Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-21 / 43. szám
A tizedik alkalommal rendezték meg Gyulán az Erkel Művelődési Központban a gyulai szőlőtermelők hagyományos borversenyét. Tizenöt kistermelő nevezte be borát, amelyet a zsűri négy kategóriában rangsorolt. Első ízben vett részt a gyulai versenyen békéscsabai szőlőtermelő gazda is. Legtöbb induló a fehér borok kategóriájában volt, ahol a legjobbnak Pénzes Sándor borát találták. Nem sokkal maradt el mögötte Jurth Béla, ifj. Gogh Mihály. A vörös borok rangsorát ifj. Gogh Mihály vezette, ezt követte Török Bálint és idős Gogh Mihály bora. Gyümölcsbor kategóriában Csenki János, Pénzes Sándor, Török Bálint volt a sorrend. A desszertbor ka-. tegóriában Lindeisz Béla, Jurth Béla és Pénzes Sándor került az első három helyre. Fotó: Béla Ottó Küldöttértekezlet Békéssámsonban A közelmúltban Békéssámsonban a községi tanácsnál tartották meg a helyi szakmaközi bizottság küldöttértekezletét. A tanácskozáson részt vett Lipcsei Imre, az SZMT közgazdasági osztályának, és Bertalan Sándor, az SZMT testnevelési és sportbizottságának vezetője. A szakmaközi bizottság titkára, Zalai Mi- hályné tájékoztatta a részvevőket a múlt évi munkáról és az ez évi feladatokról. A múlt évben jelentős munkát végzett a községben a szakmaközi bizottság. Ez elsősorban abban mutatkozott meg, hogy a szervezett dolgozók összefogásával több mint 800 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a községben. Ebben az évben is jelentős munka vár rájuk. Hamarosan megkezdődik ugyanis a vízmű építése. Jó kapcsolatot tartanak fenn a község állami és társadalmi szerveivel. Kiveszik részüket a társadalmi ünnepségek szervezéséből és rendezéséből. A művelődési házzal közösen író-olvasó találkozókat, a szocialista brigádok részére vetélkedőket és TIT-előadásokat szerveznek. I Az Y. ötéves terv időarányos teljesítését vizsgálta meg a mezőkovácsházi NEB Már jóval túl vagyunk az V. ötéves terv félidején. Okkal vetődik fel a kérdés, vajon a tanácsok hogyan állnak a fejlesztési célkitűzések időarányos teljesítésével? Erre keresett választ a mezőkovácsházi járási Népi Ellenőrzési Bizottság a battonyai, a mezőhegyesi és a mezőkováesházi tanácsoknál. Az 5 évre szóló • terv készítése során Mezőkovácshá- zán a kommunális és a kulturális, Mezőhegyesen a kulturális, Battonyán a kommunális ellátás továbbfejlesztése szerepelt a legfontosabb feladatok között. A népi ellenőrök megállapították, hogy a feladatok pénzügyi fedezete, a bevételeket is figyelmébe véve, általában biztosított. A tanácsok ugyanis a bevételeiket az elmúlt 3 évben jelentősen túlteljesítették. Mezőhegyesen ez elsősorban a kisvasúti sínek értékesítéséből, Battonyán az állami hozzájárulásból, Mezőkovácshá- zás pedig az átvett pénzeszközökből adódott. A pénz- ügyiforrás-növekedés igen jelentős fejlesztési feladatokkal párosult. Battonyán könyvtár, sportpálya, tornacsarnok létesítését, továbbá a költségvetési üzem gépesítését, Mezőhegyesen 70 tanácsi lakás és nevelési központ, Mezőkovácsházán pedig tornaterem, MHSZ- székház, üzlet és lakások építése szerepelt a célkitűzések között. Az eredeti célkitűzésekhez képest Mezőkovácsházán volt a legkisebb változás. Ez egyben azt jelentette, hogy az előkészületeket időben meg tudták tenni. Az elmúlt 3 év teljesítési adatai ugyan nem mutatnak lemaradást, de ha évenként vizsgáljuk az eredményeket, akkor más a helyzet. A változások döntő részt az átvett pénzeszközök miatt következtek be. A tanácsi fejlesztési kiadások között jelentősen megnőttek az eredeti tervhez viszonyítva az egyéb kiadások. Így a bankhitel törlesztése, valamint a kamat fizetése. Mezőhegyesen viszont annak ellenére, hogy az eredeti tervtől az eltérés igen jelentős, a teljesítés üteme mégis jó. A tanács, a költségvetési pénzmaradványból 25 millió forintot fordított munkáslakás-építésre, jóllehet ez korábban az eredeti tervben nem szerepéit, de a pénz felhasználásáról- időben történt intézkedés. A legtöbb probléma másból adódott. A megyei beruházási szabályzat ugyanis kimondja, hogy kivitelezés megkezdésére megbízást adni, vagy szérződést , kötni csak abban az esetben lehet, ha a beruházás megvalósításához a teljes pénzügyi fedezet biztosítva van, figyelembe véve a 20 százalékos kötelező tartalékot is. Az V. ötéves terv készítésénél egyik nagyközségi tanács sem tervezett a rendelkezésre álló pénzügyi fedezetnél nagyobb beruházást. Ám csak a kiviteli tervek ismeretében lehet megállapítani, hogy a rendelkezésre álló pénz a beruházáshoz elgendő-e, vagy sem. Sok gondot okozott, hogy ezeknek hiányában is megkötötték a kiviteli szerződéseket. A tanácsok megnövekedett fejlesztési feladatainak ellátásánál elsősorban a szűkös kivitelezői kapacitás jelent nagy fejtörést. Hasonló a helyzet a tervezéssel kapcsolatban is. A vizsgálat szerint a tervezők betartják a hatóságok különböző előírásait. A probléma akkor jelentkezik, amikor a tervvel kapcsolatban a kivitelező észrevételeket tesz. Ez történt Mezőkovácsházán a 8 tantermes általános iskola építésénél. Egységmp- dosítás miatt az engedély- okiratot 19 millió 680 ezer forintról 20 millió 400 ezer forintra kellett módosítani. A tanácsok az előkészítésre megfelelő gondot fordítanak. A kivitelezés megkezdésére a beruházók a tulajdonjogot megszerzik. Általában adásvétellel, de legtöbb esetben kisajátítással. A NEB-vizsgálat arra . is választ keresett, miért húzódtak el a beruházások. Ennek oka nem egy esetben a kivitelezők magatartásában keresendő. Ez. történt Mezőkovácsházán az általános iskola és á célcsoportos lakások építésénél. Az ÉPSZER Vállalat kikötötte, hogy csak bizonyos munkafázisokat fog elvégezni, a többi feladatra a beruházó keressen más kivitelezőt. Az ÉPSZER Vállalat nem vállalta a generál kivitelező szerepét. Mindez magával hozta a beruházás megvalósításának elhúzódását is. A kivitelezői kapacitás hiányának jellemző példája ugyancsak Mezőkovácsházán fordult elő, mégpedig a csatornahálózat építésénél. 1976 óta a tanács négy kivitelezőt keresett meg, míg végül a múlt évben a saját költségvetési üzemét bízta meg a munkával. Felszereltség hiánya miatt azonban a szennyvízátemelőrendszer építését az üzem nem vállalta. A tanács ezt követően megkereste a KIVIÉP-et, majd a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot, végül a DÉLÉP- et. A DÉLÉP tárgyalásokba is bocsátkozott. A munkát saját technológiájának megfelelően áttervezte. Ügy látszott, hogy a dolgok sínen futnak. Ezután jött a meglepetés. A kivitelezést nem vállalta. Így hát mi mást tehetett volna a tanács, ismét a saját üzemére bízta a feladat elvégzését. Mindhárom községben a középtávú, illetve az éves fejlesztési tervek végrehajtásának gazdája és irányítója a tanács. A tennivalókat rendszeresen megtárgyalják. A lakosság igényeinek kielégítésében, s a fejlesztési feladatok megoldásában egyre bátrabban támaszkodnak a helyi gazdálkodó szervekre. A koordináció mind a három községben igen jelentős és eredményes is, állapították meg a népi ellenőrök. (Serédi) Az életeket mentő véradás élenjárói — Nagy munka vár rám ma Dombiratoson — mondja dr. Péter József, a Békés megyei Vérellátó Központ fiatal orvosa. — Csaknem 250 véradó jelentkezett ebben a községben önkéntes véradásra. Évek óta több mint 200-an állnak sorba, abból a faluból, ahol mindössze 1200-an laknak. Az indulás ma nagyon korai. 7 órára már Dombiratoson kell a 17 dolgozónak lenni, mert mire a termeket berendezik, valószínű megérkeznek az első véradók. — Én már negyed ötkor felkeltem, s ötkor indultam Dobozról, hogy háromnegyed hatra ideérjek — mondja az egyik adminisztrátor. — A megyei állomás udvaráról az egyik mikrobusz háromnegyed hatkor már elindult, a másik még vár valakit. Pár perc múlva azonban a sofőr harsány kiáltása hangzik fel a még sötét udvar felől. — Indulás! — kiált a többieknek. Már 15 éve mindig ilyen korán indul el — hetenként többször is — a dolgozókkal a helyszíni véradásokra. A buszban arról beszélgetünk, hogy hol, mennyien adtak az utóbbi hetekben vért. Sokszor utaznak vidékre, az összeszokott kollektívában mindenki szívesen dolgozik, jól érzi magát. — Mi is nagyon izgulunk — mondják a fiatal lányok, hiszen ritka, hogy egy községben, vagy városban eny- nyien adjanak vért. Azért kell reggel 7-kor kezdeni, hogy délután 3-ig be is fejezhessük. Megérkezésünk után még van idő mindennek bőven megkeresni a legjobb helyét. Minden elkészült, amikor Kosa Mátyás és felesége elsőkként . megérkeznek, ök már 13 éve járnak véradásra. — Felfrissülünk minden vérvétel után — mondják. Hangjukból kicsendül; nem közömbös az sem, hogy évek óta eljárnak, s egy kicsit a falu kivívott elismerésének megőrzésére is gondolnak. Közben az általános iskola ifjú- vöröskeresztesei is megérkeznek. Segítségükre, a teáztatásnál és a kultúrház- bán kialakult belső forgalom irányításánál van szükség. — Szívesen jöttünk — mondják. — Még nem jártunk véradáson, meg azért is örülünk, mert ma nehéz napunk van az „isiben.” Matek-, történelem-, meg oroszóra van — közük mosolyogva. A kilenc lányka sürgősen munkához lát, fehér kötény előttük, fehér sapka, vagy kendő a fejükön. Nagy a sürgés-forgás, hiszen most már sokan jönnek. A próbavér levétele után teát és finom, ropogós kiflit kínálnak az iskolások a véradóknak. Az orvosi vizsgálat a teázás utáni állomás. Itt sok mindent számon kémek. Vérnyomást mérnek, szívműködést vizsgálnak, a vizelet eredményét nézik, figyelembe veszik a vérképet és még sok mindent, majd az adatok összessége alapján megkérdezik mennyi vért adnak. — Az optimális mennyiség 320, — 350, — 400 milliliter — mondja dr. Péter József orvos. A műtőben — ahol a különböző mennyiségek levételére kerül sor — már sorA megyei állomás dolgozója leveszi a próbavért ban fekszenek az Á, B és a nullás vércsoportúak, ahol egyénenként palackokba gyűjtik a vért. Fontos, hogy steril legyen, ne keveredjen össze véletlenül sem kétfajta vércsoport és csak a felajánlott mennyiséget vegyék le. Gajda István és . Bacsa Rozália először állnak sorba ezen a napon. A fiatal lány félve tartja karját, de észre sem veszi a szúrást. A fiú traktorvezető, a lány képesítés nélküli pedagógus. Beszélgetésünkből kiderül, hogy szeretnek itt élni, úgy érzik, van jövőjük a faluban. A jól működő KISZ- alapszervezet tagjai. — Szükség van itthon rám — vallja Rózsa. Idősek a szüleim. Ügy érzem, falusi iskolában sokkal nagyobb feladat vár a tanításban-ne- velésben, mint egy városi iskolában. Hogy miért adok vért? István rábeszélt, meg szívesen is jöttem. Igaz, kicsit félek. Egy másik fiatal házaspárral is találkoztunk, ők Pestről jöttek ide. Nehezen tudnak itt megszokni. Nincs itt senkijük. Így kevés lehetőségük van szórakozásra, ki- kapcsolódásra, nem találtak igazán magukra, és igazi barátokra a faluban. Aranka, a feleség először adna vért, de az orvos nem ta-' nácsolja, mert a vérnyomása nagyon alacsony. Sok fiatal jött el, de itt volt a párttitkár, a HNF-tit- kár, a vöröskereszttitkár, a nyugdíjas, az orvos és a segédmunkás. Sőt, itt volt Békéscsabára járó — dombira- tosi születésű — téglagyári traktorvezető, aki elvárja, hogy hívják, s tudja, hogy számítanak rá. — A meghívó az idegen- genben dolgozóknak ' is elmegy. Az itthoniakat körzeti orvos férjemmel és a nekünk segítő szervezőkkel közösen kerestük fel otthonukban. Én körzeti védőnő vagyok, s szinte mindenkit ismerek, majd mindenkiről tudom, adhat-e vért — mondja dr. Sárosi Tibomé. Éva doktoméni — mert így hívják a falubeliek — serénykedik, intézkedik. — Marika — szólítja keresztnevén az egyik véradót — ugye jönnek a vacsorára? Szokás, hogy a véradókat vendégül is látják. Azt is tudják a falubeliek, hogy a leadott vérből azért vissza is jut a faluba. Az elmúlt év őszén Bojczán András betegsége miatt kapott nagyobb mennyiségű vért, aki maga is többszörös véradó. A szervezésnél a legfontosabbnak tartják a személyes példamutatást a falubeliek. Soczó László is, aki az orvosnak és a vörös- kereszt aktivistáknak segít a szervezésben. — Nem titok, — mondja dr. Sárosi Tibor körzeti orvos, hogy csak azok induljanak el véradókat szervezi ni, akik maguk is nyújtják karjukat. Mi 16 éve élünk itt feleségemmel, ismerünk mindenkit, ismer minket mindenki, s tudjuk, csak azt várhatjuk a falubeliektől, amit mi magunk is adunk. Nem bizonyításként, de mégis érdemes elmondani, hogy tavaly két alkalommal 272-en 113 liter vért adtak Ágoston Ferenc a tsz-ben dolgozik, ö is többszörös véradó a falubeliek, most ez év február 16-án pedig 233-an 80 litert. Ottjárttunkkor a párt-, titkárral beszélgettünk utoljára. ö is, a HNF-titkár is megerősített abban a hitünkben, hogy a kollektív összefogás, a közös érdek a kisközségekben nagyon sok szép eredményt produkál. Kép, szöveg: Számadó Julianna Rendelet a vásárlók tájékoztatásáról Nemcsak a vevő, de sokszor az eladó sem tudja egy- egy fogyasztási cikkről, hogy tulajdonképpen mi is az, hogyan kell használni, kezelni. A vásárlók ilyen irányú jogos kifogása korántsem csak az importtermékekre, hanem sok hazai árura is érvényes. Ezért adott ki a belkereskedelmi miniszter — a külkereskedelmi miniszterrel és az érdekelt szervekkel egyetértésben — rendeletet a fogyasztási cikkek használati útmutatóiról. A rendelet a vásárlók megfelelő táiékoztatása érdekében előírja, hogy — meghatározott termékekhez, amelvek körét is bővítették — írásban, magyar nyelvű, közérthető útmutatót kell mellékelni. Ebben a terméknek a felhasználás vagy kezelés szempont iából lénve- ges tulajdonságairól, rendeltetéséről, minőségéről, méreteiről, tartósságáról kell tájékoztatni a vásárlót, valamint arról, hogy az érintett termék meddig hozható forgalomba, meddig használható fel, Tiogyan őrizhető meg a minősége. A külföldi termékek kezelési útmutatóján feltüntetendő a gyártás helye és — a ruházati cikkek kivételével — az importálló vállalat neve is. A használati, kezelési útmutatóról a termelőknek, az importálóknak, illetve a kisiparosoknak a belkereskedelmi vállalatokkal, magán- kereskedőkkel együttműködve kell gondoskodniuk. A miniszteri rendelet augusztus 1-én lép hatályba, amikor nemcsak az újonnan forgalomba kerülő, hanem a raktáron levő termékek használati, kezelési útmutatóiról is kötelesek gondoskodni az érintett szervezetek.
