Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
30 év tanulságai 1979, április 4., szerda Két társadalmi rend — két szövetség Immáron harminc éve annak, hogy a nyugati hatalmak megindították Európában a katonai tömbök kialakításának folyamatát. Szántszándékkal használjuk a többes számot: a politikában, akárcsak a fizikában érvényesül az akció-reakció elv, s a NATO megalakítása olyan tény volt, amely nem maradhatott válasz nélkül. De nem fölösleges azt hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió, s azok az országok, ahol a szocialista útválasztás akkor inkább cél volt még, mint befejezett politikai tény — mindent megtettek ennek megakadályozására. Fultontól Brüsszelig A tömbpolitika régebbi, mint a NATO, ami természetes: előbb vetik el a magot.. . Hírhedté vált fultoni beszédét még 1946 márciusában mondta el Churchill — de már akkor világos volt, hogy a szocialista .országok elleni kereszteshadjárat, s a fejlett tőkés világ katonai-politikai összekovácsolásának terve mögött az Egyesült Államok áll. Washington abból indult ki, hogy a világháború után kialakult helyzet különösen kedvező feltételeket teremt az amerikai világuralom számára s a szocializmus elleni harcra. Hiszen az Egyesült Államok a legerősebb tőkés országként került ki a második világháborúból, emberveszteségei csekélyek voltak, s területére nem hullott egyetlenegy bomba sem. És Churchill mellett Truman ült Fulton- ban, az az amerikai elnök, aki zöld utat adott az atombombázásnak és bólogatott, amikor Ghurchill őfelé fordulva ezt mondotta: „Az Egyesült Államok most a világhatalom csúcspontján áll... A hatalmi elsőséggel együtt jár a tiszteletet keltő felelősség a jövővel szemben. Most itt van a világos és ragyogó alkalom országaink számára.” Fultonból egyenes út vezetett a belga fővárosba, ahol 1948 márciusában, tehát nem egészen három évvel a fasizmus felett aratott győzelem után jött létre Anglia kezdeményezésére a nyugat-európai országok első katonai tömörülése a Szovjetunió, s a népi demokráciák ellen. Anglia, Franciaország, Belgium és Hollandia képviselői Brüsz- szelben állapodtak meg katonai szövetségük megteremtésében. Igaz, formálisan ennek a szövetségnek megteremtését még azzal próbálták indokolni, hogy a német agresszió ellen irányulhat. A létrehozott blokk igazi célját a szovjet kormány így jellemezte: „Ez magában rejti azt a veszélyt, hogy Németország nyugati felét az eljövendő agresszió stratégiai bázisává építik ki.” 1948. július 6-án Washingtonban tárgyalások indultak meg az amerikai külügyminisztérium, Kanada és a brüsszeli paktumhoz tartozó országok képviselői között. Ezeken megvetették az új, szélesebb körű katonai csoportosulás alapjait. A tárgyalások szep- temper 9-én értek véget. A kiadott közös közlemény kollektív katonai szerződés megkötését ajánlotta a tagállamok kormányainak. flz ENSZ-re hivatkoztak 1949. március 15-én hivatalosan meghívták azokat az országokat, amelyek 1948 decemberében nem vettek részt a szerződés szövegének kidolgozásában. Március 18-án nyilvánosságra hozták a szerződés tervezetét. A következő hónapban pedig — április 4-én — Belgium, Dánia, az Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, Izland, Kanada, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Portugália képviselői Washingtonban aláírták az Észak-atlanti Szerződést. A NATO-szerződés szövege azzal kezdődik, hogy a résztvevők „kifejezik hitüket az Egyesült Nemzetek Szervezetének céljaiban és elveiben”. Valójában az ENSZ-re való ismételt hivatkozások sem tudták elfedni az objektív elemzés elől azt a tényt, hogy a NATO létrehozása ellentétben állt az ENSZ alapokmányával, s megkérdőjelezte a világ- szervezet tevékenységének alapját is, nevezetesen azt, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjainak egységesen kell fellépniük. Példátlan türelem A NATO-ban a legnagyobb erőfeszítéseket a részt vevő országok kezdettől fogva Nyugat-Németország bevonására tették: ez volt a NATO születésénél bábáskodók legfontosabb és Európa szempontjából a legveszélyesebb terve. Nyugat-Németország bevonása a NATO-ba az 1954. október 19-től 23ig tartó párizsi értekezleten történt meg, ahol egy sereg dokumentumot írtak alá, amelyek a „párizsi szerződések” néven lettek ismertté, s lehetővé tették, hogy az NSZK 1955 tavaszán a NATO-ba lépjen. Ez súlyos helyzetet teremtett Európában. Az európai szocialista országok nem hagyhatták válasz nélkül a történteket, a párizsi szerződést. 1955. május 14-én a lengyel fővárosban a Szovjetunió, valamint Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, a Lengyel Népköz- társaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Román Népköztársaság elhatározta barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötését, s a fegyveres erők közös parancsnokságának megalakítását. Hadd emlékeztessünk rá: a Varsói Szerződés országai a történelemben szinte példátlan türelmet tanúsítottak, hat teljes esztendőt vártak a NATO létrehozása után saját védelmi szervezetük megteremtésével. Európa tömbökre osztásáért tehát az imperializmus a felelős. Harminc évvel a NATO megalakítása után Európának van alapja a mérlegkészítésre, immár rendelkezésére áll a szükséges perspektíva a mérlegkészítéshez. Beleszól a NATO A három évtized alatt, amióta a NATO létezik, földrészünk térképe nem változott, de politikai képe alapvetően átalakult. 1949-ben még csak a Szovjetunió és a fiatal európai népi demokratikus országok harcoltak az államok közötti békés, normális kapcsolatokért, a tőkés, világ vezető politikusai még dédelgetve melengették azt a tervüket, hogy a szocializmust felszámolhatják. Az amerikai generálisakat az atomfegyver mindenhatóságába és a saját katonai fölényük tartósságába vetett hit vezérelte. A hetvenes .évekre az erőviszonyokban végbement változások a tőkés világ vezetőit is rákényszerítik bizonyos változások visszavonhatatlanságának elismerésére és bizonyos tanulságok levonására — noha nagy különbségek vannak köztük abban, hogy mennyire következetesen vonják le a tanulságokat. De az elmúlt harmincéves időszak tanulsága: ezt a szervezetet tudatosan úgy fejlesztették, koncepcióit úgy alakították ki, vezető kádereit, törzsét úgy választották ki, hogy képes legyen szívósan ellenállni az enyhülés számára kedvezőtlen folyamatainak. Igaz, a NATO nem állam, de mégis beleszól az európai államközi kapcsolatokba. Beleszól a látható és láthatatlan szálak révén, amelyek a Pentagonnal, az európai és az észak-amerikai kontinens legrekciósabb erőivel és személyiségeivel, a katonai ipari komplexumokkal összefűzik. Beleszól, mivel olyan helyzetet teremtett egész tevékenységével, veszélyes tervei végrehajtásával, amely gátolja a normális államközi viszonyokat, s a békés egymás mellett élés ellen hat. Mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy ez a tevékenység az amerikai befolyás érvényesítésének egyik legfontosabb eszköze az európai NATO-országok- kal szemben. Út Helsinkihez S a Varsói Szerződés? A szervezet, amely a NATO megteremtésére adott elkerülhetetlen választ testesíti meg, jövőre lesz negyed- százados. Nevéhez fűződnek azok az erőfeszítések, amelyekkel a Varsói Szerződés lépést tartott azokkal a hatalmakkal, amelyek élezték a fegyverkezési versenyt — s hadd emlékeztessünk rá: európai erőegyensúly nélkül nem lett volna európai enyhülés! Nevéhez fűződik a budapesti felhívás, amely utat nyitott a helsinki csúcshoz. És nevével kapcsolódnak össze azok a kezdeményezések a katonai enyhülésre, amelyek átfogóak, mind földrajzi értelemben, mind pedig a fegyverkezés típusai szempontjából, s amelyek ésszerű alternatívát kínálnak — a fegyverkezési versennyel szemben. A kezdeményezések hosszú sorában hadd hivatkozzunk a Varsái Szerződés tagállamai legutóbbi 1978-as moszkvai nyilatkozatára; ha ezt egy mondatban akarjuk összefoglalni, akkor így fogalmazhatunk: el kell hárítani azokat az akadályokat, amelyeket a szélsőséges reakciós, imperialista erők állítottak az enyhülés útjába. E cél szempontjából ma a legfontosabb kérdés: sikerül-e megfékezni a fegyverkezési versenyt, sikerül-e érdemi leszerelési lépéseket életbe léptetni? A holnap történésze aligha kerülheti el a következtetés levonását: a két szervezet kétféle fejlődésvonala két rendszer tartalmának lényegéről tanúskodik. Vezér Péter „Itt a szalag megy” Nem mindig mosolygós asszony Évike néni, azazTi- motity Istvánné. Ezt hiába is állítanám,' hiszen a FÉKON Ruházati Vállalat békéscsabai gyárának orosházi telepén — vagy ahogyan a helybeliek nevezik, a ruhagyárban — ötszázegynéhány lány, asszony gondján-baján osztozik. S ők tudják; komoly, határozott, kiegyensúlyozott ember. Persze, szereti ő is a vidámságot, de a munkában nem ismer tréfát. Felelős poszt az övé: adminisztrációs vezető és az üzemi pártvezetőség titkára. Ügy ismeri a gyár minden lépcsőjét, kilincsét, zegzugos folyosóját, a varrógépek zaját, mint, mint azok az asszonyok, akikkel együtt kezdett itt dolgozni, majd 20 évvel ezelőtt. — 1958-ban indult ez az üzem, én meg 1961-ben jöttem ide — meséli a kis irodában. — Épp akkoriban telt le itt a „tanulóidő”, kezdett rendes kerékvágásba kerülni a termelés. Sok minden változott azóta a munkakörülményekben, és az emberekben is. Az első időkben például azt kérték az asszonyok, hogy műszak közben engedjék ki őket ide, a közeli piacra bevásárolni. Aztán közülük kerültek ki a legfegyelmezettebb dolgozók, a mai törzsgárda. Persze volt egy kis mag, akik már 1958 előtt is ruhagyárban dolgoztak, átjártak Békéscsabára. Közben nagyon megfiatalödott nálunk a gárda, ami azzal is jár, hogy jelenleg például 150—160-an vannak gyesen! — Ez nyilván nem kis gondot okoz a vezetésnek? — A kismamáknak, és nekünk egyformán gond, mi legyen, amikor letelik a gyes? Itt két műszak van, amit érthetően nem mindenki tud vállalni. Ez a férj megértő segítsége nélkül nem megy, a kismamaszaTimotity Istvánné Fotó: Veress Erzsi lagra pedig nem fér mindenki. — És segítenek-e a férjek? — Úgy tapasztalom, egyre több családban alakult ki a „közteherviselés”. A férj viszi haza a bölcsődéből, óvodából a gyereket, segít bevásárolni, meg a házi munkában. És ez így helyénvaló, hiszen azok az asszonyok, akik itt dolgoznak két műszakban ilyen normákkal, ilyen hatékonyan, azok egy- sorban állnak a férfiakkal, igazán le a kalappal előttük! Csakhogy elég sok nálunk az egyedülálló, a gyereket, vagy gyerekeket egyedül nevelő asszony, ök csak a maguk erejére számíthatnak, meg arra a segítségre, amivel mi igyekszünk könnyíteni a gondjukon. — Család, két műszak, háztartás. Jut-e mindezek mellett a nők idejéből, energiájából a közösségi, társadalmi életre? — Állítom, semmivel nincsenek e téren sem hátrább, mint bármelyik más munkahely dolgozói. Pedig azok a lányok, asszonyok, akik két óra után, ha vége a délelőtti műszaknak, még itt maradnak gyűlésre, oktatásra, társadalmi munkára — hajnali négykor keltek fel! S itt a szalag megy, lehetetlen akár negyedórára is megszakítani, vagy hamarabb befejezni a munkát, mindent műszak után rendezünk, intézünk. Mégis a legutóbbi pártnapunkon 100-an voltak, a szocialista brigádok kijártak az üveggyári lakótelepre társadalmi munkában iskolát építeni, óvodát, bölcsődét patronálnak, varrják, javítják nekik a sok textilholmit. — Végül engedjen meg egy személyes kérdést: nem ér- zi-e hátrányát annak, hogy női vezető? — Nem. Ha a család is tudomásul veszi ezt, nem csinál belőle ügyet, akkor egyszerű, mint nálunk. Nekem például soha otthon nem mondták, hogy hol a csudában voltál ilyen sokáig. Persze úgy kell beosztani, megszervezni az embernek a munkáját, hogy azért jusson idő a családra, a gyerekekre is. A férjem sosem választja külön, hogy ez férfimunka, ez meg női, így megoszlik a gond, teher. Egyre mindig nagyon ügyeltem: vasárnap se tanulás, se munka, az a családé, a gyerekeké! A munka, a közösség és a család — ez ad értelmet az életének, ezért dolgozik, vitázik, s ha kell haragszik ő a szürke hétköznapokon — és ez a forrása minden örömének, mosolyának. Timo- tity Istvánné április 3-án, tegnap délelőtt Békéscsabán, a megyei tanácsnál vette át a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést. T. I. B Budapest Tourist a gyermekekért Együtt a tengerparton Kevés idő jut arra, hogy családi életet éljünk, hogy türelemmel, mi több: érdeklődéssel végighallgassuk mindazt, ami gyermekeinket foglalkoztatja. Egyáltalán, hogy a családon belül nyílt emberekké váljunk, s bizalommal legyünk egymáshoz — ehhez idő kell, méghozzá több együtt töltött idő. , A családi közösséget erősíti a két-háromhetes szabadság is, amikor a szülők magukkal viszik gyermekeiket a hegyekbe, a Balaton partjára. Országhatáron túlra, hosszabb utakra már ritkábban tarthat együtt a család. Az idegenforgalmi statisztika szerint tavaly csak- nek öt és fél millió magyar utazott külföldre, köztük .aránytalanul kevés volt a 6—14 éves korú gyerek. Gyakran anyagi okok játszanak közre abban, hogy nem nyaralhat együtt a család a tengerparton. A szülők azzal nyugtatják magukat, hogy egész évi fárasztó munka után, nem tekinthető önzésnek, ha kettesben töltik szabadságukat. Különben is, a gyereknek jó dolga van a nagymamánál, az úttörőtáborban. Még fiatal, lesz elég alkalma utazni. Persze, ha pénztárcájuk engedné, mindjárt más lenne a helyzet. Most, a nemzetközi gyermekév alkalmából a Budapest Tourist kedvezményes családi utakat szervez a szocialista országokba, melyekre április 5-ig lehet jelentkezni. A 6—10 év közötti gyermekek után 30 százalék, a 10—14 éves korúak után pedig 10 százalék árkedvezményt ad. A szülők szintén 5—10 százalékkal olcsóbban üdülhetnek, aszerint, hogy egy vagy több gyermeket visznek magukkal. A kedvezmény a nagyszülőkre is vonatkozik. Az utazási iroda ajánlatáról a megyei ég városi idegenforgalmi hivatalok részletes felvilágosítást nyújtanak. A kedvezmény mellett természetesen OTP- hitel is igénybe vehető. A Budapest Tourist bekapcsolódott a gyermeküdültetésbe: önköltségi áron, július 1-től augusztus 26-ig a bánkúti Turista Szállóban fogadja kis vendégeit, itt pedagógusok, sportszakemberek felügyelete alatt két hetet tölthetnek vakációjukból. A budapesti utazási iroda országos kezdeményezése minden bizonnyal követőkre és támogatókra talál. (-ha-) Felújított óvoda Eleken Veteránok köszöntése Közel 1 millió forintot fordított Eleken a községi tanács az egyes számú óvoda bővítésére, korszerűsítésére. Emellett a szülők társadalmi munkája is segített abban, hogy tegnap, április 3-án, délelőtt fél 12 órai kezdettel átadhatták az újjászületett, immár központi fűtéssel ellátott gyermekintézményt. Az átadási ünnepségen az óvodások kedves műsorral örvendeztették meg szüleiket, s a vendégeket, majd Zsidó János a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője tartott ünnepi beszédet. A felújított óvoda az eddig is ide járó apróságokon felül, még közel negyven gyermeket lát majd el. A békéscsabai A szociális otthonba április 3-án úttörők látogattak el, hogy a szociális otthonban élő Kalmár Istvánt, Melis Pált, 1919-es veteránokat, valamint a munkásmozgalomban egykor tevékenyen részvevő Szabó Sándoméf köszöntsék. A rövid műsorral egybekötött találkozón a békéscsabai ifjúsági és úttörőház ci- terazenekara, Stuber Sámuel vezetésével néhány népdal- feldolgozást mutatott be, valamint a 9-es számú Általános Iskola 4. c. osztályának úttörőraja rövid irodalmi összeállítással kedveskedett az ünnepeiteknek, akik a találkozó alkalmából emléklapot is kaptak. Battonyai lottózóé az ötös! Az OTP Békés megyei Igazgatóságának tájékoztatása szerint Battonyán töltötték ki azt a 13. heti lottószelvényt, amely a húzáson öttalálatot ért el. A nyeremény több mint másfél millió forint, a nyertes pedig egy battonyai nyugdíjas házaspár, Papp Péter és felesége. Régóta játszanak, általában heti négy, öt szelvénnyel, s az ötös találatot közösen kiválasztott, állandóan megjátszott számokkal érték el. A szerencsés nyertesek a pénzt OTP-betétben helyezik el. A nyereményt egyébként április 11-én, a battonyai OTP-fiókban veszi át a házaspár.
