Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

1979. április 8., vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK Keszthely, a Balaton fővárosa Analitikai gyakorlat a mezőgazdasági egyetemen Garay János, híres költőnk rótta ezeket a sorokat: „Ke­nésétől Keszthelyig terjed el a Balaton; Ott az édenkert kapuja — Itt az édenkert vagyon!” ... Hát lássuk csak, mi is va­gyon ebben az édenkertben? Ha valaki Keszthelyt emle­geti, az emberek döntő több­ségének — legyen az bel­vagy külföldi turista — rög­tön a napsütötte tó szelíd, zöldkék vize, a hűs habok, a vidám kis hajók, vitorlá­sok, a strand ezernyi öröme jut eszébe. Pedig a Balaton legnyugatibb s egyben déli csücskében elhelyezkedő vá­ros nemcsak viz, napfény és jó levegő. Nemcsak a fürdő­zés paradicsoma. Keszthely a történelmi, irodalmi emlékek, a tudo­mány városa is! Keszthely­ben akkor is lehet gyönyör­ködni, ha történetesen nincs a fürdőzésre alkalmas idő, ez az a település, ahol több ná- pon át jól elfoglalhatja ma­gát az ember, gyarapíthatja ismereteit. Ha Balatonszentgyörgy fe­lől közelítjük meg a várost, Európa egyik legszebb, vé­dett gesztenyesorán haladha­tunk. Nagy táblák hívják fel figyelmünket a fenékpusztai római katonai táborra, ame­lyet nemrégiben tártak fel. Ha az északi part felől, Győ­rök irányából érkezünk, utunk jól ápolt szőlők között, villasorok „árnyékában” ve­zet az ősi városba. A távol­ból idelátszanak a keszthelyi hegység sötét, tölgyesektől, fenyves ligetektől övezett ko­szorúi. A természeti szépségek mellett megragadó a város lakóinak mediterrán derűje, kedvessége, őket illeti a jog, hogy bemutassák a Balaton „székhelyét”. Koskán László nyugdíjas vasutas, a városi pártbizottság tagja lelkes lo­kálpatrióta. Azt mondja: „A tisztes, haladó hagyományt ápoló emberek laknak itt.” Valóban. A Kossuth Lajos utcában az üzletek sorát megszakítják a műemlékek. Emitt Batsányi János tanult, amott Csokonai Vitéz Mihály szállt meg. Itt született Gold- mark Károly, Nagy Ignác. Az egyik házban lakott Asbóth Sándor, a híres szabadság- harcos tábornok. Petőfi Sán- dor feleségének, Szendrey Júliának a szülei pedig a Festeticseket szolgálták. Keszthelyen három múze­um van. A Majormúzeumban a mezőgazdasági kultúra ré­gi, tárgyi emlékeit őrzik, a Balaton Múzeumban a tó nö­vényi és állatvilágát, a halá­szat eszközeit, a környék néprajzi tárgyait mutatják be. A képtárban Mészöly Gé­za, Egry József tófestő vilá­gában gyönyörködhetünk. A neobarokk 100 szobás Feste- tics-kastélyban Rákos József, a Helikon Múzeum igazgató­ja kalauzol. Több száz millió forintért állították helyre a hatalmas épületet és még mindig van rajta munka. A lakosztály­rész már készen várja a lá­togatókat. Papucsba bújva lépkedünk, templomi csend­ben a kék, sárga, lila és pi­ros selyemtapétával borított, eredeti bútorokkal berende­zett szobákon át a százezer kötetes Helikon Könyvtárig. Az illír származású Feste- tics-család világhírű alkotá­sokat gyűjtött össze. Itt ta­lálható például a magyar felvilágosodás korának teljes irodalma. Festetics György 1797-ben alapította Európa első, felsőfokú gazdasági tan­intézetét, a Georgikont, s ő rendezte az első Helikon-ün­nepségeket is, amelyeknek nemes hagyományát ma is folytatják. Szimeiszter János, a város díszpolgára arra hívja fel a figyelmünket, hogy Keszthely valamikor a nyugdíjasok vá­rosa volt, ma pedig a fiatalok városa. Ötezer diák tanul az agrártudományi egyetemen, középiskolákban, szakközép- iskolákban. A Helikon-ün­nepségek alatt az ember azt hihetné, valamiféle óriási diáktáborba jutott, mert az ország minden részéből ide- sereglenek a kultúrcsoportok, szavaló- és irodalmi körök tagjai. Dr. Kováts Andrást, egye­temi tanárt, dékánhelyettest arra kértük, beszéljen egy kicsit a munkájukról. Mint mondotta, az egyetemen ki­emelt, kormányszintű kutató- programot valósítanak meg. Itt foglalkoznak a szocialista nagyüzemek vezetésének kér­déseivel, és a világ nagyobb, hasonló intézeteivel kapcso­latban állnak. Dr. Földes István, a városi tanács elnöke a lakásépítés­ről, a vendéglátóipar fejlesz­téséről szólva egyebek között megemlítette a gondokat is. Több-, szálloda kellene, még több kereskedelmi egység, a szolgáltatás bővítése. Termé­szetesen a nagy nyári ide­genforgalom miatt szükséges a város élelmiszerellátásának javítása, de ma már a helyi lakosság igényei is megnőt­tek. Keszthely iparosodik. Itt épül fel a Bakony Művek új Zsiguli-gyára. Ide települt az ország egyik legkorszerűbb hús- és tejüzeme. Üj és újabb egzisztenciák terem­tődnek, s már itt is kevés a munkáskéz. Keszthelyen évente 3-4 millió forint értékű társadal­mi munkát végeznek a pol­gárok. Műemlékeket csinosí­tanak, parkokat hoznak rendbe, fákat ültetnek. Az ide nem messze fekvő római erőd, a Valcum útjain érkeztek ide gótok, longobár- dok, kelták, hunok, avarok, szlávok, magyarok. Az egyik helyi történész szerint „a keszthelyi kultúra népei” mind itthagyták nyomaikat, s a már itt élő népekbe ol­vadtak. A mai asszimiláció eredője a munka, a közös tett a város előrevivéséért, hogy modem otthont adjon polgárainak, jó megélhetést, a látogatóknak pedig valódi édenkertet varázsoljon. Szüts Dénes Az „Esőváró” Medgyesbodzáson Seregi József alkotása, amely az „Esőváró” nevet kapta, 1975. szeptember 18-a óta díszíti Medgyesbodzás egyik közterét. A felszabadu­lási emlékkönyvtár mellett álló kőszobor azóta már szer­ves része lett a községben lezajlott eseményeknek, s a lakosság hétköznapi életének. Mint minden emlékmű, em­léktábla, ez is egyúttal fel­idézi a múltat, és formálja jellemünket. Ezek után felvetődhet a kérdés: vajon a szobor a művészi értéken kívül mond-e még valamit a ma emberének? Szerintünk igen. Seregi József szobrászmű­vész „Esőváróját” megfelelő környezetben állították fel. Ha egy helytörténeti kutató szemével nézzük, kiderül, mi­lyen élményeket közvetít az érdeklődőknek. A szobor alacsony talapza­ta és az alig egyméteres magasság a medgyesbodzási emberek múltbeli röghöz kö­töttségét szimbolizálja, de ki­fejezi a föld iránt érzett sze- retetüket és hűségüket is. A felfelé tekintő női arc az esővárás és a szabadság utáni vágy pillanatát tükrözi. A kemény kőanyagból ké­szült és az erős kontúrokkal, markáns vonásokkal ábrázolt női testben mintha elszánt akarat feszülne. Némi asszo­ciációval úgy is fogalmazhat­nánk, hogy ezek az emóciók, ezek a tulajdonságok régen is jellemezték a medgyesbod- zásiakat. Történelmi esemé­nyekre gondolva érdemes utalni 1488-ra, amikor a bodzási jobbágyok a szabad- költözködési joguk megvédé­se érdekében fellázadtak, és a szomszédos települések pa­rasztjaival együtt fegyverrel vívták ki igazukat. Ugyan­csak bátran harcoltak Dózsa seregében is a földesúri ön­kény és elnyomás ellen. Ezemyoleszázkilencvenegy- ben földműves egyletet ala­kítottak, majd 6 évvel ké­sőbb képviselőik részt vet­tek a függetlenségi szocialis­ták ceglédi kongresszusán. A Munka őre című lapból tud­juk, hogy a bodzásiak 1897. július 1-én aratósztrájkot szerveztek, amelynek letöré­sére a hatóságok két csend­őrszázadot vezényeltek a községbe. A parasztok erős ellenállását igazolja, hogy biztonsági okokból készen­létbe helyezték a temesvári katonai hadtestét is. A Föld­munkások Országos Szövet­ségének 1906-os alakuló kongresszusán Medgyesbod­zás lakosságát két küldött képviselte. Mint említettük, az „Eső­váró” nőalakjában bizonyos optimizmust is felfedezhe­tünk, éspedig: kifejezi azt a vitalitást, amelyet a med- gyesbodzásiak a felszabadu­lás után az új élet megszer­vezésekor, a szocialista tár­sadalomba való beilleszke­dés idején tanúsítottak. A gazdasági, a társadalmi és a kulturális felemelkedés olyan momentum, mely jelzi az el­ső lépések megtételétől az országos hírű termelőszövet­kezet megszervezéséig vezető utat. Amikor az új könyvtá­rat felavattuk, úgy tűnt, mintha kissé megfeledkez­tünk volna e művészi alko­tásról. Noha a medgyesbod- zásiak a szobor felállításakor csodálkoztak, sőt idegenked­tek is tőle, ma viszont egy­re többen vannak azok, akik már megbarátkoztak vele, s mint a község első köztéri szobrára — büszkén tekinte­nek rá. Balogh György Dombegyháza szülötte Dombegyházán, az Aradi úti iskola falán van egy 40 X 50 centiméteres emlék­tábla, amelyen a következő felírás olvasható: „Balsaráti Vitus János — 1529—1575 — a nagy orvostudós, tanár és költő — a dombegyházi job­bágyijának szeretettel állítot­ta a szülőfaluja.” Balsaráti Vitus Jánost — mint a tábla szövege is hir­deti — korának nagy tudósa­ként és humanistájaként tartja számon az utókor. Gyulán, Endrődön és Nagy­bányán járt gimnáziumba. Tizenkilenc éves korában Sá­rospatakra ment, hogy az 1531-ben alapított kollégium­ban folytathassa tanulmá­nyait. Később ő maga is ta­nított latint és görögöt ott. Ezután Perényi Gábor nádor Balsaráti Vitus Jánost Wit- tenbergbe küldte tanulni, ahol tanársegéd lett, s később pedig megkapta a .filozófia doktora címet. Onnan Bo­lognába, majd Paduába ke­rült, s filozófiai, valamint orvosdoktori oklevelet szer­zett. Mint a pápa udvari or­vosa és mint egyetemi tanár, élénk kapcsolatot tartott fenn a jelesebb tudósokkal Olasz­országban. Mint humanista költő kitűnt latin nyelvű verseivel is. Perényi Gábor hazahívta és saját udvari or­vosának nevezte ki. A nádor halála után Vitús János 1567-ben visszakerült Sáros­patakra, ahol szűkös körül­mények között élt haláláig. B. Gy. Keszthely — madártávlatból A Festetics-kastély

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom