulai útról a las­sú járműveket. így hát a Köröstáj Termelőszövetkezet Zetorja sem szállíthatta el a tejet. Ismét hiábavalóvá vált a termelők munkája. Elkez­dődött a huzavona. Engedé­lyezik, vagy nem engedélye­zik a tsz járművét az útra. Végül a rádió közbenjárásá­val mégis engedélyezték, majd ismét megjelent Da­moklész kardja. Szerencsére a Gyulai Tejporgyár a teját­vevőhely segítségére sietett. Felszerelték a csarnokot hű­tővel és tejgyűjtőkáddal. S most a gyár kocsija szállítja el a tejet. Azaz csak szállí­taná. A gyulai KÖJÁL meg­állapította, hogy kútvízzel mossák a tejgyűjtőkádat. Márpedig ez a víz egészség- ügyi szempontból erősen ki­fogásolható. Egy pillanatra sem haboztak. Határozatot hoztak a tejátvétel megszün­tetésére. Pedig isten tudja mióta kútvízzel tisztítják az edényeket. De a múlt az múlti Most ez van. A tsz fú- rathatna egy artézi kutat. Helyes, de miből? A tejpor­gyárnak nincs pénze. Pedig szívügye a tejátvevőhely. Jó minőségű tejet szállítanak innen. Ám, volna egy kézen­fekvő megoldás is. Gyuláról kellene egy kanna vizet ki­vinni. A tejporgyár meg is tenné. Egy kanna vízzel meg lehetne menteni 500 liter te­Kedvezőtlenül indult a ba­latoni f őszezon. Az éltéit egy hét alatt állandósult az eső­zés. A 'kedvezőtlen időjárás főleg a kempingezőket sújtja. Balatonfüreden és Alsóörsön a mélyebb fekvésű táborré­szekből át kellett telepíteni a sátrakat más területekre. A több napra érkezett külföldi jet. Jánoszugban naponta ennyi litert vesznek át. De a dolog nem megy. Nem és nem. Hát ennyire gazdagok len­nénk! Mit nekünk napi 500 liter tej? Mit nekünk ha­vonta 15 ezer liter tej? Mit nekünk a termelők izzadsá­ga? Mit nekünk, hogy az ál­lam évente milliókkal támo­gatja a tehéntartást, s költ az állategészségügyre. Min­dent megtesz, hogy fokozza és ébren tartsa a termelők munkakedvét. Ügy ám, majd­csak derékba, törik az intéz­kedések zátonyán. De hát megengedhetjük magunknak, hogy a pazarlásban legyünk gazdagok? A tények azt iga­zolják, hogy nem. A Gyulai Tejporgyár kevesebb tejet dolgoz fel, mint tavaly. Az ország tejporgyártási terve nem bizonyul elegendőnek. Mintegy 1500 tonna tejpor­pótelőirányzatra került sor. S ugyanakkor veszni ha­gyunk napi 500 liter tejet. Mindezt csupán egy kanna vízért. És ezt a vizet nem az Északi-sarkról kell importál­ni. Nem kell fizetni érte sem dollárt, sem márkát. Szak­emberek csoportját sem kell kiküldeni Kanadába, hogy tanulmányozzák a víz minő­ségét. Csak itt helyben, Gyu­lán kell megtölteni egy kan­nát vízzel. S el kell szállíta­ni egy alig másfél kilométe­res távolságra, hogy kimos­sák azt a bizonyos kádat. Hát megáll az ész! Erre mást nem lehet mondani. Legfeljebb reménykedni le­het, hogy a kerekek meg­mozdulnak. És úgy látszik, a remény nem hiábavaló. A KÖJÁL megyei igazgatósá­gától biztató választ kap­tunk. Ügy is meg lehet olda­ni ezt a kérdést, ha Gyulá­ról egy kannában reggelen­ként kiszállítják a vizet. Lám, lám, most már csak tenni kell. És sürgősen, hogy minél kevesebb tej vesszen kárba. Serédi János turisták ezrei igyekeznek „ki böjtölni” a mostoha idő­járást és nem bontanak sát­rat. Az esős idő megzavarta csütörtökön az úttörők tábor- nyitását is. Néhány iskolai csoport a rossz idő miatt kés­leltette a tábomyitást, sok százan azonban esőben, sár­A KPVDSZ-hez tartozó megyei adapszervezetek együttes ülésen, taggyűlésen számoltak be a szakszerve­zeti tagságnak az előző év munkájáról. A beszámoló­üléseken a bizalmiak jog- és hatáskörül alapján ismertet­ték tevékenységüket. Ki­emelten foglalkoztak amun­kavereeny-mozg alommal. Megállapították, hogy a Szo­cialista Brigád cím elnyeré­sekor, a jutalmak elosztásá­nál jobban kell differenciál­ni és nagyobb hangsúlyt szükséges helyezni a jó egyé­ni teljesítményekre. Részlete­sen elemezték a versenyvál­lalások, a takarékosság és a munkafegyelem összhangját. A jog- és hatáskör érvé­nyesülésében javulás tapasz­ban költöztek be a sátorba. Kedvezőbb a helyzete a ba­latoni úttörőváros első nyári turnusára érkezett 3000 paj­tásnak, akik valamennyien épületekben laknak. Az esős napok ellenére a Balatonnál becslés szerint már mintegy 120 ezren nya­ralnak. talható. Hinnék ellenére még akadnak hiányosságok. A gazdasági vezetők és a bizal­miak kapcsolata a gyakor­latban nem érvényesül meg­felelően. Ennek egyik oka, hogy a gazdálkodást irányí­tók csupán felületesen isme­rik a bizalmiak jogkörét. Ugyanakkor a szakszervezeti aktívák sem élnek ezzel a megnövekedett lehetőséggel. A szakszervezet vezető tes­tületéi jónak értékelték a szocialista brigádok munká­ját. Az újítók zöme inner} kerül ki, és erősödött a kul­turális, sporttevékenység, nőtt a politikád oktatásban részt vevők száma. A szocia­lista brigádvezetők tanács­kozása betölti feladatát. A Gyoma—Endréd és Vidéke ÁFÉSZ dolgozói folytatják a jubileumi munkaversenyt, a békéscsabai ÁFÉSZ-nél pe­dig sokat tesznek a fiatalok bekapcsolódásáért a mozga­lomba, a medgyesegyházi fo­gyasztási szövetkezetnél na­gyobb gondot fordítanak az újítások, ötletek megvalósí­tására. A beszámolókból egyértel­műen kiderült: a szociális tervek elkészítése tervsze­rűbbé tette a dolgozók élet- és munkakörülményeinek ja­vítását. Behatóan foglalkoz­tak a munkavédelemmel. A megyei ZÖLDÉRT Vállalat­nál megfelelő segítséget nyújtottak a munkakörülmé­nyek jobbátételéhez. Sajnos, mégis előfordult — az oros­házi kirendeltségen —, hogy a hiányosságokat nem szün­tették meg határidőre. Az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnál felvetették: kü­lönösen a nők érdekében jó lenne a konténeres áruszállí­tás végleges megoldása. Ugyanis a mostani tapaszta­lat az, hogy alapvető élel­miszerek jelentős része gyűj­tőcsomagolásban érkezik a FÜSZÉRT-től, amely nehe­zíti a bolti dolgozók munká­ját. A szakszervezeti tagság megelégedéssel nyugtázta, hogy a második műszakban dolgozók a kereskedelemben, a vendéglátásban és a szol­gáltatások területén is meg­kapták a megfelelő anyagi elismerést, és a jutalékkul­csok módosításával nem ke­rültek hátrányos helyzetbe. Ami a politikai oktatást illeti, a vélemények azt tük­rözik, hogy bevált az új rendszer, amely biztosítja a folyamatos képzést. Az isko­lai végzettség emelésében is vannak tennivalók. A ZÖL- DÉRT-nél és a vendéglátó­ipara vállalatnál vannak leg­többen, akik nem fejezték be az általános iskola 8. osztá­lyát. Az előbbi vállalatnál tankönyvvásárlással, pénz­jutalommal segítik a beisko­lázást. Relativitás — Húsz év óta dolgozom az Aludttej és Savó Kiszerelő Vállalat gözhengerdéjében, de kezem alatt idő előtt sohasem aludt el a tej és savanyodott meg a savó. Egyenle­tes tempóban, azt mondják nagy szakérte­lemmel gőzölöm a bekkedlit is, anfi a vál­lalat egyik mellékterméke, s amelynek lét­rehozásához némi közöm is van (nekem jutott eszembe), de az újítási díjat az üzemvezető helyettese, az igazgató rokona kapta meg ... Nem is erről akarok beszél­ni, ez rég volt, hanem arról, hogy ... ide­hallgasson, ha már végighallgat... Tud­ja-e, mi a relativitás? — Hát Einstein találmánya a... — Eridjen már, nem is így hívják az igazgatómat, akinek a találmánya ... Fi­gyeljen. Húsz év óta a teljesítményem mennyiségileg és minőségileg is felfelé íve­lő. Nem is panaszkodom... néha el is is­merik. Például a versenytáblán mindig, vagy legtöbbször az én nevem szerepel az aludttejtermelés emelkedése mellett. Enyém az erkölcsi elismerés! Kollégáim teljesít­ménye szintén elismerésre méltó. Hogy ezek mit teljesítenek a Főnök körül?! Az egyenesen elképesztő. Leheletükkel aluszt- ják meg szájában a tejet, a körültötte való nyüzsgésüktől szinte nyáladzik környékén a savó, s mindezt naprakész állapotban te­szik, a prémiumosztás idején. Ugyanis a versenytáblát időnként leveszik, s néhány napra rá falra kerül a prémiumlista. — Nyilván, az ön neve szerepel ott is az elsők között. — Egy frászt. Látja, ez a relativitás. Jó, hogy egyáltalán ott szerepel ...A verseny­tábláról látszik ki az élenjáró, ki a lema­radó. A prémiumtábláról meg az, hogy mi a relativitás elmélete. — Ezt nem értem. — Én sem, de nekem megmagyarázták. Figyeljen, ha nem esik hátrányára. Bemen­tem a főnökhöz reklamálni: nincs össz­hangban a prémiumtábla a teljesítmény­táblával ... — Óh, maga kis karonülő! Hát még any- nyit sem tud, hogy mi az az ösztönzés? — Dehogyisnem, éppen ezért jegyzem meg... — Idehallgasson. Magának óriási rutinja van, úgy ugorja át a normát, mint Jám­bor a 228 centit. De a Kajakos! A szegény, nem azért, mert szegröl-végről, satöbbi, de tudvalevő, hogy kisebb a képessége. Ezért az ő teljesítménye — ha jóival kisebb is, jóval nagyobb erőfeszítésébe kerül. Ezt méltányolni kell, nemde? Nohát, érti már?. — Nohát, érti már, mi az a relativitás? Én hajtok, s más kapja — ahogy az ösz­tönzők alkalmazását nálunk csinálják — a nagyobb prémcsit. Elmegyek ugróbajnok­nak, hátha ott is így értékelik. Igaz, hogy csak 130 centit emelkedek egyszerre a ma­gasba, de az én képességemből ennyire futja. Talán méltányolják majd, hogy a Jámbor 228 centije az én erőfeszítésemhez és képességemhez képest pocsék, s talán ilyen módon még az olimpiára is kikerül­hetek ... V. D. Nem kedvez az időjárás a nyaralóknak A cigánylakosság helyzetéről I azánkban becslések szerint 320 ezer ci- I gány él. Aki kisza­kadt régi közösségéből, az már tagadja cigány voltát, ha teheti. Oka egyszerű:már szégyenli azt az életformát, még tart a társadalmi előíté­lettől. Gyakran nem is alap­talanul, bár egyre csökkenő indokkal. Megyénkben 9 ezerre te­hetjük számukat. Ez az egy megyére eső átlaguk felét sem éri el. Ügyük nem is központi kérdés — általában. Ám azzá válik, ha nem a számokat, hanem az embert nézzük. Szociálizmusunk zászlaján az szerepel: szabad emberi életet mindenkinek. Kölcsö­nösen megbecsült életet. A megbecsülés alapja pedig a végzett, társadalmilag hasz­nos munka. Szlovák, román, német, dél­szláv él megyénkben háborí­tatlanul együtt a lakosság nagy többségét adó magyar­ral. Számon se nagyon tart­juk, ki minek vallja magát. Végezze becsülettel munká­ját, legyen hűséges államunk­hoz. Anyanyelvét mindenki szabadon használhatja, sajá­tos kultúrájuk pedig már szerves része társadalmunk műveltségének. Ha választunk, ha kineve­zünk, ha megbízunk, akkor nem azt figyeljük, ki kinek a gyermeke. Egy a mérce: a közösség mennyire tiszteli, mennyire alkalmas a feladat ellátására. A tisztelet, az el­ismerés pedig a munka ki­érdemelt „mellékterméke”. A cigánylakosság nem nem­zetiség. Olyan csoport, amely régen elvesztette ilyen jelle­gét, s fokozatosan integráló­dik társadalmunkba. Ám ez a folyamat nem konfliktu­soktól mentes. Kitaszított, s mostanság már önként vállalt, vagy in­kább megszokott társadalmi helyzetükből ered némely sa­játos tulajdonságuk. De gyak­ran be is skatulyázzuk őket pár évtizeddel korábbi for­mulák közé. Közben nem vesszük észre, hogy már nem ugyanazok, akik akár egy évtizeddel ezelőtt is voltak. A szakadék még megvan a nagy többségük körében vég­bement pozitív fejlődés elle­nére is. Közben ugyanis a társadalom általános fejlődé­se sem maradt „állva”. Nem könnyű elszakadni a régtől megszokott életforma gravitációs erejétől. Nem könnyű integrálódni a husza­dik század végi magyar szo­cialista társadalomba, mint ahogyan megszabadulni a megszokott előítéletektől sem. Én is dohogok magamban, amikor például Békéscsabán a „Fészek” előtt csoportban civódó, szesztől hangoskodó csoportjukat kell kerülget­nem sok száz magammal. Bosszankodom, amikor lovat tartó, s tudván-tudom, hogy takarmányt csak „úgy szer­ző” cigányokkal találkozom. Felháborodok a munka nél­kül élni akarók és követe­lődzők láttán. De szélsősége­sen elfogult az, aki ugyanek­kor nem látja az érem má­sik, egyre inkább fényesedő oldalát is. Rövid számvetésünket in­dokolja, hogy a közelmúlt­ban illetékes párt- és állami szervek áttekintették a ha­zánkban élő cigánylakosság helyzetével foglalkozó koráb­bi állásfoglalások végrehaj­tását, és megjelölték a ci­gányság társadalmi beillesz­kedését előmozdító legfonto­sabb tennivalókat. Megállapí­tották, hogy a legutóbbi — csaknem két évtizeddel ez­előtti — hasonló jellegű számvetés óta számottevő, pozitív előjelű változás ment végbe. Meggyorsult a cigá­nyok társadalmi beilieszkedé- dése, jelentékenyen megnőtt foglalkoztatottságuk, és ked­vezően változtak lakás-, mű­velődési és közegészségügyi viszonyaik. Ezek a megállapítások me­gyénkre is maradéktalanul érvényesek. Életünk napi sodrában hajlamosak va­gyunk a jobban kirívó nega­tív jelenségeket regisztrálni, mint a tartós folyamatokat tudomásul venni. Pedig álé-, nyeget ez utóbbi nyújtja s ítéletünket helyes irányba ez' módosíthatja. Jól érzékelteti a közeikét évtized alatt végbement vál­tozást, hogy a cigánylakosság 33 százaléka volt állandó, s 32 százaléka alkalmi jellegű munkaviszonyban 1961-ben. Ma már megyénkben is a munkaképes cigány férfiak 80—90 százaléka — túlnyo­mórészt állandó munkavi­szonyban — dolgozik. Nő a foglalkoztatottság aránya a nők körében is. Ennek nyomán és megfe­lelő társadalmi segítséggel, sokat változott a cigányság életkörülménye. Két évtize­de még jelentős számuk élt szociális, egészségügyi köve­telményeknek meg nem fele­lő telepeken. Az ő és taná­csaink erőfeszítése nyomán a még telepeken élők száma alig ötszáz családra csökkent. Ezek nagy részében is él már a szándék: kikerülni ebből a környezetből. Most is csak megismétel­hetjük a korábban is han­goztatott elvet, amelyet a gyakorlat mindenben igazolt, hogy a munkához való vi­szony meghatározó erejű az integrálódás, a korszerű em­beri élet megteremtésében. Ott, ahol a család felnőtt tag­jai állandó munkaviszonyt lé­tesítettek, könnyebb számuk­ra a telepről való kikerülés, a kulturáltabb egészségügyi és szociális viszonyok meg­teremtése, biztatóbb a felnö-l vekvő nemzedék társadalmi beilleszkedése, integrálódása. Ez derül ki a cigánygyer­mekek neveltetési körülmé­nyeinek kedvező alakulásából is. Bölcsődébe még alig 6 százalékuk jut el — nem a hely hiánya miatt, hanem a szülők idegenkedése kapcsán. Viszont óvodás korban már 45 százalékuk veszi igénybe az iskolára is felkészítő óvo­dai lehetőséget. Ez az elmúlt két évtizedben négyszeres nö­vekedést jelent. Sokat javult iskoláztatásuk is. Korábban alig volt cigánygyermek, aki az általános iskola nyolc osz­tályát elvégezte volna. Most már ott tartunk, hogy az el­ső osztályt megkezdettek 43 —45 százaléka jut el az ál­talános iskola végére. Még akkor is, ha 40 százalékuk túlkorossá válik is közben. (Magas ez a szám még álta­lában is: a tanulók 12 szá­zalékát jelenti). A cigánylakosság művelő­désében előrelépést jelent, hogy a korábbinál többen kapcsolódtak be a munkahe­lyi képzésbe és továbbkép­zésbe, kivált azokba a tanu­lási formákba, amelyek az ál­talános iskolai végzettséggel együtt szakképesítést is ad­nak. A művelődési intézmé­nyek rendszeres látogatói kö­zött is nőtt a cigánylakosság részaránya. Megyénkben min­den nyolcadik cigánylakos valamelyik könyvtár állandó olvasója. rvendetes, hogy a biz­tató eredmények hosszú soráról be­szélhetünk ma már, még ha jól is tudjuk: ennél sokkal több kell, hogy megyénk 9 ezer lakosa azonos szociális, egészségügyi, kulturális szin­ten éljen mint a többi 135 ezer. Kölcsönös, kétoldalú összefogásra van szükség a további eredmények elérése érdekében. Mindenekelőtt ál­lami és társadalmi szerveink­től kíván még összehangol­tabb erőfeszítést, támaszkod­va a már beilleszkedett ci­gányrétegek aktív közremű­ködésére. s. s. Enyedi G. Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom