Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-21 / 92. szám

1979. április 21., szombat 0 politika szerves része az életemnek JEGYZET Fekete napok A legutóbbi hónapokban a közlekedési balesetekről szó­ló tudósításoknak bérelt he­lyük van az újságok hasáb­jain, a rádió és a televízió híradásaiban. Megdöbbentő esetek látnak napvilágot, s amíg régebben csak fekete hétvégekről esett szó, mos­tanában már csaknem min­dennap történik négy—öt végzetes szerencsétlenség. A vésztjósló közúti balese­tekkel kapcsolatban sokféle nézet alakult ki közvélemé­nyünkben. Egyesek úgy vé­lik, hogy a kezdő autósok okozzák a legtöbb bajt, má­sok az idegenforgalommal hozzák összefüggésbe a bal­eseti rekordokat, megint má­sok a gyalogosok és a gép- járművezetők háborújának tulajdonítják a szerencsét­lenségek sorozatát. Ezek szél­sőséges vélemények. Mert igaz ugyan, hogy a forgalom bonyodalmainál nagy szám­ban találhatók kezdő, této­va gépjárművezetők, de nem az általuk okozott balesetek dominálnak a statisztikai ki­mutatásokban. Mint ahogy a növekvő idegenforgalom is közrejátszik a balesetek ala­kulásában. Kétségtelen, hogy a forgalomban még mindig gondot okoz a gyalogosok és a gépjárművezetők eseten­kénti elsőbbsége. Az utca képe azonban azt is mutatja, hogy megkezdődött az autó­sok és a gyalogosok békés együttélése. Nézzük előbb a gépkocsi- vezetőket, akikről jóformán csak ellentétes véleményeket hallunk. Azt, hogy fegyelme­zettek és azt, hogy fegyel­mezetlenek. Mondják, hogy óvatosak, s azt is, hogy vak- merőek. Kétségtelen, hogy országútjainkon sok a tola­kodó járművezető, aki haj­meresztő vakmerőségével ar­ra számít: majd vigyáz a másik. Szép számmal akad­nak kellemetlenkedők is, akik éjszaka addig reflekto- rozzák az előttük haladó ko­csi visszapillantó tükrét, amíg az elvakulva meg nem áll. A forgalom egyik íratlan tör­vénye, hogy mindenki előz és mindenkit előznek. Saj­nos nálunk nagy számban vannak autósok, akik képte­lenek elviselni, hogy meg­előzzék őket. Erre vezethető vissza a júliusi autós balese­tek 10—15 százaléka. Hason­ló arányokat egyetlen or­szág baleseti statisztikájában Sem találunk. Persze a gyalogosok sem mind angyalok. A szerencsét­lenségek 22 százalékát kizá­rólag ők idézték elő az év első felében. Mint a Legfőbb Ügyészség közlekedési szak­értője a közelmúltban egy ankéton szóvá tette: sok baj forrása, hogy a gyalogosok egy része valósággal sportot űz abból, hogy a kijelölt gya­logos átkelőhelyen lassan bandukol, sőt ráérősen meg­áll, nézegeti az autók rend­számtábláit, vagyis őrli a gépkocsivezetők idegeit. Az ilyesmi és a vele kapcsola­tos utcai dialógusok gyakran kimerítik a szabálysértés fo­galmát. Felvilágosítással is sokat lehetne tenni azért, hogy autós és gyalogos a jelenle­ginél jobban tisztelje a köz­lekedési szabályokat. Az új jogszabályok értelmében ma már csak a súlyosabb esetek kerülnek az ügyészségek és a bíróságok hatáskörébe, lé­nyegesen meggyorsítva a sza­bálysértési eljárásokat. A leggyakrabban előforduló szabálysértéseknél — ittas vezetés, veszélyes előzés — viszont szigorúbb felelősség­re vonást alkalmaznak ható­ságaink. S mivel a közleke­dési szabályok az emberek életét védik, a szigorú intéz­kedés nyilvánvalóan a társa­dalom igazságérzetével és se­gítőkészségével találkozik majd. K. F. Gyulán mintegy 200 párt­propagandista dolgozik. Kö­zöttük dr, Dobra András, aki csaknem 3 évtizede szolgálja és továbbítja a párt politiká­ját. — 1948-ban Gyulaváriban kezdtem a pártbizottság ok­tatási felelőseként, a hatal­mi harc kellős közepén, a két párt egyesülése előtt. Az­után hosszú éveken át irá­nyítottam a községben a pro­pagandistákat, de én is szám­talan szemináriumot vezet­tem. — Ehhez a munkához sok segédanyagot kapnak, de gondolom, emellett fontos szerep jut az önképzésnek is. — Valóban így van. Az első esztendőkben elég kez­detlegesek voltak ezek az anyagok, de ahogyan teltek- múltak az évek, úgy váltak egyre színvonalasabbá, haté­konyabbá. Persze csak a se­gédanyagok nem elegendő­ek. Nagyon fontos, hogy a párt propagandistája rend­szeresen olvassa nemcsak a napilapokat, hanem a foglal­kozási köréhez tartozó ak­tuális politikai kiadványokat, könyveket. Láthatja — mu­tat körbe a megrakott pol­cok felé — bőven el vagyak látva olvasnivalóval. — Nyugdíjas már, nem lenne jobb most már pihe­néssel tölteni a napokat? Tegnap, április 20-án dél­előtt Békéscsabán, a ME- SZÖV-székház tanácskozóter­mében tartotta ülését a MÉ­SZÖV nőbizottsága. Első na­pirendként Seres Mihályné, a megyei szövetség nőbizottsá­gának elnöke terjesztette be a MÉSZÖV nőbizottságának 1979. évi munkatervét. Ez­után Hajdú Antalné, a szö­vetség nőbizottságának tit­kára ismertette az AFÉSZ- ek nőbizottsági vezetőinek idei továbbképzésére vonat­Huszonötmillió forintos tá­mogatást nyújt az idén az idegenforgalmi szolgáltatások bővítéséhez az országos ide­genforgalmi hivatal, mert jó programok nyomán több időt töltenek nálunk a külföldiek. A kulturális programok közül elsősorban a zenei ren­dezvényekhez ad támogatást a hivatal. Ezek ugyanis kü­lönösen vonzóak a külföldi és a hazai közönség számára. Növelik a Hilton Szállóban rendezett kamarahangverse­nyek számát, a Halászbás­tyán gyakrabban szórakoz­tatják térzenével a közönsé­get. Felkarolják a pécsi nyá­ri színház rendezvénysoroza­tát és részt vállalnak a ti­hanyi és a szántód-köröshe- gyi hangversenyek, valamint a soproni ünnepi hetek ren­dezvényeinek költségeiből. A sportolási lehetőségek bővítésére tárgyalásokat folytatnak az Óbuda szövet­kezettel az új sportág, a széllovaglás fellendítésére. A budakalászi Omszki park ta­ván széllovasiskolát szer­veznek, s megkezdődik az új sporteszköz hazai gyártása is. A műanyag talpra szerelt vi­torlák kölcsönzését az Omsz­ki park taván és a Balaton mellett is meg kívánják szer­vezni. Siófoknál hamarosan megkezdődik az elektromos vízisí felszerelése. Lénye­gében egy 1200 méteres drót- kötélpályát alakítanak ki, ehhez kapaszkodók csatla­— Talán bele is halnék. Munka, tevékenység nélkül nem tudnám már elképzelni napjaimat. Minden előadásra alaposan fel kell készülni, még így is előfordult, nem is egyszer, hogy olyan kérdést kaptam, amire bizony nem tudtam válaszolni. — Lehet-e mérni munká­jának eredményét? — Ha közvetlenül nem is, közvetve mindenképpen. Öröm az előadó számára, ha érzi, hogy hallgatóival olyan kontaktus alakul ki, hogy befogadják azt, amit mond. Megérzi ezt az ember. Öröm az is, amikor látom, hogy a hallgatók igyekeznek úgy él­ni, ahogyan azt tanulták. Dr. Dobra András a közel­múltban megkapta az MSZMP KB agitációs és pro­pagandaosztálya emlékpla­kettjét az MKP megalakulá­sának 50. évfordulója alkal­mából sok éves, eredményes propagandamunkájáért. Teg­nap, pénteken pedig a „pro­pagandisták napja” alkalmá­ból az MSZMP városi bi­zottsága által alapított ki­emelkedő munkásmozgalmi tevékenységéért járó emlék­érmet kapta meg, s rajta kí­vül Rácz János, az oktatási bizottság tagja és Szabó La­jos általános iskolai igazgató. B. O. kozó tematikáját. Ezt köve­tően került sor a SZÖVOSZ- alapítású és az egyéb szövet­kezeti közös vállalatok nőpo­litikái helyzetének megtár­gyalására. Majd a SZÖVOSZ- brigádvizsgálat előkészítésé­nek tennivalóit tárgyalta meg a MÉSZÖV nőbizottsága. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Nagy Imréné, a megyei pártbizottság rnőrefe- rense. koznak a síelők vontatására. A kötelet villanymotor moz­gatja, 50—60 kilométeres se­bességgel. A kiskunsági nemzeti parkban több napos túrára induló lovasoknak bungallók épülnek az OIH támogatásá­val. A lajosmizsei csikótelep mellett és a bugaci csárda kö­zelében faházakat állítanak fel, a lovaknak pedig istál­lót építenek. A pécsi lovas­iskola is bővül, még pónilo- vat is beszereztek a gyere­keknek. Sok helyen, így például Ketten szállunk le a za­katoló motorvonatról. Az ál­lomás gondozott kertjében apró, sárga virágok viríta­nak. Batiz Balázs állomásfő­nök barátságos, mosolygós ember. — Nem vagyok idevalósi. Kétegyházáról járok helyet­tesíteni, mert a régi állomás­főnök nyugdíjba ment — mondja, s hangjában szomo­rúságot érzek. — Tudja, egy éve, hogy megszüntették a teherforgalmat, most meg az a hír járja: májustól becsuk­juk az álloipást. Egyszerű megállóhely lesz, jegyet a kalauzok adnak. A kunágo- taiakat, almáskamarásiakat, nagykamarásiakat Medgyesre viszik a buszok. — Sajnálja? — Jó népek laknak erre­felé, szeretek itt lenni. De a vasút munkaerőgondokkal küzd. Kevesen vállalják a nehéz szolgálatot. A fiam is Gyulán, a húskombinátban dolgozik. 0 Elindulok a falu felé, ame­lyet könnyű végigpásztázni: alig több, mint 600-an lak­ják. Az elárvult iskolától nem messze tágas vegyes­bolt. Az ajtó mellett kávét darál egy asszony. A hűtő­pultban mirelitáru, az üveg­vitrinben tejtermékek, a re­keszekben üdítő italok. A polcokon kerámiák, hőfok- szabályozós villanyvasalók. — Látom, megy az üzlet — lépek a pult elé, ahol Serfő­ző Istvánná, boltvezető ügye­sen szolgálja ki a vevőket. — Havonta 250 ezer fo­rintot forgalmazunk — tá­jékoztat. — Csak az a baj, hogy az orosházi FŰSZERT- fiók mostohagyerekei va­gyunk. Sokszor nem kapjuk meg, amit rendelünk. Leg­utóbb egy mázsa zsírt kér­tünk, hiába. Olajos halra ke­Balatonföldváron, Siófokon és a Városligetben automata tekepályát és játékautomata termeket alakítanak ki. Jó néhány új teniszpálya is épül a többi között Siófokon, Keszthelyen, Leányfalun, Hévízen és Balatonfüreden. A Normafánál és Dobogókőn úgynevezett hóágyúval „füg­getlenítik” az időjárástól a sízést, a szánkózást. A kü­lönleges szerkezet a pályán haladva vizet porlaszt, és egyben megfagyasztja, így hóréteget alakít ki maga után. rek egy esztendőt vártunk. A múltkor, a Volán darabára­sai dohányárat hoztak, mivel zárva voltunk, szó nélkül elhajtottak. A kirakat üvegén át lá­tom : csinos ház körül sür­gölődnek az építők. Itt lesz a felújított óvoda, az utolsó simítások vannak hátra, új­ságolják. A sarkon megál­lók, nézem a hosszú, sárga épületeket, az egykori cse­lédlakásokat. Nem sok van már belőlük, hiszen az álla­mi gazdaság modern, fürdő­szobás családi házakat épí­tett a munkásainak. Egy ha­talmas kő tetején táskarádió szól, körülötte gyerekek sza­ladgálnak. Ki emlékszik a régi világra? Talán Stoll Pé­ter bácsi, az Árpád utcában laknak, igazítanak el. — Persze hogy itt szület­tem, 1905-ben — veti föl a fejét az öreg. — Már 6 éves koromban szolgáltam, aztán 1930-ban elszegődtem József főherceghez. Az alsókonyha nyitott aj­taján kitódul a meleg. A megtompult fény szürkévé teszi a borostás arcot. A tűz­hely mellé telepszik, s foly­tatja : — Voltam én minden, leg­inkább a lovakat kedveltem. Jöttek az urak vadászni, a testőrök figyeltek, mint a kopók, nehogy valami rosz- szat mondjunk a kormány­zóról. — Milyen emberek voltak azok? — Nem sokat törődtem ve­lük, csak a családommal. Nagy lakomákat csaptak, olyankor nekünk is odalök­tek egy üveg bort, de enni­valót azt nem adtak. Tekintete találkozik a fe- leségéével. — A felszabadulás után ki­költöztünk a cselédházból és felépítettük ezt a kétszobá­sat, a lányunk még iskolás volt, emlékszel? Mind a há­rom gyerek tanult valamit: asszisztensnek, sofförnek, ál­latgondozónak. Nézze, itt van az unokák esküvői képe, Pes­ten ünnepeltünk, ebben a fé­nyes étteremben. — Jól élnek? — Nem kell már nekünk sok — nyomkodja fájós lábát a valamikori cseléd. — Van úgy, hogy egyszer eszek nap­jában. Az 1700 forint nyug­díj lehetne több, de háztáji földet csak annak adnak, aki dolgozik. Visszanézek. Mozdulatlanul áll, hajlott hátán megtörik a napsugár, aztán lassan be­csukja a kaput. A műhely udvarán hatal­mas gépek, olajos kezű em­berek. Szemben, a dús lombú fák ölén a kastély. Az álla­mi gazdaság központja. Szi­kár, barna férfi állít meg, s kérdi: — Baj van az öregekkel? _ ... ? — Az apáméknál járt az előbb, az idősebb fiuk va­gyok, a szakosított tehené­szeti telep vezetője. — Csak beszélgettünk, a régi életről... — Akkor a mostani is ér­dekli. Nálam, van olyan asz- szony, amelyik a 4 ezer fo­rintot is megkeresi havonta. Közben a gépkocsiból ala­csony, bőrzekés férfi száll ki. Harczi István, a gazdaság területi igazgatóhelyettese. Szinte állandóan úton van, most is siet. — Üljön csak le, legalább pihenek egy kicsit — tessé­kel a piciny irodába. — Há­rom kerületünk van, ez a legnagyobb, Rózsamajornak hívják. Biztosan tudja: 1976- ban Mezőhegyeshez csatoltak bennünket. Leginkább állat- tenyésztéssel foglalkozunk, de jelentős a növénytermeszté­sünk is. Mintegy 350—370 embernek biztosítjuk a meg­élhetést. __x — Milyet? — Az utóbbi két évben az évi átlagkereset 26-ról 41 ezer forintra nőtt. Húst, te­jet kedvezményesen kaphat­nak a dolgozóink. A tanács­csal közösen berendeztük az 1800 kötetes könyvtárat, utat építettünk, a KlSZ-helyiség- ben televíziót, magnót he­lyeztünk el. — Hallom, itt olcsó a bur­gonya. — Abbahagytuk a termesz­tését. Sajnos, nem tudunk versenyképesek lenni az ér­tékesítésben. A talajunk kö­tött, a sár nem pereg le a gumóról. Ezenkívül baj volt a szállítással is. A vasúti te­herfuvarozás megszüntetése nagy veszteséget okoz. Ebben az évben, eddig 180 vagon műtrágya érkezett, tavaly burgonyából 300, cukorrépá­ból 1000 vagont kellett kerü­lővel, más vasútállomásra szállítani. A posta üvegablaka mö­gött fiatalember ül. Pugy- mer Bernát. Kézbesítőből lett hivatalvezető két éve. — Hogy érzi magát? — kérdezem. — Itt, az isten háta mö­gött? — mosolyodik el. — Jönnek az emberek, ha szü­letik, ha meghal valaki. A feleségem kézbesítő, egyéb­ként fodrász a szakmája, de itt nem sokat hozna a kony­hára. Mindig dobálnak ben­nünket : nemrégen még Nagy­kamaráshoz, jelenleg Med- gyesegyházához tartozunk. Azért megvagyunk valahogy. Az orvos hetente egyszer jön, mint a mozi. Televízió 130 van a faluban, Népszabadsá­got 50-en, Népújságot 64-en, Képes Újságot 33-an járat­nak. Valaki beszól az ablakon: — Berci, írd fel a lottószá­mokat. Én megint nem nyer­tem — dörmögi és sarkon fordul. — Iszik egy féldecit? — int a kocsma felé alkalmi is­merősöm. Az italbolt hűvös* és ri­deg. Egykedvűen koccannak a söröskorsók. Az elhasznált, itt-ott támla nélküli székek vaslábai élesen koppannak a kövezeten. Dudás István bolt­vezető éppen rendelést ír. — Mennyi tömény ital fogy naponta? — Általában 40 liter — néz fel a könyvből. — Ha­vonta 250 ezer forint forgal­mat jelent. „ — Annyi, mint a vegyes­bolt bevétele —jegyzem meg. — Pontosan — bólogat. — Nem vágyik el innen? — Semmi okom rá. Itt születtem, itt élnek a szüle­im. Nemsokára felépül a szép családi házam. Az állomás előtt, a pado­kon csendben várakoznak az utasok. Hosszú, fekete hajú lány jön, kezében Kent fel­iratú reklámszatyor. A nagy­anyjánál volt látogatóban. Bánkút, 1979. április. Seres Sándor Tanácskozott a MÉSZÖV nőbizottsága Új rendezvények, létesítmények az idegenforgalom szolgálatában Elet az egykori majorban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom