Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-22 / 93. szám
o 1979. április 22., vasárnap Csónakos csendélet Fotó: Martin Gábor Szociális gondoskodás Kertészszigeten Segítenek az alapos környezettanulmányéit Szociálpolitikánk határainkon túl is elismert. Társadalmunk sokoldalúan gondoskodik a rászorulókról. Nemcsak a városi és a nagyközségi tanácsok, hanem a kisközségek is jelentős ösz- szeget fordítanak erre a célra. Kertészszigetnek 800 lakosa van. A múlt érvben 20 ezer forintot költöttek rendszeres szociális segélyekre. Ugyanakkor mintegy 60 család kapott rendkívüli segélyt. Jól működik a községben a gyermek- és az ifjúságvédelmi albizottság. Figyelemmel kísérik a fiatalok életkörülményeinek alakulását. A bizottság javaslata nyomán 11 iskolás korú gyermek kapott gyámügyi és tanszersegélyt. A közelmúltban a tanács széles körű környezettanulmányt végzett. Ennek nyomán a rendszeres szociális segélyezettek számát 3-ról 5-re emelték. Ebben az évben szociális segélyezésre több mint 40 ezer forintot fordítanak. nmni~»nnimmn""‘““""‘*******‘*"*********“*“*"*‘‘***'“ A vándorélettől az igazi szabadságig — A párttagfelvétel? — kérdezi vissza Kesztyűs Lajos, a sarkadi községi pártbizottság titkára. — Ügy vélekedem, hogy megfelelően halad nálunk. Alapszervezeteink segítik azokat, akikről azt gondolják, hogy a pártban lenne a helyük, a politikai ismeretek megszerzésében, a párttagok jogainak és kötelezettségeinek megismerésében. Ebben az évben már hét újonnan felvettél gyarapodtak a sarkadi alapszervezetek, és öt leendő párttag papírjai vannak a pártbizottságon... Nem „különleges” dologról akartam írni, mégis úgy kerekedett, a Szellőző Művek sarkadi gyáregységében, ahol a márciusi taggyűlésen adták át a párttagsági könyvét Farkas Zoltánnak. • Rossz sors ült rajtunk A gyári alapszervezet titkárával, Bagi Józseffel együtt kerestük fel a lakatosműhelyt, ahol Farkas dolgozik. Útközben mesélte Bagi József : — Farkas Zoltán példája annak, hogy az embert a munka változtatja meg. Ez a fiatalember most 27 éves — sok mindenben elüt legtöbb fajtájabeli társától. Négy éve került a vállalathoz és vasszorgalommal vetette magát a munkába. Cigány származású. Sokan, akikkel együtt jött ide, bár igyekezett rábeszélni őket a maradásra, azóta már ki tudja hány munkahelyet változtattak. Ö felnőtt fejjel, az esti tagozaton elvégezte a nyolc általánost... De itt is van... beszéljen inkább ő az életéről... Jól megtermett, nagy darab ember Farkas Zoltán. A raktárban találtuk, valami alkatrészt keresett egy tetőventillátorhoz. Amint megtalálta, perdült egyet: „máritt is vagyok!” s „mi a baj, Bagi elvtárs?” kérdéssel követett minket. Bagi elment, s Farkassal a műhely emeleti irodájában kezdtem beszélgetni. — Mi vezette “arra, hogy kérje a pártba való felvételét? Keresetlen szavakkal, de világosan, meggyőződéssel válaszol: — Ez a társadalom nagyon jó nekem, és a társaimnak. A társadalmat pedig a párt eszméje, politikája irányítja. Itt, ennél a vállalatnál lettem igazán szabad ember, aki egyenlő a többivel. Gyerekkoromban erre nem volt módom, özvegy édesanyám — ki haláláig a cukorgyárban dolgozott — nem taníttathatott. Amolyan gonosz sors ült rajtunk. Testvéremmel, ahogy lehetett segítettünk anyámon, aki 51 évesen szívbetegségben halt meg. Én például Oroszlányba mentem a bányába. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel. Három gyerekünk lett, s mikor , anyám megbetegedett, hazajöttünk. Ide kerültem. Ennek négy éve már. Igyekeztem itt is. Elvégeztem a nyolc általánost, hogy szakmát tanulhassak. Segítettek. Indult itt egy lakatos szakmunkásképző tanfolyam. Jó eredménnyel elvégeztem. Utána a feleségem is ezt tette, egy alacsonyabb szintű tanfolyamot végzett. Betanított lakatosként dolgozik ugyanebben a műhelyben. * Jogom van védeni e rendet Míg beszélgetünk, Farkas Zoltán türelmetlenül forgatja vastag ujjai között a csavart. Biztosan úgy gondolja: jó lenne már ha helyén lehetne, hiszen teljesítmény után kapják a bért... Eltalálhattam gondolatait, mert éppen arról kezd beszélni, hogy a munkája ellen még soha nem volt kifogás. Nemrég Kiváló Dolgozó kitüntetést kapott. Az elhatározást a példamutatásra az adta, amikor először hallotta a régi internacionalista mozgalmi dalt: „... bár a bőre barna vagy fehér, már minálunk egyenlő az ember, amennyi munkát végez, any- nyit ér...” Ketten az asszonnyal megkeresik az öt-öt és fél ezret. Három gyerek van, és nemrég építettek házat. — Televíziónk, rádiónk, mosógépünk már van. Centrifuga még kéne, meg aztán a fürdőszobának is csak a helye van meg. Akkor leszek elégedett teljesen, ha elmondhatom: készen a ház, amire nyolcvanezer forint OTP-kölcsönt kaptunk... Amikor a márciusi ünnepi taggyűlést megelőzően megkérdezték tőle: — Milyen érdekből lépett a pártba? — először-nagyot nézett, majd lassan, kitárta a szívét: — Én talán elkallódott ember lennék, ha nem ilyen volna a társadalom. Úgy gondoltam, jogom van védeni ezt a rendet. Ezért is jelentkeztem három éve a munkásőrségbe. Én ott, azt hiszem, pártfeladatot teljesítettem. Az én érdekem, hogy tovább erősödjön ez a rendszer, amit a párt irányít, és ebben akarok még jobban segíteni, ha felvesznek maguk közé. Ezért kértem a felvételemet... • Sokan még nem értik Farkas Zoltán a vállalatnál anyagmozgatóként kezdte, aztán targoncás lett. Vagy húsz társát tanította be a targonca kezelésére, amíg közöttük dolgozott. Jó néhá- nyan mégis továbbálltak. — Ne menjetek! A vándorélet ideje lejárt. Itt megvan a pénzetek is... — Az meg, de nem vagyunk függetlenek. A szabad élet hiányzik, Zoli! — felelték neki. — Tudjátok, mikor van igazi szabadság, meg független élet?! Ha ledolgozzátok becsülettel a nyolc órát, megteremtitek magatoknak, meg a családotoknak a megélhetést. Utána vagytok igazán szabadok! — Ezt még sokan nem értik — teszi hozzá Farkas Zoltán. Pedig ő a nyolc órai munkaidő becsületes ledolgozása után is szabad akaratából áldozza idejét a munkásőrség szolgálataira, társadalmi tevékenységre, s még így is jut ideje arra, hogy asszonyával együtt rendezgesse otthon a portát, lassan elkészüljön az a fürdőszoba is. Hogy a gyerekeinek már jobb sors jusson, mint neki, vagy amilyen az ő szüleinek jutott hajdanán... Varga Dezső Dunaújvárosi párttitkárok Orosházán A gyár füstje ölelkezett a föld illatával Békés megye egyik szép üdülőhelyén, az Orosháza szomszédságában levő Gyo- párosfürdőn rendezik meg évről évre a dunaújvárosi párttitkárok háromnapos továbbképzését. Így volt ez az idén is. Sokakban felmerülhet a kérdés, mi szükség van arra, hogy Dunaújvárosból, a hatvanezer lakosú kohászvárosból száznyolcvan párt- alapszervezeti titkár több mint kétszáz kilométerre utazzon előadásokat hallgatni, konzultációkon részt venni, tapasztalatcsere-beszélgetéseket folytatni egymással, s ott találkozni saját városa vezetőivel. Miért nem lehet ezt megoldani Dunaújváros falai között? A válasz: a gyopárosi tó környéke, a gyógyvizű fürdő, a Dunai Vasmű ottani üdülője, az orosházi vállalatok segítőkészsége, az orosházi pártbizottság, s nem utolsósorban a békési emberek vendégszeretete együtt ad a továbbképzéshez meghitt környezetet, kényelmet, és — ha nagyon rövid időre is — alkalmat a környezetváltozásra, a kikapcsolódásra, a pihenésre. A párttitkárok a munkahelyi és a családi gondoktól néhány napra távol minden figyelmüket politikai életünk fő feladataira összpontosíthatják. Nem csörög a telefon, hogy elintézésre váró dolgokkal zaklassa őket, nem vár senkit a második műszak, s a bevásárló szatyrot sem nyomja senki a kezükbe. Tehát van idő arra, hogy nyugodt körülmények között gyűjtsenek a párttitkárok muníciót további felelősség- teljes munkájukhoz. A gyopárosi továbbképzésnek van más előnye is. Olyan életközeibe kerülnek egymással, hogy mód nyílik a párt- munka tapasztalatainak közvetlen cseréjére, jó módszerek átadására — kötetlen körülmények között. így erősödik a politikai munkában a személyes ismeretség köteléke, híd épül egymás problémáinak megértésére, a politikai munka sokrétűségének, összefüggéseinek felismerésére. Hogy a gyopárosi párttitkári továbbképző gyakorlati hasznát is az olvasó elé vetítsük, érdemes felidézni a háromnapos továbbképző főbb programjait: bevezetőként Avar János újságíró tartott kötetlen külpolitikai tájékoztatót. Amikor a nemzetközi életben feszültséggócok vannak, egy újságíró személyes benyomásai nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Folytatásként Boór Ferenc, a Fejér megyei párt- bizottság titkára tartott előadást időszerű káderpolitikai kérdésekről. Kiemelte többek között, hogy milyen sokat nyom a latba a vezető személyes magatartása, jó, avagy rossz példája. Sokan ítélik meg egész politikánkat a vezetői magatartás alapján. Ezért nem mindegy, hogy vezetőink mennyire tartják be az erkölcsi normákat. S mennyire vésik emlékezetükbe, hogy nálunk, a szocialista társadalomban a vezetés egyenlő a nép szolgálatával. A továbbképzés másnapján került sor a fórumra, amelyen a dunaújvárosi pártbizottság, a tanács vezetői válaszoltak a párttitkárok előre feltett kérdéseire. Soós Imre, a dunaújvárosi tanács általános elnökhelyettese félszáz várospolitikát érintő kérdéssel birkózott. Kóré Sándornak, a dunaújvárosi pártbizottság titkárának sem volt könnyebb a helyzete. A fórumot csoportos konzultációk követték, hogy alkalom nyüjon szűkebb körben a részletkérdéseket is megbeszélni. Majd a város gazdasági vezetőivel találkoztak a pártalapszervezetek titkárai. Dr. Szabó Ferenccel, a Dunai Vasmű vezér- igazgatójával, Tomcsányi Elemérrel, a Papíripari Vállalat dunaújvárosi gyára igazgatójával, és Szabó Mihállyal, a 26. Építőipari Vállalat igazgatójával volt miről beszélgetni és véleményt cserélni a párttitkároknak. A vasmű vezérigazgatója ezen a találkozón egymaga' hatvankét kérdésre válaszolt. Jutott idő arra is a három nap alatt, hogy fehér asztal mellett koccinthassanak a továbbképzés résztvevői, hogy fürödhessenek egyet a gyopárosi strandon, hogy megismerjék Orosházát, hogy szót válthassanak a békési termelőszövetkezetek és állami gazdaságok dolgozóival ottani életviszonyaikról, életük változásáról. Igen mély benyomást tett a dunaújvárosiakra a nagyszénási termelőszövetkezetben történt látogatás,, ahol valóban a magyar mezőgazdaság jövőjébe pillanthattak be a kohászváros képviselői. A gondosan művelt földek, a hatékonyságra törekvő termelés, a kemizálás kimagasló színvonala, az emberekről való szociális gondoskodás eddig nem tapasztalt mértéke, s nem utolsósorban az igényes vezetés — melyben • kétségtelenül nagy érdemei vannak Hegedűs Bélának, a termelőszövetkezet elnökének — együtt adtak képet az ipar dolgozóinak arról, hogy hol tart ma a Viharsarok egy darabján a mezőgazdaság. S ha fáradtan is érkeztek haza Dunaújvárosba a háromnapos továbbképzésről a párttitkárok, mégis felüdülve folytathatták másnap valamennyien felelősségteljes munkájukat... ki-ki ott, ahova pártunk bizalma állította. Sasvári György, a Dunaújvárosi Hírlap főszerkesztője Míg élek — szolgálok — Még nem fejezte be a rendelést — közli egy várakozó fiatalasszony, amikor Kazámé, dr. Bodicsi Zsuzsanna iránt érdeklődünk Orosházán. Hamarosan nyílik az ajtó. A doktornő kikíséri betegét. Néhány biztató szót mond útravalóul. — Régi betegem. Fél a szívműtéttől. Szükség volt egy kis „lélekerősítőre”. Derűs, fiatalos mozgású asszony dr. Bodicsi Zsuzsanna. — Gyermekkorom sok betegsége után határoztam el — mondja —, hogy orvos leszek. Harmincnyolc éve valósult meg az álmom. Nem volt könnyű a kezdeti időszak. A háború utáni években nagy-nagy nyomorúság volt az országban: . járvány, rosszultápláltság, egészségtelen körülmények között élő felnőttek, gyerekek. Ügy éreztem, hogy kötelességemen túl is tennem kell valamit. Ezért is léptem be 26 évvel ezelőtt a Vöröskeresztbe. Tagja lettem a Magyar Nők Országos Szövetségének és a Hazafias Népfrontnak is. — Mit tart ma a Vöröskereszt legfontosabb feladatainak? — Akkoriban még nem voltak iskolaorvosok, ezért elvégeztem egy tanfolyamot. Sokáig jártam az iskolákba, előadásokat tartottam. Az ifjúság nevelése ma is elsőrendű feladata a Vöröskeresztnek, habár most lényegesen jobb körülmények között élnek a fiatalok. Sokan jutottak arra az álláspontra, hogy — éppen ezért —nincs szükség a Vöröskereszt munkájára. Pedig bőven van még tennivaló. Beszélhetnénk például a cigánycsaládok segítéséről. A körzetemben már csak 10 család lakik, ők is rendes körülmények között élnek. Sok tennivaló van a mezőgazdasági és ipari munkások egészséges életmódra - nevelése terén. Gondolok itt a korszerű táplálkozásra, a lakás- és munkakörülmények javítására, a higiénikus állattartásra. — Hogyan működik kerületében az ala.pszervezet? — Nem dicsekvésképpen mondom, de az egyik legjobban dolgozó alapszervezetet sikerült létrehozni. Kétszáz tagunk van, köztük szép számban fiatalok. Mint körzeti orvos ismerem a gondokat, igényeket, ennek tudatában próbálom szervezni a munkát. Tavaly is igen sok felvilágosító előadást tartottam. Különösen fontosnak érzem az alkoholizmus és a dohányzás elleni küzdelmet. Erről nem lehet eleget beszélni! Űj jelenség — különösen az időseknél — a gyógyszer-túladagolás. Visszatérve az alkoholizmusra: sajnos a rosszul értelmezett emancipáció itt is érezteti ha- hatását. Nemrég próbáltam lelkére beszélni egy három- gyermekes asszonynak. Férje is, ő is alkoholista. Ha nem változik a helyzet, mi lesz a gyermekekkel? — Mit jelent önnek a társadalmi munka? * — Néhány kolléga hobbinak tartja a társadalmi munkát. Pedig sokkal több annál. Van hobbim is: az utazás. Egy-egy út során összehasonlíthatom hazánk egészségügyét más országokéval, beleértve a Vöröskereszt tevékenységét is. A Vöröskeresztre a világ minden táján fontos feladatok várnak. Nálunk — szerencsére — kevés az olyan tragikus eset, mint a járvány, a földrengés, az árvíz. Azért mindig akad tennivaló. — Amíg van aki rászorul, igyekszem segíteni. Ma is napi 10—12 órát dolgozom. Hogy megéri-e? Nekem igen. Nem titkolom: jól esnek a kitüntetések. Van néhány — mutat. a polcon sorakozó dobozkára. — Tavaly kaptam a „Kiváló társadalmi munkáért” kitüntetést. Míg élek, dolgozni szeretnék. Szolgálni az egészségügyet. Rendelések alatt, és társadalmi munkásként mert az emberi és orvosi kötelességem. G. K. Fotó: Martin Gábor
