Békés Megyei Népújság, 1979. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-20 / 66. szám
1979. március 20., kedd Kefeszőr Bevallom — habár ez szigorúan magánügy —, hogy reggelente, a fiammal ellentétben, kifényesítem a cipőmet. Amiért mégis előhozakodom a dologgal, egyrészt azért van, mert pedáns embernek tartom magam, másrészt veszélyben e rendszeretet. A minap ugyanis arra lettem figyelmes a rádió reggeli műsorát hallgatva, hogy valahol Tolna megyében ló- szőrtolvajokat lepleztek le. Néhány fiatalember — volt közöttük egyetemi hallgató is — az éj leple alatt beosont a termelőszövetkezetek istállóiba, hatalmas ollókkal nekiestek a négylábúaknak és csodamód hullt a szőr és a pénz az ölükbe. Két éven át úgy dolgoztak, mint a kefekötök, akiknek sikerült lószőrt szerezni, mert az effajta áru bizony mostanság hiánycikk. Erre viszont senki sem jött rá az országban, a tolnai fiatalokon kívül. Az egyik megkárosított mező- gazdasági üzem elnöke azt nyilatkozta: feléjük nem szokás a szőrszálhasogatás, ezért az alvó éjjeliőrt sem marasztalták el, hiszen, ha ébren van, akkor is bekövetkezik a lovak megcsúfítá- sa. A közös vagyon őrzésével megbízott ember ugyanis nagyothall. Egyébként is, a lovak farka előbb-utóbb kinő, legfeljebb addig nem engedik ki őket az utcára. Hogy mégis miért nyugtalankodom? Talán ezért, mert a lapok hírül adták: az elvetemült faroknyírókat keményen megbüntették. No, nem annyira, mint azt annak idején derék László királyunk tette volna, de azért meglehetősen odasóztak nekik. Azóta minden reggel félve nyúlok a kefe után: mi lesz, ha időnap előtt elkopik a szőre. Zsörtölődöm: igazság az, hogy a korszakalkotó ötletet megvalósító zsenik a hűvösön csücsülnek, mi meg rettegve gondolunk cipőink holnapi sorsára? Ahogy így meditálok, a szomszédom hosszú szőrű ecsettel a kezében, izgatott hadonászások közepette megkérdezi: nem lenne-e kedvem felcsapni anyagbeszerzőnek az újonnan megalakítandó kefeszőr közös vállalkozásnál? No, lám: mégiscsak vannak csodák!?-s-s 11 vasutas-dinasztia Egy szakma szeretetét az mutatja legjobban, ha apáról fiúra száll a mesterség. A ragaszkodás még nagyobb, amikor egyetlen vállatetnál dolgozik a család több nemzedéke, mégpedig az első perctől az utolsóig egész munkássága ott zajlik le. Ott van otthon, más munkahelyet életében nem ismer. Füzesi Mihály békéscsabai mozdonyvezető családjában négy nemzedék száz évet ível át a vasút szolgálatában. Nagyapja az első vasutas a famíliában; Nagyváradon született, ott lett pályamunkás, az is maradt nyugdíjazásáig. Hat gyermeket nevelt föl: három lányt, három fiút. Az utóbbiakat mind a vasútnak. Kettő vonatkísérő lett, a harmadik, Füzesi Mihály édesapja, előbb pályamunkás, majd vonalbejáró, aztán pályaőr Fürjesen 1933- tól 1955-ig, míg csak dolgozott. Négy gyermeke közül a két fiú folytatja a szakmát, s az egyik lány vasutashoz megy férjhez. S mivel a „dinasztiaalapító” egyik dédunokája is MÁV-alkalma- zott, így a szűk családban nyolcán választották ezt a pályát. Füzesi Mihály 1950-ben lett ipari tanuló a békéscsabai fűtőházban. Azonnal az ifjúsági mozgalom vezetőségébe kerül itt és az iskolában is. Később a szakszervezetnél következik a mozgalmi murika, s tart azóta is, több mint húsz esztendőn át. Jelenleg a műhelybizottság termelési felelőse és az üzemfőnökség segélyezési bizottságának elnöke. Kemény iskolát járt végig a munká, ban, a tanulóidő után két évig a műhelyben dolgozott, aztán fűtőnék kerül a mozdonyra, s végül az újabb tanulóévek után mozdonyvezető lesz 1959-ben. Azóta hatszor Kiváló Dolgozó, és egymillió-kétszázezer kilométert vezetett a legkisebb baleset nélkül. A Kandó Kálmán Szocialista Brigád tagja. Tizenhatan dolgoznák a brigádban, nagyon összeko- vácsolódtak az évek folyamán. Sok társadalmi munkát is végeznek és segítenek egymásnak, amit tudnak. Hárman építettek házat az utóbbi öt évben, ketten — Kis Ferenc és Ifjú Lajos — Békésen, ő pedig Békéscsabán. Az egész brigád vezetőstől megmozdult, s az alapásástól kezdve mindenben segítettek. Ki a kőművesmunkában, ki meg villanyt szerelni vagy központi fűtést. Egy-egy nyár teljes szabad ideje elment rá, ám mondani sem kell, mit jelentett ez anyagiakban az amúgy is kiköltekezett családoknak. De ha a közről van szó, éppúgy nem fukarkodnak az erejükkel. A patronálások mellett két éve ők készítették klubkönyvtáruknak az egész fogasrendszert, 12 ezer forint értékben. Tavaly 200 méter hosszú járdát csinál-i tak a fűtőháznál, és még egy függő kuglit is a szórakozáshoz. Most legutóbb a békéscsabai tanács kérésére a Kolozsvári utcai óvoda melletti házat bontották le, hogy ezzel is több pénz maradjon az óvoda bővítésére. Azután a gyermekkorról esik szó, a fényesi őrházról, ahol felnőtt, ahol a vasúti élet fegyelme, pontossága a gyerekekre is hatással volt, s ha akarták, ha nem, megszokták. Ahol, ha úgy hozta a helyzet, az édesanya is szolgálatot teljesített: jegyet adott, sorompót kezelt, és fogadta a vonatot, amiért valami kis százalékot kapott. Sók jószágot neveltek a szolgálati lakás melletti „fű-, területen”, ami szintén járandóság volt, és jó hely a tehén, disznó és liba számára. Sokszor mondta a többi asszony a mamának: nektek' még a kavics is terem. És a vasutat értették alatta meg a létbiztonságot. Ebben a környezetben nevelkedtek. A vasutas-légkörben, s testvérével együtt el sem tudtak mást képzelni maguknak, mint folytatni a családi hagyományt: a vasúthoz menni. Pedig akkor már, az ötvenes évek elején nagyon sokféle választási lehetőség állt a fiatalok előtt. De őket csak a Vasút csábította. Így, nagybetűvel. Vass Márta ......a változatosság gyönyörködtet...” T áplálkozásunk kérdőjelei A fent idézett latin közmondás sohasem volt olyan időszerű, mint mostanság. Immár közhelyként emlegetjük, hogy hazánk az elmúlt 30 év alatt a 3 millió kövér országává vált. Orvosok, táplálkozástudomány- nyal foglalkozók nem kis erőfeszítésébe kerül, hogy meggyőzzenek bennünket arról: a változatos, korszerű étrend kialakításával az eddiginél sokkal több öröm forrásává kívánják alakítani életünket. A kérdés csak az: mennyire használjuk ki korunk, társadalmunk; az ipar és a mező- gazdaság által nyújtott lehetőségeket. Budapesten, az Országos Egészségnevelési Intézet Népköztársaság úti székházában — a stílusosan kalóriaszegény ételekkel, italokkal megterített asztalok mellett — az okokat, a miérteket keresve cseréltek gondolatot e mindannyiunkat érintő témáról az egészségügyi, élelmiszeripari szakemberek és az újságírók. Úszunk a zsírban A táplálkozási szokásokat elemző tudomány komplex fogalom. Közgazdasági, társadalmi tényezőket takar. Ezzel összefüggésben dr. Bouquet Dezső, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet osztályvezetője kijelentette: „A korszerű táplálkozás elterjedését nagyban befolyásolja az élelmiszerek választéka : az, hogy mi kapható az üzletekben. Ez természetesen attól függ: mit gyártunk, importálunk és a különböző jövedelemmel rendelkezők meg tudják-e fizetni ezeket a termékeket. Ugyanakkor óriási szerepe van a hagyományoknak.” Ehhez még annyit lehetne hozzátenni, hogy a vendéglátóiparban, a közétkeztetésben ; egyáltalán egész konyhatechnikánkban lassú a fejlődés. Az élelmiszeripar és a kereskedelem hűtőlánca gyakran megszakad, s baj van a szemlélettel is. Fontos az igények és a szükségletek összhangjának a megteremtése: kalória- szegényebb ételeket kell fogyasztanunk. Az elmélet szép, de mi a gyakorlat? A húsipar például túlságosan is zsíros húsféleségeket hoz forgalomba. A zöldborsó- konzervben alig van borsó, liszt és zsír annál több. Az osztályvezető szomorú statisztikáról beszélt: „A FAO-nak, az ENSZ táplálkozástudománnyal foglalkozó szervezetének adatai szerint, a világon évente egy személyre 8,5 kiló zsír jut,, míg Nyugat-Európában 22,5, Magyarországon pedig 27,7 kilót fogyasztunk. Ami még ennél is megdöbbentőbb : hazánkban ebből 22,8 százalék a sertészsír és mindössze 2,8 százalék a növényi eredetű zsiradék aránya.” A dolog első hallásra teljesen megmagyarázhatatlannak tetszik. Ám, mindjárt változik a kép, ha étolajellátásunkat vesszük górcső alá. Ugyanis nem tudjuk kielégíteni a belföldi igényeket. A Martfűn épülő új növényolajgyár termelésével enyhülnek a gondok. Persze, minden relatív. Hasonlóan nagy a cukorfogyasztásunk is, hiszen egy ember átlagosan 40 kilót eszik meg egy év alatt.- Túlságosan édesek az üdítő italok — a Deit kivételével —, a dzsemek, de még a tejtermékek is. A vasat, vitaminokat, ásványi anyagokat tartalmazó belsőségekből szintén nagyon keveset — évente 2 kilót — fogyasztunk. A savanyított készítményeknek is nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani táplálkozásunkban. Veszélyes kórkép Ma már senki sem állítja, hogy a korszerű táplálkozás népszerűsítése csupán divat- jelenség. Ennél sokkal többről van szó: az egészségünkről. Érdemes volt meghallgatni erről dr. László Nándort, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetőhelyettesét, aki így fogalmazott : Napirenden a hivatali munka korszerűsítése Ülést tartott a Közalkalmazottak Szakszervezetének Békés megyei elnöksége A hivatali munka korszerűsítésének időszerű problémáit vitatta meg egyebek között a Közalkalmazottak Szakszervezetének Békés megyei elnöksége a legutóbbi ülésén. Az államigazgatási és ezen belül a tanácsi tevékenység korszerűsítéséről és egyszerűsítéséről 1971 novemberében jelent meg az MSZMP KB állásfoglalása. Azóta különböző szinteken számos intézkedés történt. A Békés megyei Tanács V. B. 1977 novemberében intézkedési tervet fogadott el az ügyintézés korszerűsítésére, s hasonló feladatra kötelezte a helyi tanácsok vezetőit is. Az elnökségi ülésen azt vizsgálták : milyen eredmények születtek az elmúlt esztendőkben, s mik a tennivalók. Az állampolgárokat érintő igazgatási tevékenységben nagy eredmény: a lakosság ügyeinek több mint 90 százalékát a helyi tanácsok intézik első fokon. Javult az állampolgárok jogi felvilágosítása, tájékoztatása. Több városban, községben működnek ügyfélszolgálati irodák. Megpróbáltak könnyíteni a dolgozóknak az ügyes-bajos dolgaik intézésében azzal, hogy a tanácsi szerveknél munkaidő után is ügyeletet tartottak, és több üzemben kihelyezett ügyfélfogadást rendeztek. Ennek ellenére a dolgozók jó része munkaidő alatt keresi fel a tanácsi szerveket, s emiatt jelentős a termelőmunkából való kiesés. Számos községben >a házi jogtanácsadó kiadványt és különböző iratmintákat adnak a tanácstagoknak, lakó- és utcabizottságoknak. A tanácsi fórumok szintén so- f kát segítenek a lakosság jogi $ felvilágosításában, a tanácsi munka megismertetésében. i A szervezeti változásokkal | összefüggő kérdésekben, személyi kérdésekben a szak- : szervezeti szervek, tisztségvi- : selők sokat segítenek. Igen jó a megyei tanács és á közal- | kalmazottak szakszervezetének megyei bizottsága között | az együttműködés. A jó pél- 1 dát követik a megyei tanács f egyes szakigazgatási szervei, ami a tanácsi munka egyszerűsítését szolgálja. Az ügyvitel korszerűsítésé- S re több helyen alkalmazzák a í magnófelvételt. Békéscsabán \ a városi tanács városfejlesztési témák tárgyalásánál dia- í filmeket vetít. Országosan is kiemelkedő eredményt ért el ; a megyei tanács számítás- technikai intézete a taijácsi , gazdálkodáshoz kapcsolódó ; elektromos gépkönyvelési és adatfeldolgozási munkában. $ Elkészült a megyei ajánlás az i ügyviteli gépek korszerűsítő- j sére. Jól bevált a bürokratikus jelenségeket jelző csoportok létrehozása, egyszerűsítési csoportok kialakítása. A jól bevált kezdeményezések azonban nem terjednek elég jó ütemben. Az elkövetkező időben erre nagyobb gondot kell fordítani — állapította meg az elnökségi ülés. a. XIV. diákköri konferencia Március 21. és április 13. között rendezi meg az Országos Tudományos Diákköri Tanács a KISZ-szel, és a felsőoktatási intézményeket működtető minisztériumokkal karöltve a XIV. országos tudományos diákköri konferenciát. Az országos megnyitóra, és egyben a társadalomtudományok témakörében megírt legsikeresebb diákdolgozatok háromnapos vitájára, „megvédésére” Egerben, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán kerül sor. Ezt követően 12 szekcióban, Debrecenben, Győrött, Kecskeméten, Keszthelyen, Szegeden és Pécsett tanácskoznak az egyetemek és a főiskolák tudományos munkával legsikeresebben foglalkozó diákjai. A diákkörök munkájában évről évre több tízezer fiatal vesz részt, s közülük sokan választják később életpályájuknak a tudományos kutatást. Az országos konferenciát az elmúlt hónapokban megelőzték az egyetemi, a főiskolai tanácskozások. A Budapesti Közlekedési Vállalat egy Ikarus 260-as típusú ebédlőt készített dolgozóinak. A különleges busz a szabadban t ebédidőben. Képünkön: ebéd az autóbuszon (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) autóbusz átalakításával mozgó dolgozó munkásokat keresi fel „A helytelen táplálkozással függ össze, hogy minden második ember szív- és keringési elégtelenségben hal meg. Hosszú az út a babonáktól, a hiedelmektől; koplalásoktól és lakomáktól a tudatos táplálkozási szokások kialakításáig.” A legnagyobb bajt kétségkívül az egyoldalú táplálkozás okozza, s az arányok betartására sem fordítunk túlságos nagy figyelmet. Ezek elmulasztása viszont súlyos betegségekhez vezethet. Ilyen a cukorbaj, amely szoros összefüggésben van az elhízással. Riasztó tény, hogy ma hazánk lakosságának mintegy 2,5 százaléka ismert, ugyanennyi hányada rejtetten cukorbeteg. A betegség gyógyítása elsősorban étrendi, és csak másodlagosan gyógyszeres kezelés kérdése. Az sem megnyugtató, hogy világméretekben terjednek azok a kórok, amelyek közvetetten a korszerűtlen táplálkozásból adódnak. Ennek lényegét így foglalta össze dr. László Nándor: „Az érelmeszesedés, a szívinfarktus kialakulásában lényeges szerep jut az egyes vérzsírok és vércukrok magasabb szintjének, az elhízásnak, a túlzott alkohol-, kávé- és cukorfogyasztásnak. A gyomorfekély létrejöttét siettetheti a . sok szénhidrátot tartalmazó» egyoldalú táplálkozás.” Már az óvodában No, de miféle információ áll rendelkezésünkre az egészséges táplálkozás megismerésére? Milyen hazánkban a propagandamunka? Ezeket taglalva dr. Katona Edit, az Országos Egészség- nevelési Intézet osztályvezetője hangsúlyozta: „A felvilágosítást már a gyermekeknél, az óvodában el kell kezdeni. Nem egyszerű dolog ez, hiszen a felnőttekre hárul a feladat, holott ők is rendszerint akkor változtatnak rossz táplálkozási szokásaikon, ha betegek. Ma is gyakran előfordul, hogy a különböző szervek egymástól függetlenül, sokszor tévesen tájékoztatják a lakosságot egyes élelmiszerek értékéről, használatáról.” Sajnos mindez annak ellenére is így van, hogy 6 évvel ezelőtt az intézet megegyezett a mezőgazdasági és élelmezésügyi, a belkereskedelmi és az egészségügyi tárcával az egységes szemlélet kialakításában. Ennek eredményeként a vendéglátóiparban több zöldséggel, tejjel, sajttal készült ételeket szolgálnak fel. Az élelmiszeripar fokozta a konyhakész baromfi, a diétás üdítő italok, gyümölcslevek előállítását, a kereskedelem pedig reklámozza ezeket a termékeket. Elégedettségről azonban szó sincs. Az osztályvezető ezt a következőkkel indokolta: „Azzal együtt, hogy egyre több élelmiszert előállító és forgalomba hozó vállalat fogadja el intézetünk tudományosan megalapozott ajánlásait, a lehetőségek nincsenek kihasználva. Jó lenne, ha a nagykereskedelmi vállalatok több gondot fordítanának a vitamindús, korszerű élelmiszerek népszerűsítésére. A kereskedelem kikérné a megyei egészségnevelési csoportok véleményét, és az eladók jobban ismernék ezen élelmiszerek tulajdonságait. Kívánatos lenne, ha az élelmiszeripar figyelembe venné az emberek életkorát, egészségi állapotát, a munka intenzitását. A tápanyagösz- szetételt pedig feltüntetnék a termékek dobozain.” Mit lehet mindehhez hozzátenni? Talán annyit: mi magunk is keressük az utat a korszerű táplálkozáshoz, kérjük ki a szakemberek véleményét. Egészségünk | védelmében! Seres Sándor
