Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-12 / 85. szám
1979. április 12., csütörtök ÍTÍü-llJkfiM A délelőtti játék után jólesik a finom ebéd A békéscsabai úttörőházban délelőtt és délután egyaránt szerveznek programokat a szünidejüket töltő kisdiákoknak Ez a kis kendő évek múlva az idei majd szünidőre emlékeztet Fotó: Gál Edit Szünidő > Mire lehet fölhasználni ! azt a néhány napot, amit Íj tavaszi szünidő néven ad- ;; nők a diákoknak? Elsősor- : bon pihenésre, az iskola- : padban elült tagoknak sok- ; sok mozgással való föl- jj frissítésére, az eddig tarto- ; gatott jó könyv elolvasó- sára, rokonlátogatásra, és i: nem utolsósorban: egy kis : tananyagismétlésre, mert az év vége is közeledik. ; Még néhány nap és elbal- ; lagnak a középiskolás ne- i; gyedikesek, aztán kezdőd- 1; hét az érettségi sokat el- : döntő finise. A fiatalabbaknak pedig még nyolc ; hétig kell helytállniuk: az iskolában és egy kicsit :! otthon is. A tavaszi szüli netből már csak néhány ; nap van hátra, kedden isii mét megszólalnak a taní- ii tás folytatását jelző isko- ii. lacsengők. A csabai ifjúsági és úttörőház modellező szakkörének tagjai már az utolsó simításokat végzik a kis repülőkön. Következhet a próba... A megyei könyvtár gyermekolvasójában Hrabovszky Laci budapesti és Hajdú Ottó csabai iskolással találkoztunk A Békéscsabai 7-es számú Általános Iskolában — a 2-es számú és a kisegítő iskola napköziseivel közösen — szervezett programokra várják a gyerekeket. Nem maradhat el a filmvetítés sem Versmondóverseny — tanulságokkal A szép szót kedvelők, kisiskolások és munkásfiatalok, úttörők és középiskolások, mintegy harminckilencen költészetnapi előzetesként, előhírnökeiként az évenkénti ünnepnek, ahol a költészetté érett nemes gondolatokat ünnepeljük, szavalóversenyt tartottak Orosházán, a Petőfi Művelődési Központban. A nemes verseny egyben a kisdobosok és úttörők járási-városi kulturális seregszemléje is volt a költészet jegyében. A versenyt három kategóriában hirdették meg: kisiskolások, az általános iskolások felső tagozata, valamint középiskolások és munkásfiatalok. Valamennyi csoportban szép számú volt a jelentkezés, s utólagosan, a versenyt értékelve az is elmondható, hogy viszonylagosan kiegyenlített volt a mezőny, azonos vagy hasonló erények és sok, főleg ejtésbeli hibák, valamint a képi láttatás mellőzése voltak megfigyelhetők. Mégis kellemes az összbenyomás. már csak azért is, mert alapvetően a szövegbeli felkészültség volt a jellemző, s a maga nemében minden produkció valamelyest élményét is adott. Mégis a tanulságok és az eredmények összegezése miatt érdemes visszatérni a csoportonkénti sajátosságok összegyűjtésére. A kisiskolásoknál általában a mesemondás volt túlsúlyban és ez alapjában véve jó, hiszen életkori sajátosságoknak megfelelő volt ebből következően a meseválasztás. De bizony bekerültek a válogatásba olyan művek is (Pétiké jár), amely bár gyerekekről szól, de nem ezt a világot szólaltat ja meg, hanem a felnőtt érzelmeit fejezi ki. Így ebben az esetben felnőttes pózzá válik az előadás. Ebből következik a felkészítő pedagógusok felelőssége, körültekintő segítése. Ebben a kategóriában a következő eredmények születtek: arany oklevelet kapott Kovács Viktória és Magyar Gyöngyvér egy Móramű, illetve egy csángó népmese előadásáért; ezüst oklevelet Góg Marianna nyert, A becsületes Tolvaj Marci című mese előadásáért, míg Móra Ferenc: Ének a rétespásztorról című mese előadásáért Pechan Krisztina, Az egyszeri szarka történetéért Plesovszki Hajnalka bronz oklevelet nyert. Az általános iskolák felső tagozatosainál már elegyesebb volt a válogatás. Szép Ernő verseitől Benjámin Lászlóig, Várnai Zsenitől Fehér Kláráig terjedt a skála. A zsűri ismételten meg kellett állapítsa a korábbi évekhez hasonlóan, hogy vannak úgy divatos költők, hogy verseiket unos-untalan elmondják, ami maga nemében nem is lenne baj, ha e mögött nem egyfajta kényelmesség, válogatási közömbösség rejtőzne. Az előadásmódoknál, ha sorjáznánk a hibákat, akkor a következőeket lehetne: néha kínlódnak a szöveggel, ebből fakad a pontatlanság, hamar kifáradnak az előadók, tehát nem gazdálkodnak megfelelően a hangerővel, nem ismerik a levegővétel szabályait, nem tudnak gazdálkodni ökonomikusán energiájukkal, nem tudnak képeket láttatni. S az eredmény: Csizmadia Éva, Nagy Katalin arany óklevél, Németh Erika ezüst oklevél, Szelezsán Katalin és Szabó Gyöngyi bronz oklevél. Élményt nyújtó volt a középiskolás és dolgozó fiatalok kategóriájának bemutatója. Sajnálatos, hogy egykét gyengébben felkészült versenyző is pódiumra lépett. Az eredmény pedig a következő lett: első helyen végzett Szász Emília, a 612- es Szakmunkásképző Intézet tanulója, valamint Józsa Mihály, a Táncsics Mihály Gimnázium diákja; második Szokolai Ibolya és Dávid János, a békéssámsoni Előre Mgtsz dolgozói, harmadik pedig Czabarka Judit, az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium másodikos diákja lett. — fb — A Televízióból jelentjük Az Olympiade keresztmetszete Hogyan születik meg a televízióban egy operai keresztmetszet? Az opera, amely a kamerák előtt terítékre kerül, ritka csemege, a velencei operavilág egyik jellegzetes műve. Hallgassák meg a narrátort: — Velence a XVIII. század eleje. Álom és káprázat. Fellobogózott, ezer színben pompázó gondolák siklanak az est homályában, fellobbannak a farsangi tűzijátékok vakító fényei. Vidám hölgyek és urak közelednek a színházhoz, hogy tanúi legyenek a varázslatnak. A helyszín itt a stúdiófalak között tehát „Velence”, pontosabban a korabeli legendás hírű színház, a Sant Angeló úszik ragyogó fényárban, ahol ezen a napon a híres hegedűművész, a világszerte ünnepelt nagy zenész, Antonio Vivaldi operájának bemutatójára készülődnek. Ennyit árul el az opera keresztmetszete az első percekben. Közben táncos kedvű és lábú szépségek, oldalán a korabeli ruhákban öltözött ifjakkal hatalmas virághír- landokkal kezükben táncolnak, hajlandoznak a kamerák előtt. A felvételt biztonsággal kezében tartó Bar- kóczy Sándor koreográfus (törött, gipszelt lábbal dolgozik) újra és újra elindítja a táncosokat, hogy végre minden tökéletes pontossággal a helyére kerüljön. — Most... kettő! — vezényel, hangját cseppet sem kímélve — ki tudja már hányadszor. Vivaldi operájának sajátos cselekménye van. A helyszín az időszámítás előtti hatodik században létezett görög városállam, a Peloponné- szosz félszigetén. A drámai librettó megírásához, amely a maga korában rendkívül népszerű volt, a görög olimpiai játékok kínálták a témát Pietró Matastasiónak. Az opera bonyolultnak látszó cselekménye narrátor segítségével — és persze az énekesekkel is — tudatja, hogy két görög ifjú, a két barát miként cserél nevet és ruhát az olimpiai játékokon és versenyez a király lányának kezéért. A győztes jutalma ugyanis ezúttal nemcsak a szokásos olimpiai babérkoszorú, de a királylány keze is. (Akárcsak a népmesékben.) Csakhogy a krétai királyfi nem jeleskedik a sportban, viszont barátja, akinek életét mentette meg egy ízben, majd csak hozzásegíti a győzelemhez. .. Napok óta folynak már a stúdióban Vivaldi Olympiade című operájának felvételei. Az énekesek: Gáti István, Horváth József, Miller Lajos, Takács Klára, Kovács Kolozs és Zempléni Mária. Valamint a madrigálkórus és az Állami Hangversenyzenekar. A vezérlőteremben pedig a monitorok előtt: Mérei Anna rendező és Benczédi Ágnes szerkesztő ülnek. Szémann Béla Sokféle Több műsorról is szívesen írnék ebben a mai jegyzetben, külön-külön mindegyik megérdemelne egy-egy hasábot, de, hogy erre mód nincs, szóljunk hát valamennyiről egymás után. Még márciusban történt, hogy a rádió irodalmi folyóirata, a Gondolat bemutatta az Üj Aurórát és a békéscsabai ifjúsági házból sugárzott irodalmi műsorral ország-világ előtt megszólaltatta a folyóirat reprezentánsait. Alig telt el egy hónap, és kedden, április 10- én a Fiatalok Stúdiója keretében a Békés megyei KISZ ösztönzésére alakult Fiatal Alkotók Klubjának írói-költői szerepeltek a Kossuth Rádió hullámhosszán. A két irodalmi est hatásáról, sikeréről természetesen nincsenek felméréseink, hallgatottságuk sem ismert a jegyzetíró előtt, de azt a tényt, hogy az országos irodalmi közvélemény figyelme — melynek jeles része a rádió — Békés felé fordult, és fordul egyre többször, már nem szabad szó nélkül hagyni. Olyan eredmény ez, melyet több összetevő szerencsés együtthatása alapozott és bontakoztatott ki. Az első és legfontosabb nyilván az, hogy akadnak e vidéken is tehetségek, akiknek van mondanivalójuk az emberek számára ; akadnak ugyanakkor olyan hivatalos mecénások is, akik okos és értő szándékkal segítik az irodalmi közélet itteni fórumait, anyagi eszközökkel is mind több lehetőséget - biztosítva számukra. A másik rádióadás szintén a hét elején hangzott el, és Nagy Öregünket, Illyés Gyulát hallhattuk abban. Válságban van-e a regény? Mitől rossz és mitől jó a mai regény? — kérdezték tőle. Illyés sokoldalúan válaszolt. Kiállt a regény létjogosultsága mellett, hiszen „tele van az életünk választ váró kérdésekkel. Ezekre a regény adhat választ, legyen bár története múltbeli is.” Amikor pedig arról beszélt, hogy a magyar szellemi élet nem működik jól, hogy a magyar nép XX. századi sorsdöntő eseményeiről a szellemi élet még mindig nem adott hiteles és sokoldalú tudósításokat, hogy „a lelkekbe és a történelembe belefáradni”, ez hiányzik a magyar szellemi életből — hosszú időre szóló elgondol- koztatót kaptunk Tőle. Kitűnő műsor volt, érzékletesen hozta közelünkbe Illyés szellemi nagyságát, emberért fogalmazódó töprengéseinek ezerarcúságát. Több ilyenre lenne szükség. Végül, harmadiknak egy szerda reggeli beszélgetésből idéznék. Azt mondta egy pedagógus a fél 8-as csevegésben, hogy: „Lassan szólam lesz az általános műveltség. A középiskolások jószerével csak azt az 1-2 tárgyat tanulják, amelyet érettségire választottak.” Persze, hamar kiderült, hogy kiélezte a dolgot, de az is, hogy a történelmet — például — roppant kevesen választják, és a többiek csak az „átcsúszó” jegyért tanulnak. Pedig a történelem „megköveteli régi rangját, nélküle világnézeti és hazafias nevelés elképzelhetetlen.” Oktatásügyünk ki tudja, hányadik érettségi és egyéb reformkorát éli. Az ember akaratlanul is felteszi a kérdést: mitől állt elő ez amár- már fanatikus változtatásigény, sokszor homlokegyenesen ellenkező előjellel, hogy rövid időn belül újra visszaváltozzon minden arra, ahogyan volt. Az ember nem érti, és közben generációk távoznak az iskolákból. Nem a legelfogadhatóbb általános műveltséggel ... Sass Ervin
