Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-06 / 104. szám
1979. május 6., vasárnap * Jön az »Anyák napja' jaj mit is csináljak Mivel kedveskedjek az Édesanyámnak? Amíg kicsi voltam, mondtam egy kis verset, Nagyobb lettem: velem megnőttek a versek Tavaly egy szál rózsát vettem anyukámnak, Kaptam érte tortát, s puszit, háromszázat. Mit adjak az idén? most még nagyobb vagyok: Vers és virág mellé el is mosogatok. Orbán Károly képösszeállítása Mesélünk anyuról —Mesélj anyuról! Gábor már felső tagozatos, ötödik osztályos. Kicsit gondolkozik, szemüvegét igazgatja, aztán mesél: — Az én édesanyám, akit anyunak szoktunk szólítani, én is meg Tomi, az öcsém is, áki 11 hónappal fiatalabb nálam, szóval anyu, olyan középmagas, barna hajú, és szép. Reggel ő ébred először, elkészíti a kaját, felkelt, aztán sietürőr a suliba. Ebéd után "hazamegyünk, megírom a leckét, ő segít, és utána lehet játszani. Anyunak is délutánonként van ideje, hogy mosson, takarítson, ő ugyanis tanít abban az iskolában, ahová én is járok. Sok mindenről szoktunk közben beszélgetni anyuval az iskolai dolgokról, meg minden. Neki mindent el lehet mondani. Általában vacsora előtt, mikor egy kicsit jobban ráér, mellé ülök, beszélgetünk. Persze, előfordult már, hogy füllentettem valamit, de utána olyan rossz érzés, hogy becsaptam anyut, ö mindig igazságos, persze amikor kikapok, vagy büntetésből nem nézhetjük a tévét, nem mehetünk játszani, akkor rosszul esik, de később rájövök, tényleg igaza van. ö főleg annak örül, ha jók vagyunk. Azért haragszik, ha az öcsémmel összeveszünk, ami elég sokszor előfordul, és az szokott kikapni, aki kezdeményezi a veszekedést, persze aki folytatja az is, mert okosabb nem visszaütni. Ä múltkor is gombfociztunk és' egy gólon összevesztünk. Anyu mérgében azt mondta, elteszi a gombfocit, de hamar el szokott szállni a mérge. Ha beteg, csendben vagyunk, hogy ne zavarjuk. És szoktam segíteni, mosogatok, rendet tartok a saját szobámban, és apuval szombatonként kijárunk a piacra. Anyu szereti a könyveket, a komolyzenét, szoktunk menni moziba, járunk hangversenyre. Jó, hogy sokat vagyunk együtt, ha nincs otthon, hiányzik. Nagyon szeretünk kirándulni is. Ha sok pénzem lenne, egy faházat vennék a Blikkben, mert ott többször voltunk és mindig nagyon szép volt, csak most már nem működik az az ÜdülőVirág — ahogy mondani szokás — már kész nagylány, nyolcadikos. — Édesanyám olyan, mintha a barátnőm lenne, lehet vele bizalmasan beszélgetni. Nagyon érdekli őt a politika, és szereti az irodalmat, én úgyszintén. Ebben egyetértünk, de bezzeg például az öltözködésben nem. ö azt mondja, a suli nem divat- bemutató, hordjam szépen az iskolaköpenyt, szóval ilyen apróságokon van vitánk. Ketten vagyunk testvérek, az öcsém ötödikes. Hogy segítsek anyunak, szoktam az öcsémmel foglalkozni, főleg az ének megy nehezen neki, én meg éppen azt szeretem a legjobban. Fel is vettek a szegedi Tömörkény gimibe. Anyu a munkában komoly, de otthon játszik velünk, türelmes, nem szokott ideges lenni, mérgelődni, még ha fáradt sem. Mikor jó hangulata van, énekel, ilyenkor tudjuk, hogy engedékenyebb. Ha valamit szeretnénk kíkö- nyörögni nála, odabújunk és anyucikának, édesanyának szólítjuk. Persze, vannak dolgok, amiben hajthatatlan. A testvéremet például este 8- kor mindig ágyba dugja, a rendet, tisztaságot megköveteli. Anyu nagyon szereti a szüleit, akiket szinte minden hét végén meg szoktunk látogatni, nagyon jól érezzük magunkat a nagymamáéknál, Sokat foglalkozik velünk anya, biztosan azért is, hogy ne érezzük hiányát apunak. Merthogy két éve elváltak* és akkoriban nagyon csendes és szomorú volt anya. Azért jól megvagyunk, közösen megbeszéljük, mikor mit vásároljunk, hogy osz- szuk be a pénzt. De néha eszembe jut: jó lenne, ha apa visszajönne. Persze, ez lehetetlen, mégis... A felnőttek helyett pedig „meséljen” a költő: Bónus István Látomás Nem fog ki rajta hat szál deszka, Néhány marék föld, se a halál: Jön anyám a tavaszi porban, A régi dűlőn hazatalál. Tenyerén kiscsirkét melenget, Rózsaszirmot vasal a kertben. — Hangja, mint a méhek zenéje, S halk lépte is hallik a csendben. Fényesség lett ő nem zordon árnyék! Akár a nap: melegít, ragyog. Érzik őt s felé hunyorognak Kertünkben a szelíd állatok. Tóth Ibolya minimsLgazin Diákönkormányzat: Az év nagy eseménye az - orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szak- középiskolában az iskolanap, amely egyben emlékezés a névadóra, Táncsics Mihályra. Ilyenkor egy napra diákigazgató veszi át az iskola irányítását, amely jó alkalom az önkormányzat gyakorlására is. A közelmúltban megrendezett idei sulinap igazgatójelöltjei: Pólyák János és Supkégel Emil köré csoportosulok is igyekeztek minél több diákot meggyőzni arról, hogy saját jelöltjük lesz az ügyesebb, a rátermettebb. így alakult ki a Leó-párt és Emil-párt. Plakátok özöne, rigmusok és színes rádióműsorok, jelvények eredménye, hogy győzött az Emil-párt. Nemes versengés volt, játék egy közög célért, hogy minél jobb legyen az iskolanap, hiszen a „pártok” közös programot állítottak össze, sok-sok ötletességgel, felelősséggel. Mi volt a program? Fele komolyság, fele játék. Ennek a jegyében készült el az iskolanapi műsor. Érvényesült a közös óhajok sora is, hiszen előzetesen minden osztályban összegyűjtötték a javaslatokat. Ezekből válogatni kellett csupán, ami csak látszatra könnyű. A napi program így alakult: Kulcsátadás: reggel háromnegyed nyolckor izgalommal várta mindenki a pénteki szavazás eredmény- hirdetését. Győzött az Emil- párt! — hangzott a kiáltás, s ezt követően Keller József, az iskola igazgatója átadta a megválasztott diákigazgatónak az intézet jelképes kapukulcsát. A kulcs egy szalagra került, amely nyakba akasztva a diákönkormányzat hatalmi jelvénye lett. Emlékezés Táncsics Mihályra: az iskola előtti Tán- csics-szobomál Bánki H. Katalin, a nemrégen megválasztott KISZ-titkár mondott ünnepi beszédet, idézve azokat a mozzanatokat, amelyek Táncsicsot Orosházához kötötték, idézve küzdelmét, emberi magatartását, amely példaként áll a mai táncsicsosok előtt. Kezdődik a tanítás: jelezte a fél kilenckor megszólaló csengő. Az osztályok által választott diáktanárok léptek ezen a napon a katedrára, hogy harmincperces órákon bizonyítsák, mire képesek. A diákigazgató és a vezetőség pedig rendületlenül hospitált, hogy meggyőződjenek arról, rendben folyik-e mindenhol a munka. Játsszunk, vetélkedjünk: foglalhatnánk össze a nap hátralevő részének programját. S mit foglal ez magába ? Hatalmas szurkolótábor előtt játszották a Leó- párt és az Emil-párt futballistái mérkőzésüket. Igazi csata volt, kemény küzdelem, amely döntetlenre végződött. A kézilabdamérkőzésen azonban jobbaknak bizonyultak az Emil- pártiak, a teniszmérkőzésen a Várdai Zoltán—Bánfi Ferenc küzdelemből Várdai került ki győztesen. A játékos vetélkedők fénypontja a Ti és Mi, fiúk és lányok küzdelme volt. A közel háromórás küzdelemben döntetlen született. A játékban mintegy százötvenen vettek részt. A sikeres feladványok közül mutatóba néhány: Ki tud „előállítani” hamarabb egyenruhás embert? (A lányok találtak rá leghamarabb Nagy Gábor határőrre, aki éppen hazafelé sietett.) Mit lehet csinálni egy esernyővel? (Itt is a lányok voltak az ötletesebbek, mintegy ötven variációt mutattak be az esernyőtémára a valódi funkciótól a palántaültetésig.) Közben és azután került sor a KISZ-alapszervezetek városi vetélkedőjére, ahol a Kilián-körösök mérték össze tudásukat; győzött a TMGISZ Victor Jara alapszervezete, amelynek tagjai: Litauszki László, Horváth Anikó, Dandé Zsuzsanna, Bana László és Sáko- vics József voltak. Azután a gimnázium kisegyüttese: Dobi Albert, Gallyas László és Juhász Zoltán lépett fel, akik a megyei diákünnepeken ezüst oklevelet kaptak, őket követte az ifjúsági ház polbeat-együttese, a Joseito. Este diszkó: itt a diákigazgató' elismerését fejezte ki a segítségért, okleveleket osztottak ki, és zárult a diáknap Szabó István és Kurucz Béla negyedikes tanulók hangulatos diszkójával. —fb— v i xi ii n /i KXnxbic EDÜ-villanások Két felvigyázó strázsált a gyulai Jókai Kultúrotthon bejáratánál. — Belépés csak taps közben — így az egyik. — Főnöki ukáz. — Hely? — Alig. Rövid vakarózás után taps a teremben. Mi be. A helyiségben legalább száz szabad szék. Csak már ülnek rajta. De akad két üres is. A pódiumon egy piros nyakken- dös zenekar. — Kik ők? — súgom a szomszédomnak. — Pol-beat. Aztán változatosság. Egy leány kék nyakkendőben, ő a konferanszié: — S most hallgassátok Bicskei Károlyt. Szegedről jött és Tamkó Sirató Károly Tengerecki Pál című versét szavalja. Felkészül .... — ezt már nem halljuk. Sípol a mikrofon. * Zenekarok, versmondók váltogatják egymást. A hódmezővásárhelyi 602. számú Magyar—Vietnami Barátság Szakmunkásképző Iskola pol- beat zenekara következik. Az ott tanuló laoszi diákok három dalt énekelnek. Közben egy veres hajú leány, vakus szerkóval a kezében előrelibeg. Mindenki őt nézi. Mert villog. Tiszta feketében és villog. Pár másodperc múlva egy szakállas, ugyancsak vakuval a kezében, s ugyancsak villogni kezd. öt már nem nézi senki. Tán elkésett? * — S következik a gyulai Eupidé együttes! — Viharos taps. Már előre. A mellettem ülő lánynak mintha zabszem effektusa lenne. Ügy ficereg. Pedig a zenekar még sehol. Illetve valahol a függöny mögött. Némi várakozás után a bordó függöny szétfut. Ott állnak négyen, egy- egy szál gitárral — a dobos dobbal. — A dobos? — kérdem a zabszemestől. — Hát nem cuki? — Nekem nem, de jól játszanak. * A fiúk a negyedik szám után meghajolnak, a bordó lepedő lehull. Üjra a kék nyakkendős lopakodik ki. A taps nem szűnik, ö meg csak tátog. Semmit sem érteni. A hangfoszlányokból az derül ki, hogy most újra egy szavalat következik, majd az Eupidé játszik megint. Lassan elül a zaj. Egy hang a sorokból: — Huh, de éhes vagyok. Közben egy korosodó hölgy húz át a színpad előtt. Ugyanaz a hang: — Nini, egy öreg sütemény. * S el is jött az ebédszünet. A városban diákok százai csellengenek. Kaja után kajtatnak. Egy fiatal, két bőrönddel a kezében morfondírozik: — A jobb kezemben hét kiló húsz, a balban nyolc negyven. Ha nem találok azonnal kaját, féloldalas, félholt leszek. Vele szemben tömeg hömpölyög. Egy kövérkés hölgyhöz fordul: — Kisasszony, hol lehet itt pacalt kapni? Az sértődötten elgurul. * Délután minden kezdődik elölről. Á, nem. Folytatódik. A zene, a vers, a hangulat... Jávor Péter
