Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

© lENilMkfiW 1979. április 12., csütörtök Ferde vállú zakó II közúti közlekedés biztonságáért Beszélgetés V. Fodor Endrével K orszerű alapanyagból készült inget vásárol­tam. Amikor felvet­tem, a bosszúságtól nem tudtam hova lenni: ugyan­is elspóroltak egy gomblyu­kat. A kordbársonyból varrt nadrág két hét viselés után olyannyira kitört, hogy szin­te lehetetlenné vált a to­vábbi viselésre. Ezek szemé­lyes tapasztalatok, amelye­ket még nagyon sok hason­lóval lehet megtoldani. Is­merősöm meséli: a minap zakót próbált az áruházban. Alig akart hinni a szemé­nek, hiszen annak a válla olyan ferde volt, hogy még a kevés tapasztalattal ren­delkező kereskedő tanulónak is feltűnt. Kollégám a le­vált talpú cipőjét mutatja, amelyet alig egy hónapja vett bíztató ajánlatok kísé­retében. Nem szeretném, ha elha­markodott általánosítással vádolnának a magyar ipar­cikkek minőségét illetően. Tudom, vannak olyan áru­ink, amelyek a világ bár­mely országában felveszik a versenyt a hazai gyártók­kal. Erről felesleges vitázni, de az sem titok, hogy jó né­hány termékünket nem ve­szik át a nyugati és a bará­ti államok megrendelői. A minőség ellenőrzésével meg­bízott intézetek, szervezetek érzékeny műszerként mutat­ják: sikerül-e előre lép­nünk, vagy továbbra is egy­helyben topogunk. A ruhá­zatnál maradva, csöppet sem megnyugtató, hogy meglehetősen sok a durva gyártási hiba. Több száz is­kolaköpenyt vontak ki a forgalomból az elmúlt fél­évben a kék kelme fehér foltossága miatt. Joggal mi­nősítették szabványon kí­vülinek azt a csaknem 3500 férfipantallót, amelyet szak­szerűtlenül varrtak meg; ki­vitelezése, méretezése nem felelt meg a követelmények­nek. A téliesített sertésve­lúr kabátok bárányszőr gal­lérja nem tartotta a színt, ugyanakkor baj volt a kon­fekcionálással is: rosszul tűzték, szabták, a bélése pe­dig ráncosodott. Az utcai viseletre szánt férfi-, női és gyermekcipők minősége ugyancsak elszomorító. Me­gyénkben tavaly csak az Univerzál Kiskereskedel­mi Vállalat 3 ezer pár cipőt küldött vissza még mielőtt .az a boltokba került volna. A vevők mintegy 20 ezer párat kifogásoltak, ebből mindössze 3600-at javított meg a vállalat. Az elveszett millió forintok láttán saj­nálkozunk, csóváljuk a fe­jünket, s legyintünk, mintha nem sok közünk lenne az egészhez. Pedig van! Csak sokszor végig sem gondoljuk teen­dőinket: azt, hogy a megvál­tozott életben másként kell cselekedni. Nemcsak elmé­letben, hanem konkrétan, a mindennapok küzdelmeiben. Példák, összemegy a mun­karuha. Immár évtizedes gondunk ez. A gyártó zsu­gorítógépeket helyezett üzembe, amelyeket drága valutáért vásároltunk. A masinák viszont nincsenek kihasználva, mert az ipar és a kereskedelem nem tud megegyezni az árban. Az egyszeri mosás után jócskán I összement ruhákat meg fel­mosórongynak használják a munkások. Más. A szövet­kezet ajtókat, ablakokat ál­lított elő. A szakemberek véleménye szerint eléggé si­lány minőségben. Még gaz­dasági bírság kiszabására is sor került emiatt. Erre la­katot tettek az üzem ajtajá­ra. Egyszerűbb, mint jobb terméket gyártani — gon­dolhatták. A párt Központi Bizottságának legutóbbi közleménye egyértelműen megállapítja, hogy a gazda­sági egységek többsége ha- I tékony intézkedéseket tett a I gazdaságosság, a termék- I szerkezet, a minőség javítá­sára. Nem szabad azonban arról sem hallgatni: egyes vezetők még nem értik elég­gé, mit követel tőlük az idő. Pontosabban: hiányzik a kellő önállóság, a kezdemé­nyezőkészség, nem alkal­mazkodnak eléggé a gazdál­kodás megváltozott feltéte­leihez. Oly sokszor és sokat be­szélünk erről, s ritkán ju­tunk el a lényegig. Megkoc­káztatom: a jelek szerint alacsony az életkultúránk. A fejekben csupán az ragadt meg, hogy dolgoznunk kell, s ez elég. A hogyanra már nem gondolunk eléggé, a minőség háttérbe szorul. Kétségtelen, hozzásegít eh­hez a szemlélethez egyes termékek hiánya, a vásárlók kiszolgáltatottsága. És itt hadd utaljak — még ha fur­csán is hangzik — az etikai normákra. Végtére is: a ter­melés nemcsak gépekből, berendezésekből áll, hanem hús és vér emberekből. Ezeknek meg kell tanulni­uk másképpen dolgozni, mert a kezük alól kikerülő termelőeszközökkel, fogyasz­tási cikkekkel együtt a kö­zönség őket is minősíti. Er­kölcsileg és anyagilag. Te­hát magunkkal szemben szükséges szigorúnak len­nünk elsősorban. A magya­rázat egyszerű: gyártók és vevők vagyunk egyszerre. Lehet, hogy az általunk ké­szített ferde vállú zakót, a felemás színű cipőt éppen ránk akarja sózni az eladó, s felháborodunk. No, igen: az anyagi érdekeltség! Be­vallom, nehéz ezt megma­gyarázni azoknak az embe­reknek, akik évek hosszú során át csak a darabszám­ra figyeltek. Az egyik ter­melőszövetkezet elnöke mondotta: micsoda harcot folytatott azért, hogy a ter­mőképtelen facsemetét ne értékesítsék. A tagok seho­gyan sem akarták megérte­ni: miért égetnek el 10 ezer almafát, amikor sorban áll­nak érte az emberek. N ehéz, gyötrelmes mun­kába fogtunk, de a végső eredmény alig­ha kétséges. Persze, erő kell hozzá, meg hit és akarás. Nézzünk végig a sorokon: kik állnak ott? Azok, akik meggyőződésből szocialista módon gondolkodnak. És ők vannak többségben. Főtitkári oklevél az MHSZ-klubnak A közelmúltban tartotta évi közgyűlését az MHSZ Békéscsaba, VII. kerületi lö­vészklubja, melyen Szász István klubtitkár beszámolt az 1978. évi tevékenységről, mely szerint eredményes esz­tendő volt, hiszen a város 23 klubja közül a Honvédel­mi Kupa lövészverseny vá­rosi döntőjén a csapat III. helyet, a Téli Kupa lövész­versenyen a III. helyet, az összetett honvédelmi verse­nyen az I. helyet, valamint az Alkotmány Kupa lövész- versenyen is az I. helyet sze­rezték meg. Az elmúlt év­ben a 6 fordulós HKL-ver- senyre mintegy 4400, az ÖHV- verseny 2 fordulójára pedig 470 versenyzőt vontak be. A Debreceni Járműjavító MHSZ szervezete által kez­deményezett szocialista mun­kaverseny értékelése alapján több elismerő oklevelet, a klub pedig főtitkári okleve­let kapott az értékelés alap­ján. A klub 1978-ban ünne­pelte 20. évfordulóját, ami­kor is kiállítást rendeztek, amelyet mintegy 400-an ke­restek fel. A beszámoló során a klub­titkár ismertette az 1979. évi feladatokat, majd Béres Já­nos városi titkár az 1978. évi szocialista munkaverseny eredményei alapján elisme­réseket nyújtott át. Bejelen­tette, hogy ez évben is foly­tatják a szocialista munka­versenyt. A vállalat társadalmi szer­vezeteinek, gazdasági ve­zetőinek kezdeményezésére kommunista műszakot szer­veztek április 7-én, szomba­ton a Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Ezen csaknem 1100 szabad szom­batos dolgozó vett részt. A műszakon a szakmunkások mellett a közvetlen terme­lésirányító és az adminiszt­ratív munkakört betöltők segédkeztek. Az 50 munkahely szinte mindegyikén dolgoztak. Így Megyénket az országos át­lagnál is jobban sújtották a téli fagyok, a kora tavaszi belvizek. Ennek következ­ményeképpen a vetésekben keletkezett károk is na­gyobbak az átlagnál, rá­adásul az utóbbi, hosszan tartó esőzések miatt még mindig mintegy 25 ezer hek­tár szántó művelhetetlen a mezőgazdasági üzemekben. A gazdaságok természe­tesen a vetőmagtételek be­szerzésével, az erő- és mun­kagépek karbantartásával készen állnak az azonnali bevetésre. Ahol csak te­hették, a napos órákat ki­használva helyezték mag­ágyba a tavasziak vetőmag­vak. Sajnos még a rendkí­vüli erőfeszítések ellenére is a cukorrépa-termesztésre kijelölt területeknek alig valamivel több mint felét sikerült bevetni. Jót csu­pán a zöldborsóvetésekről lehet elmondani, amelyek együttesen 5000 hektárt tesznek ki, s a vetésnek most folyik az utolsó üteme. Az üzemek most az idő­járás jobbrafordulását vár­ják, ez még sokat segíthetne a cukorrépa-termesztőknek is, hiszen a megyében egy nap alatt mintegy 1800 hek­A közelmúltban Békéscsa­bán tartotta plenáris ülését a Békés megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács. A beszámoló részletesen foglalkozott a szakbizottságok munkájával, tevékenységével. Ezek közül kiemelkedik a verseny- és rendezvényszervező szakbi­zottság tevékenysége. Az itt folyó munkáról beszélget­tünk dr. V. Fodor Endrével, a szakbizottság vezetőjével. — A Minisztertanács 1972. decemberi, valamint a megyei közlekedésbizton­sági tanácsok újjászerve­zéséről jelent meg határo­zat. önt ekkor választot­ták meg a Verseny- és Rendezvényszervező Szak- bizottság vezetőjévé, s az­óta is betölti ezt a funk­ciót. Hallhatnánk valamit a szakbizottság feladatáról, tevékenységéről ? — Valóban, szakbizottsá­gunk 1973-ban alakult, 13 aktívával, azóta a szakbi­zottsági tagok száma 17-re emelkedett. A szakbizottsági tagok gyakorlatilag képvise­lik Békés megye szinte vala­mennyi nagylétszámú gép­járművet üzemeltető vállala­tát, tevékenyen részt vesznek a sok irányú munkában. A szakbizottság legfonto­sabb feladata a gépjárműve­zetők közötti egészséges ver­többek közt Békéscsabán, a Tanácsköztársaság úti 90 lakásos tömb, Gyulán a SZOT-szálló fogadószintjé­nek építésén, Orosházán pe­dig a Deák utcai lakások befejező szakipari mun­káit folytatták. Az ÁÉV kommunista mű­szakján résztvevők bérét, csaknem 220 ezer forintot a gyermekszolidaritási alap javára és a vállalati mun­káslakásépítési alapra fizet­ték be. táron képesek a cukorrépát elvetni, ami azt jelenti, hogy nyolc nap alatt a teljes te­rületen magágyba kerülhet a cukorrépamag. A táblá­kon terjeszkedő vizek miatt nőtt meg a jelentősége a repülőgépes növényvéde­lemnek és fejtrágyázásnak. Sajnos, az igazán vizes te­rületekre annak ellenére sem jutottak el repülőgépe­ink, hogy e tekintetben Bé­kés az ország egyik legked­vezőbb helyzetben levő megyéje. Nagyon nehezen haladnak a termelőszövet­kezetek és az állami gazda­ságok a várható terméski­eséseket ellensúlyozó felü­letvetésekkel is. Természetesen a mezőgaz­dasági üzemek nem várhat­ják meg a táblák tökéletes kiszáradását, hiszen április közepén meg kell kezdeniük legfontosabb takarmánynö­vényünk, a kukorica vetését is. Azzal mindenképpen szá­molni kell, hogy az idén az átlagosnál több költséget emészt majd föl a gazdasá­gokban ez a munkafolya­mat, hiszen a vetőgépeknek rendre kerülgetniük kell a földeket felszabdaló vízfol­tokat. KÉP senyszellem kialakítása, a gépjárművezetők elméleti és gyakorlati ismereteinek ál­landó, rendszeres növelése, az udvariasság, a deffenzív vezetés és a közlekedési er­kölcs fejlesztése. Ennek ér­dekében rendszeres verse­nyeket, vetélkedőket szerve­zünk. — A Békés megyei KBT plenáris ülése legutóbb —, amint arról lapunkban is hírt adtunk —, 1979. már­cius 29-én értékelte az 1978. évi munkát. Idézek a beszámolóból: „A Ver­seny- és Rendezvényszer­vező Szakbizottság meg­alakulása óta az egyik leg­aktívabb, a munkatervben előírt feladatát hozzáértés­sel, nagy lelkesedéssel végzi...” — Az MKBT elnökségének értékelése valóban így hang­zik, s azt is el kell monda­nom, hogy 1978-ban is igen sok versenyt, vetélkedőt ren­deztünk. Óvatos számítása­ink szerint is, a beszámolási időszakban mintegy 4—5000- re tehető azoknak a száma, akik részt vettek vetélkedő­inken, versenyeinken. Sze­retném előre bocsátani: eze­ket a versenyeket, vetélke­dőket nem tekintjük csoda­szernek, ezek nem minden baj ellen való orvosságok. Arra azonban igen alkalma­sak, hogy felkeltsék a figyel­met, érdeklődést váltsanak ki nemcsak a versenyzők, hanem a sok esetben az igen nagyszámú nézőközönség kö­rében is. Ezt nagyon fontos­nak tartjuk. — Néhány versenyük immár hagyományos. Ho­gyan történik egy verseny lebonyolítása? — Ez komoly szervező- munkát feltételez. Ezt köve­tően ki kell dolgoznunk a versenyszabályokat — úgy. hogy az értékeléskor vita ne legyen, a verseny tisztaságá­hoz kétség se férhessen. Ezek a versenyek rendsze­rint 3 részből állnak, így el­méleti, ügyességi és szabá­lyossági versenyszámokból. Ami a látványosságot illeti, kétségtelenül az ügyességi versenyek viszik el a pál­mát, ugyanis a versenypályá­kon valóban „tenni kell” a gépet, s nem a gyorsaság, hanem ,a vezetéstechnikai felkészültség dominál. A sza­bályossági versenyeknél a közlekedésben való részvé­tel, a közúton tanúsított ma­gatartás a döntő, bár az „el­dugott” traffipaxot gyakran elnézik a versenyzők, s ha ez nem is szabálysértés a versenyen, de a büntetőpon­tok levonásra kerülnek. Az összesített pontszámok adják a verseny helyezettjeit, aki­ket egyébként igen értékes díjazásban szoktunk részesí­teni. — Évenként kerül meg­rendezésre a gyulai Vár- kupa, a szarvasi Körös Kupa, az orosházi Gyopár Kupa verseny. Mégis a Sárrét Kupa a legrango­sabb. Miért? — Nemcsak azért, mert szűkebb hazám Szeghalom, hanem azért is, mert 1976- ban az egyik legegészsége­sebb kezdeményezés szüle­tett a szeghalmi Járási KB” részéről. Ekkor hirdet meg a Sárrét Kupát, s nyomban csatlakozott a püs­pökladányi járási, az azóta várossá előlépett berettyóúj­falui járási és az elmúlt év­ben a karcagi városi KBT is. Ezeket a versenyeket minden év májusában rendezik meg, természetesen mindig más­más helyen. Kerékpárosok, segédmoto­rosok, motorkerékpárosok és személygépkocsi-veze­tő]* mérik össze tudásu­kat, igen látványos, színvo­nalas versenyen. Ilyen körül­mények között alakult ki igen jó elvtársi és baráti kapcsolat a szomszédos Haj­dú—Bihar megye közlekedési vezetőivel. — Melyek az 1979. évi legfontosabb feladataik? — Mindenekelőtt a már bevált verseny, és vetélke­dőformák továbbfejlesztése és népszerűsítése. Hadd em­lítsem meg ezen a helyen is, hogy 3 év óta szakbizottsá­gunk 2 hetenként közlekedé­si vetélkedőt rendez a gyu­lai SZOT—MEDOSZ-üiülő vendégei között. Ma már „program” vagyunk az üdü­lőben, s a megindulás óta több mint 2000 üdülővendég adott szamot a KRESZ-sza- bályok ismeretéből. Az, hogy a vetélkedő igen kedvelt és népszerű — saját személyes tapasztalatom mellett bizo­nyítják azok az írott; sorok is. amelyeket a távozó ven­dégek címünkre küldtek. S legújabb feladatunkról, a „Tanítsa meg családját biztonságosan közlekedni” akcióról szólnék. Lényege: a megye általános iskoláiban, a tavaszi szünetet megelőző­en 20 ezer tesztlapot osztot­tunk ki, melyet a kisdiákok­nak a vakáció alatt kell ki­tölteniük, majd azokat visz- szavinni az iskolába. Tudjuk, hogy a kérdések közül né­hányra a gyerekek csak a szüleik segítségével tudnak választ adni. S éppen ez a célunk, hogy a szülőket is bevonjuk, a gyerekeket ők maguk is oktassák a helyes közlekedésre. Terveink között szerepel még az aradi autóklubbal való kapcsolatfelvétel is. — Milyen szerepet ját­szik a szakbizottság tevé­kenysége a közúti balese­tek megelőzésében? Mér­hető-e ez a tevékenység, milyen tapasztalatokkal gazdagodott a szakbizott­ság? — Vártam ezt a kérdést, hiszen ez önkéntelenül fel­vetődik bennünk is. Véle­ményünk szerint az a körül­mény, hogy éverjte több ezer személlyel történnek rendez­vényeink, bevonva a közúti közlekedés minden rendű és rangú részvevőjét, kell hoy- segítse ,a megelőző munkát, de mindenesetre szerves ré­szévé kell válnia a megelő­ző tevékenységnek. Hogy mérhető-e? Számokban biz­tosan nem, de legyen szabad egy utalással erre is ráirá­nyítani a figyelmet. Koránt­sem a teljesség igényével, s nem is valamiféle sorrend­ben, de azok a vállalatok, intézmények, szervek, ame­lyek „adnak” az ilyen és eh­hez hasonló preventív tevé­kenységre — kedvezőbb bal­eseti számokat produkáltak. Legyen szabad megemlíte­nem néhányat: a Szeghalmi TEJTÖVÁLL-t, a báttonyai Május 1. Tsz-t, a füzesgyar­mati Vörös Csillag Tsz-t, a Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalatot, a KPM Köz­úti Igazgatóságot —, ho~— csak néhányat említsek. Sze­mélyes tapasztalatom, hogy a felsoroltakon kívül is igen sok helyen tervszerű, ro előző munka folyik, s nem is eredménytelenül. Valamit a tapasztalatokról vagy legalább is arról, amely személy szerint engem a leginkább elgondolkodtat. Beszámoltam erről a megyei KBT plenáris ülésén is. pe­dig gondolom senki sem vál­lalja szívesen az ünneprontó szerepét, de ennek ellenére tényként kell megállapítani, hogy megkopott, észrevehe­tően halványult a KRF ismerete. Az elmúlt évben tapasztaltuk a legkirívóbban azt, hogy az 1976- január 1- én életbe lépett módosított — vagy ahogyan a hétköz­napokban hívjuk — az új KRESZ-ből eredményes vizs­gát tett gépjárművezetők is­meretei beszűkültek. Voltak „kiemelkedő” versenyek, amikor a versenyzők 80—90 százaléka nem tudta a teszt­lapot úgy kitölteni, hogy az elfogadható lett volna. Ha az említett esetben tör­ténetesen nem vetélkedőről, hanem mondjuk „éles” vizs­gáról lett volna szó, a rész­vevők, egyébként „profi” gépjárművezetők 80—90 szá­zaléka kénytelen lett volna elégtelen eredménnyel távoz­ni. Ebben az a legelgondol- kodtatóbb, hogy nem egyedi hanem általánosan tapasz­talt jelenség, s erre minden illetékes figyelmét nagyon nyomatékosan szeretnénk felhívni — mondta befejezé­sül dr. V. Fodor Endre. Szekeres András Seres Sándor Modern lakóépületek Békéscsabán, a Bartók Béla úton Fotó: Martin Gábor Kommunista műszak az ÍEV-nél ló időre várva Még mindig műveletlen 25 ezer hektár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom