Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-21 / 67. szám
1979. március 21., szerda o ,.Művelt, dolgos emberekké váljatok!” Az endrődi úttörőcsapat CIMEA-raja novemberben felkereste a nagyközségben élő Dávid Vince egykori 19- es vöröskatonát. E látogatás viszonzásául ő a következő levelet küldte az elmúlt napokban a pajtásoknak: Kedves Gyerekek! A Tanácsköztársaság megalakulásának 60. évfordulója alkalmából meleg szeretettel köszöntelek benneteket, és szívből köszönöm azt az üdvözlést, amit magatokkal hoztatok. Külön köszönöm a kedves ajándékotokat, a piros úttörőnyakkendőt. Nagyon jóleső érzés volt számomra, hogy látogatásotokkal megtiszteltétek szerény otthonomat. Külön üdvözlöm kedves nevelőiteket, az Endrődi Általános Iskola tanári karát és pedagógusait, akik szocialista hazánk jövő nemzedékét formálják. Megtanítanak benneteket szocialista módon élni, tanulni és dolgozni. Üdvözlöm szüléiteket, akik odahaza nevelnek, öltöztetnek, és ápolnak benneteket, és féltenek, mint az élet legdrágább kincsét. Arra kérlek benneteket, hogy tanuljatok, nektek megvan a lehetőségetek, nem úgy, mint nekem, a mi időnkben. Mi is szerettünk volna tanulni, de akkor más szelek jártak, és már fiatalon, gyermekfővel nagyon sokat kellett dolgozni, nagyon kevés pénzért. Ennek érzem néha hiányát és eszembe jut nekem is — és velem együtt sokan másoknak, ebből a korból — az a dal, hogy „Ha még egyszer gyermek tudnék lenni". De az idő eljárt. Mindenkor büszkék vagyunk a magyar ifjúságra, és nem volt a mi utunk hiábavaló. Ügy gondoljuk, jó kezekbe adjuk a stafétabotot. Soraim zárom, jó tanulást, erőt, egészséget kívánok és azt, hogy erős, okos, művelt és dolgos emberekké váljatok. Szívből köszöntelek mindnyájatokat, a Nemzetközi Gyermekév alkalmából. Kívánom az örömteli életet, és azt, hogy sohase árnyékolja be munkátokat a háború, legyen békés és boldog életetek. Még egyszer nagyon köszönöm, hogy megemlékeztetek rólam. Üdvözlettel: Dávid Vince Beszélgetünk. — Minden rendben van? — Lehetne még jobban is... — S az eredmény? — Azért nem szégyenkezünk. — Sokan vagytok? — Nyolcvannégy százalékos a szervezettség. — S ezt hogy csináltátok? — Hívtuk őket. — Ennyi is elég? — Nem. — S akkor? — Kellett a változatos program. — S lett? — összedugtuk a fejünket. — És? — ,Hol jól, hol még jobban... de azért egy kicsit mindenhol vonzóra sikerült... Meg aztán a közösség... — Mi van vele? — Az a lényeg... annak van igazán vonzása... meg annak is, hogy tudjunk közösséget teremteni... ezt akarni kell, meg sok ötlet kell, meg példa, érdeklődési azonosság... — A szervezeti felépítés? — Vertikális rendszerű... így mindenki találhat néki leginkább megfelelő közösséget, ahol a baráti kapcsolatokon túl, jó politikai közösség is létrejön. Ügy szeretnénk alakítani ezeket, hogy meghatározóak legyenek, emberformálóak... Ezért is tartom fontosnak a jó alapszervezeti munkát... — Nem romantika ez? — Lehet, hogy egy kicsit... de XX. századi, mi teremtjük, és a miénk. Az eddigiekből már kiderült, hogy egy KlSZ-szerve- zetről beszélgetünk Varga Erikával, az IKB titkárával. A szervezet neve: az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakközép- iskola Kállai Éva KISZ- szervezete... — Szerinted mit jelent az iskola élétében a KISZ? — Igen sokat, mindennek a mozgatója lehet, • ha - jói dolgozik. Beleszólási, véleményező, javaslattevő, szervező, fegyelmező, és még sorolni lehetne, hogy milyen hatóköre van... Teremteni tud... így teremtettük elő az idén az olvasótermünk berendezéseit... De van rádiónk, újságunk... választunk diákigazgatót... teremtünk szórakozási lehetőséget... és még sok mindent lehet. — Lehet? Vagy van? — Is. Ezek lehetőségek, amellyel jól élve valóban vonzó lehet a mozgalmi munkánk... — És éltek vele? — Ügy érzem, hogy lehetőségeinket kihasználjuk... — Mi a legfontosabb számotokra? — Elsősorban... Szóval fiatalok vagyunk... Készülünk az életre... Persze, hogy tanulunk, mert az a kötelességünk, ez a munkánk... Ennek becsülettel eleget kell tennünk... Tavaly a továbbtanuló gimnazisták 75 százalékát vették fel, tavalyelőtt is hasonló volt az eredményünk. Minden második gimnazista továbbtanul... És a versenyek eredményei... — Aztán? — Emlékezetes legyen a középiskola négy esztendeje... tudásban gyarapodjunk sokat... éljünk és alkossunk a mai fiatalokhoz méltóan... — Alkotni? — Hát úgy, hogy tanulni, ahol meg munkáskéz kell, oda elmegyünk dolgozni, segíteni az őszi betakarításban... segíteni idős embereknek... a magányosoknak... meg az öregek otthonában... szóval figyelni azt, hol van ránk szükség... meg megkeresni, hogy hol lenne ránk szükség... — És szórakozás... — Persze, hogy az is kell... Most van egy igazán jó klubunk... de más is van minden alapszervezetben, meg az osztályokban, az ODB-k kultúrprogramjai... De erről egy másik alkalommal. —fb— Hét mázsa zakuszka A Békéscsabai Konzervgyár gyártási üzemében átható illat terjeng. A szalagon haladó üres üvegekbe fürge kézzel tölti a zakusz- kát Csóka Mária. A köpenye fölé akasztott fehér bőrkötény reggel hat óta alaposan összemaszatolódott. A fiatal lány kezet mos, megigazgatja kendőjét, mielőtt csendesebb helyet keresünk a beszélgetésre. Itt az üzemben az erős gépzaj miatt ugyanis csak kiabálva lehetne szót váltani. Mari arról nevezetes, hogy 19 évével élmunkás lett a zakuszkatömő brigádban. Egy műszak alatt a kötelező 4,2 mázsa helyett, teljesítménye gyakran a 7 mázsát is meghaladja. — Sokan el sem hiszik, hogy ennyit meg lehet csinálni — nevet. — 7,7 mázsa volt eddig a maximumom. Persze, eleinte nekem is nehezen ment. Két éve, amikor idekerültem, még a normát is alig tudtam teljesíteni. Az első hetekben bizony fájt a kezem, sajgott a hátam. Aztán lassanként belejöttem. Gyakran már 9—10 óra körül elérem a normát. A többi plusz teljesítmény. Pontosan beosztotta a műszak idejét. Az étkezéseken kívül csak egyszer-kétszer áll fel, hogy megmozgassa elfáradt tagjait. Szabadkígyóson végzett a mezőgazdasági szakiskolában. Amikor idejött dolgozni, Iű forint volt az órabére, később 2 forinttal megemelték. Havonta így több mint 4 .ezer forintot visz haza. Ez igen szép összeg egy 19 éves lánytól. — Sokan csodálkoznak azon, hogy ennyit keresek. De megdolgozom ezért ,a pénzért. Van is mire költeni. Albérletben lakom, a szüleim kevermesiek. Négyen vagyunk testvérek, ketten még tanulnak. így nemigen várhatok segítséget otthonról, inkább még én viszek haza ezt-azt. Mióta dolgozom, fel- ruházkodtam, és sikerült néhány ezer forintot is félretennem. — Hogy mit csinálok munkaidő után? Elég fárasztó munka ez, sok pihenésre van szükségem, hogy másnap frissen kezdhessem újra. Néha azért — főleg ha délelőttös műszakban dolgozom — szórakozni is elmegyek: moziba, vagy táncolni ,az udvarlómmal. Tagja vagyok a gyári KISZ-alapszervezetnek. Néha itt is szervezünk programot: vetélkedőt, színházlátogatást. G. K. Fotó: Veress Erzsi Szemünk fénye... Születésnap Be kellene fűzni... ebbe a kicsi lyukba azt a na, ugye hogy sikerült! vastag cipőfűzőt... Bizonyítványosztás e, é, ef, gé. Na, most az én nevem következik Jaj, egy vagy két négyesem lesz? Nahát, hallod, csupa ötös! VERESS ERZSI KÉPÖSSZEÁLLÍTÁSA Hogy váltamat már három év nyomja ... előbb elfújom a gyertyákat ... na, most mind, aztán megeszem az egészet! B efejezetlen eszélgetés
