Békés Megyei Népújság, 1979. április (34. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-20 / 91. szám

1979. április 20., péntek NÉPÚJSÁG Kétszázötven nyelvművelő előadás aaeBBBBaBBBBBBBB»BBBBBaoBaaBBaBaBaBaBBBoaBaaBBBB«BB»BBaoeeBoBaaaBBaBaeBB megyénkben az anyanyelvi héten onoanaooooononeoooooonooonooBBoa»noo#óaoaoaoonoo»o<i»»BB»»on#,0*,B9,loan A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat felvilágosító munkájának mindig jelentős részét képviseli a nyelvmű­velés, a magyar nyelv szép­ségének megőrzése, az ide­gen nyelvek népszerűsítése. Az évről évre megrendezés­re kerülő magyar nyelv hete is a nyelvművelés fontos ál­lomása. Ebben az évben a hazánkban élő nemzetiségek nyelvének fejlődését, tiszta­ságának megőrzését is napi­rendre tűzte az országos mozgalom. Ezért lett az áp­rilis 23-tól 28-ig tartó nyelv­művelő hét az anyanyelv he­te. Jelmondata Illyés Gyula találó gondolata: „Az anya­nyelv maga a nép”. Az országos megnyitó ün­nepségének megrendezése 4 nemzetiségű megyénk fel­adata lett. Április 23-án, hét­főn este 7 órakor felgördül a függöny a Jókai Színház színpadán Békéscsabán, hogy országosan is kezdetét vegye az anyanyelvi hét. A vendé­geket Nagy Jenő, a megyei pártbizottság titkára köszön­ti, majd Gosztonyi János ál­lamtitkár mond megnyitó beszédet. Ezt követően a Ma­gyar Rádió nyilvános irodal­mi estjének közvetítésére ke­rül sor. A műsor címe: Bé­kési szőttes. Közreműködik Császár Angéla, Horváth Sándor, Juhász Jácint, Sin- kó László, Szokolay Ottó, a Balassi táncegyüttes és az eleki német nemzetiségi pá­vakor. Az anyanyelvi héten első alkalommal rendeznek or­szágos tudományos konferen­ciát április 24—25-én Békés­csabán, a városi tanács dísz­termében. Az első napon dr. Kertész Márton, a TIT me­gyei elnöke köszönti az or­szág minden részéből érke­zett vendégeket, majd Lő- rincze Lajos, Benkő Lóránd, Sebestyén Árpád, dr. Zsol­nai József, Kálmán Béla, Ki­rály Péter, Szépe György és Réger Zita nyelvtudós-peda­gógusok előadása következik. A második nap a nemzetisé­gi nyelveké lesz. Az előadók itt is jeles nyelvtudósok: De­zső László, Mándics Mihály, Szende Béla, Gyivicsán An­na és Budai János. Az anyanyelvi hét jelen­tőségét nemcsak a meghívot­tak személye, hanem az elő­adások száma is bizonyítja. Az elmúlt években száz— százötven előadást rendeztek egy-egy anyanyelvi héten, most 126 előadó 250 előadá­sát hallhatják megyénkben. A nyelvművelő előadások el­jutnak a városokba, a ki- sebb-nagyobb községekbe, vállalatokhoz, intézményeké hez, iskolába és művelődési házakba. Különösen érdekes­nek ígérkeznek a rendkívüli nyelvművelő órák a Rózsa Ferenc Gimnáziumban, az Arad és Békés megye ba­ráti és kulturális kapcsola­tainak jelentős eseményére kerül sor ma délután 5 óra­kor Aradon. Pap István, a Békés megyei Művelődési Központ igazgatója nyitja meg Aradon a Fórum kiál­lítóteremben a megyénk nép­művészetét bemutató kiállí­tást. Békés megye legjobb nép- művészeti szakkörei és egyé­Édes-bús történet, mese és valóság költői keveredése Molnár Ferenc külvárosi le­gendája, a Liliom. A színpad nagy mestere ebben a da­rabjában is egyik pillanat­ban megnevetteti, a másik­ban elszomorítja a nézőt. Liliom, a hintáslegény ma este a Békés megyei Jókai Színházban találkozik a kö­zönséggel. A főhőst Kárpáti Tibor játssza, szerelme, Juli­egészségügyi szakközépisko­lában, a 611-es és 635-ös szá­mú szakmunkásképzőkben, a közgazdasági szakközépisko­lában, a Kemény Gábor Szakközépiskolában és a gyors- és gépíró iskolában Békéscsabán. Az anyanyelvi hét záró­eseményét Orosházán a mű­velődési központban rende­zik április 28-án, szombaton délután 15 órától. Anyanyel­vi fórumon válaszolnak nyelvművelő kérdésekre a nyelvészek: Kálmán Lajos akadémikus, Lőrincze Lajos egyetemi tanár, Nagy János egyetemi docens, Tolnai Gá­bor akadémikus, T. Urbán Ilona tudományos munkatárs és dr. Zilahi Lajos osztály- vezető. B. Zs. ni alkotói vitték el művei­ket Aradra. Ott lesznek a bé­kési, tótkomlósi, kétegyházi ködmönök, subák, rajtuk a vidékre jellemző hímzési mo­tívumokkal. Chabracsek And- rásné nagybánhegyesi hím­zőasszony díjnyertes térítői, s az orosházi szálonvarrott falvédők gyűjtő-készítőjének, Sonkolyos Károlynénak leg­szebb munkái is. ka pedig Seres Gabriella vendégművésznő lesz. A da­rab szereplői között találjuk Széplaky Endrét, Lengyel Istvánt, Gálfy Lászlót, Cse­resnyés Rózsát, Fodor Zsó- kát és Pintér Gyulát is. A rendező S. Bán Ernő. A díszleteket Kölönte Zsolt, mint vendég, a jelmezeket Egedi Edit tervezte. Zenei vezető Holpert János. Békés megye népművészete Aradon Mo este bemutató a színházban: Molnár Ferenc: Liliom Ami ellen ő a legjobban tiltakozik: az évekkel ezelőt­ti rádiókabarék Gugyerák- szerepe. Mégis a bemutatá­sát így kell kezdeni, hiszen a vidéki közönség zömének képzeletében ez a hangala­kítás társult személyéhez. A , fogalommá vált kabaréalak kétségtelenül hamis, torz képet ad színészi munkájá­ról. Ezért is kelt útra né­hány évvel ezelőtt Bárdi György, hogy „Az én szín­házam” című műsorával megmutassa azokat az olda­lait is, amelyeket legfeljebb a budapesti Vígszínház kö­zönsége láthat estéről estére. „Ebben a színházban nin­csenek kellékek, nincsenek jelmezek, s legfőképpen: nin­csenek partnerek!” — mond­ja bevezetőjében. Valóban, furcsa ez az egyszemélyes pódiumszínház. Több száz ember elé állni, saját dol­gairól, sikereiről és kellemet­lenségeiről beszélni, prózát és verset mondani — csak az a művész képes erre, akiben egv gugyeráknyin túl is van még valami. A művész igaz­sága. „Az én színházam” előadá­sait családi találkozóknak ne­vezi Bárdi György. Így hát természetesnek vesszük, ha személyes dolgairól beszél. A tanítómester Tímár Józsefről és Kiss Manyiról, az egykori epizodista-rendező nagybá­csiról, Bárdi Ödönről, a ret- tegett-szeretett öregről, Csor- tos Gyuláról, a szállást-ba- rátságot adó Jávor Pálról, a A békéscsabai est után eszünkbe jut: mennyit is si­került bizonyítania Bárdi Györgynek eredeti szándéká­ból. Valóban, ő nemcsak a harsány röhejt ránkparan­csoló Gugyerák. Kitűnő ado- mázó, madáchian realista Lu­cifer, önmagát megmutatni tudó színész-előadó. De egy­valamivel adósunk maradt. Az érdekes, figyelmet meg­fogó történeteit illusztrálta az néhány napja halott igazga­tóról, Várkonyi Zoltánról. Néhány perc alatt valóban családiasnak nevezhető hát a teremtett légtér: a közönség még beszélgetni is hajlandó színpadi vendégével. Jól érezheti magát a közönség. elszavalt versekkel, az el­mondott prózákkal. És nem fordítva. így hát a végered­mény elmaradt a vártnál; mégsem tudtunk meg annyit róla, amennyit nekünk adni akart. (nemesi) Munkára nevelés munkával Egy pedagógiai kísérlet eredményei A pedagógiai elmélet az is­kolákban folyó munkára ne­velés alapvető személyiség- formáló erejét, kiemelkedő társadalmi, politikai funkció­ját jelentőségének megfelelő­en már tisztázta, a gyakorla­ti megvalósítás érdekében pedig az iskolák nevelési­oktatási tevékenységét sza­bályozó úgynevezett. Alapel- vek-be a munkára ne­velés alapvető célként került bele. A megvalósítás azon­ban — egyrészt szemléleti, másrészt megfelelő tárgyi, személyi feltételek hiányá­ban —, közel sem ilyen egy­séges. Van, aki úgy véli, a gyermekek munkára nevelé­se elintézhető néhány mé­lyen szántó eszmefuttatással a fizikai és szellemi munka szépségéről, mindezt néhány irodalmi idézet hatásos citá- lásával alátámasztva. Mások átutalnák, illetve áthárítanák mindezt a nevelési feladatot a politechnikai oktatás kere­teibe. (Nem hiszem, hogy például a gimnáziumi 5 + 1- es oktatás kudarcát a közép­korúak generációja már el­felejtette volna!) Nevelési értekezletek témája is Talán éppen e sor tisztá­zásra váró kérdés vezetett oda, hogy az általános isko­lák tavaszi nevelési értekez­letein éppen a munkára ne­velés hatékonyabbá tételének módjait kutatják közös erő­vel pedagógusaink. Jó ideje éppen egy ezzel kapcsolatos Békés megyei kí­sérlettel. s annak biztató eredményeivel ismerkedtem, mikor utólag kezembe került a Köznevelés ez év március 16-i száma. A lap még új­donságnak számító „Tovább­képzés” rovata többek között „A munkára nevelés tervsze­rűbbé és hatékonyabbá té­tele az általános iskolában” címmel igen részletes elmé­leti útmutatást ad, ezzel is segítve a nevelési értekezle­teket. Ebben a kisdiákok te­vékenységi formáihoz, lehe­tőségeihez kapcsolódóan fel­tárják az iskolai tanulás sze­repét a munkára nevelésben, az önkiszolgálás, azaz a kö­zösségért végzett tevékeny­ségek szerepét, a társadalmi munka nevelő hatását (és buktatóit!), a gyermekek csa­ládi életben végzett munká­jának jelentőségét. S ugyan­csak itt olvashattam a gyu­lai kísérlettel megegyező té­máról, az általános iskolai tanulók szorgalmi időben folytatott termelőmunkájáról is. Az Állami Ifjúsági Bizott­ság az Oktatási Minisztéri­ummal, a Munkaügyi Mi­nisztériummal és az Egész­ségügyi Minisztériummal egyetértésben 1970-ban irányelveket adott ki arról, hogy a 7—8. osztályos tanu­lók a tanév keretében leg­feljebb 12 napon át, napi 4 óra termelőmunkát végezze­nek arra alkalmas üzemek­ben. Az irányelvek nyomaté­kosan felhívják a figyelmet a megvalósítás fokozatossá­gára is. Békés megyében ilyen — még valóban próbál­kozásnak, kísérletezésnek számító kezdeményezés — csak egy helyen, a Gyulai 2-es számú Általános Iskolá­ban folyik. A megyei tanács művelődésügyi osztálya — mondotta Hárs Györgyné csoportvezető — alapos mér­legelés után választotta ezt az iskolát. — Sok előkészítést, nagy erőbefektetést igényelt, hogy megfelelő körülményeket te­remtsünk a kiválasztott üzemben. A gyulai kísérlet bizonyítja: érdemes kiszéle­síteni a munkára nevelés­nek ezt az új formáját. Ép­pen ezért nem maradtunk meg csak egy iskolánál. A városok, járások művelődés- ügyi osztályai már feladatul kapták, hogy keressék a megvalósítás helyi lehetősé­geit. Mindenütt olyan egész­ségügyi, munkavédelmi, munkaszervezési helyzetet kell teremteni, hogy a végső cél, a gyermekek rendszeres üzemi termelőmunkával va­ló találkozása biztos pedagó­giai nyereséggel záruljon. Önkéntesség, vállalkozó kedv A Gyulai 2-es számú Álta­lános Iskolában Kurucz La­jossal, az iskola. igazgatójá­val beszélgettünk a nemrég lezárult első kísérleti év ta­pasztalatairól. Már néhány mondat után kiderült, hogy egész sor buktató, szervezé­si nehézség vár a kísérletbe fogó iskolákra. Az eredmény azonban mégis bíztató. — Ügy tudom, az ország­ban négy éve folynak ha­sonló kísérletek az általános iskolákban. A mi iskolánk alapos előkészületek után 1978 októberében a Gyulai Húskombinátban kezdte meg ezt a kísérletet. A tapaszta­latok alapján állítom, hogy szükség volt erre az új lehe­tőségre. Hiszen a hetedik, nyolcadik osztályosok őszi betakarítási munkái gyak­ran a szervezetlenség miatt, pedagógiailag éppen az el­lenkező hatást érték, el. Jól jött az ÁIB rendelete. Az egész kísérlet csak alapos, átgondolt, körültekintő szer­vező munkával valósítható meg. Mi sem vállalkoztunk arra, hogy minden 7., 8. osz­tályunkat bekapcsoljuk. A kísérletben csak a 8. b ta­nulói vettek részt. Hogy mi­ért csak ez az osztály? Az üzem megfelelő munkát csak a munkaszombatokon tudott biztosítani. A húskombinát­ban ezenkívül azt is figye­lembe kellett vennünk, hogy sok munkafolyamat nem al­kalmas gyermekeknek. Hosz- szas vizsgálódás után csak egy terület maradt, ahol vi­szonylag balesetmentesen oldható meg a gyerekek fog­lalkoztatása : az előkészítő, csoínagoló. Szerződésünk minden apró részletre kiter­jedt. Az üzem állandó mun­kásgárdát biztosított, és egy üzemmérnök foglalkozott rendszeresen a munkaszerve­zéssel, de mindig volt a gye­rekekkel pedagógus kísérő is. A gyerekekkel dolgozó mun­kásemberekről csak jót mondhatunk. De térjünk még vissza az osztály kiválasztá­sához! Egyszerűen kizárásos alapon jutott a 8- b-re vá­lasztásunk. Ugyanig a tago­zatos osztályok óraszámát képtelenség tíz napra elosz­tani. így maradt az általá­nos tantervű osztály. Végez­tem megelőzően a kiválasz­tott osztállyal egy felmérést is. Ez azt bizonyította, hogy a gyerekek szeretik a fizikai munkát, s többségében szak­munkástanulónak jelentkez­nék. Az egész önkéntességi alapon ment. A gyerekek egyhangúan ég szívesen vál­lalták az üzemi termelőmun­kát. Lehet, hogy a kolbász is vonzotta egy kicsit őket... — Ég mit szóltak a szü­lők? — Miután a gyerekek vál­lalták, csak azután követke­zett a szülők meggyőzése. Nem a népgazdasági hasznot hangsúlyoztam, bár lényeges, hogy a gyerekek értékterem­tő feladatra vállalkoztak Itt a lényeg a munka személyi­ségformáló erejében van. A szülők végül is örömmel egyeztek bele a kísérletbe. Ezután kötöttük meg a szer­ződést. A kísérlet a tavaszi szünettel véget ért. Csak egyértelműen pozitív dolgo­kat tudok róla mondani. Sok múlik az üzemen Magam ig többször jártam kint az üzemben. A gyere­ke^ megszokták a pontos munkakezdést, s természe­tesnek vették, hogy mindig határozott feladatok várták őket. Páldául étolajjal be­kenték a kolbászokat, papír­dobozokat készítettek, a kész kolbászt fóliázó modem gé­peket szolgálták ki. de volt, aki címkézett. Arra mindig vigyáztunk, hogy a gyere­keknek alkalma nyíljon a munkafolyamatok közötti önkéntes választásra. Ez ne­velési szempontból lényeges. A velük dolgozókkal mi is tanácskoztunk. S nagyon ör­vendetes, hogy példamutató­an, becsületesen foglalkoz­tak gyerekeinkkel. Nem is maradt el megbecsülésük. Szakmai tudásukat elismer­ve. az az érdekes helyzet ala­kult ki, hogy az üzemben inkább a munkások szavára hallgattak. Megállapodásunk szerint a gyerekek órabér­ben dolgoztak. Most dolgoz­zuk ki a jegyzett teljesítmé­nyek alapján a munka sze­rinti bérezés elvét. Ugyanak­kor üzemi helytállásuk lat- bia esik az év végi magatar­tás ős szorgalom jegynél is. Érdemes megemlíteni, hogy ez az osztály alsótagozatos korában korrekciós volt, s most mégis kitűnően meg­áll ták a helyüket. Ügy ér­zem, nagyon jó hatással volt az üzemi munka személyisé­gükre. A továbblépés útját a következő nevelési értekezle­ten tárgyaljuk meg. — Foglalkoznak-e a kísér­let iskolán belüli kiterjesz­tésének gondolatával? — Igen, már több válla­lattal tárgyalunk. Végeztünk a gyerekek körében egy fel­mérést. Ebben többek között arra is kerestünk választ, hogy ipari, vagy mezőgazda- sági jellegű termelésben ven­nének részt szívesen. A vé­lemények megoszlottak. En­nek alapján valószínű, hogy a Gyulai Kertészeti Vállalat­tal és a Gyulai Fa- és Fém- bútoripari Szövetkezettel tárgyalunk. De a lehetőségek ismeretében meggyőződésem, hogy nem voln,a jó a kísérlet meggondolatlan kiterjeszté­se. Meg kell várni, míg az üzemi feltételek megérnék rá, és megfelelő iskolai ta­pasztalatot gyűjtünk össze. Pedig sürget az idő. Nagyon csökken a gyerekek fizikai állóképessége. Egy felmérés azt mutatja, hogy a bérház­ban lakó gyerekek otthon jó­formán semmi fizikai mun­kát nem végeznek. Ez egyre több gondot jelent, amin ér­demes elgondolkozni. E kí­sérlet éppen a fizikai mun­kából eredő nevelési hatást aknázza ki amellett, hogy megismerkednek a munká­sok életével, s így módjuk nyílig arra, hogy a maguk munkáján keresztül becsül­jék a fizikai munkát. B. Sajti Emese Bárdi György „ s

Next

/
Oldalképek
Tartalom