Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-21 / 92. szám
1979. április Zl., szombat o igHilUktira Vízgépészeti hegesztési napok A kiállítók a legkorszerűbb hegesztőgépeket és kiegészítő készülékeket vonultatták (el a gyulai vízgépészeti hegesztési napok szakmai bemutatóján Fotó: Veress Erzsi A Békés megyei műszaki fejlesztési hónap keretében a Vízgépészeti Vállalat 2-es számú Gyára 30 éves fennállásának évfordulója alkalmából a Gépipari Tudományos Egyesület Békés megyei szervezetének gyulai csoportja és a Vízgépészeti Vállalat kétnapos szakmai programot rendezett. A tegnapi, április 20-i megnyitót követően került sor arra a bemutatóra, amelyen a VIL- LÉRT Vállalat, a hegesztőgépek hazai forgalmazója mellett a budapesti TRAKIS Szövetkezet és a Gépipari Beruházó Vállalat vonultatta fel termékeit: a különböző kishegesztőgépeket, a korszerű védőgázos hegesztőpisztolyokat és plazmavágófejeket, kishegesztő-transz- formátorok sorozatát. A bemutatóval egy időben kezdődött a félnapos hegesztőverseny, amelyen a vállalat négy gyárának háromhárom fős csapata bizonyította elméleti és gyakorlati felkészültségét. A délután pedig szakmai előadásokkal telt el, ezeken az előadásokon a kiállításon bemutatkozó cégek szakemberei a hegesztési varratok ultrahangos vizsgálatáról, a javítókarbantartó hegesztés lehetőségeiről, a hegesztőgépek hazai forgalmazásának helyzetéről, illetve az ipari röntgenberendezések magyarországi fejlesztésének eredményeiről tájékoztatták az érdeklődőket. A mai napon a rendezvény- sorozat a hegesztőverseny eredményének kihirdetésével és újabb szakmai előadással folytatódik, és ismét megtekinthető a tegnapi bemutató, amelynek színhelye az előadásokkal együtt a gyulai Erkel Művelődési Központ. Pályázat közgazdászoknak A Magyar Közgazdasági Társaság Békés megyei Szervezete pályázatot hirdet „A költségvetési intézményhálózat integrációjának és integrált adatfeldolgozásának lehetőségei a megyeszékhelyen” címmel. A pályázóknak a legalább 25 gépelt oldalas dolgozataikban ésszerű gazdálkodási, szervezeti formák kialakítására kell javaslatot tenniük. A pályaművekben a költségvetési intézmények jelenlegi gazdálkodásának kritikájából kell kiindulni, és bizonyítani kell a javasolt területi, illetve ágazati intézmény-ösz- szevonásokból fakadó előnyöket, elsősorban az eszközfelhasználás hatékonyságának növelésében. A közgazdasági társaság Békés megyei szervezete eddig még nem publikált műveket és tanulmányokat vár egyénileg és csoportosan pályázóktól. A pályázat jeligés, a szerzők a pályamű két példányával egy időben zárt borítékban kell hogy benyújtsák nevüket és lakcímüket. Az ez év augusztus 15-ig beérkező munkákat az MKT megyei elnöksége által felkért szakmai zsűri bírálja el, és az ugyancsak ez év november 30-i eredmény- hirdetésen az első díjat nyert pályázatot tízezer, a másodikat 8000, a harmadikat 6000 forinttal jutalmazzák. Egy dollár száz forint? Megszüntetik az áilami támogatást? Termékeik 97 százalékát exportáliák A fűztermelés és kosárkészítés mindeddig nem tartozott a nyereséges vállalkozások közé. Az állami támogatások tartották fent ezt a tevékenységet. De miért van szükség valójában állami támogatásra? Erről beszélgettünk Nagy Mihállyal, az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat békési kosárgyárának gyárvezetőjével. — Volt olyan időszak, amikor a vállalat — és ez megközelítően igaz a gyárra is — az árbevétel 30 százalékához állami támogatás útján jutott. Ennek több okát ismerjük. A kosárkészítés kézimunka-igényes. A termelési költségen belül magas a munkabér aránya, s így az átlagosnál jóval nagyobbak az adó útján történő elvonások. A vállalat 150 millió forintos termelési értékének csaknem felét a munkabér adja. Ugyanakkor az alacsony árak miatt a korábbi években a mostaninál is nagyobb támogatásra szorult a vállalat. Ezért folyamatosan rendeztük, illetve rendezzük az árakat. Jobban fizető piacokat keresünk. Szinte teljes egészében megszüntettük a szállítás magas költsége miatt a tengerentúli exportot. — Mi történne akkor, ha megszüntetnék az állami támogatást? Erről már szóltunk, egy, a közelmúltban rendezett megbeszélésen, amelyen a vállalat és a megye vezetői vettek részt. Az állami támogatás megszüntetése 1980-tól várható. Ezzel együtt szűnne meg azonban a munkabérköltségek miatti többletelvonás. Számításaink szerint ezt követően a vállalat és a gyár nyereséges lenne. Nem mindegy, mekkora nyereségről van szó. Ezért belső munka- és üzemszervezési intézkedésekre van szükség, amelyeket követően nő a termelékenység és a hatékonyság. Megjegyzem például, hogy sok hozzánk hasonló gyárhoz a bérszínvonal-gazdálkodás miatt tartaléklétszámmal dolgozunk. Ha most elküldenénk az alacsony keresetűek egy részét, dolgozóink amúgy is szerény bérét nem tudnánk növelni. A gyár egy főre jutó átlagbére 31 ezer forint. Kazántisztítás vegyszerrel A nagynyomású és nagy teljesítményű kazánok vízkő- és koromlerakódásainak tisztítása egészen a legutóbbi időkig rendkívül nehéz és fáradságos munka volt. A gondokon egy új vegyszer segített, mely permetezéssel megtisztítja a kazánokat a káros „Hát hol itt a minőség, kérem? Vf Gyúró bácsi három éve nyugdíjas. Aktív nyugdíjas. Ott a kert, a malacok, a baromfi. Ad az munkát hajnaltól estig. Már öt óra előtt talpon van, eteti, itatja a jószágokat, lesi, gondozza a paprikapalántát. — Tavaly jól bevált a paprika. Egy részét kiárultam a piacon, a többit megszárítottam, megőröltem. Ügy vitték az emberek, főleg disznótor idején, hogy eljöttek érte a házhoz. Két hét alatt elkélt két mázsa őrlemény. Alig maradt' nekünk. De azért mutatóban van még — s máris hoz egy nylonstaniclit. Ilyen igazi paprikapirosat nem is nagyon láttam még. S az illata annál is finomabb. — Az idén mind megőrölöm. Csongrádban láttam, hogy csinálják, s szereztem már én is hálót. Nyár végén már ebben szárítom. Nagy munka a jó pár kvadrátról felfűzni a paprikát. Közben a jószágot is gondozni. Az öt hízóból karácsonyra kolbászt „kék” csinálni, s a csirke sem vár, míg mi alszunk. A termelőszövetkezetben is baromfigondozó volt, érti a módját. Amint hallottam, nem is olyan nyereséges ma ez az ágazatuk: — Nem jól csinálják. Az én időmben két és fél kiló tápból előállítottuk a csirke kilóját. Most meg négy is kell ahhoz. Nem jól etetik. Kiönték nekik a tepszibe a tápot, az meg be- lefürdék a maradékba, azt kiveri a lábával, meg a szárnyával, ahogy csapkod. Így meg a táp egy része belemegy az alomba, kárba vész, s a végén ezt is ki „kék” valahol mutatni. Pedig föl sem zabálta a jószág. A gondozót viszont ezután fizetik, így kevesebb lesz a borítékban. — Volt ennél furcsább eset is. Akkor még dolgozótag voltam. Libát neveltünk. Közben új állattenyésztőt kaptunk. Annyit értett hozzá, mint neveltjeink az ábécéhez. Egyik nap kiengedtük a libákat, csipegessenek egy kis frisset. Hát ő jön, hogy mit csinálunk, zárjuk be azokat azonnal. Két hét múlva meg látom a komámmal, hogy nyitogatja az ólajtót, s hangosan kiabálva hessegeti ki a libákat. Mondom neki: „Nem jó az, tegnap kihajtottuk őket.” Oda se figyelt, csak güzüzött. Volt akkoriban belőlük kilencezer. Mit gondol, mit csináltak a libák? — Kilencezer felé szaladtak — asszociáltam Lúdas Matyi esetére. — Egyfelé törtettek, legázolva egymást. Nem szokták azt a hangot, s ijedtükben egymást taposták. Mire nagy nehezen betereltük az ólba, egy jó pár megsérült, megmurdelt. Én meg most már kiabáltam vele: „Mit csinál jóember? Magának semmi kára nem lesz, s ugyanúgy felveszi a fizetését. Minket meg lepocskondiáznak, hogy milyen munka volt ez. Na, meg a zsebünk is megérzi. Hiszen ezután fizetnek minket.” Attól kezdve hosszú ideig ki sem merészkedett hozzánk. De a munka is jól haladt. — Aztán volt más is. Mikor csirkét neveltünk, s hoztuk a keltetőből a naposokat, még mi váltogathattunk. A vágott szájúakat és a trottyosokat mind visszahagytuk. Ma már nem így van ez. A keltetők szedik százasával, azt eszi, nem eszi. Ráadásul sosincs meg a száz a dobozokban. Minden szúrópróbánál alig haladta meg a kilencvenet. Pedig minket a tápfelhasználás mellett az elhullás alapján is fizetnek. Ha meg netán kevesebbet hoztunk, az is elhullottnak számított, s az is a mi zsebünket érintette. Hát ilyen ez ma. — S visszajár a téeszbe? — Nem. _ ? — Sok minden megváltozott. Az én korabelim még szívén viselte a munkát. A jó munkát. Ma pedig a vezetőknek szinte pitizniük kell: „Csináld meg ezt vagy azt.” Ha meg az nem tetszik a tagnak, háf odébbáll. De ha megcsinálja is, nincs abban köszönet. Nem ad rá. Hát hol itt a minőség, kérem? Elherdálják a már megszerzettet is. Mi még ösz- szetartóttunk a nehéz időkben. De még a nyugdíj előtt is. Ma meg minden megvan a jó munkához, csak a kollektív hiányzik. Az meg visz- szaveti a minőséget, no meg az eredményt is. Jávor Péter lerakódásoktól. Ennek használata viszont nagy szakértelmet igényel, ezért az országban csak kevesen foglalkoznak vele. Közülük az egyik az Orosházi Építőipari Kútfúró és Kazánépítő Szövetkezeti Vállalat, rövidebb nevén az ÉKSZÖV. A közös vállalat, melynek három orosházi termelőszövetkezet: a Béke, a Dózsa és az Űj Élet a gazdája, a TÖVÁLL és a Kútfúró Közös Vállalat összevonásával jött létre 1976-ban. Az alapítólevél szerint Békés megye területén vállalhatnak építőipari munkákat és bárhol az országban kútfúrást és kazánépítést. A lehetőségeit alaposan kihasználja a vállalat. A mintegy 90 millió forintos éves árbevételének a felét az építőipari tevékenység teszi ki. Az alapítóknak 12 millió forint értékben építenek takarmánykeverő állattelepeket és különböző létesítményeket, a fennmaradó részt pedig más, főleg a MÉM- tárcához tartozó szervezeteknél hasznosítják. Az orosházi székhelyű vállalat két részlege: a kútfúró és a kazánépítő Budapesten működik. Pontosabban szólva csak a telephely van ott, maguk a brigádok az egész ország területén szétszórtan dolgoznak. A kazánépítők a Láng Gyárral szoros együttműködésben kazántelepeket szerelnek és vállalják a legkülönfélébb típusú kazánok revízióját és felújítását. Végzik természetesen a már említett vegyszeres tisztítást is. Munkájuk iránt óriási az érdeklődés, nem is győzik kielégíteni a megrendelőket. Már csak azért sem, mert a Láng Gyár alvállalkozóiként külföldön, Irakban, Algíriá- ban és az NDK-ban építik és szerelik a Láng gyári kazántelepeket. Hasonlóan fontos tevékenységet végez szerte az országban a kútfúró részleg is, mely csak kis részben végzi a nevében jelzett munkát. Elsősorban talajmechanikai feltárásokat csinálnak, tervezőintézetek és építőipari vállalatok megbízásából, de közreműködnek a nemrég megcsúszott tihanyi domb stabilizálásában is. Jelentős önköltség-megtakarítást- eredményezhet az is, ha a szétszórt alapanyagtermelést koncentrálni tudjuk. A fűzvessző szállítása ugyanis költséges. Ebben az évben alapanyag-szükségletünk 20 százalékát termelik meg Békés megyében. Már a következő években a kosárgyártás közelében kell a fűzt termeszteni. A termékszerkezet változtatása is felgyorsult az utóbbi években. A gyár az idén a korábbi ezer helyett már csali 400-féle terméket állít elő. Igen keresettek a kar-, a ruha-, a vegyes kosarak, tálcák és fűzbútorok. — Ez a változtatás nem hat kedvezőtlenül az exportra? — A gyár termékeinek 97 százalékát szállítjuk külföldi vásárlóinknak. A termék- szerkezet módosítására nemcsak a nagyobb sorozatgyártás miatt volt szükség, de ez felel meg a valóságos keresletnek is. Termékeink exportja még hosszú távon biztosított. A kérdés inkább az, mennyire sikerül ezt gazdaságossá tenni. Nem is olyan régen még 100 forintért termeltünk ki egy dollárt. Ma már 35—45 forintnál tartunk. Ez nemcsak belső munkaszervezési kérdés, hiszen piacpolitikánk is sokat javult. Tavaly 15 országba exportáltuk termékeinket, s változatlanul is a legjobban fizető vásárlók kö4 vételik meg a legjobb minőséget. Ezért arra töreksziinkfhogy állandóan új termékekkel mutatkozzunk be. A divat- és újdonsági felár jelentős többletbevételt eredményezhet. Április közepétől május közepéig szakmai újítási hónapot is szerveztünk. A szakmai ki mit tud-tól sok újdonságot, jó ötletet várunk. — A tudomány és a technika korában meddig maradhat fent a kézi munkán alapuló iparág? — Ügy gondoljuk még hosszú ideig. Az automatagépeken műanyagból készült hasonló gyártmányok még most sem tudják felvenni a versenyt a természetes alapanyagú termékekkel. A kosárfonás egyben élő népművészet, és eredetiséget is jelent. Ennek ellenére gépesítésről sem mondtunk le, ez azonban elsősorban a fűztermelésre vonatkozik. A kosárfonás minősége változatlanul az emberi kezek ügyességén múlik. (kepenyes) Dolgozzunk jobban, tervszerűbben, szervezettebben! A jó idő beálltával a Hortobágyon megjelentek az első legelésző birkanyájak. Képünk: Nagyiván község határában, a helyi Petőfi Tsz nyájáról készült Fotó: Martin Gábor
