Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-23 / 69. szám
1979. március 23., péntek o Vágósertés Tótkomlósról Az elmúlt években a világpiacra egyre több mező- gazdasági terméket adtak megyénk mezőgazdasági üzemei. Egy-egy feldolgozóüzem alapanyagát viszont sok helyről biztosítják. Ezek egyike a tótkomlósi SER- KÖV, melyet idestova egy évtizede négy termelőszövetkezet alapított. Akkor a mintegy százmillió forintos beruházás a kormányprogram részeként valósult meg. A bábolnai rendszerű, köny- nyűszerkezetes, zárt tartási rendszert alkalmazó telep 840 kocaférőhelyes, és évente 10 ezer 600 hízósertés kibocsátására alkalmas. Az elmúlt évben kimagasló eredményeket ért el a kom- lósi SERKÖV. A tervezett 837 átlagos kocalétszámmal szemben az állomány elérte a 907-et. Az igen jó, intenzív húshasznosítású fajtából 23 ezer 233 malac jött a világra, a tervezett 2,61 százalékos kocaforgó elérte a 2,9-et. „Az elhullás magas, a született malacok 17,4 százaléka elpusztult” — mondták a SERKÖV vezetői. Ennél a számnál viszont érdemes egy percre megállni, ugyanis a 17,4 százalékos elhullás - az országos átlagnál jóval kedvezőbb. A Figyelő legutóbbi számában olvasható, hogy hazánk állami gazdaságaiban 25,9 százalékos, a termelő- szövetkezetekben pedig 28,7 százalékos a malacelhullás. Az elmúlt évben a telep 14 ezer 50 hízót adott a feldolgozóiparnak, 8300-at exportra értékesítettek. Ezenkívül saját vágásra, a település húsellátásának javítására 2800 sertést vágtak. Egy kilogramm hús előállítására 3,95 kilogramm takarmányt használtak fel. A közelmúltban 6,8 millió forintos költséggel befejeződött a telep rekonstrukciója, ezzel áttérték a batériás malacnevelésre. A gazdaságos- sági számítások szerint az új technológiában a sertéstelep évente 2000 mázsával több húst állít elő. Ezzel egy időben lehetővé válik az élőexport növelése. Az elmúlt évi 8300-zal szemben az idén mintegy 10 ezer élő állatot szállítanak külföldre. Erre az évre 18 ezer mázsa súlygyarapodást terveztek, egy kilogramm hús előállításához 3,93 kilogramm takarmány felhasználásával számolnak. A jó és folyamatos takarmányozás érdekében a SERKÖV, valamint a gabonaforgalmi és malomipari vállalat együttműködési megállapodást kötött, melyben a kölcsönös előnyök érdekében a vállalat g'arantált beltartamú takarmányt biztosít. —sz— IIHAKI nemzetközi kapcsolatai Szarvasi kutatók szaktanácsadása A közelmúltban 1979— 85-re szóló, magyar—szovjet halászati, műszaki, tudományos együttműködési szerződést írt alá a Magyar Népköztársaság Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, valamint a Szovjetunió halászati minisztériuma. Legfőbb téma: az iparszerű haltenyésztés komplex technológiájának kidolgozása. A programban szerepel az intenzív haltenyésztés érdekében a pontyanyák, áruhalak és fiatal lárvák számára táptakarmány előállítása, különböző halbetegségek megelőzése, csökkentése, terápiás módszerek kidolgozása, a genetikai és szelekciós munkában való együttműködés. Magyar részről a legnagyobb feladat a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézetre vár e téren. Felkerestük dr. Müller Ferenc igazgatót, hogy ez alkalommal az intézet nemzetközi kapcsolatairól adjon számot. Elmondotta többek között, hogy a KGST-tag- államokkal hosszú évek óta igen jó az együttműködés. A Szovjetunióval, Romániával, Lengyelországgal, Csehszlovákiával, az NDK- val és Kubával dolgoznak együtt a hozam növeléséért, az áruhal minőségének javításáért. A szarvasi HAKI nagy szerepet kapott a hibridizáció és szelekció területén. 1978 őszén nemzetközi szemináriumot rendeztek Szarvason és a külföldi szakemberek igen nagy megelégedéssel szóltak az intézet eredményeiről. A pontyszelekció genetikai munkáit a szarvasi HAKI vállalta, a növényevők szelekciója, a ketreces meleg vizű haltenyésztési rendszer kidolgozása a Szovjetunió feladata, egyes halfajokkal az NDK és Lengyelország foglalkozik. Személyi és tárgyi feltételeket a kutatómunkákhoz az illető országok biztosítják. Fontos téma az együttműködésben a ponty szükségletére vonatkozó fiziológiai normák kidolgozása, az alapvető tápanyagok vitaminokból, enzimekből való előállítása és a tógazdaságok munkafolyamatainak gépesítése. A halászatban is egyre kevesebb a kézi munkaerő, ezért a takarmányozásban, lehalászásban, a tavak karbantartásában egyre inkább a gépeké a jövő. Egyes gépek gyártására különböző országok vállalkoztak, és e téren is kölcsönösen segítik egymást. Egyébként a Szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet kétoldalú együttműködési szerződés alapján kapcsolatot tart az NDK, Csehszlovákia és Lengyelország különböző kutatóintézeteivel. Az NDK-val az édesvízi haltenyésztés hozamnövelésében dolgoznak együtt. A tenyésztés genetikai munkáit Szarvason végzik, magyar pontyot nevelnek Németországban és Szarvason német tájfajta pontyok meghonosításával kísérleteznek. Közös téma az egynyaras halak polikultúrás nevelésének kidolgozása. Segítséget kap Szarvas a melegvizes halnevelés és ketreces halnevelő telepek technológiájának kidolgozásában. A csehszlovák testvérintézettel az édesvízi haltenyésztés fokozásában vállalnak közös feladatokat. A HAKI az egynyaras harcsanevelés technológiáját adja át, valamint a természetes táplálékszerzés tömeges technológiáját. Csehszlovákiából halszelekciós módszereket, halászati gépeket kap Szarvas. Kölcsönösen vizsgálják a magyar és csehszlovák pontyok tenyésztését. Lengyelország két tudományos kutatóintézetével tart kapcsolatot a HAKI. í Közös téma: a tógazdasági :■ haltenyésztés komplex fej- J- lesztése, a hozamok foko- J zása. Vizsgálják a kombinát ( polikultúrás gépesítését, az { intenzív haltenyésztés tech- ( nológiáját. Cél: hektáron- ( ként négy-öt mázsa hal ( előállítása. Vizsgálják a ( halastavak hőháztartásának ( összehasonlítását, különböző / korú és fajú halak tápta- > karmányozására a receptú- > rát kidolgozzák. V A Szarvasi Haltenyésztési i Kutató Intézet nemzetközi kapcsolatai azonban rég túl- > lépték a KGST-tagállamok ' határait. 1974—78 között v FAO-program keretében fej- ( lődött az intézet. 288 ezer ( dollár értékű műszereket, ( gépeket kapott az intézet, a ( magyar kormány pedig 40 ( millió forintot adott külön- ; böző berendezésekre. Egyebek között megépült az új , haltápüzem, a recirkulációs ‘ rendszerű halnevelő, a köz- > ponti laboratórium, kísérle- '■ ti halastó, könyvtár, köz- v ponti előadóterem. A FAO-program kereté- ( ben neves külföldi szakem- ( berek segítették Szarvason ( a kiviteli munkálatokat. Amerikából, Japánból és más államból jöttek tudományos kutatók Szarvasra. Nyolc szakértő 25 hónapot töltött a Körös-parti városban, ugyanakkor hét szarvasi kutató 28 hónapon át a világ legkorszerűbb haltenyésztési kutatóintézeteiben szerzett gyakorlati tapasztalatokat. Amerikától a Fülöp-szigetekig számos államban megfordultak. Külföldi tanulmányútra küldtek 15 halászati szakembert és a tapasztalatokat idehaza jól hasznosítják. A HAKI nemzetközi jó hírét mi sem bizonyítja jobban, 1978-ban 132 külföldi vendég 47 napot töltött az intézetben, tanulmányozta a szarvasi tudományos kutatók munkáját, és vizsgálta a gyakorlati eredményeket. Kialakulóban van a kétoldalú együttműködés Franciaországgal, az NSZK-val, Japáhnal, Jugoszláviával és más állammal. A belvízi és édesvízi haltenyésztés világszerte fellendülőben van, és egyre gyakrabban kérik a magyar kutatók segítségét. A szarvasi HAKI tudományos kutatói szaktanácsokat adnak, előadásokat tartanak többek között Irakban, Jamaicában, a Fülöp-szigete- ken, Madagaszkárban, Ausztráliában és másutt. 19 szarvasi tudományos kutató jár szakértőként a világban. Ary Róza Minket js^gy kicsit fogni kell — mondják a gyulai kötönők Minőség, minőség és harmadszorra is: minőség! A szó és jelentése gazdasági munkánkban, a termelésben a legfőbb elvvé lépett elő. Eddig rendben is volna — az elvet mindenki helyesli, elfogadja. A gondok, bajok az alkalmazáskor kezdődnek, hiszen — az esetek többségében — a jobb minőségre törekvés alapjaiban változtat meg egy- egy termelő folyamatot. Olykor azonban a folyamat egy- egy fontosabb láncszemének megváltoztatása is elég a jobb minőségű munkához — ezt vettük közelről szem- ügyre a Budapesti Harisnyagyár gyulai gyárában. Nem vártak noszogatásra, felszólításra: saját termelési gyakorlatuk és piaci információik győzték meg őket arról, hogy a minőségen jócskán javítani kell. Nem is ma, hanem már 1976-ban, a Bata gépsoron kezdték. (A Csehszlovákiából származó gépek nevét a gyárban közkeletűen így ejtik: Batya...) A Bátyák bátyja Minden gépi sorozatmunka természetéből adódik, hogy viszonylag nagy a hibalehetőség. Természetesen el is kell választani a rosz- szat a jótól. Korábbi minősítési rendszerük legnagyobb hibája az volt, hogy — mivel elsősorban a mennyiségre törekedett — nem ösztönözte a kötőnőket a minőségre. Már egyszerűen annál fogva is, hogy a selejt nem pontos számbavétele is lehetőséget adott. Magyarán: egyszerűbb, kifizetődőbb volt a hibát nem észrevenni, mint regisztrálni és kijavítani. Az új rendszer előnyeiről a következőket mondja Sze- manik Mátyás — a Bátyák bátyja, az új minősítési rendszer atyja —, akinek munkájára azóta is, nyugdíjas korában is igényt tart a gyár: — Az új rendszer lényege: a dolgozókat érdekeltté teszi abban, hogy folyamatosan ellenőrizzék a gépek munkáját. A hibás árut tu- catolja, külön egységeket képez belőle. A legfontosabb: jól meg kell néznie az árut ahhoz, hogy szortírozzon! Ennek nyomán az eredménytől függően vagy prémiumot kap, vagy levonunk a béréből — ezt a minősítők döntik el. — Mindez tehát — hangsúlyozza Szemanik Mátyás — nem közvetlenül hat a termék minőségére, hiszen elsősorban a „szortírozási fegyelmet” dotáljuk. Közvetve azonban ez azzal jár, hogy a kötőnők jobban észreveszik a hibát, s a prémiumból kizáró tényezők miatt szinte rákényszerülnek a hibás áru javítására, illetőleg a hibás gépek mielőbbi meg- javíttatására. Ettől persze még nem dolgoznak eleve jobban. De mivel a kötödei hibák a leggyakoribbak, legsúlyosabbak, elsősorban ezt kell csökkenteni. Ott, „ahol eldől minden”, jellegzetes, finom, mégis erős zajt csap a kétszáznál is több kötőgép. Soraik közt lányok, asszonyok jönnek- mennek. Élénkek, szemfülesek, jó esetben 16 gépre kell figyelniük egyszerre, nem nagyon van idejük beszélgetni. Ott például, a sor végén, gépet szerel egy fiatal, szőke kislány. A dolgozó is lehet „ideges* — Tűt cseréltem — kesereg —, de úgy látszik, nem az a tű volt hibás, amit kivettem. — Nézi, vizsgálja, kezdi elölről. Hogy az is tudja, mit jelent ez, aki nem látott még kötőgépet: ha összeraknánk egy-egy gép tűjeit, tán Gyulától Csabáig elérne... — Ha a hibát nem veszem észre — mondja kevéssel arrább Lovász Gábomé —, ha nem nézem meg a harisnyákat tüzetesen, kivághatok minden hibás darabot. Nem rossz ez a rendszer, mert jobban le van ellenőrizve a munka. így azt a 100, 150 forint pluszt jobban megkapjuk. Kétszáz forint minőségi többlet lehetséges, viszont ugyanennyit le is vonhatnak. — Mennyi levonása volt, mióta bevezették? — Tíz forint. — S mennyi plusz? — Száz, százötven forint... Egy baj van: nem olyan nyugodtan dolgozik az ember, mint azelőtt. A sor külső szélén régóta áll egy gépe szétszedve: javítják. Kapott helyette másikat, de sajnos, túl messze. Oda kell járni hozzá, s ez így nem segítség. Jobbnak látná, ha tartós géphiba esetén beírnák a gépállást, így egyértelműbb, egyszerűbb lenne a dolog. Visszamegyek a géppel bajlódó Fülöp Éva szőke szerénységéhez. Jár a gép. Éva most nézi meg újból „az eredményt”, kezére húzza, levágja: — Már nem olyan! Mégis azzal a tűvel volt baj !... Ráérősen vagy sietősen? Nagy Károlyné öt évvel ezelőtt kötött utoljára gépen, most — apró fiacskája miatt — állandó délelőttös, olajozza a gépeket és — mint mondja — itt-ott besegít. — Az a fő baj — közli —, hogy a lakatos gárdánk nem stabil, a gépek bonyolultak, javításuk nehéz. A szerelők oda mennek dolgozni, ahol többet keresnek. A terem ablakos, világosabb oldalán dolgozik a gyártásközi minőségellenőr. Munkaeszköze egy karos állvány, mértékegységek osztá- • saival. Felül befogja a harisnyát, fölhuzatja, lógatja, leméri, beírja, aztán leveszi és a tágítókarokra fűzi. Ezen vizsgálja meg a bőséget és a kötés épségét. — Kötőnő voltam 23 évig — mondja mindeközben —; a gyárban mindenütt dolgoztam. Azt mondják a „já- nyok”: aki szorgalmas, annak megéri, annak hozza a kétszáz pluszt havonta. Szép, fekete lány sétál el előttünk ráérősen. — Kinek nem éri meg? — Például ennek a kislánynak nem éri meg. Aki kimegy napjában tízszer kávézni, ide-oda, az elveszíti. Én is gépen dolgoztam: tudom. Megint másik soron Olyüs Ambrusné ténykedik. — Egyszer elúszott százötven forintom, mert a rosszat a jók közé tettem. De annyira ám nem vagyok rossz dolgozó! — teszi hozzá büszkén. — Száz, százhúsz forint szokott lenni a pluszom. — Jobb ez, vagy rosszabb? — Hát... Jobb. Láthatja maga is, hogy kell itt ügyeskedni, kapkodni. De belátjuk, hogy minket is egy kicsit fogni kell, hogy a harisnya első osztályú legyen... Egyébként a többletet és a levonást is méltányosan, módjával alkalmazzák: a gyesről visszatérők, tanulók esetében könnyűének. Koránt sincs tehát minden rendben az újfajta bérezéssel. Ha javítás miatt kiesik egy gép — tájékoztat Nagy Sándor osztályvezető —, csak szomszédos, közeli pótlást lenne szabad adni. A szereléssel, javítással pedig szintén sok a gond, egyrészt, mert rohamosan cserélődik a gépállomány, másrészt mert a gyári bértáblázat — amely az országosan kötelező könnyűipari bérekhez igazodik — a szerelők jobb megfizetését nem teszi lehetővé, bár ez nagyon is indokolt lenne. Ám sem ez, sem az nem változtat azon, hogy a kísérletező kedvű gyulaiak jó úton járnak. Az új rendszer egy év alatt 1 százalékos minőségjavulást és — ez nagy szó, mert — 600 ezer forint hasznot hozott. Kiterjesztését is tervezik, de nem sietik el. A vállalat fejlődik: könnyen lehet, hogy blokk- rendsgerű termelésre térnek át, s akkor ahhoz kell majd alkalmazni, idomítani az egészet. Varga János A székesfehérvári Videoton Rádió- és Televízió Gyárban elkészült a modulrendszerű ■elevíziók színes változata, a Super Color. Az új készülék sorozatgyártása március végén kezdődik, ősszel pedig már az üzletekben lesz. A képen: az új tévék prototípusát szerelik (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — KS)
