Békés Megyei Népújság, 1979. június (34. évfolyam, 126-151. szám)
1979-06-17 / 140. szám
1979. Június 17., vasárnap / KULTURÁLIS MELLÉKLET Sorvad, stagnál, fejlődik? A munkásénekkari mozgalom kérdései o *4 Dalosjegy a „magvnrarBzági ÍTkmkásdalegyle- tek Szövetsége“ által 1014, éui jullus hó 26-án, uasárnap rendezendő IMI. óalosünnepéiyre Kezdete óéi,után pontban 4 órakor iKJSSSB3!>í»3;a5JES35:s 40751 Dalosjegy 1914-ből (MTI-fotó, Petrovits László felvétele — KS) Megkopott volna a dal? Elfakult volna a gondolat? Vagy csak egyszerűen valami belső tétovaság .bénítja énekünket? Nem tudunk mit kezdeni forradalmi mun- kásdalhagyományainkkal, ez tény. Május 1-én kifogástalan, ám mégis lelketlen gépzenére vonulunk, s ideges feszengés támadna, ha valaki az első sorokban rázendítene mondjuk a Warszawian- kára ... Elfelejtettünk dalolni. Elfelejtettük a dalokat. Nem a szöveget — a lényegüket. Azt hiszem, egészen idáig kell visszamennünk, ha a magyar munkásdalról, a munkásdalos-moz- galomról, múltjáról, jelenéről ejtünk szót. Más volt, persze, hogy más volt akkor... — de ezzel a sommás félmondattal nem lehet elintézni a felszabadulás előtti időket. Más volt akkor, igen. Akik akkor munkáskórusokban énekeltek, a haladás ügye mellett tettek hitvallást. A dalárda szervezettsége sokszor másikat takart: baloldali mozgalmakat, kommunista pártsejteket. (Az élelmiszeripari dolgozóknak előbb volt kórusuk, mint érdekvédelmi szervezetük, s dalosaikból alakult meg a szakszervezet!) Aki eljárt a próbákra, a vasárnapi matinékra, az énekléssel egybekötött kirándulásokra, az meghallgatta fiatal marxisták előadásait és József Attila verseit egyaránt. S aki vállalta, hogy műsorára „vörös nótákat” és ingére vörös hangjegyet tűz, mint Szalmás Piroska és énekkara tette, várhatta, hogy a próbahelyiségben gyakori hi- vatlan vendég a rendőrség... A munkásmozgalom számos jeles személyisége kezdte tevékenységét különféle munkásénekkarokban. Sokan közülük nem érhették meg a felszabadulást, megölték őket, mert minden puskánál veszélyesebb fegyverük volt: a forradalmi dal. Közéjük tartozott Vándor Sándor kar- . nagy és komponista, a Vándor-kórus megalapítója, akinek nevét ma kórusfesztivál őrzi... Sorvad, stagnál, fejlődik — melyik fázisban van most a munkásénekkari mozgalom? Ha számban a felszabadulást közvetlenül követő időt nézzük: sorvad. Hiszen akkor minden valamirevaló gyár és üzem kiállította a maga énekkarát. A fényes szellők pedig sokszor kapták szárnyukra a vérpezsdítő, friss indulókat. Talán túlságosan is sokszor. Tény, hogy a munkásénekkarok száma az ötvenes évek közepére hi- hetelen mértékben lecsökkent — rosszul értelmezett rendeletek miatt patinás férfikarok sora oszlott föl, pótolhatatlan veszteséget okozva ezzel a munkásművelődés ügyének, egész zenekultúránknak. A hatvanas évekre megint emelkedett kissé a gyári és üzemi kórusok száma — de munkakörülményeik javulása, a szép egyenruhák és egyéb kedvezmények ellenére igen kevés fiatal arcot lehetett látni az üzemi kórusokban ... A mun- káskórus-mozgalom stagnált. Az elszenvedett érzékeny vérveszteség hatására egyelőre csak óvatosan kereste helyét a megváltozott viszonyok között. Ezt a té- tovaságot gyakran úgy értelmezték, hogy a munkásdal és munkásénekkarok fölött eljárt az idő — korszerűtlenek, puszta kövületek csupán. Nos, a cáfolatra 1973- ig kellett várni. A Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás énekkari fesztivált meglepően nagy érdeklődés kísérte. A Kórusok Országos Tanácsa kezdeményezéséhez lelkesen csatlakoztak az állami és tömegszervezetek, a gyárak és üzemek. Ifjúmunkás kórusok alakultak szakmunkásképző intézetekben és szakközépiskolákban — olyan helyeken, ahol a jövő munkásai nevelődnek, és ahol más zenei művelődési forma nincs is ... Százával születtek az új együttesek, régi énekkarok támadtak új életre. Győzelem? — még nem, de fejlődés! 1975-ben a Vándor-szemlén több száz munkáskórus, éneklő csoport állt dobogóra, hogy közülük zsűri válassza ki a legjobbakat, azokat, akik a százezres munkásdalos tábort képviselik a következő évben esedékes Vándor Sándor-fesztiválon. Az előkészítés, a szervezés, s így az érdeklődés, a siker jóval felülmúlta a három évvel korábbi vállalkozásét. A fesztivál országos, sőt nemzetközi ügy lett. A munkáskórusok életével, problémáival széles körben foglalkoztak. Társadalmi munkás- dalgyűjtő-akciók sora indult. Soha nem látott méretekben támogatták az üzemi és szakszervezeti énekkarokat. Az április 4-i ünnepségek szolid „hátteréből” az érdeklődés reflektorfényébe kerültek... Ismét eltelt három év. A közművelődési párthatározat és törvény már érlelgeti gyümölcsét — bizonyítja ezt a nem lankadó figyelem és érdeklődés, amely a munkásénekkarok idei nagyszabású seregszemléjét is kísérte. Több, mint 130 együttes, mintegy 6500 dalosa vett részt az elmúlt négy nap eseménysorozatán. S a május 1-i felvonulásra Budapesten, Győrben és Szolnokon gyülekező dolgozóknak na az V. országos Vándor Sándor munkás és ifjúmunkás énekkari fesztivál résztvevői adnak műsort, s veze-| tik a felvonulók énekét. Magyarország három nagyvárosában tehát ismét „élő dal” ütemére mozdulhatnak a lábak. S talán lesznek, akik átveszik nemcsak az .ütemet, de a dallamot, a szöveget, a dalok lelkét is. Először szemérmesen dúdolgat- va — de kezdetnek elég ennyi is. Hiszen a fergeteg- ként zúgó dal is csendesen indult.... Újházy László versei: Időtlen időben Mikor már hiányát nem tölti ki barát, a közös élet egyik ága ég, — s valaki a pusztulásnak időtlen időt ód. — Felhős ég kék sebhelyén alkony a vér. — Létezése fél marék porát fújja a szél. Tündi verse Tenger útján van egy út tenger útján van egy béka mégis van egy béka lakik egy kis béka partján is partján is part útján is van egy béka part útján is van egy út van rajta egy béka mellette egy kicsi béka is van Tanulság Lehet, mély a tenger — bánatomat ellepi. Belevágok ököllel: simogatás kell neki. Orosz László: Panni mama Szúdy Géza versei: Mit adhatnék még Mit adhatnék még neked Ki életem jobbik részét már Megkaptad Tőlem Napjaim fogyóban S fogyóban minden e fogyó napok Készleteiből Lassan fölélem Kenyerem és vizem Föl levegőmet S föl a szerelem utolsó Lobbanásait a magára hagyott tűz Vastagodó hamujában Vérem sarki szelek hidegétől Borzong mint Magányos tengerszemek tükre Kietlen hegyek magasában Hol nem nő már sem fa sem fű Csak az űrre nyíló ég Rémülete csak a Diadalmas Reménytelenség Mert feladat volna Mert feladat volna még bőven Noha az élet lejár sőt Ahogy múlnak az évek Egyre több feladattal kellene Megküzdenie a-fáradó szív Energiaválságának Nem a személyes gondok Ezek elvesztik súlyukat hanem Atlasz gondja aki Vállára vette az eget s érzi Reszketni kezd a lába Pedig amit hordoz Le nem teheti immár Ó emberség gyönyörű terhe így hordozlak Rogyadozó térddel is Letehetetlenü l Utolsó másodpercem Leperdültéig Tomka Mihály: Kamasz-dal rövidzárlatok közt áramként forogni benzinszagú úton fázva tántorogni sárga füvek láttán apámat siratni cipőmet késekkel szögekkel kirakni pelyhes pitypangokat messze-messze fújni sorvadt harmatcseppként fűszálra gondolni elakadó hangon dalolni dalolni azután utazni hosszú vonatokon szeles peronokon színes ablakokat ököllel bezúzni tűnő sürgönypóznát százával számolni és újra dalolni kételkedni futni haza se találni Orosz László: Marosi házak C. Szalai Agnes