Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-21 / 43. szám

1979. február 21., szerda o 1974-ben adott a Volán 8. sz. Vállalat megbízást a szeghalmi forgalmi-műszaki telep ter­vezésére a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalatnak. Az építkezés befejezéséhez köze­ledik. Előreláthatólag 130 dolgozót foglalkoztat a telep és 60 gépjármű ellátására lesz al­kalmas. A vállalat 15 ezer óra évi kapacitású lakossági szervizszolgáltatást is vállal majd. A szerviztevékenység keretében Zsiguli, Trabant, Warburg, Skoda és Polski Fiat gépjárműtípusok ellátását irányozták elő. Ellátnak többek között diagnosztikai bemé­réseket, futójavításokat, szemlére felkészítéseket és alvázvédelmet is. Képünkön az épülő szerelőcsarnok Fotó: Béla Vali Levonulóban a Tisza és a Körösök árhulláma mas-Körös bal oldali; 200 Hol vagytok agrármérnökök? A Tiszán levonuló árhul­lám tegnap Csongrádnál 876 centiméterrel tetőzött, amely 59 centiméterrel maradt el az eddig mért maximumtól. Estére megkezdődött a folyó lassú apadása. A Körösök is apadnák, az elmúlt 24 órában a Kettős- Körös Békésnél 23 centimé­tert, a Sebes-Körös Körös- ladánynál 15 centimétert, a Berettyó Szeghalomnál 14 centimétert, a Hármas-Kö­rös Gyoménál 11 centimétert, Szarvasnál pedig 7 centimé­tert csökkent. A Hortobágy— Berettyó vízszintje a tető­zést követően tegnap "7 cen­timéterrel volt alacsonyabb. A Kettős-Körösön és a Se­bes-Körös alsó szakaszán, va­lamint a Berettyón első fokú az árvízvédelmi készültség, míg a Hármas-Körösön és a Hortobágy—Berettyón har­madfokú árvízvédelmi ké­szültséget tartanak. A Hár­A Fáklya február 18-án megjelenő 4. száma Konsz- tantyin Csemyenkónak, az SZKP KB titkárának tollá­ból elemző cikket közöl a szovjet kommunisták hu­szonötödik pártkongresszusa határozatainak megvalósu­lásáról. A szerző három év­vel a nagy jelentőségű ese­mény után a gazdasági fej­lődés terén elért eredmények méternyi töltőszakasza át­ázott, itt folyik a bordás megtámasztás. A Hortobágy —Berettyón a mezőtúri köz­úti híd környezetében a Kö- VIZIG megkezdte az átázás elleni védekezést fóliaterítés­sel, s tovább védekeztek a hullámverés ellen. A kedvezőre fordult időjá­rás és a folyamatos szivaty- tyúzás hatására az elmúlt 24 órában 2500 hektárral csök­kent a belvízi elöntés nagy­sága. Kedden megyénkben 22 ezer hektárt borított a bel­víz, melyből 7700 hektár a vetés, 6000 hektár a szántó. A Körösvidéki Vízügyi Igaz­gatóság 45 szivattyútelepet és 54 szivattyúállást üzemelte­tett, másodpercenként 113 köbméter vizet emeltek át a befogadóba. Nagykamaráson és Mezőberényben továbbra is harmadfokú belvízvédelmi készültség van érvényben. fényében vizsgálja a mező- gazdaság fellendülését, az életszínvonal alakulását, szól a szellemi életről, a KGST- kapcsolatok szervezéséről, az SZKP békeoffenzívájáról, a nemzetközi helyzetről. Képes riport ünnepli a Szovjet Hadsereg és Hadi­tengerészeti Flotta napját. A lap főszerkesztője, Nyi- kolaj Zabelkin, aki 1944—45­Klubmttsorok A megyei művelődési köz­pont segítségével ebben az. évben is sok színvonalas iro­dalmi műsor eljut a megye ifjúsági klubjaiba. Fehér Il­dikó és Bodó Gyöngyi a Ma­dách Színház két fiatal mű­vésze február 19-től 23-ig járja megyénk klubjait. Bemutatkoznak Kötegyán- ban, Gyulán, a Délibáb klub­ban és a békési Color ifjú­sági klubban is. Műsoraikat Nagy László és Szécsi Margit költők versei­ből szerkesztették. A MÁV Szegedi Igazgató­sága értesíti az utazóközön­séget, hogy pályafelújítási munkálatok miatt február 19-től május 25-ig, hétfő, ben a Szovjet Hadsereg tiszt­jeként részt vett Budapest felszabadításában, színes írásban idézi fel a magyar­országi háborús eseménye­ket, és megemlékezik fővá­rosunk felszabadulásának 34. évfordulójáról. A százhalombattai völgy­ben fellobbanó gázfáklya példája a szocialista orszá­gok, a KGST-államok együtt­működésének, egymást segí­tésének. A Dunai Kőolajipa­ri Vállalat hétköznapjairól, lüktető életéről szól Lukácsy József riportja. Bozóky Éva tollából érde­kes interjút olvashatnak dr. Tamássy István akadémikus­ról, a Kertészeti Egyetem tanszékvezető professzoráról, a Magyar Tudományos Aka­démia agrártudományok osz­tályának elnökéről, akinek növénynemesítő munkássága világhírre tett szert. Népművészeti seregszemle Június 30-a és július 31-e között immár negyedik al­kalommal rendezik meg Nyíregyházán a népművé­szet kétévenként sorra ke­rülő hagyományőrző sereg­szemléjét: az országos nép- művészeti pályázatot és kiállítást. A kiállításra életkorra va­ló tekintet nélkül küldhetik be alkotásaikat a gyermek­játék-készítők, a hímzett és szőtt textíliák készítői, a keramikusok és az egyéb műfajokban pályázó részt­vevők. A műveket legkésőbb május 5-ig kell eljuttatniuk a városi művelődési köz­pont címére: Nyíregyháza, Pf.: 53. Kategóriánként hármat- hármat plakett- és diplo­majutalomban részesít a szakmai zsűri. Bátyus bál A békéscsabai Strand Ét­terem Penza Szocialista Bri­gádja február 19-én, hétfőn este rendezte meg a hagyo­mányos bátyus bálát. A far­sangi mulatságra meghívták a város valamennyi vendég­látóipari egységének szocia­lista brigádjait. Ez alkalom­mal azok ültek a fehér asz­tal mellé, akik hétköznap, vasárnap, szilveszterkor és máskor késő éjszakáig kész­séggel állnak a vendégek szolgálatára. A Penza Szocialista Bri­gád bátyus bálja rendhagyó volt: ide ugyanis senki nem hozott batyuban enni-, inni­valót, „terülj asztalkám” vár­ta a bálozókat. Kovács And- rásné szocialista brigádveze­tő, vezető szakács irányítá­sával ínycsiklandozó hideg­tálakat, a szendvicsek szám­talan változatát, roston sült halat, kocsonyát, burgonyás krokettet és egyéb finomsá­got raktak az étterem köze­pén elhelyezett hatalmas asz­talra. Az ételkülönlegessé- gekből mindenki annyit sze­dett a tányérjába, amennyi jólesett. A művészi terítés Szőllősi István üzletvezető­helyettes ízlését és munká­ját dicsérte. A vendégeket Kovács Andrásné, a Penza Szocialista Brigád vezetője meleg barátsággal köszön­tötte, majd megszólalt a ze­ne, ez egyszer vendéglátósok szórakoztatására. Már a kora esti órákban igen jó volt a hangulat, vidáman daloltak, táncoltak azok a pincérek, szakácsok, akik évtizedeket vállaltak mások szórakozta­tásáért, kiszolgálásáért Schwézner József üzletveze­tő véleménye szerint a bá­tyus bálát minden télen meg kell szervezni, egy jó alka­lom arra, hogy a hasonló szakmában dolgozó szocialis­ta brigádok ismerkedjenek. a. kedd, szerda, csütörtök és pénteki napokon Körösla- dány és Dévaványa állomá­sok között egyes vonatok közlekedését szüneteltetik, s az utasforgalmat vonatpótló autóbuszokkal bonyolítják le. A változás a Szeghalom­ról 11 óra 9 perckor és 13 óra 55 perckor, valamint Gyoméról 9 óra 57 perckor és 13 óra 10 perckor induló vonatokon utazókat érinti. Hasonló okok miatt feb­ruár 22-én a Budapestről^ óra 15 perckor és a Békés­csabáról 11 órakor induló személyvonatok utasait is Csárdaszállás és Mezőbe- rény állomások között vo­natpótló autóbuszokkal szál­lítják. Az említett napon a Békéscsaba—Budapest Kele­ti pályaudvar között közle­kedő 6Q03 sz. vonat helyett (indul: 13 óra 30 perckor) a 6603/b sz. vonat közlekedik 14 óra 25 perces indulási idővel. A változásokról, a vonat­pótló autóbuszok közlekedé­si útvonaláról bővebb felvi­lágosítást a vasútállomáso­kon adnak. 1 SZEMÉLYGÉPKOCSIK Átvételi sdrszími 1979. február 19-én Trabant Hyc. Lim (Bp.) 7 614 Trabant Lim. (Győr) 7 099 Trabant Lim. (Bp.) 16 533 Trabant Lim. Spec. (Bp.) 25100 Trabant Lim. Spec. (Győr) 15 946 Trabant Combi (Bp.) 4117 Trabant Combi (Győr) 1063 Wartburg de Luxe (Bp.) 15 593 Wartburg Lim. (Bp.) 12 099 Wartburg de Luxe, tolótetős (Budapest) 4 716 Wartburg Lim., tolótetős (Budapest) 2 770 Wartburg Tourist (Bp.) 4 232 Skoda 105 S (Bp.) 3 935 Skoda 105 S (Debrecen) 1342 Skoda 105 S (Győr) 1010 Skoda 120 L (Bp.) 4 751 Skoda 120 L (Debrecen) 1846 Skoda 120 L (Győr) 2 560 Lada 1200 (Bp.) 99 016 Lada 1200 (Debrecen) 50 674 Lada 1300 (Bp.) 11 385 Lada 130o (Debrecen) 7 091 Lada 1500 (Bp.) 19 780 Lada Combi (Bp.) 12 910 Polski Piát 126 (Bp.) 14 940 Dacia (Budapest) 12 097 Polski Fiat 1500 (Bp.) 13 927 Zaporozsec (Bp.) 28 209 Moszkvics (Bp.) 4 200 Lada 1600 (Bp.) 2 719 Lada 1600 (Debrecen) 1073 F ő a feje a mezőberé- nyi Aranykalász Tsz termelési elnökhe­lyettesének. Évtizedek óta járja már a határt, kém­leli az eget, félti a termést a jégtől, vihartól,, máskor meg a szárazság gyötri a földeket, ennek tudata meg az elnökhelyettest. Egyszó­val ez az élete. S aligha tud­na elképzelni magának más- milyet most, hogy lassan számolnia kell a hónapokat, ami a nyugdíjig még hátra van. Vécsey Dánielnek azon­ban nem az időjárás miatt fáj a feje, s nem is azon ke­sereg, hogy néhány röpke hónap, s lejár az ő ideje is, bár töprengéseinek oka ez utóbbi ténnyel feltétlenül összefüggésben van: ki ve­szi át, kik veszik át a gyep­lőt tőlük, a kiöregedő határ­járó agrármérnököktől? Első látásra talán nem is válik mindjárt érthetővé a mezőberényi elnökhelyettes aggodalma. Hiszen az. Aranykalász Termelőszö­vetkezetben az elmúlt eszten­dőben 17-en dolgoztak olya­nok, akik vagy egyetemet, vagy főiskolát végeztek. Vannak természetesen a megyénkben a mezőberényi- nél jobb helyzetben levő közös gazdaságok is. Füzes­gyarmaton 48-an, Kondoro­son 33-an, Kovácsházán és Nagyszénáson 31-31-en, a gyulai Munkácsy Tsz-ben pedig 27-en dolgoznak felső­fokú végzettséggel. A fel­sorolásból is kitűnik, hogy a szakemberek általában a jobb szövetkezeteinkben tö­mörülnek. A két dolog kö­zött mindenképpen össze- fügés van. Egyfelől a jó földek, a gazdálkodás ked­vező lehetőségei, s az ezzel járó jó keresetek vonzzák a jól képzetteket, akik vi­szont tudásuk legjavát adva kamatoztatják a közös hasz­nára az előbbi lehetősége­ket. S hogy ez mennyire így van, azt az ellenpélda is na­gyon jól igazolja. Termelő- szövetkezeteinknejc azon fe­lében — szám szerint 37-ben — ahol átlag alatti a szak­emberellátás, elsősorban a kedvezőtlenebb adottságú, gyengébben gazdálkodó kö­zös gazdaságok sorakoznak. Geszten kettő, Ecsegfalván három, Almáskamaráson, Dombiratoson szintén kettő, Biharugrán, Sarkadkeresz- túron, Mezőgyánban négy, Méhkeréken hat termelésirá­nyító szerezte meg eddig a korszerű technika és techno­lógia eredményes alkalma­zásához elengedhetetlenül szükséges képzettséget. De hol vannak akkor az agrármérnökök? Hiszen szakberkekben már azt vé­lik tudni, hogy az agrár- szakemberek képzésének ütemét előbb-utóbb közpon­tilag fogják vissza majd. Túlképzésről beszélnek. S ugyanakor ,a rosszabb mi­nőségű földeken elemi csa­pások súlya alatt nyűglődő kis termelő kollektíváinkban — ahol pedig mindennél na­gyobb szükség lenne a szá­zadunkat reprezentáló hoz­záértésre — betöltetlenül rrfaradnak fontos vezetői állások, vagy jobb híján kénytelenek azokat olya­nokkal betölteni, akiknek a kétségkívül nagy gyakorlati tapasztalatuk mellett nincs meg az elvárható elméleti tudásuk. Ennek azt szokták ellene szegezni, hogy nem a vég­zettséget dokumentáló papír a fontos. Ami igaz is mind­addig, amíg a mezőgazdasá­gi termelés hagyományos módszerekkel, hagyományos eszközökkel folyik. De hol vannak már ezek az idők? Ma, amikor a tudományos kutatás eredményeit a gaz­dálkodás gyakorlati nyel­vére fordító termelési rend­szerek általánossá váltak, és a terméseredmények az idő­járás mellett döntően a mezőgazdasági kémia, fizi­ka, biológia eszköztárának megfelelő alkalmazásán mú- lanak, aligh,a építhetünk a hagyományokból táplálkozó termelési gyakorlatra. Nem véletlen, hogy fia­tal agrármérnökeink né­hány évvel a végzés után, valamennyi termelési ta­pasztalattal a hátuk mögött éppen ezeknél a szerveknél, szervezeteknél — középirá­nyító testületeknél, terme­lési rendszereknél, a rend­szerek munkáját irányító gesztorgazdaságoknál, társu­lásoknál, agrokémiai állo­másnál, állattenyésztési fel­ügyelőségnél stb. — tűnnek fel. Hogy itt is nagy szük­ség van rájuk, ahhoz kétség nem fér. A termelés fejlődé­sével jár együtt az, hogy a legkorszerűbb technológia és technika meghonosításá­ra, továbbfejlesztésére kü­lön apparátusokat, közkele­tűbb kifejezéssel agytrösz­töket kell létrehozni. Vitat­kozni legfeljebb az ütemen, a mértéken, az arányokon lehet. Mert való igaz az, hogy megyénkben a mezőgazda­ságban dolgozók körében nagy léptekben emelkedett az egyetemet és főiskolát végzetek száma, aránya. Míg 1964-ben 134 ilyen em­berrel büszkélkedhettünk, és hét évvel később is csu- pén 290-nel, addig újabb hét év elteltével éppen ezer­re tehető a felsőfokú képesí­tésű szakemberek száma. Ám közelítsük a kérdést másik oldalról. Országos átlagban az egyetemet, fő­iskolát végzett mezőgazda- sági szakemberek aránya az összes mezőgazdasági dol­gozóhoz viszonyítva 2 szá­zalék. Ehhez az arányhoz megyénkben összesen 140 szakemberre lenne szük­ség. Ezzel szemben mint említettük, a termelőszövet­kezetekben együtt ezer ag­rármérnök, kertészmérnök, állatorvos, növényvédő, ön­töző, üzemmérnök dolgozik. A már hivatkozott közép­irányító és termelésszervező szervek, szervezetek szakem­bereit is számítva megyénk­ben 1300 felsőfokú képesíté­sű mezőgazda tevékenyke­dik. Ezek után vérmérséklet kérdése, hogy a szám szerin­ti hiányt ki hogy értékeli, mint ahogy ettől függött az is, ki mennyire háborodott fel a dobozi eseten, amikor a rendelkezésék között fel­fedezett kiskaput feltárva 21 végzős fogorvosnövendék jelentkezett ugyanarra a dobozi állásra csak azért, hogy miután egyikük azt megkapta, a többiek mór szabadon keresgélhessenek állást maguknak a Doboznál nagyobb, „világibb” telepü­léseken. Nem azért hivatkoz­tunk erre a példára, mintha azt akarnánk sugallni, hogy jó lenne rendelettel irányí­tani végzős mezőgazdáinkat azokra a helyekre, ahol a legnagyobb szükség van rá­juk. A föld, a gazdálkodás szeretetét, a nehéz, gyakor­lati munka becsületét, szép­ségének megsejtetését alig­ha segítenék rendeletek, aligha dobbanna meg a zsendülő vetés láttán az if­jú agrármérnök szíve, akit „irányítottak” munkahelyé­re. M ás kérdés az, hogy valóban megadunk-e mindent, vagy még annál is többet azoknak, akik hajlandók ,a város tagadhat tatlanul kulturáltabb kör­nyezetéről, ha mégoly szel­lemi, de tulajdonképpen mégis irodai munka elő­nyeiről lemondani. Ezt most minden eddiginél mélyebben kellene vizsgálnunk — me­gyénkben legalább a szövet­kezetek egyhaimadáról van szó ez esetben —, mert ho­vatovább nem lesz, aki a kutatóintézetek újdonságait, a termelési rendszerek ál­tal szorgalmazott és felkí­nált nagyobb lehetőségeket, a korszerű növény- és állat­fajtákat, technológiákat meghonosítsa, hasznosítsa, ott ahol valamennyi célkitű­zésünk sorsa eldől: a terme­lésben. Kőváry E. Péter Farsangoló gyerekek a békéscsabai szlovák általános isko­lából Fotó: Orbán Károly II Fáklya írja Vonatpótló autóbuszok

Next

/
Oldalképek
Tartalom