Békés Megyei Népújság, 1979. május (34. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-27 / 122. szám
1919. május 21., vasárnap Ajándék a gyermekeknek — vadaspark 327 hektáron A legalább ötvenszemélyes, fából ácsolt „megfigyelő tribünön" mindössze egy tisztes korú bácsi kémleli a tájat, s az is dohog. Pedig látnivalóban, kivált urbánus embernek, itt aztán nincs hiány. Körbe szinte teljes egészében kitárul a Budai hegyek panorámája, a Hármas- határ-hegytől a János-hegyig. Profi turistánkat azonban mindez, úgy látszik, nem érdekli. Egyre csak azt hajtogatja : negyven éve jár erre a vidékre, minden cserjét, bokrot, fát jól ismer, a legtöbb visszaköszön neki, de ha kinézi a szemét, akkor sem lát egyetlen állatot sem, legfeljebb itt-ott vadtúrást. Bezzeg azelőtt... Tollner György, a néhány napja megnyílt budakeszi vadaspark igazgatója nem késik a válasszal. így hát adatik tudtára mindenkinek, aki azt gondolja, hogy minden megtett tíz lépés után legalább egy kisebb vad- disznófalkára bukkan, bizony csalódni fog. A nyitást követő izgalmak, no meg a hét végeken az a tíz-tizenöt- ezer ember megrettentette az állatokat. S mert „ők” itt otthon vannak, megtalálják a módját, hogy úton-útfélen ne botoljanak kíváncsi emberekbe. Idővel, ha nem háborgatják őket, előmerészkednek búvóhelyeikről. A 327,4 hektáron létesült turisztikai vadaspark egyetlen megszívlelendő törvénye éppen ezért a csend, a kulturált viselkedés. Hogy ne féljen a vad! Hogy természetes környezetükben csakugyan otthonra találjanak a hazánkban őshonos nagy vadfajok képviselői, akik között csak a túzok nincs kerítésen belül, lévén az kifejezetten síklakó. Junek Mihály vezető erdész elmondta, hogy a vadasparkban 250—300 vaddisznó, 50 gímszarvas, 40 őz, 10 dámvad, 10 muflon él kedvére. Az állatok itt szaporodtak, illetve úgy települtek ide, az egykori pihenő erdőbe. Kukorica, lucerna, vadtáp az állandó menü — közmegelégedésre. A nyiladékoknál, vadföldeken rendre elfogy az odakészített étel. Szemes kukoricából 5 mázsa kerül a bendőkbe hetente. A park sajátossága, hogy a száraz, meleg déli és délnyugati oldalak szélsőséges meleg mikroklímájától az északi, északkeleti részek hűvös klímájáig jóformán mindenfajta változat megtalálható. Pontosan ez a sokoldalú adottság kedvez a vadállománynak: az állatok a napi időjárásnak megfelelően tudnak táplálkozni és pihenni. A parkban eddig 20 magaslest és 2 vadmegfigyelő tribünt állítottak fel, a mintegy 10 kilométer hosszúságú sétaút mentén jelzőtáblák könnyítik a tájékozódást. Csoportok kísérőt kérhetnek. Saját felelősségére bárki éjjel is bentmaradhat, s ha kedve tartja, fényképezhet valamelyik magaslesről a parkban. És még egy rangos szolgáltatás: a bejárat előtti egykori kőporbánya kráterében több szalonnasütőhelyet hoztak létre, ahol mázsaszámra áll rendelkezésre jó száraz tűzrevaló is. A karámrendszerben közvetlen közelről tekinthetők meg a területen szabadon élő állatok. Ott jártunkkor éppen örvendetes családi esemény után volt közvetlenül a Cervus elaphus, azaz a gímszarvas „házaspár”. A félnapos kis borjú az itató mögött gubbasztva pihente világra jövetele fáradalmait. Odébb fácánok, foglyok és egyéb védett madarak engedik megtekinteni, s főleg megismerni magukat. Csak fácánból van nyolcféle közönséges, angol-sötét vadász, formózai, mongol, japán, zöld, sárga arany, s arany. Hazánk első vadasparkját a MÉM felügyeleti főosztály megbízásából a Budavidéki Erdő- és Vadgazdaság dolgozó kollektívája hozta létre a nemzetközi gyermekév alkalmából. Szebb ajándékot aligha kaphattak volna gyermekeink,' mint a természet, s az állatok megismerésének gyönyörű lehetőségét. A vadasparkot a gyermekek, tanulócsoportok, úttörő őrsök belépődíj nélkül látogathatják. k. P. Az egykori kőporbányában szalonnasütőhelyek várják a turistákat Pihenő dámvad a karámban Így könnyű a séta! (Fotó: Hauer Lajos felvételei — KS) Autó — motor Mitől „ráz” az autó? „Villámok” a kocsiban... Filatéliai hírek A Magyar Posta ez évben lemaradt az újdonságokkal. Májusban megjelent a Sakkolimpia bélyeg és a Phila- serdica kisív. Ez évben kaptuk meg a múlt évről elmaradt Dürer-kiadást és az Emberi jogok bélyegét. Hát ez igen kevés és a gyűjtők joggal reklamálhatják a lemaradást, mert majd a második félévben fog özönleni a bélyegek kiadása. Júniusban kezd majd sűrűsödni a gyűjtők munkája, kiadja a posta a vasút fejlődését ismertető blokkot és a 7 értékből álló sorozatot. Ezután következik az olimpiát rendező városokat bemutató kiadás. Júniusban emlékezünk meg Móricz Zsigmond születésének centenáriumáról, és ugyancsak bélyeggel népszerűsíti a posta a vizek tisztaságának megóvása érdekében végzendő munkát. Majd nyári szünet következik, és augusztus végén adja ki a posta az öttusa-világbajnokságot hirdető bélyeget. Szeptember elején rendezendő bélyegnapon négyértékű sorozat jelenik meg, mely sorozat a 100 éve elhunyt Rowland Hillnek, a bélyeg feltalálójának állít emléket. További kiadások még: a numizmatikusok világtalálkozójára öt bélyeget ad ki a posta, mely régi arany- és ezüstpénzeket mutat be. A nemzetközi űrrepülésről 1 blokk és egy hétértékű sorozat számol be. Reméljük itt már a magyar asztronauták is szerepelni fognak. Blokkot ad ki továbbiakban a posta a győr—sopron—eben- furti vasútvonal 100 éve történt üzembe helyezéséről. Alkalmi bélyegzések: Idegenforgalmi központ megnyitója Szántódpuszta, május 23.; Szamuely Tibor-emlék- túra, május 24; Nyíregyháza, május 25.; Debrecen, május 26.; Gyöngyös és Gödöllő, május 27.; Budapest 72.; Húszéves a Hámán Kató iskola,; Nemzetközi gyermekév Hatvan, május 27.; Móricz Zsigmond-napok Kisújszállás, május 31. és június 1—2.; . V. súly emelő-világbajnokság Debrecen, június 16.; Miskolci nyári egyetem Miskolc, június 25.; Hortobágyi lovasnapok Hortobágyon, június 29—30.; Képes Újság találkozó, június 30—július 1.; Nagymarosi nyári tárlat Nagymaros, június 30-tól július 22-ig. Vas Tibor Az üzemanyag-szállító tartálykocsik — előírásszerűén — csörgő fémláncot húznak maguk után, mégpedig azért, hogy elektromos töltéslevezetés céljából ekként biztosítsák a talajjal való állandó érintkezést. A feltöltődés ugyanis bármikor szikrakisülést eredményezhet, ami benzingőzök jelenlétében robbanáshoz is vezethet. Tulajdonképpen nem is lenne szükség erre az óvintézkedésre, ha nem gumikerekes járművekről lenne szó. A vastag gumi azonban kiváló szigetelő- réteget képez a talaj és a járműtest között, így ez utóbbi kondenzátor módjára feltöltődhet. Egészen pontosan fogalmazva ez csak csapadékmentes időben, száraz úttesten fordulhat elő, esőben vagy öntözött útfelületen ugyanis igen jó az elektromos elvezetés. Az elmondottakból arra is választ kaphatunk, hogy ki- és beszálláskor minek köszönhetik a személygépkocsik utasai a kocsiszekrény és az ahhoz közelítő valamelyik testrészük között átütő apró kis „villámokat”. De magyarázattal rendelkezünk arra nézve is, hogy miért nem érheti az embert a villamosra való felszálláskor ilyen elektromos „csiklandozás”, és miért fordulhat elő a trolibuszra, az autóbuszra való fel- és leszálláskor (ami ellen újabban a fogantyúk műanyag szigetelésével, illetve fémsodratból készült áramlevezető „farkok” felszerelésével védekeznek). A sztatikus elektromos feltöltődés alapja mindenekelőtt az a súrlódás (csúszás), ami a kerekek és az útburkolat között jön létre. Másrészt a sok műanyagot tartalmazó utastérben a sokféle szintetikus szálból készült öltözékben való belső mozgások is hozzájárulnak az elektromos feltöltődéshez. Nyugatnémet kutatók pontos laboratóriumi mérései arról tanúskodnak, hogy az apró kis „villámok” kisülésénél az energiamennyiség olyan csekély, hogy az emberi szervezet számára semmiképp sem veszélyes ez a „csiklandozás”, inkább csak kellemetlen. A száraz körülmények közt gumikerekein álló személygépkocsi tulajdonképpen egy kb. 100 pikofarrados kondenzátornak tekinthető, amely mintegy 10 ezer voltra töltődik fel. Az így tárolt 0,005 wattnyi energia egy mikroszekundum alatt sül ki. Az a szerencse, hogy az elektromos feszültség a karosszéria és az útburkolat között még gyors hajtás esetén sem haladja meg a néhány 10 ezer voltos értéket, mivel a nagyobb feszültségek a karosszéria élein és csúcsain át kisülnek. A kis áramütés tehát még az elektromossággal szemben nagyon érzékeny emberek számára sem jelent semmiféle veszélyt. Az autófelszerelési boltokban kaphatók olyan kemény gumiba ágyazott fémreszelékből álló „farkok”, amelyeket a sztatikus elektromos töltés levezetése céljából bárki felszerelhet a kocsijára, vigyázva arra, hogy az mindenkor érintkezzék a talajjal. Sajnos, ezek sem nyújtanak teljes védelmet az apró kis áramütések ellen, ugyanis száraz úttesten az útburkolat ellenállásként működik, ami megnehezíti a villamos töltéseknek a talajba való levezetődését. Aki semmiképp sem tudja kiküszöbölni a kis áramütéseket, az fogadja meg a jó tanácsot, hogy ki- és beszálláskor először mindig úgy vezesse le a karosszéria sztatikus feltöltődését, hogy az ujjai közé fogott indítókulcs és valamely fémrész között ugorjon át az első szikra. B. I. Kert — háztáji A juh a ház körül Néhány éve úgy tűnhetett: megpecsételődött a tanyák körül, falusi udvarokban tartott juhok sorsa. A tanyák száma fogyatkozott, a községi legelők a nagyüzemek kezelésébe kerültek, sok helyen megszűnt a legeltetés. Márpedig a juh járkálós állat, „legelve keresi kenyerét” — mondták a régi öregek, fű, jó levegő, szabad mozgás nélkül nem él meg, az ól valóságos börtöne. Meg is csappant a tanyák körül, udvarokban tartott juhok száma, itt ma az ország juhállományának mindössze a tizedrésze található. Ne is keressen mostanában a régi ízekre áhítozó ember juhgo- molyát, sajtot, túrót a piacokon, elvétve talál csak. A birkabőrből készült mellényre, rövid vagy hosszú bundára, gépkocsiülésre, fotelre terítendő birkabőr után is ugyancsak sokáig kutathat, aki ilyet keres. Büntetésként is felfogható ez. Azért, mert megfeledkeztünk egy időre legrégibb háziállatunkról, amely évezredeken keresztül ruházati cikket, tejet, húst adott a csekély gondoskodásért. Amelyet udvarsöprögetőnek is neveztek sokan, arra utalva, hogy nemcsak a legsoványabb legelők füvét, de a gazdálkodás sok-sok hulladékát is hasznosítja. A jelek szerint a feledé- kenység véget ért. Egyre több tanya körül látható legelésző juh, ficánkoló kisbárány. És egyre több falusi portán is akad már öt-hat, tizenöt juh a többi jószág körül, ősztől tavaszig az ólban, udvarban, attól kezdve pedig végre ott, ahol a helye van, a legelőn. Sokan alapozzák mostanában kis juhászatukat, s ez érthető, jó pénzt adnak a gyűjtők a gyapjúért, 50—60 forint a bárány kilója. A juhtartásról lemondani nem tudók — és nem is akarók — látva a bárány, a gyapjú, a bunda iránti élénk keresletet, a legeltetés lehetőségéért dörömbölnek. Egyes megyékben már léteznek juhtenyésztő szakcsoportok, s több helyen is foglalkoznak ilyenek alakításának gondolatával. A már meglevők legelőt bérelnek, juhászt fogadnak, tavasztól őszig tarthatják legelőn állataikat. Az őszi behajtásig ,így nincs rá gond, addigra jó gyapjút növeszt a felnőtt állomány, a bárányok is megerősödnek. Másutt szakcsoport nélkül szervezik meg a juhok közös legeltetését. A kiskunhalasi és kábái tsz vezetőinek jóindulata folytán például ily módon is szabadsághoz, jó legelőhöz jutnak az udvarokban tartott juhok. A jóindulatra szükség van, mert a juhtartó kisemberek egyöntetű véleménye szerint a nagyüzemek vezetői nagyon haragszanak a birkára, félnek kártételétől, ellenőrizetlen útjaitól. " Jobban jár hát a nagyüzem is, ha az egyéni juh- tartók érdekeit figyelembe véve jelöl ki legelőt, betakarítás idején felszabaduló tarlót, ahol a juh kárt nem tehet, ellenben ingyen takarítja be a gyakran tövén vénülő füvet, fogyasztja el az egyébként földbe szántandó növényi hulladékokat. Az országnak úgyszólván minden részén találhatók kisebb-na- gyobb parlagterületek, földsarkok, hasznosítatlan, elhanyagolt, dudvával benőtt, de rendbe hozható legelőterületei, ahol — ha megvan az igény és a segítőszándék is — kialakíthatók a ház körül tartott juhok legelői. A házak portáin, tanyák környékén tartott juhok gyors elszaporodása nem remélhető, hiszen az anyajuh egy-két-három bárányt ad évente. Bárányt, amelynek csak fele jerke, fele mindenképpen vágóra értékesítendő kos. Arra azonban számítani lehet, hogy a megélénkült juhtartási kedv hosszú időre szól. A termelőknek érdemes hát keresniük a legeltetés lehetőségét; szakcsoportok alakításával, községi nyájak kialakításával, a nagyüzemek vezetőinek segítségét kérve ehhez. A birka sokhasznú jószág: báránya jó exportcikk, teje fontos élelmiszerek nyersanyaga, gyapjúja jó pénzért értékesíthető. Ez a szerény, és már többször is mostoha sorsra, mellőzésre jutott állatfaj bőségesen megfizet a gondoskodásért. Dr. Gonda Irén 1
