Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-11 / 35. szám
1919. február 11., vasárnap o Zárszámadásokról jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) Nagykamarás Fagy, belvíz, vihar, jég... Mintha a természet erői ösz- szefogtak volna a nagykama- rási Ságvári Termelőszövetkezet dolgos tagsága ellen. Kezük munkájának eredményeit pusztító természeti csapások nyomán csaknem 19 millió forintos kár érte a közös gazdaságot. Az 52 millió forintos növénytermesztési árbevételi terv így nem teljesülhetett. A kiesés ebben az ágazatban 19 millió forint volt, s ezt csak kismértékben ellensúlyozta az állattenyésztés ötmillió forintos többletbevétele. Sajnos erre az évre sem tűnik biztatónak, hogy a tsz 3500 hektár szántójából 1000 hektárt részben vagy egészen belvíz borít vagy borított még néhány napja. Ráadásul a szövetkezetben 570 hektáron termesztenek az időjárás viszontagságait különösen rosszul viselő zöldséget és zöldségvetőmagot. Egyébként a termelőszövetkezetben tavaly hárommillió forintos beruházással tárolószínt építettek, 5 millió forintért gépeket, berendezéseket vásároltak. Pusztaföldvár Dinamikus, gyors fejlődés jellemezte a pusztaföldvári Lenin Termelőszövetkezetet az elmúlt évben. A növénytermesztésben 11, az állattenyésztésben 35 százalékkal nőtt az árbevétel. A szövetkezet nyeresége 15 millió forint lett, kétszer annyi, mint az 1976-os gazdasági évet követően. A termelőszövetkezet elmúlt éves gazdálkodását elemző jelentésekből kitűnik, hogy az állattenyésztési ágazatban az egy tehénre jutó tejtermelés az 1975-ös 2400 literről 3460 literre nőtt. A kedvező változás ellenére sem elégedettek azonban a szövetkezetben ezzel az eredménnyel. A sertéshústermelés két év alatt 1000 mázsával, a pecsenyeliba-értékesítés 1978-ban csaknem 900 mázsával nőtt. A növénytermesztést már ennél szerényebb fejlődés jellemezte. Ennek ellenére a kukorica átlagtermése több mint 88 mázsa lett hektáronként. Az IKR-hez tartozó gazdaságok közül a körzetben másodikok lettek. Néhány táblán 93—96 mázsás termésátlagok születtek. Zöldborsószemből 40, búzából viszont alig ötvenmázsás átlagtermést értek el. Békéscsabai Lenin Tsz Az elmúlt évi kedvezőtlen időjárás a békéscsabai Lenin Tsz-ben is kieséseket hozott egyes ágazatokban, más területeken ugyanakkor rekord eredményeket értek el. Így összességében eredményes évet zártak. A termeiéSzázezer akkumulátor Százezer gépjárműindító akkumulátort gyárt az idén a Budapesti Unitechnika Ipari Szövetkezet, s mintegy 3 millió lemezt is szállít a javítással foglalkozó partnereknek. A szövetkezet Sülysápon épített üzemet, ahol a múlt évben folyamatosan helyezték üzembe az ismert Varta cégtől vásárolt gépeket. Ezekkel már mintegy 4 millió lemezt — csaknem 70 000 kész akkumulátort készítettek a hazai gépjárműpark legkülönbözőbb típusaihoz. A legK érem, nézzék el, ha a címből egészen másra következtetnek, mint amiről az írás valójában szól. Nem jártam ugyanis az állami pénzverdében, s nem érdekelnek a pénzhamisítók mesébe illő történetei sem. A gazdagodás egészen másfajta, talán hétköznapibbnak tűnő esete miatt fogtam tollat. Mert amellett változatlanul kitartok, hogy most pénzcsinálókról írjak. Lássuk csak sorjában. Mintha divattá vált volna, úgy kapcsoljuk össze napjainkban a gazdálkodást a hatékonyság, a költségmegtakarítás fogalmaival. Pedig hát nem más, mint a fejlődés nagyon is szigorú törvényei kényszerítettek erre bennünket. Amiből kevés van, annak nagyobb a becsülete, mondogatjuk, sőt néhány helyen még a hulladéknak tűnő anyag is „becsületet kap.” Magunk is csodálkozva nézzük a tudományos, nem egyszer fantasztikusnak tűnő filmeket, amelyek a hulladék, a melléktermék hasznosításáról szólnak energiadrága korunkban. Megnézzük egyszer, többször, s hitetlenkedünk. Csak éppen?! Csak éppen azonnal, vagy másnap megfeledkezünk a látottakról... A másutt már hasznosított szemetet elfedjük, a szalmát, a kukoricaszárat elégetjük, a" répafej elrohad. Milliós, sőt milliárdos . „pusztításról” szólnak a becslések. De amit néhány éve még megmosolyogtak a szakemberek, amire kézlegyintéssel válaszoltak, az most egyszerre a figyelem középpontjába került. Takarmányt a kisebb 36, a legnagyobb 192 amperórás. Az új üzemet úgy alakították ki, hogy nem nagy beruházással — két rácsöntő automata vásárlásával — a jelenleginek kétszeresére növelhetik gyártó kapacitásukat. A gépek beszerzésére várhatóan rövid időn belül sor kerül, s ezzel az Unitechnika évi 200 000 akkumulátorral enyhítheti majd a kereslet és a kínálat között időnként jelentkező feszültségeket. szalmából, a kukoricaszárból, a répafejből! S a jelszóból néhány helyen már valóság lett. A nagybánhegyesi Zalka Máté Termelőszövetkezet sikeres próbálkozása pedig már minden kétséget eloszlató. A lucernaszénát tavaly teljes egészében szalmával pótolták, a kukoricaszár és répafej összesilózásával több száz vagon takarmányt állítottak elő, a szövetkezet tejfeldolgozó üzemében naponta melléktermékként keletkező több ezer liter savót pedig feletetik a sertésekkel. E takarmányozási módszerekkel a szövetkezet importfehérje-igényének 40 százalékát váltják ki. Az összes megtakarítás pedig, amely már tiszta haszonként jelentkezik, évente több mint hárommillió forint. S-akárhogy is csűrjük-csa- varjuk, ők a maguk módján még is csak pénzcsiná- lók, akik az elsők között vágtak neki az újnak. Nem puszta jószántukból, hanem a takarékosabb, a hatékonyabb gazdálkodás szándékától vezérelve, ha úgy tetszik attól kényszerítve. Az elgondolás érthető, azt kell menteni, • átalakítani, ami már egyszer megtermett, amiben amúgy is temérdek pénz, energia fekszik. n felismerés, hogy a melléktermék nem egyszerűen elégetni, leszántani való hulladék, azonban még kevés. Kockázatot vállalni merő vezetés is kell hozzá, mint ahogy azt Nagybánhegyesen tették, a gazdagodás olyan útját járva, amely ma mindennél figyelemre méltóbb. —K— si érték 5,48 százalékkal nőtt az elmúlt évihez viszonyítva. A termelékenységnövekedése viszont ennek kétszerese, 10,18 százalék. A zárszámadó közgyűlésen Hankó Mihály tsz-elnök beszámolója után Veress András főmezőgazdász ismertette az ez évi pénzügyi terveket. A városi pártbizottság nevében Zsilinszky András köszöntötte a tagságot, s kívánt erre az évre is eredményes munkát a csütörtöki zárszámadáson. Békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Tsz A békéscsabai Magyar— Szovjet Barátság Tsz közgyűlésén ott volt Mihail Ko- kajev, a szovjet nagykövetség első titkára és Valerij Nazárov attasé. Növekvő termelés — csökkenő nyereség — röviden így jellemezhető a békéscsabai Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet 1978. évi gazdálkodása. Hogy ez így van, annak bizonyítéka: a termelési érték 6,3 százalékkal nőtt — tehát a tervezetnél nagyobb mértékben —, ugyanakkor a nyereség csökkent. Jelentősen nőtt az elmúlt évben az ipari eredetű anyagok — vegyszer, gép — felhasználása, ezek mező- gazdasági termékekkel ellentétes ármozgása okozta a csökkenő nyereséget. A mostoha időjárás miatt nem értek be egyes zöldségnövények, így például a hőigényes paprika. Szerencsére, az állattenyésztés árbevétele 18 százalékkal haladta meg a tervezettet, külön kiemelést érdemel ezen belül a szarvasmarha tejelő ágazat termelése, amely az utóbbi két évben 45 százalékkal emelkedett, így most az egy tehénre eső átlagos tejhozam meghaladja a 3 ezer litert. Az idei tervek között a termelés bővítésére szolgáló gépek, eszközök beszerzése szerepel, jelentősebb beruházásra nem futja a szövetkezet erejéből. MTESZ-naptár Igen jelentős gazdasági és káderpolitikai kérdésekkel foglalkoznak, és néhány érdekes műszaki, tudományos tanácskozást rendeznek meg a jövő héten az MTESZ tagegyesületei Békésben. A 12- én, hétfőn délután, a csabai technika házában soron levő titkári értekezleten két téma kerül terítékre. Az egyik: az MSZMP Békés megyei bizottsága felmérést készít megyénk műszaki értelmiségének helyzetéről, s ehhez a munkához segítséget, támpontokat adnak a MTESZ csoportjai. A másik a VI. ötéves terv ágazati fejlesztésének céljai és megvalósításuk megyénkben. Ezzel egyidőben, ugyancsak a Technika Házában, a Gépipari Tudományos Egyesület tart vezetőségi ülést. Három témával foglalkoznak: a gép- és vasipari szakoktatás és továbbképzések helyzete, a minőségellenőrzési, illetőleg a hegesztőszakosztály munkája. Szerdán, 14-én, két, szakmai jellegű előadásra kerül sor. Délelőtt a Magyar Élelmezéstudományi Egyesület render: zésében dr. Mosonyi Ágota tudományos osztályvezető a korszerű, műszeres kémiai minősítési módszerekről tart előadást a malomipari vállalatnál. Délután a Békéscsabai Kötöttárugyárban Bendrin Iván, a Textilipari Kutató Intézet munkatársa „Számítógépes recepturabeállítás — az eddig elért hazai eredmények”, címmel tart ismeretbővítő programot. A rendezvények sorát a választmányi ülés zárja, pénteken délután 3 órától, a megyeszékhelyen, a Technika Házában. Pénzcsinálók... Világhírű nagyvállalatunk: III. II győri „csoda ST\ •fel 99 Folyamatosan halad a futómű A félmillió dolláros gépcsodák egyik munkás-mérnöke Balogh Gábor. A gyár ösztöndíjasaként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, és amikor jelentkezett a gyárban, először is végigvitték az üzemeken. Megmutatták neki az EX-CELL-O- kat is. A gyárlátogatás után megkérdezték tőle, hol szeretne dolgozni? A műszaki fejlesztésen, a tervezőknél, a kísérleti laboratóriumban vagy valahol a termelésirányításban? ő visszakérdezett: az EX-CELL-O-ra nem lehetne kerülni? Volt még egy hely, így lehetett. űz ember csak figyel — őszintén meg kell mondanom, anyagi megfontolások is szerepeltek a döntésben — indokolta elhatározását Balogh Gábor. Itt, ezen a gépen hatezer forint felett keresek, másutt jó, ha a felét megkaptam volna. De a fő ok nem ez volt, hanem az izgalmas műszaki újdonság. Az egyetemen tananyag volt a számjegyvezérléses szerszámgép, gyakorlaton dolgoztunk is ilyeneken, de azok szinte játékszerek voltak ezekhez képest. Ilyen komoly gépek szerintem nincsenek másutt az országban, de Európában sem sok található belőlük. — Ha ilyen tökéletesek, mi dolga van a gépkezelőnek? — Azért akad bőven. A technológusok ugyan megírják a programot, de gyakran előfordul, hogy az nem stimmel. Ilyenkor nekünk kell újat készíteni. Éjjeli műszakban például teljesen magunkra vagyunk utalva. A közúti járműgyárból már gyári gépkocsival megyünk tovább a futóműgyárba. A volt győri repülőtéren felépült gyár igazi óriás, akkora területen fekszik, hogy gyalog soká tartana bejárni. Itt vannak azok a csarnokok, melyek már puszta méretükkel is lenyűgözik az embert. Úriás csarnokuk A futóműveket az úgynevezett 28 ezresben készítik. Azért ez a számnév, mert ennyi négyzetméter az alapterülete és ez a 4-5 futtball- pálya méretű csarnok tele van világszínvonalú technikával. Harminc-negyven méter hosszú megmunkáló gépsorok mellett, mindössze egy ember sétál, figyeli, rendben van-e minden. Az angol gép végén egy Rábaemblémás masina. — Saját célgépgyárunk készítette — világosít fel kísérőm. — Egyre több speciális szerszámgép készül nálunk, rengeteg devizát takarítunk meg ezzel. A gépsorokon készülő alkatrészek a csarnok végén találkoznak. Itt van a futó- műszerelde. Ez sem közönséges üzem. A függőpálya folyamatosan viszi a hátsó hidakat és közben 3-4 emberből álló csoportok elvégzik a szükséges részműveleteket. Útban az acélöntöde felé pillantottam meg a legnagyobb épületet, amit eddig valaha láttam. — Hatvankilencezer négyzetméter — jegyzi meg kísérőm, de a gépkocsivezető közbeszól: 71 ezer. Gyors vita után tisztázzák, a nagyobb szám a szociális létesítményeket is magában foglalja. Ide kerülnek azok a berendezések, melyeket a futóműgyártás további fejlesztéshez vásárolt a Rába. Repülőgéppel Amerikába Fejleszteni kell, mert a Rába termékei iránt egyre növekszik a kereslet. Posz- pihál Sándor, a közgazdasági főosztály vezetője kapásból sorolja a számokat: tavaly 25 ezer motort gyártottunk. Az idén 27 ezer 500-ra van rendelésünk. Futóműből 100 ezer helyett 110 ezret várnak tőlünk, kamionból 1368-cal szemben 1800-at gyártunk. Dollárbevételünk tízmillióval lesz több mint tavaly, 60 milliót fizetünk be az államkasszába. Éves termelésünk 78-ban 16,5 milliárd forint volt, az idén 18 milliárdot tervezünk. Nekiszegezem a kérdést: igaz-e, hogy a Rába különleges elbánást élvez a hiteleknél ? *— Már vártam a kérdést — feleli —, mi is tudunk ezekről a pletykákról. Nézze, mi ebben a tervidőszakban 8,5 milliárdos beruházást hajtunk végre. Az állam nem bolond, nem képzelhetjük, hogy ennyi pénzt csak úgy ajándékba ad nekünk! Mi a hitelekért ugyanúgy versenyzünk mint mások, és kérelmeinket ugyanúgy bírálják el, mint a többiekét. Érdemes megnézni azt is, mi a magyarázata a „csodának”, hogy a tőkés világban tapasztalható recesszió, visszaesés ellenére a Rába fokozni tudja exportját. Erre a kérdésre Kapuvári Jenő, a műszaki igazgató nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó helyettese adta meg a választ. — Az általános visszaesés időszakában mindenki eladni akar. Ilyen körülmények között piacon maradni, s újabb területeket meghódítani, csak átlagon felüli termékekkel lehet. Mi ezelőtt 5—10 évvel is tudtuk hozni az európai élvonalat, de ez ma már kevés. Most csak a világszínvonal lehet a mérce, és mi ezt tudjuk, sőt sok tekintetben a Rába gyártmányai jelentik a világszínvonalat. Elmondott egy érdekes történetet arról, hogyan tört be a Rába az USA piacára. Amikor a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát megvásárolta az első Steiger traktorokat, azok jók voltak, csak a futóművel volt baj. A Rábánál ekkor azt mondták: hogy ilyen kitűnő traktor sokkal jobb futóművet érdemelne, és ezt meg is csinálták. Ezt a konstrukciót felajánlották a Steigernek és létrejött a kooperáció. Egy-két év után egy másik világcég, az IHC érdeklődött. Ök teherautó-futóműveket szándékoztak vásárolni, és mert a Steiger kedvező referenciákat adott, a Rábához fordultak. Olyan sürgős volt az első szállítmány, hogy repülőgéppel vitték Amerikába. A győri futóművek beváltak és most már állandó partnerei az IHC-nek. A piacot azonban meg is kell tartani és ezt a célt szolgálják a Rábánál befektetett milliárdok. A konkurencia ugyanis nagyon erős és ez kikényszeríti a fejlődést. A Rába semmivel sem adja olcsóban a világpiaci árnál termékeit, és ha az angol Eaton Autógyár ezentúl tőlük veszi a futóműveket, akkor nyilván valami többletet kellett nyújtaniuk. Ez a többlet az, ami világhírűvé tette a vállalatot. (Vége) Lónyai László Embert alig látni az ország legmodernebb, automatizált acélöntödéjében
