Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
1979. március 11., vasárnap o Hogyan tovább téglaipar? * Ezelőtt öt-hat évvel a Békés—Csongrád megyei Tégia- és Cserépipari Vállalat éves nyeresége még százmillió forint felett volt. Ahogy múltak az évek, úgy csökkent az eredmény és a tavalyi évet jó, ha 6 millió forint nyereséggel zárták. Ez alig több, mint egy százaléka az 530 millió forintos éves termelési értéknek. Ennyi pénz egy 20 üzemből álló vállalatnál szinte semmire sem elég. De hogyan juthattak idáig? Néhány év alatt elfelejtettek volna dolgozni? Kérdezni könnyű, de a „hová tűnt a nyereség” kérdésre a válasz sem túl nehéz. Baukó Mihály, a vállalat új igazgatója jól ismeri a témát, hiszen az elmúlt évben még mint a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályvezetője foglalkozott sokat a tégla- és cserépiparral. Röviden összefoglalva: a legtöbb gondnak az a forrása, hogy elkezdték korszerűsíteni a termelést! I korszerűség ára Erre most bizonyára sokan felkapják a fejüket. A csodálkozás érthető, hiszen aki tanult politikai gazdaságtant, az úgy tudja, hogy minél korszerűbb a termelés, annál hatékonyabb, annál kisebbek a fajlagos költségek. Ez elvileg így is van, csak éppen a jelen esetben eltér az elmélet a gyakorlattól. Arról van szó ugyanis, hogy a tégla és a cserép kötöttáras termék. Akárhogy készülnek, akármekkora ráfordítással, az áruk mindig ugyanaz. Könnyű belátni, hogy a legolcsóbban a hagyományos, sok munkaerőt' foglalkoztató téglagyárak dolgoznak. Ezekben ugyanis a nyers téglát a nap és a szél szárítja, nincsen tehát erre A tavasz első napjainak egyikén vették észre, a magvak kicsiráztak a felületesen kitakarított vetőgépekben, a kombájnok tartályaiban. A járművek, traktorok gumikerekeiből „elszállt” a levegő, a gumik a vízben, sárban, fagyban ösz- szerepedeztek. A rozsda átrágta a gépeket borító lemezeket. A kárról nem készült felmérés, ám a tavaszi nagyjavítás megint többe került, mint amire számítani lehetett. Senkit sem vontak felelősségre, még arról is kevés szó esett, hogy hibázott-e valaki. Az emberek megszokták, így megy ez már hosz- szú évek óta. ősszel kevés a pénz, s miért éppen a gépek korrózióvédelmére, a gépudvarok feltöltésére költenék azt a néhány tíz-, vagy százezer forintot? A lelkiismeretesebbek berzenkedtek ugyan, de ők sem tudták eddig megakadályozni, hogy letérjenek a kitaposott „ösvényről”. Minden megy tehát a maga útján. Pedig csak kevesen gondolnák nemzeti vagyonunk mekkora értékeiről van szó. Békés megye közismerten gyengébb eszközellátottságú térségében, a Körösök völgyében a 48 termelőszövetkezet 1,3 milliárd forint értékű erő- és munkagéppel rendelkezik. Közülük csak tizenöt közös gazdaságban található rendezett gépudvar, csak tizenöt tsz-ben oldották meg több-kevesebb sikerrel a korrózióvédelmet, a tartozékok nyilvántartását. Az erő- és munkagépek többsége vízben, sárban, a rozsda pusztító hatásának kitéve a szabadban vészeli át a téli hónapokat. A kárról csak óvatos becslések ismertek. Ezek szerint a gépek, energiaköltség. Az anyag- mozgatás jórészt kézzel történik, nem kell pénzt kiadni drága gépekre, nem kell ezekhez karbantartó személyzet, alkatrész. Az épületek, gépek, már régen nullára íródtak, ezekért sem kell eszközlekötési járulékot fizetni. Költséget tehát jóformán csak a munkabér, annak terhei és a felhasznált fűtő- és segédanyagok jelentenek.-Nem szerepel viszont teherként, hogy az ilyen helyen dolgozók munkakörülményei szinte embertelenek, a 70—80 fokos égetőből saját erejükből tolják ki a téglát, hogy a természetes szárítás bizonytalanná teszi a termelést. A modern, félig vagy teljesen automatizált üzemekben mindez már nincs. Vannak viszont rendkívül drága gépek, és magas energiafelhasználás. Mert, ha szél helyett forró levegővel szárítanak, azt olajjal vagy gázzal kell felmelegíteni, a szállítószalag, a hidraulikák és más berendezések rengeteg villamos energiát fogyasztanak, egyszóval rendkívüli módon megnőnek a termelés költségei. Igaz, sokkal kevesebb munkaerőt kell alkalmazni, kisebb tehát a kifizetett munkabérek összege, de számoljunk csak: ha berendezések javítási költsége 10—15 százalékkal magasabb, s ugyanennyivel. csökken élettartamuk is. A szakemberek többsége egyetért azzal, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan... Ez azonban önmagában még vigasznak is kevés. Márpedig semmiféle gyors megoldásban nem reménykedhetünk, ha csak a gazdaságok irányítói nem változtatnak eddigi szemléletükön. Mert nem feltétlenül tíz-, vagy százmilliókon múlik: lesz-e jelentősebb változás akár már a közeljövőben. Csak kevés szövetkezet anyagi lehetősége biztosítja, ugyanis, hogy beton gépudvarokat, fedett tárolókat építsen. A vízrendezett salakkal, cserép- és téglatörmelékkel feltöltött gépudvar ma már nem megvalósíthatatlan álom. Minden üzem építhet mosót, vásárolhat gőzborotvát a gépek tisztításához, üzemeltethet korrózióvédő- anyag felhordására alkalmas festékszórót. Igénybe vehetik a termelési rendszerek, így például a KITE ilyen jelfte- gű szolgáltatásait. D e a felsoroltak nagy része messze még a valóságtól. A kivárás taktikája a „majd csak találnak az illetékesek valamilyen megoldást”, már eddig is milliárdokba került. Mindebből a következtetés; megóvni nemzeti vagyonunk mezőgazdasági gépekbe, berendezésekbe fektetett részét nemcsak pénzzel, sok pénzzel lehet, talán többször kellene a gazda szemével végigtekinteni a gépudvarokon, többször kellene a gazda eszével, és szívével mérlegelni a vezetőknek és a gazdaságok dolgozóinak, mit tehetnek. egyetlen munkás gépekkel való kiváltása mintegy 6 millió forintjába kerül a vállalatnak, vajon mikor térül ez meg? Elfogynak az emberek Nyilvánvaló, hogy gyakorlatilag sohasem, de a jövő útja mégis a gépesítés és az automatizálás. Egyszerűen nincs más választása a vállalatnak: vagy folytatják a gépesítést vagy becsukják a boltot. Már évek óta érvényesül az a tendencia, hogy a vállalat létszáma évente átlag 100 fővel csökken. Ha ez a folyamat tovább tart, köny- nyen belátható, hogy előbb- utóbb nem lesz, aki a csillét tolja, a téglát rakja. Sőt, hogy pontosak legyünk, ez a helyzet több üzemben már be is következett. Mert, az is nyilvánvaló, hogy nem a modern automata gépek mellől mennek el a szakemberek, ahol jók a munkakörülmények, és a magas szak- képzettség miatt a fizetések is magasak. Inkább a sok fizikai munkát igénylő, de szakképzettséget nem követelő, hagyományos téglagyárakból fogynak el a dolgozók. , Téglára, cserépre viszont szükség van és szükség lesz a távolabbi jövőben is. Ha pedig szükség van rá, akkor gyártani kell, és ha nincs ember: marad a gépesítés. Ez viszont azzal jár, hogy a nagy értékű gépek és a magas energiafelhasználás miatt csökkent a termékek nyereségtartalma. Erre csak egy példa: az ország legkorszerűbb cserépgyára az automata gépekkel felszerelt Csaba Hl. évi 50 millió darab különféle cserepet gyárt — 16 millió forintos veszteséggel. Elkerülhetetlen a döntés A fentiekből látható, hogy a vállalat jelenlegi roppant szerény nyereségét a hagyományos téglagyárak hozzák úgy, hogy pótolják a korszerűek veszteségeit. De ez az állapot már nem tartható fenn tovább. Az ipar rekonstrukciós programjának megfelelően Békéscsabán épül egy új, modern gyár és főijük egy meglevőnek a korszerűsítése. Ezzel a tervidőszak végére a termelés 50 százaléka modern üzemekből kerül ki. A VI. ötéves tervidőszak végére ez az arány 80 százalékosra változik. A fentiek után ennek a következménye egyértelmű: ha minden változatlan marad, akkor óriási ráfizetéssel, veszteséggel dolgozhat csak a vállalat. Ráfizetésből 'persze nem lehet megélni, egy ilyen állapot megengedhetetlen. Így tehát csak egyet lehet tenni — bármilyen fájdalmas is ez —, emelni kell az általuk gyártott termékek árát. Hogy mikor és menynyire, ez még nyitott kérdés, de eldöntését nem lehet sokáig halogatni. A korszerűségnek, a jobb, egyenletesebb minőségnek ára van és ezt az árat — ha több is — meg kell fizetni. Lónyai László Szarvasi vetőmag exportra A szarvasi öntözési Kutató Intézetben nemesített kukoricafajtákból az elmúlt esztendőben 470 vagon hibridkukorica-vetőmagot termeltek a mezőgazdasági üzemek. A betegségnek ellenálló, bő termő szarvasi kukoricafajtákból nemcsak hazánk minden táján, de külföldön is jelentős területen termelnek 1979-ben. A Szovjetunió, Csehszlovákia és Bulgária több mint 200 vagon vetőmagot igényelt a Szarvason nemesített fajtákból. Megóvni nemcsak pénzzel lehet Jó néhány szövetkezetünkben az idén sajnos nem szokványos munkálatokkal kellett kezdeni a tavaszi felkészülést. A műtrágyát és növényvédő szert szóró repülőgépeket, a simítókat és a korai növényeket vető gépeket megelőzték a szivattyúk. Megyénk földjeit ugyanis 56 ezer hektáron borította el a belvíz, miután a téli kemény fagyok csaknem 10 ezer hektár búzavetést pusztítottak ki. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok tehát ugyancsak kemény tavasz elé néznek. A mezőkovácsházi Üj Alkotmány Termelőszövetkezetben jól használták ki a téli hónapokat is, ebben a tulajdonképpeni holt időszakban fejezték be a vetőmagok tisztítását. Az elmúlt esztendőben összesen mintegy 40 millió forint értékű vetőmag termett meg ebben a közös gazdaságban. A szövetkezet vetéseit nem tarolta a fagy, az ezer hektár őszi búza 90 százalékában jó minőségben telelt át, s ez elmondható a többi őszi vetésről is. Bár a kovácsházi közösben tavaszi gépszemEmberek, ekék, traktorok készen állnak, hogy elkezdjék szántást, s behozzák a múlt évi lemaradásokat ve a kukorcia magját, amivel viszont a tavalyihoz képest 230 hektárral nagyobb területet hasznosítanak. Természetesen a három termelőszövetkezethez hasonlóan megyénk többi szövetkezete és állami gazdasága is nagy erővel látott neki a tavaszi előkészületeknek. A tél és a belvíz nem kímélte az őszi vetéseket, ezért most különösen fontos, hogy jól szervezett és pontosan végrehajtott tavaszi trágyázással, repülőgépes növényvédelemmel erősítsék meg a tél folyamán legyengült növényál- lományt. K. E. P.—M. Sz. Zs. Amíg a kovácsháziak földjein mindössze 40 hektáron jelent meg az igazán nem kívánt víztükör, addig a kunágotai Bercsényi Tsz- ben 600 hektáron uralkodik. Sajnos ebből mintegy 200 hektárnyi a vetés. A szövetkezetben befejezték 1300 hektár búza fejtrágyázását, s most a vizek leszivattyú- zásával egy időben dugványcukorrépát ültetnek, készítik elő a talajt 280 hektár cukorrépának, jövő héttől vetik a borsót, a kertészetben pedig a fólia alatt mintegy 20 hektár maghozó paprika palántáit nevelik. A tavaszi munkához szükséges főbb gépeket kijavították, a géppark egy Rába 180-assal és két MTZ—80-assal gazdagodott, a gépszemlét április első hetére tervezik, ezt követően kezdik meg majd az 1800 hektár kukorica vetését. „Bevetésre” készítik a növényvédő-repülőgépeket a Körösi Állami Gazdaságban is. Fontos, bogy minden alkatrész, minden apró kis csavar a helyén legyen, így lesz biztonságos a munka A magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz-ben sem köny- nyebb a helyzet, eredetileg 400 hektárt lepett meg a víz, a most megmaradt 250 hektáros belvizes területből 150 hektárnyi a búzatermő terület. A belvíz levezetésében az ATIVIZIG segíti a szövetkezetei, közben rendjén halad a talaj simítózása. az 1200 hektár szálastermő terület tárcsázása, a 152 hektár lucerna fejtrágyázása. Sajnos az itteni hozamoknak — 60 mázsa/hektár — megfelelő szintű növény- védelem most veszélybe került a közösben, amiatt, hogy nem tudnak időben repülőgéphez jutni. A levonult belvíz után fölöslegessé váló vízelvezető árkot szántással tüntetik el az orosházi Dózsa Tsz-ben lét nem tartanak, a 75 szerelő mégis mindent megtesz azért, hogy a kampány- munkák idejére valameny- nyi erő- és munkagép bevetésre készen álljon. Megkezdték két Rába-Steiger- rel és három John Deere- rel 3200 hektár tavaszi simítózását, a cukorrépadugvány ültetését, folyamatban van 200 hektár lucerna vegyszeres gyomirtása, és minden készen áll a hagyma-, saláta- és fajtaborsó- mag hozására kijelölt területeken a vetésre. Kora tavasziakat 700 hektáron vetnek már a jövő héten, a napraforgó, a kukorica, a hibrid cirok, s a többi tavaszi magja, összesen 2500 hektáron pedig azt követően kerül majd a földbe. Az ismert okok miatt a vetések mindenképpen késnek, a 230 hektár cukorrépa- vetést követően mintegy 10 napos késéssel juttatják majd földbe a borsót, illetTavasz a földeken — K — Fotó: Veress Erzsi
