Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-23 / 69. szám

a 1979. március 23., péntek ■laUiWiraiti JEGYZET Jótett helyébe Sarkad ■■■ Mi is a jótett? A köte­lességeken túli, morális meggondolásból önként vállalt cselekedet, felelős­ség. Gyermekkorban a dol­gok még egyszerűnek, fe­héreknek, vagy feketéknek tűnnek. A differenciáló­dást, a fehérnek álcázott feketét csak később vesz- szük észre. Jó néhány évet meg kell érni ahhoz, hogy rájöjjünk: a „jótett helyé­be jót várj” többnyire csu­pán meseigazság. % Y' Az úttörők már egy éve jártak a nénihez. Hetente egyszer, néha kétszer is benéztek hozzá. Bevásárol­tak, tüzelőt, vizet készítet­tek. Amikor betegeskedett, naponta , meglátogatták. Főztek, takarítottak. A magányos asszony háláját csupán szavakkal, vagy né­ha egy-egy almával, dió­val tudta kifejezni. A gye­rekek azonban ezt is alig akarták elfogadni. . A néni, aki élete nagy részét még abban a világ­ban töltötte, ahol minde­nért fizetni kellett, eleinte csodálkozott: Nahát, ezek a gyerekek — motyogta né­ha, mert ha egyedül volt, gyakran beszélt magában. Hamarosan megbarát­koztak. Az úttörők sokszor késő délutánig hallgatták az öregasszony meséit, rég­múlt fiatal koráról, meg­halt férjéről, háborúban el­esett fiáról. Egy napon azonban a kis vendégek hűvös fogad­tatásban részesültek. Az öregasszony már az előszo­bában rájuk támadt: Ti vittétek el az ezüst olva­sómat? -7- csak ők lehettek, hisz’ nem járt itt hetek óta senki — mormogta magá­ban, majd erélyesen tusz­kolni kezdte kifelé a két megszeppent kislányt. — Tolvajok! — kiabált még utánuk. — Ne merjétek többet ide betenni a lába­tokat! Szombaton maga kezdett a takarításhoz. Nehézkesen hajolt le. Ahogy felhajtot­ta a szőnyeget, alatta meg­csillant valami. Az olvasó volt. Kezébe vette és soká­ig szomorúan nézegette. % A fiatalasszony szerette a gyerekeket, ezért szívesen segített szomszédasszonyá­nak, aki körül két apróság téblábolt. Néha pótmamái szolgálatot is vállalt, ami­kor a szomszédéknak ha­laszthatatlan dolguk volt, vagy egy kis „kiruccanás­ra” indultak. Gyakran ké­ső estig üldögélt egy könyv mellett a gyerekszobában, miközben rá-rá pillantott az álomba merült gyermek­arcokra. Kicsit sóhajtozott is. ötévi házasság után őt elkerülte a gyermekáldás. Egyszer aztán mégis meg­történt a csoda. A terhes­ség idején szigorú orvosi ellenőrzés alatt állt. Egyik éjjel azonban baj történt. A férj lélekszakadva ro­hant a szomszédba, hogy — mivel telefon az egész házr ban nem volt — gépkocsi­jukkal vigyék kórházba az asszonyt. A szomszéd pizsamában, kócos hajjal, bosszúsan állt az ajtóban. — Rossz a ko­csi — mondta, és becsapta az ajtót. — Valami baj van? — jött fel az alattuk lakó a lépcsőn. — Majd én elvi­szem a feleségét — aján­lotta fel segítségét az ed­dig csaknem ismeretlen férfi. Néhány óra múlva ko­rán ugyan, de egészségesen megszületett a kisbaba. Már reggel volt, amikor az éjszakai izgalmaktól kó- tyagos fejű újdonsült apa hazaérkezett. A szomszéd épp akkor állt ki a ga­rázsból. —gubucz— Tanácsülésről jelentjük Az 1978. évi költségvetési és fejlesztési alap tervének végrehajtásáról tárgyaltak egyebek között a sarkadi Nagyközségi Tanács leg­utóbbi ülésén. Mint kide­rült: a sok csapadékos, vi­haros időjárás, a jégverés, a belvíz okozta kár kiha­tott a tanácsi bevételre, il­letve kiadásra is. A súlyos elemi károk miatt a Lenin Tsz nem tudta 100 száza­lékra teljesíteni a tervezett adó befizetését, ráadásul a község belterületén a csa­padékvíz elvezetésére, ár­kok karbantartására a ter­vezettnél többet költött a tanács. Egész évben nagy taka­rékosságra, odafigyelésre volt szükség ahhoz, hogy zökkenőmentesen ellássa fel­adatát. A saját hatáskörben szorgalmazták a lakossági adók és működési bevételek befizetését. Mindkét terü­leten terven felüli eredmé­nyeket értek el. A tanácsi üzemek zavartalan működ­tetésére időközben gazdálko­dási előleget adott a me­gyei tanács, így végül is jó eredményekről tájékozódhat­tak a tanácstagok. Sarkadon az elmúlt esz­tendőben szociális és egészségügyi dolgokra csak­nem négymillió forintot költöttek. Egy új körzeti orvossal és körzeti védőnő­vel gyarapodott a nagy­község. Az egyedül élő idős emberek körében nagy meg­elégedésre dolgoznak a házi szociális gondozónők, akik­nek a tiszteletdíjáról a ta­nács gondoskodik. Rend­szeres és gyorssegélyre csak­nem 700 ezer forintot köl­töttek. Kulturális célokra csak­nem kilenc és fél millió fo­rint jutott, 260 ezer forint­tal több a tervezettnél. Egyebek között 25 személyes óvodát és negyven szemé­lyes iskolai napközit adtak át rendeltetésének. Szó volt a nagy jelentősé­gű társadalmi munkáról. A „Hz ifjúság a szocialista haza Ígérete és jövője vv Szerdán délután Gyulán, a húskombinátban a forra­dalmi ifjúsági napok kere­tében ünnepi taggyűlést ren­dezett a KISZ-bizottság. A fiatalok mellett ott volt Kovács János, a húskombi­nát pártbizottságának tit­kára, ifj. Klaukó Mátyás, gazdasági igazgató és Szat­mári Gábor, a KISZ városi bizottságának munkatársa. A három tavaszi évfordu­lóról Csotya János, a hús­kombinát KlSZ-bizottságá- nak titkára emlékezett meg, majd 61 fiatal tett ün­nepélyes fogadalomtételt, lettek KISZ-taggá. Ezt kö­vetően kitüntetéseket ad­tak át a gazdasági és a mozgalmi munkában élen­járó fiataloknak. „Kiváló munkáért” kitüntetést ka­pott Kozákné Rozsos Klá­ra^ Bujdosó Erzsébet, Kiss Zoltán, Bujdosó Antal és Herpai Ferenc. A KISZ KB „Kiváló KlSZ-szerve- zet” elismerő kitüntetést és zászlót Szatmári Gábor adta át a KISZ-bizottság titkárának. Aranykoszorús KISZ-jelvériyt kapott Cso­tya János, a KISZ KB di­csérő oklevelét pedig Szász- né Szatmári Erzsébet. Tárgyjutalmat kaptak a 10—15 éve KISZ-munkát végző fiatalok, és a legjobb aktívák, valamint azok a húsipari tanulók, akik a szakmai versenyeken az el­ső három helyen végeztek. Itt hangzott el az a felhí­vás is, amely szerint a KISZ-bizottság április 7-én kommunista műszakon való részvételre szólította fel az ifjúságot. tanács eredetileg 800 ezer forint értékű társadalmi munkára számított, s végül a teljesítés kétmillió 264 ezer 274 forint volt. Igen sokat segítettek a cukorgyá­riak, a Szellőző Művek dol­gozói, az ÁFÉSZ, a Lenin Tsz tagjai, a keverőüzem, a költségvetési üzem munká­sai, de ott voltak a falu la­kói szinte minden utcából a parkosításnál, faültetésnél, árkok ásásánál, új játszóte­rek kialakításánál, járdák, játszóterek felújításánál. Legtöbb társadalmi mun­kát a gyermekintézmények fejlesztésére, karbantartá­sára fordítottak. Sarkad nagyközség la­kossága — a tanácstagok információi alapján — eb­ben az esztendőben is se­gít társadalmi munkával, Az elmúlt esztendő utolsó heteiben megkezdődött Békéscsabán az új posta épületének épí- hogy még szebb, gazdagabb ■ tése. Az épület beruházása 68 millió forintba kerül, mig a műszaki-technológiai szerelés legyen a nagy múltú kubi- összege 450 millió forint. Az alapozással a Békés megyei ÁÉV a tervezett ütemhez képest kostelepülés ! előrébb tart. A program szerint május második felében, a tervezettnél korábban kezdik a. • meg a szerkezetek szerelését Fotó: Veress Erzsi Küldöttgyűlés a Kondorosi ÁFÉSZ-nél Az MSZMP nagyközségi bizottsága tanácskozótermé­ben tartotta a közelmúltban idei első küldöttgyűlését a kondorosi ÁFÉSZ. Bevezető­ként arról szólt az ÁFÉSZ elnöke, hogy összességében eredményesen teljesítette múlt évi feladatát a szövet­kezet kollektívája. Tavaly 92 kondorosi lakos kérte tag­felvételét. Ugyanakkor to­• vább szélesedett a szövetke­zetnél a szocialista munka- verseny. Ennek eredményed ként a vállalást tett 11 kollektíva közül 8 kiérde­melte a Szocialista Brigád cím arany, ezüst, bronz fo­kozatát, illetve a brigádzász­lót. Továbbá 7 bolt dolgozói rászolgáltak a Kiváló Egység címre. Három fiatal a Szak­ma Kiváló Mestere, s a Ki­Egészségügyi felmérő vizsgálatok Az Egészségügyi Miniszté­rium utasítására 1978-ban kezdtek hozzá az országos morbiditási vizsgálathoz, melynek célja felmérni azt, hogy jelenleg milyen az egészségügyi ellátásunk, a lakosság mennyiben veszi igénybe az egészségügyi in­tézmények szolgáltatásait. A vizsgálat arról is tájékozta- tat majd, hogy 10—15 év múlva hazánkban milyen megbetegedési szint várható, milyen típusú kórházi ágyak­ra, járóbeteg-intézményekre, ellátó személyzetre és meg­előző tevékenységre lesz szükség. Az ország minden területére kiterjedő vizsgálat első összefoglaló eredményei 1979. decemberében várha­tók. A feldolgozásra és a részletes elemzésre 1980-ban kerül sor. Megyénkben 905, véletlen­szerűen kiválasztott személy vizsgálatát 33 körzeti orvos végzi. Eddig főként megfi­gyelések történtek rendsze­res ellenőrzés alapján. Ápri­lisban a vizsgált személyek­nek egy mindenre kiterjedő szűrővizsgálaton kell részt venniük. Akit szükséges, to­vábbküldenek szakrendelés­re. Mivel a felmérés az ál­lampolgárok érdekében tör­ténik, a megyei tanács egész­ségügyi osztálya a vizsgált személyek türelmét, továbbá a lakosság megértését és tá­mogatását kéri. váló Ifjú Munkás cím, 11-en pedig a Kiváló Dolgozó ki­tüntetés tulajdonosa lett. Ugyancsak 30-an folytatták tanulmányaikat középisko­lákban, szakmunkástanfo­lyamokon, főiskolákon, főis­kolai előkészítőkön, miköz­ben 80-an bővítették isme­retüket a különböző politikai oktatásokon. Ezután arról hallottak az ÁFÉSZ küldöttei, hogy a szövetkezet igazgatósága ta­valy 124 ezer forintot költött a dolgozók munkakörülmé­nyeinek javítására, 51 ezer forintot pedig üdültetésre. Majd a különböző ágazatok 1978. évi tevékenységéről adott számot Hajdú Mihály elnök. Elsőként is azt hang­súlyozta, hogy a múlt évi üz­letpolitikai célkitűzéseknek megfelelően a lakosság fo­kozottabb áruellátását, a vá­laszték bővítését, az áru ösz- szetételének javítását, to­vábbá a fiatalok igényeinek jobb kielégítését tartotta szem előtt az igazgatóság, és a szakvezetés. Eredményesnek ítélte meg az igazgatóság beszámolója a termeltetés és felvásárlás alakulását is. Jól példázza ezt a tavalyihoz képest 17,8 százalékos forgalomemelke­dés, ami ennél az ágazatnál jelentkezett. A múlt évben különösen jelentős előrelépés történt a gyógynövények ter­meltetésében és felvásárlásá­ban. Példásan oldotta meg az ágazat a tojás termeltetését, illetve továbbértékesítését is. Egyébként az ÁFÉSZ meg­felelő mennyiségű és minősé­gű meghitelezett tojóállo­mánnyal segíti a tenyésztő­ket. 1978-ban különösen nagy gondot fordított a szövetke­zet a szakcsoportok megszi­lárdítására, az általuk elő­állított árualap növelésére. Ennek köszönhető, hogy a múlt évben az összes felvá­sárlási árbevétel 40 százalé­kát már a szakcsoportok ad­ták. Viszont árnyoldalként említette Hajdú Mihály a koraizöldség-termelő szak­csoportot, melyet az ÁFÉSZ igazgatósága kénytelen volt felszámolni. Következett ez abból, hogy a szóban forgó szakcsoport nem olyan zöld­ségféléket termelt, melyek­kel a lakosság szükségletét elégítette volna ki. Ebből kö­vetkezik, hogy az idén már csak olyan zöldségfélék ter­mesztését támogatja az ÁFÉSZ, amely a helyi ellá­tást szolgálja. Hajdú Mihály elnök kül­döttgyűlési számvetésének második részében az idei üz­letpolitikai tennivalókról tá­jékoztatta a küldötteket. Így tudtuk meg, hogy az igazga­tóság 80 új szövetkezeti tag beszervezését, 1 millió forint tagkölcsön jegyzését, 2500 óra társadalmi munka valóra váltását tervezi. Balkus Imre Koktél—jéggel (A kapatos férfi nekitán- torodott az asztalnak, a sö­rösüveg nagyot csattant a kőpadlón. A fiatal felszol­gáló unottan beljebb rugdos­ta a szilánkokat. Mintha mi sem történt volna, felhörpin­tette a maradék pálinkát, s elégedetten csettintett, mi­közben megtörölte a baju­szát.) — Köszönöm a piát, csak aztán nehogy felhánytorgas- sa, hogy fizetett egy féldecit. Miért lenne lelkiismeretfur- dalásom, talán a csokoládé­gyárban nem kóstolnak bele a kondérokba? A vendéget így is, úgy is ki kell szolgál­ni, a kapcsolatteremtésnek meg sok formája van. A fő­nök nem magának szól, ha­nem engem noszogat, hanem teljesítjük a tervet. Tudja, mikor érdekel engem az em­berek véleménye? Ha kék hópelyhek szállingóznak az égből. Mindenfélét irkáinak a panaszkönyvbe: arról, hogy lassú vagyok, kilöttyentem a konyakot. Vásárlók könyve? Ne nevettessen már! Mi a különbség? Ha behívatnak a központba, azt mondom: tökrészeg volt az illető, nézzék meg: a nevét sem tudta rendesen aláírni. Csak dumálni kell kérem, s teljes a siker. (A takarítónő a koszos fel­mosórongyot beleejtette a tócsába, amely betakarta a cipőnket. Szótlanul, kifeje­zéstelen arccal kotorta a la­pátra az üveg maradványait. A pincér felhúzta a szemöl­dökét.) — Na, mit szól hozzá? Ez óránként megtörténik, és ne­kem kell veszekedni, hogy megfizessék a kárt. Egyetlen takarítónőnk van, aki fél ve­sével 8 órát dolgozik, de rá­gondolni is rossz, mi lenne nélküle. Persze, a lányok is pusztítják a koszt a mellék- helyiségekben, ha van ide­jük. Csutakolják a kagyló­kat, utána visszahúzzák a brilliánst az ujjúkra, és töl­tögetik a cseresznyét. Mit kapnak érte? Annyit, ameny- nyi a hideg víz beszerzéséhez elegendő. Ne gyerékeskedjen, én sohasem tagadtam: ösz- szehozom havonta a tízezer forintot. Próbálja meg egy­szer: milyen érzés éjjel, nap­pal, hétköznap és vasárnap étellel, itallal szaladgálni, öt év sem kell hozzá, akkora viszerek lesznek a lábán, mint a szárítókötél. Tudom, irigylik a borravalót. Éppen azok, akik adják. Papolnak itt mindenféle erkölcsről, tu­datról. Ugyan, nem hinné el, ha megmondanám, hogy mennyi az alapfizetésem. Be­tegségnél ez után kapom a táppénzt, ha lerobbanok, a nyugdíjamat szintén eszerint számolják. De, ha netán el­zavar az asszony, a tartás­díjba a jattot is bekalkulál­ják. Milyen jó lesz majd ne­kem hosszú szakállal, gör­nyedt háttal mesélni az uno­káimnak, hogy volt egyszer egy fiatal pincér, aki mesés pénzeket keresett az Arany­borjúban, csak az a baj, hogy ezt az „állatot” már régen levágták. (Elhallgatott. A füstködbe burkolódzott étteremben a zenekar magyaros tempera­mentummal húzta a talpalá- valót. Néhányan elérzéke- nyültek, az akácos utak holdfényben úszó romanti­kájára gondolva dúdolták az örökzöld dallamot. Valaki a szomszédos asztalnál a pin­cérlány kezét szorongatta. Az emberem hirtelen dühös lett.) — Ugye, most mereszti a szemét? így állunk. Mert a vendéglátóiparban dolgozó nő az csinibaba, nyugodtan lehet tapogatni. A vendég­nek mindent szabad, mert nála a pénztárca. Nézzen oda, ott a jobb hatosnál, az a zöld pulóveres már egy órája vizet iszik pálinka helyett, annyira kivan. Ebben a szakmában dörzsöltnek kell lenni uram, különben felko­pik az álla. A múltkor be­jött egy alacsony polgár, aki­ről már születésekor lerítt, hogy ellenőr. Odaült a társá­hoz, aki két fél konyakot rendelt kísérővel. Akkor esett le a tantusz: kissé ke­vesebbet mér a csapos. Mire felocsúdtak mindkét pohár feldőlve hevert a tálcán, semmi bizonyítékuk nem volt a súlycsonkításra. Meg­úsztam a 3 ezer forint bün­tetést. Aztán itt vannak az előfizetők. Némelyik turkál a kajában, van aki hozzá sem nyúl az ételhez. Szépen ösz- szeöntjük és újra kivisszük. Egyszer csak megeszi valaki. A vállalati ellenőrök? Azok haverok. Bedobnak néhány felest, beírják az észrevételt a naplóba, még a faliújságra is kiteszik követendő példá­nak. No, jól elbeszélgettünk, mindjárt záróra, szétdobjuk a lóvét és agyő. Ja, maga még nem tudja, hogy nem szeretem a pálinkát. Legkö­zelebb koktélt kérjen — jég­gel. Seres Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom