Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)

1979-06-20 / 142. szám

1979. június 20., szerda o ► t A közelmúltban állították üzembe a Rimoldi típusú hosz- szú varratú automata gépet. A nagy termelékenységű előké­szítő gép a kezdetben még csak egy műszakban dolgozott, azonban napjainkban már 16 órán keresztül működtetik Hetvenötezer kabát Tótkomlósról Csaknem 110-en — több­ségében leányok és asszo­nyok — dolgoznak a Tót- komlósi Vegyesipari Szövet­kezet textilruházati üzemé­ben. Célkitűzéseik között szerepel, hogy az idén 75 ezer kabátot szabnak-varmak, egyszóval állítanak elő. Ha terveik valóra válnak, az 23 millió forintos árbevétellel egyenlő. Napjainkig csak­nem 30 ezer férfi-, fiú- és leányka-, valamint bébikabát készült el már. E nagy mennyiségnek több mint fele bérmunka formá­jában „születik” holland, il­letve francia megrendelésre. Egy kisebb tétel hazai alap­anyag feldolgozásából, mint gyermekkabát utazik a Szov­jetunióba. A fennmaradó csaknem tízezer kabát pedig belföldön kerül forgalomba, elsősorban a felsőruházati nagykereskedelmi vállala­ton keresztül. A bérmunká­ból az első félévben mintegy 4 millió forintos bevételt ér­hetnek el. Napjainkban kezdtek hoz­zá ahhoz a 6000 bársonydzse­ki készítéséhez, amelyet Ku- vait rendelt meg. Ezt köve­tően fognak hozzá azokhoz a lódén típusú kabátok gyár­tásához, amelyet a francia partner kért. A második fél­évben csaknem kétszer any- nyi gyermekkabátot varrnak a Szovjetuniónak, mint az azt megelőző időszakban. A szeptembertől tartó prog­ramban a belföldre szánt bébi- és gyermekkabátok összeállítását kezdi meg a tótkomlósi kollektíva. Kép, szöveg: Jávor Péter Hulladékból energia Tíz évvel ezelőtt a főváros ipari és kommunális hulla­déka évente összesen nem érte el a 2 millió köbmétert, ma pedig már 3 millió 700 ezer köbméter is összegyűlik. Ezt a hatalmas mennyiséget — 654 ezer tonnát — el kell szállítani és meg kell sem­misíteni. Jelenleg még az úgynevezett rendezett lera- kásos elv alapján különféle feltöltésekhez használják, bár már régóta tudják, hogy van annál jóval gazdaságo­sabb felhasználási lehetőség is. Mint ismeretes, 1981-ben adják át az első fővárosi sze­métégetőt, ami napi 1200 tonna szemetet, a fővá­ros hulladékmennyiségének mintegy 60 százalékát képes majd gőzzé, illetve villamos energiává feldolgozni. Budapesten a Közterület­fenntartó Vállalatnak 15 mil­lió négyzetméter útfelületet kell tisztán tartania. Másfél évtizeddel ezelőtt ezt a mun­kát 1200-an látták el, ma mindössze 100 — jórészt a nyugdíj-korhatárhoz közel álló — utcaseprő végzi. Ez a néhány adat is iga­zolja, hogy milyen jelentős feladat és gond a települések tisztán tartása. De ugyan­ilyen gondokkal küzdenek vi­lágszerte. Így érthető, hogy a KGST-tagállamok környezet­védelmi egyezménye alapján külön szekció, „Háztartási, ipari, mezőgazdasági és egyéb hulladék ártalmatlanítása és hasznosítása” címmel nem­zetközi konferenciát szervez. Felelősségvállalást igénylő megbízatást kapott a MTESZ, amikor felkérték a konfe­rencia megszervezésére. A hét első napján kezdődött, s péntekig tartó rendezvény lehetővé teszi, hogy a tele­pülések tisztán tartásával, a települési hulladék eltávolí­tásával, ártalmatlanításával és hasznosításával foglalkozó tudományos kutatók és gya­korlati szakemberek széles köre kicserélhesse gondola­tait, találkozhasson, ugyan­akkor a szakterület gondjai­nak megoldásában érintett társtudományok neves képvi­selői is számot adhassanak eredményeikről, terveikről. Az egyhetes tanácskozás célja olyan ajánlások kidol­gozása, amelyek elősegítik az illetékes szervek döntéseit a közép- és hosszú távú kuta­tási, fejlesztési munkák irá­nyainak meghatározásában úgy hazai szinten, mint a nemzetközi együttműködés­ben. Rátenni egy lapáttal Brigádok lendületvétel elütt „Ügy tervezünk, hogy költ­ségnövekedés ne legyen. Használni fogjuk a munka- védelmi eszközöket. Saját hibánkból balesetet nem okozunk” — ilyen és ehhez hasonló megfogalmazásokat találhatunk a DÉMÁSZ bé­késcsabai üzemigazgatóságá­nak brigádvállalásaiban. Ne fűzzünk hozzá kommentárt. Hiszen ez sem sokkal épüle­tesebb, mint az, hogy a Gyo- ma—Endrőd nagyközségi Ta­nács Építő- és Karbantaró Üzemében a munkaverseny­szabályzatot az ide vonatko­zó határozat szó szerinti le­másolásával készítették el. És akkor, ez még mindig csak két kiragadott példa ab­ból az egyáltalán nem sze­rény halmazból, amely a Bé­kés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálódásai során gyűlt egybe. Ezt a vizsgálatot a megyei NEB a Szakszervezetek Bé­kés megyei Tanácsával és a KISZ Békés megyei bizott­ságával valamennyi járási, városi NEB bevonásával kö­zösen folytatta le 27 állami vállalatnál, illetve tanácsi költségvetési üzemnél. Azt kutatták, hogy a munkahe­lyeken miképpen hajtják vég­re az MT—SZOT KISZ KB intéző bizottságának a szo­cialista munkaversenyről ho­zott együttes határozatát. Színes a paletta A szocialista munkaverseny szabályozásáról a vállalati munkaverseny célkitűzései-' nek ismeretéről, a vállalások kialakításának módjáról, a teljesítések értékeléséről, a népi ellenőrök 1226 dolgozót kérdeztek meg kérdőíveken, ezenkívül csoportos megbe­széléseken mintegy 800 szo­cialista brigádvezető és bri­gádtag véleményét ismerték meg. A vizsgált 27 üzemben az elmúlt esztendőben 704 bri­gádban több mint 7000 em­Allategészségügyről - Végegyházán Végegyháza állategészség­ügyi helyzetét az idén mind- ezeddig járványmentesség jellemezte. Ahhoz, hogy ezt elmondhassák a községben, több esztendős megelőző munkára volt szükség. Konk­rétabban: minden évben a vakcinázásokat végrehajtot­ták, az állattartók körében pedig felvilágosító munkát folytattak a TIT segítségé­vel. Az élelmiszert forgalmazó egységeket rendszeresen el­lenőrzik. Mivel a község bel­területén álló vágóhíd a jö­vőben nem működik, a kény­szervágásra Mezőkovácshá- zára viszik az állatokat a két tanács közötti szerződés alap­ján. Az átszervezés óta mind­ez zavartalanul folyik. Az Az állategészségügy szinten- tartásához a gyógyszerek mindig rendelkezésre álltak, a műszerek beszerzése azon­ban sajnos elég nehézkes. A termelőszövetkezet ál­lategészségügyi helyzete is megfelelő. A 3500—3700-as sertéstelepen járványt» be­tegség nem fordult elő, s a szükséges védőoltásokat is elvégezték. A tsz vezetése mindent megtesz az állatte­nyésztés és állategészségügy fejlesztéséért. így a szarvas­marhaágazatban is elmond­hatják, hogy telepük brucel­lózistól, gümőkórtól mentes, a borjúelhullás megszűnt. Jól jött az eső a mezőgazdaságnak A hosszan tartó száraz időjárás után jól jött mező- gazdaságunknak az elmúlt napok esőzése. A megye minden része kapott csapa­dékot. Ez azonban változó nagysága miatt nem szün­tette meg mindenütt a gon­dokat. Egyes területeken 30. másutt csak 6 milliméter eső esett — ez utóbbi körzetek­ben az üzemeknek nagy szüksége van a továbbiakban is minden öntözési lehetőség kihasználására. Kedvezően hatott a csapa­dék az őszi búza és az őszi árpa termésére. Lehetővé tette, hogy tovább növeked­jenek a szemek, kedvezőbbé váltak a terméskilátások. Kitolódott e két növény arat- hatóságának időpontja, azon­ban így is hamarabb sor ke­rül rá, mint tavaly.' Várha­tóan néhány helyen a hét végén elkezdik az árpa ara­tását, főként a sülevényes, szárazabb talajokon. A jövő hét közepén a megye többi részén is megkezdődik e fontos takarmánynövény be­takarítása. Egy héttel az ár­pa után indul a kenyérga­bona vágása is. A múlt hé­ten kezdték, és azóta megye- szerte tartják az üzemek az aratás biztonságos előkészí­tését szolgáló gépszemléket. Jót tett az eső a borsónak is. Igaz, rövid időre félbe kellett szakítani a munkát, azonban ezt a kiesést ellen­súlyozza, hogy csökkent a növény elöregedése, zsen­gébb, tehát jobb minőségű lett a borsó. A mostani hű­vös, párás idő is kedvező számára. Elvégezték megyénk üze­mei a lucerna második ka­szálását, folyamatosan vág­ják a fűféléket. A termések eddig közepesnek ítélhetők, de éppen a száraz, meleg időnek köszönhetően a mi­nőség az utóbbi években a legjobbnak mondható. M. Sz. Zs. Néhány hónapja a KPM Békés megyei Közúti Igazgatóság mozgó, tengelysúlymérő-állomást helyezett üzembe az utak védelmére. A hatósági jogkörrel felruházott ellenőrök mun­káját nagy pontosságú mérőműszerek segítik. Amelyik gép­jármű túlsúlyos — az üzemeltetője fizet Fotó: Veress Erzsi bér dolgozott, érdemes hát a bevezetőben megkezdett sort néhány kirívó, figyelem­reméltó példával még ki­egészíteni. Ilyen többek kö­zött az, hogy a Békés me­gyei Tanács 4-es számú Sü­tőipari Vállalata jelenleg is a korábbi, tehát már hatály­talanított határozat szerint 1975-ben kialakított munka- verseny-szabályzatot alkal­mazza. Vagy, hogy a batto- nyai Nagyközségi Tanács Költségvetési Üzemének ve­zetője azt állította: a ko­rábbi években készült mun- kaverseny-szabályzat, ám ezt a népi ellenőröknek megmu­tatni nem tudta. A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnál a né­pi ellenőrök úgy találták, hogy az 1979. évi vállalati szintű, a gyáregységi szintű, valamint a szocialista brigá­doknál tett versenyvállalások nincsenek összhangban, tud­niillik a vállalat 0,9 százalé­kos selejtcsökkenést irányoz elő, ezzel szemben a brigá­dok legfeljebb 0,2 százalékos selejtcsökkenésre vállalkoz­tak. De itt említhetnénk a Gyulai Betonáru Szakipari és Szolgáltató Vállalatot, ahol közművelődési tervet nem ké­szítettek. Az összkép szerencsére nem ennyire lehangoló. A vizsgá­lati anyagban legalább olyan számosak a jó példák, mint a kevésbé jók. Az is előfor­dul, hogy azt a termelőegy­séget, amit egyhelyütt elma­rasztalnak, másutt megdi­csérnek. A már említett be­tonáru szakipari vállalatnál például a vállalások alapját képező versenycélokat mű­helyenként megbeszélték, megvitatták a dolgozókkal. Ugyanígy a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Válla­latnál megállapították, hogy a brigádok társadalmi célki­tűzést megvalósító vállalásai tartalmilag magas szintűek és konkrétak. De rajtuk kívül is jó néhány vállalat, üzem emelhető még ki követésre méltó példaként a vizsgálat­ba bevontak köréből. Csak felsorolásszerűen néhány: a Békéscsabai Hűtőház, a ME­ZŐGÉP, a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság, a HAFE, a Dürer Nyomda. A paletta te­hát rendkívül színes. Ezerkétszáz vélemény Nem is annyira a színek­kel van baj, mint inkább a színek nehezen alakuló össz­hangjával. A példák és a kö­vetkezőkben összefoglalt több mint 1200 vélemény is azt tükrözi: a nemcsak látvá­nyos eredményeket, hanem nagyszerű teljesítményeket is hozó jubileumi szakasz után a munkaverseny, a brigád­mozgalom mintha ebben-ab- ban átmenetileg megtorpant volna. A népi ellenőrök általános­ságban azt állapíthatták meg, hogy a vállalatok kevés ki­vételtől eltekintve az idé­zett határozatnak eleget tet­tek, a KISZ-szervezetek ak­cióprogramjaikban jól segí­tették a versenyt. Az üzemi demokrácia különböző fóru­main a mozgalomszabályzat tervezetének megvitatására tág lehetőséget teremtettek a vállalatok a politikai és tár­sadalmi szervek közreműkö­désével. Ezért is nyilatkoz­hatott úgy a megkérdezettek 85 százaléka, hogy ezt a sza­bályzatot jól ismeri. Valamennyi vállalatnál a szocialista brigádcím meg­szerzéséért indított verseny a mozgalom meghatározója. Ez­zel kapcsolatosan sem egy­öntetű a NEB minősítése, hi­szen az összefoglaló jelentés­ben úgy fogalmaztak, hogy a szabályzatok egy része a ha­tározatokban rögzített előírá­sokat ismétli, néhány helyen — igazították csak azokat a helyi sajátosságokhoz, a sza­bályzatok másik része pedig a kelleténél alacsonyabb kö­vetelményeket támaszt. Legkörültekintőbben talán a verseny elbírálásának rend­szerét alakították ki a vál­lalatok és üzemek. Sok helyen értékelő bizottságokat hoz­tak létre, de legalább ilyen gyakori az önértékelési rend­szer is. Az önértékelés tényét a brigádok naplókban rögzí­tik, sajnos legtöbbször álta­lánosságban fogalmaznak, amiből igen nehéz az elért eredményekre következtetni. Az előbbi jelenség mögött okként rendszerint az áll, hogy a vállalati szintű mun­kaverseny célkitűzéseinek termelési egységekre történő részletes lebontását csak né­hány esetben végezték el, még kevesebbszer jutottakéi ebben egészen a brigádokig. Igaz, terjed az a gyakorlat is, hogy a gazdasági és tár­sadalmi szervek vezetői a brigádvállalásokat elbírálják, s amennyiben azok nem elég­gé konkrétak, vagy az adott brigádtól többet várnak, mó­dosítási javaslattal visszajut­tatják ezeket a felajánlók­hoz. Ki hol seperjen? Igen példamutató a munka- verseny-mozgalomban rész­vevők társadalmi tevékeny­sége, amely — eredményes­ségét és hatását tekintve — külön cikket érdemel, s meg­győzőek az általános szakmai és politikai műveltség növe­lését célzó vállalások is. E vállalások teljesítése azonban máj- ismét nagy végletekkel tér el egymástól vállalaton­ként, üzemegységenként és brigádonként. Visszatérve a• brigádmoz­galom, a munkaverseny egyik legfontosabb területéhez, a termelési feladatok teljesíté­sét segítő tevékenységhez: a versenyző kollektívák lénye­gesen hozzájárultak a gaz­dasági célok eléréséhez, a ter­melékenység növeléséhez, a munkaidő jobb kihasználásá­hoz, a munkavédelem javítá­sához, a tartalékok feltárá­sához, újítások alkalmazásá­hoz. összességében mégis azt kell megállapítani, hogy bár a szocialista munkaverseny irányítása, tervezése és el­lenőrzése a vonatkozó hatá­rozat szellemében rendszerré vált a vállalatoknál, a felté­telek alakításában sikerült előrelépni, mindez azonban még mindig kevés a határo­zat következetes végrehajtá­sához. Ahhoz, hogy a mozgalom újabb lendületet vegyen, ki- nek-kinek a maga területén kell „rátennie egy lapáttal”. Van, ahol az Alkotó ifjúság pályázatot, a KISZ.-es ver­senyformákat kell megfelelő helyére tenni, van, ahol az üzemi demokrácia fórumai­nak kell nagyobb teret en­gedni a mozgalom szervezé­sében, másutt a vállalásokat kell konkrétabbá tenni, vagy éppen a közép- és alsóbb- szintű vezetők szemléletét megváltoztatni. Annyi mindenesetre a ki­töltött kérdőívekről nagyon világosan kitűnik, hogy a dolgozók szívesen vesznek részt a munkaverseny külön­böző formáiban, ha a felté­telek kialakítása, a segítség- adás és az értékelés megfe­lelő színvonalú. Erről a köl­csönhatásról semmiképpen sem szabad megfeledkez­nünk, amikor várakozással fordulunk a szocialista bri­gádok felé. Kőváry E. Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom