Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-20 / 91. szám

IZIjilUKTilt}

1979. április 20., péntek

Ne halászd holnapra!

Amit ma a beruházó megtehet

Csak a pénz szül pénzt. James Onedin óta ez mindenkinek világos. A vállalkozói sarktétel igazát még akkor sem tagadhatjuk, ha adott esetben — például napjainkban — kényszerűségből bár, de fogunkhoz kell vernünk minden garast.

Miről van szó? Arról, hogy adósságainkat több és jobb áruval egyenlíthetjük csak ki, miközben a beruházásokra szánt összegeket nem növelhetjük az eddig megszokott ütemben, mert nyersanyag és energia hiányában — ehhez az importot kellene fokoznunk, azaz tovább gyarapítani tartozásainkat.

Ördögi körbe kerültünk, amiből viszont mindenképp ki kell térnünk.

I

N kör

négyszögesítése

A kitörés természetesen nem megy máról holnapra, de már ma is nagyon sokat tehetünk a holnaputáni sikerekért, vagyis az ördögi kör négyszögesítéséért. Az első és a legkézenfekvőbb: azoknak az eszközöknek, berendezéseknek, létesítményeknek a tökéletesebb kihasználása, amelyeket a korábbi évek „elszabadult” beruházásai során szereztünk be, léptettünk üzembe, építettünk fel.

Mert volt egy ilyen időszak is. A rohamléptű fejlesztéseknek a gazdasági mechanizmus korszerűsítése nyitott kaput: 1969 és 1973 között megyénk állami gazdaságaiban 9 tehenészeti és 7 sertéstelep épült. Ugyanekkor a szövetkezetek 14 szakosított tehenészeti és 22 sertéstartótelepet alakítottak ki. Együttesen ezeken a telepeken egy időben több mint 15 ezer szarvasmarhát, illetve 134 és fél ezer sertést tarthattak a beruházások befejeztével.

Nem akarjuk túlzásokra ragadtatni magunkat, de ez az öt év megyénk mezőgazdaságában kétségkívül a nagyüzemi állattartás megalapozó és döntő esztendeje — minden hibájával együtt. Enélkül állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink aligha vállalkozhatnának arra, hogy a hús- és tejtermeidén több, mint nyolcmillió tonna kőolajat vásárolunk külföldön — döntő részben: a Szovjetuniótól —, s hozunk be az országba. Látványos, meggyőző példája az import, azaz a behozatal jelentőségének, súlyának, s egyben érzékeltetője annak is, ritka kivételtől eltekintve minden ország kettős szerepben, eladóként és vevőként van jelen a nemzetközi kereskedelemben. Vevőként: tavaly kezdte meg hazánk a nagy teljesítményű lengyel gabonakombájnok behozatalát, importból származó metrómotorkocsik futnak a főváros alatt, s külföldi vásárlásaink egy különleges — de nem ritka — formája a Hajdúsági Cukorgyár építése, melyet a vállalkozó kulcsrakészen ad át a megrendelőnek. A szocialista országokból származó behozatal 1978-ban 10,5, a nem szocialista országokból származó 14,8 százalékkal növekedett. Ez utóbbi a tervezettnél jóval nagyobb mértékben, nehéz gondokat okozva.

A mondat befejező részével azt is leírtuk: a behozatal nem tetszés szerint alakítható, hanem megtervezett, s a lehetőségekhez folyamatként igazodó lényeges eleme a népgazdaság egyensúlyának. Az import ugyanis különféle értékek — így áruk, szolgáltatások, szellemi

lésben, a lakosság hússal és tejjel való ellátásában egyre inkább meghatározó szerepet játszanak. Ám maradjunk most még néhány szóra a hibáknál.

Miből fakadtak ezek? Nem kell sokáig keresgélnünk a választ: ugyanabból, amiből szinte minden hazai beruházás fogyatékosságai eredez- tethetők: az előkészítés elégtelenségeiből.

I

Már

a tervezésnél eldőlt

Legyen egy tervezőgárda ugyanis bármennyire felkészült, el lehet képzelni, mennyi ideje és energiájáéin arad a mindent megszabó alapossághoz és körültekintéshez akkor, amikor egy-két év alatt 150 ezer állat tartásához, gondozásához — évi 3-400 ezer sertés meghizlalá- sához, félmillió hektoliter tej előállításához, a tenyésztői munkához és hadd ne soroljuk — alkalmas, megfelelő 50 szakosított telep beruházási alapokmányát és kiviteli tervét kellett a megbízók kezébe adnia.

Ezek a gyors elhatározásból, előtanulmányok nélkül, választási lehetőségeket szabad tervező-kapacitás híján figyelmen kívül hagyó fejlesztések és beruházások egyfelől kényszerpályára terelték az üzemeket további lépéseikben, másfelől megany- nyi szükségtelenül felemésztett tartalék mellett jó néhány még föl nem tárt, ki nem aknázott lehetőséget is magukba hordoztak, illetve hordoznak.

Utóbbiak jelentős részére a sertéstartó telepek felújításakor derült fény, amikor is a 29 szakosított telepből 10-en áttértek a higiénikus tartásmódra, azaz ketrecesítéssel növelték a férőhelyek számát, s csökkentették az elhullást.

E tapasztalatok alapján folyik most újabb 13 telep rekonstrukciója. Ide kívánkozik még az, hogy a megye két eredetileg 40 ezer férőhelyes tojótelepén — belső fejlesztés eredményeként — ma 144 ezer tyúk „termeli” a tojást.

javak — megvétele és az országba történő behozatala. Formája lehet közvetlen — eladó és vevő áttételek nélküli kapcsolata — és közvetett — ekkor a külkerflfeke- delmi vállalatok az ügylet lebonyolítói —, valamint látható és láthatatlan. A látható import körébe tartozik például az anyag, a gép, a láthatatlanéba egyebek mellett a szolgáltatás, így az, hogy csehszlovák szerelővállalat végzi a hazai vasútvil- lamosítás jelentős részét.

Szertágazó területről, tevékenységről szólunk tehát, amikor az importot említjük. A vasérc ebben a fogalomban éppúgy benne foglaltatik, mint a francia kölni, a japán vegyipari berendezés, azaz nyersanyagok, alkatrészek, gépek, élelmiszerek ugyanolyan alkotóelemei. mint a külföldi cégnél megrendelt szervezési modell, a más ország vállalatával lebonyolíttatott személyvagy áruszállítás, de import- tétel a magyar turisták áradata — tavaly: 5,4 millió fő igényelte különféle fizetőeszközök értéke is.

Volt olyan időszak hazánkban, amikor — vélve: előállítunk mindent vagy majdnem mindent magunk — a behozatalnak pusztán hiányt ellensúlyozó, azaz kiegészítő szerepe érvényesült. Napjainkban, a gazdaságfejlesztés

Ezzel azonban — úgy tűnik — ki is merültek lényegében, azok a lehetőségek, amelyekkel a meglevő beruházásokra alapozva növelhető a nem kis exporttételt jelentő mezőgazdasági termék- kibocsátás. Természetesen kár lenne most — a beruházásokat erősen korlátozó időszakban — mezőgazdasági üzemeinket azért hibáztatni, mert nem kezdenek újabb telepek építésébe.

Ez az állapot azonban semmiképp sem lehet végleges. Nemcsak azért, mert a nagyüzemeknek kell a távlatban mindazt előállítaniuk, amire a háztáji nem válalkozik, hanem mert egyébként is fokozniuk kell a termelőszövetkezeteknek és állami gazdaságoknak termelésüket ahhoz, hogy a népgazdaság egyre növekvő igényeit kielégíthessék. Ehhez pedig újabb területek termelését kell meliorációval biztonságossá tenni, újabb állattenyésztő-telepeket szükséges építeni.

Más kérdés, hogy a vízrendezéshez, s egyáltalán a fejlesztéshez éppen az érintetteknek nincs elegendő saját pénzük, s hogy megint csak ők azok, akik a leszűkült körű állami támogatásokat — például juhtelepek létesítésére — igénybe vehetnék.

I

Most van idő körülnézni

Egy szó mint száz: a beruházások feltételei erre az évre alaposan megváltoztak, ezt jól tükrözi az is, hogy egyetlen üzem — a nagybátj- hegyesi tsz — vállalkozott csak új telep építésére. A többiek várakozó álláspontra helyezkedtek. A várakozást azonban el lehet hasznosan is tölteni. Többek között a következő évek fejlesztéseinek előkészítésével.

Most van idő körültekintésre, nyugodt, átgondolt ter- vezgetésre, tanulmánytervek és tervváltozatok készíttetésére, olyanokra, amelyek közül a legjobb 15—20 évre előre is megfelelő irányt szab egy-egy gazdaság fejlődésének. Ez az, amit ma a beruházók mindenképp megtehetnek a holnapért.

Kőváry E. Péter

intenzív szakaszában az ún. aktív szerep a jellemző: az import szerves része mind a termelésnek, mind a fogyasztásnak. A behozatal egy része kényszer jellegű; itthon hiányzó, vagy kellő mennyiségben elő nem állítható javak — például energiahordozók, anyagok, stb. — megvásárlása. Mind jobban előtérbe kerül azonban a nem kényszer jellegű, az ésszerű nemzetközi munkamegosztásra Ellapozott import, hatékonysági, gazdaságossági szempontok alapján döntve arról, mit érdemes itthon megtermelni, s mi az, amit kifizetődőbb külföldön megvásárolni.

Tavaly 25 milliárd forintnál nagyobb értékben hoztunk be az országba fogyasztási iparcikkeket, s ki vitathatná, hogy áldásos hatást gyakorolhatnak ezek az ellátásra? Ugyancsak 1978-ban hatmilliárd forint fejében vásároltunk külföldön traktorokat, mezőgazdasági gépeket, s itt sincs szükség különösebb indokolásra, ám az már kérdéses, jogos-e, hogy ugyanekkora — tekintélyes summáért vettünk szerszámokat, szerelvényeket, fémtömegcikkeket? A jól megválasztott import gazdag forrása a termelésfejlesztésnek — így például fontos szerepe lehet az exportnövekedésben —, a rögtönzésekre hagyatkozó behozatal viszont szükségtelenül felemésztheti azt a jövedelmet, melyet a kivitel hoz.

Lázár Gábor

Napjaink témái

Behozatal

fl takarékosság jegyében

Ha a múlt év eredményeit nézzük, megállapíthatjuk: megyénk állattenyésztése dinamikusan fejlődött. A tervezettnél több hús, te, és tojás került ki a nagyüzemekből. Ha megvizsgáljuk, hogy mindezt milyen áron érték el a termelők, azaz: mennyi tápból állítottak elő egy kiló húst. vagy egy liter tejet — a kép nem ilyen kedvező. Még mindig magas azoknak az üzemeknek a száma, ahol sok — elsősorban fehérje. — takarmányt használnak ’ fel egységnyi termék előállítására. Tömören fogalmazva: sokan pazarolnak.

Ezért határozott úgy a Békés megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség, hogy vizsgálatsorozatot indít annak megállapítására, hogy hol nem gazdálkodnak megfelelően a drága, importált fehérjetakarmányokkal. Sor kerül majd a könyvelés, a takarmányozási technológiák felülvizsgálatára. A felügyelőség munkatársaiból es gyakorlati gazdákból álló bizottságom hasznos tanácsokkal is ellátják a vizsgált szövetkezet szakembereit, no- gyan tehetik okszerűvé a takarmányozást. Az ellenőrzések ezen a héten kezdődnek. Az egyszer már megvizsgált szövetkezet, állami gazdaság bizonyos idő után újra sorra kerül, abból a célból, hogy megállapítsák, mennyire használta ki a lehetőségeket. hogyan fogadta meg a tanácsokat.

M. Sz. Zs.

A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyárában év elején kezdte meg üzemszerű termelését az új kártoló- és fésűsüzem. Az üzem évi ezerkétszáz tonna gyapjú feldolgozására alkalmas. A képen: az új üzem (MTI-fotó)

Bodorló Mihály főművezető véleménye szerint a Budapesti Bútoripari Vállalat gyulai gyárának a csupa fiatalokból álló 15 fős Polfény (poliésztercsiszoló és -fényező) Szocialista Brigádja a termelésért aranyjelvényt érdemelt volna. Azért lett mégis ezüstjelvényes, mert a brigádtagok közül többen vidékről járnak be, ráadásul tavaly eléggé szétszórtan dolgoztak, nem tudtak kellő összhangot teremteni a társadalmi vállalások teljesítésében.

— A termelés vonatkozásában. mennyiség és minőség szempontjából is, elismerés illeti a brigádot — erősíti meg az előbb tett kijelentését Bodorló Mihály Novák Sándor brigódvezető előtt.

— Nos, akkor nézzük a mai eredményt! — javaslom.

Bodorló Mihály Gáleg János meóshoz kísér:

— ö veszi át a kész munkadarabokat a brigádtól — mondja, s bemutat minket egymásnak.

— Ma hány bútoralkatrészt nem fogadott el? — kérdezem.

— Vagy 200 szekrénykis- ajtóból 15-öt. Visszaadtam, javítsák ki.

— Ez jó vagy rossz eredmény?

— Tűrhető. Aki dolgozik, az hibát is elkövet. De a hibát ki kell javítani, ami persze időbe kerül, az idő pedig pénz.

ViV

Ha Gáleg János észreveszi a hibát, nincs különösebb baj. Visszaadja a 'bútoralkatrészt. amit a „tettes” hamar kijavít és dolgozik tovább. De mi származik Gáleg János figyelmetlenségéből?

— A következő meós észreveszi ugyan a hibát, de már az összeállított bútorban. Ilyenkor az alkatrészt le kell szerelni, ami elég sok időbe és pénzbe kerül — mondja Bodorló Mihály.

— Előfordul?

— Nagyon ritkán — válaszol Gáleg János.

— Ki fizeti meg az árát?

— Gyakorlatilag mi kezdjük a „törlesztést”, mert egy-egy munkadarab akkor kész, amikor kifogástalan. A hibajavítás „ingyen” többletmunka. De „törleszt” a vállalat is. mert a gépek „rádolgoznak”, tehát a szükségesnél több villamos energia fogy. Közben a termelés is lelassul — magyarázza.

— Érdemes egyénileg is minél kevesebb hibával dolgozni?

— Természetesen. Az idén olyan pontrendszert vezettek be, amelynél ,a munka minősége alapján sokat lehet nyerni vagy veszteni.

A jelenlegi körülmények között jónak tartják a pontozást, ami azonban nem jelenti azt, hogy tilos egy-egy részleten változtatni. Az bizonyos: vége az egyenlősdi- nek. A gyár ,az egész brigád teljesítményét számolja el, a tagok pedig ebből a kerek összegből a szerzett pontok arányában osztoznak. Mindenki naprakészen tudja hogy áll. s a lemaradást egy kis igyekezettel pótolhatja.

— Fizetéskor nem kell magyarázgatni, hogy' valakinek miért több vagy kevesebb a pénze. Tudjuk előre, hogy mennyi jár, s törekszünk, hogy az átlagunk mindig meglegyen. Fiatalok vagyunk, most kell anyagilag megalapoznunk a jövőnket — mondja Veress Péter.

Akik a pontozásos követelményeknek képtelenek voltak eleget tenni, elköszönték a brigádtól. Ketten más munkakörbe kerültek, egy pedig még a gyárat is itthagyta.

Dandé Mihály brigádtag a pontozásról egyelőre nem tud véleményt nyilvánítani, de az tény, hogy a keresete nem csökkent, hanem több lett. Igaz, egy kicsit gondosabban dolgozik, mint azelőtt.

A műhelyben levő falitáblán egy kimutatáson naponta feltüntetik, hogy ki mennyi pontot érdemelt ki. Látom, Veress Péter tegnap 10 pontot kapott, ami jó közepes eredmény.

— Mit kellett tennie ezért? — kérdezem a brigádvezetőtől.

Előírt mennyiségű bútoralkatrészt fényezett, a minőség 93 százalékos volt, a technológiai utasításokat betartotta, a munkaidőt kihasználta és kifogástalan volt a magatartása — sorolja a legfontosabbakat, s amelyeknek a pontokban meghatározott értékét gyakorlat alakította ki.

— Ki bírálta el?

— Az ő jelenlétében én, a szakszervezeti bizalmival és a művezetővel együtt. Mindig nyílt kártyával játszunk.

— Egyszer — emlékszik vissza Novák Sándor — késve érkeztem a gyárba. Műszak végén a szakszervezeti bizalmival együtt odajött hozzám Sztankovics Gábor művezető és szólt: „No, Sanyikéin, pontozunk.” Én úgy tettem, mintha nem hallottam volna semmit, és szorgosan takarítottam tovább a gép környékét, hogy valamit javítsak a helyzetemen. De a nagy igyekezet semmit sem használt. Aznapra két pontot kaptam. Még be is láttatták velem, hogy többet nem érdemiek. A következő napokban aztán alaposan „ráhúztam”, hogy kiegyenlítsem a „tartozást”. Mert én sem szeretek kevesebb pénzt hazavinni, mint amennyit szoktam. Inkább többet. És persze nemigen fogok késni a jövőben.

A késést, a fegyelmezetlenséget — mert szalagszerű a munka — szigorúan bírálják el. Hasonlóan a minőséget is, mert óvni kell a vállalat jó hírnevét, s meg kell nyerni, illetve megtartani a vásárlók tetszését.

Pásztor Béla

Ki-ki munkája szerint