Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-09 / 33. szám
1979. február 9., péntek JEGYZET Kivan a gödörben? így történt: „Az egyik munkás egy zsák cementet belezúdított a vízzel telt gödörbe. A sárban megcsúszott, de valahogy mégis sikerült kikeverednie a bajból. Káromkodott egy sort, aztán tántorgó léptekkel elindult a felvonulási épület felé. Útközben a tenyerével igyekezett leverni a ruhájára hullott cementport. A felvonulási épület ajtajának kilincsét csak többszöri kísérletezés után sikerült elkapnia. Lenyomta, nagyót rántott rajta, és majdnem beesett az étkezőnek berendezett helyiségbe. A kívülálló, aki közelről figyelte a jelenetet, elcsodálkozott, hogy valaki ittasan tén- fereg az építkezés területén. Micsoda fegyelmezetlenség — gondolta magában. Éppen akkor érkeztem oda, s ő bosszankodva mondta el nekem a történteket. Bemutatkoztunk egymásnak: — Az SZMT munkavédelmi felügyelője vagyok — kezdtem én, s megköszöntem neki, hogy felhívta a figyelmem erre a nem mindennapi esetre. Ezután a felvonulási épülethez siettem. Benyitottam az étkezőhelyiségbe, ahol éppen nagy kártyacsata folyt. Mindenki előtt pénz is hevert az asztalon. Annyira belemélyedtek a játékba, hogy észre sem vették a jelenlétemet. Sorra bemutatkoztam, majd megkérdeztem: — Ki öntötte a cementet a vizesgödörbe? — Mi nem — válaszoltak egymás után, köztük az is, akinek a cementporos ruhája elárulta, hogy ő volt a tettes. Emlékeztettem őket arra, hogy az építkezésen a munkavédelmi előírások is tiltják a szeszes ital fogyasztását. Az ittasság súlyos balesettel járhat. Javasoltam: — A brigád határozzon, hogy mi történjen azzal, aki szeszes italt fogyasztott! Erre a cementporos ruhájú kissé rekedtes hangon megszólalt: — Maga rendes embernek látszik... Látom, jót akar... Mutatkozzon csak be még- egyszer! Ismételtem a nevemet és a beosztásomat, miközben újra kezet ráztam vele. S akkor a többiek derültségére megjegyezte: — Megittam három deci vörös bort. Na és? Ezután belépett egy magas, erős, szőke ember és felém fordulva azt kérdezte: — Ki maga, és milyen címen mer itt prédikálni? • Válaszként bemutatkoztam neki is. Erre ő hetykén a következőket mondta: — A brigádvezető vagyok. Talán nem tudja, hogy én hol voltam. — Hol? — A gödörben, kedves uram, a Gödörben — válaszolta, mire nagy nevetés tört ki. A sörpincét ugyanis népiesen Gödörnek nevezik. Hamarosan találkoztam az építésvezető helyettesével, aki azonnal intézkedett az italosok munkából való kiállításáról és felelősségre vonásáról.” Lejegyezte: Pásztor Béla Kalap a menyasszonynak Békéscsaba, Kazinczy utca 20. A Jelmezkészítő és Kölcsönző Vállalat fiókja. Tágas helyiség, középen nagy asztal, jobbra próbafülkék. — Kérem, én török pasa szeretnék lenni a jelmezbálon. Palást és bugyogó kellene ... Ancsin Mihályné, az üzlet vezetője válaszol: — Valóban, megkezdődött a farsangi szezon. Néhányan telefonálnak, személyesen keresik a jelmezeket. Jó pár éve megszüntettük ezt a szolgáltatást, mert nem volt kifizetődő. — A gyerekek sem érdeklődtek? — Dehogynem. Csak végül feladták a küzdelmet, hiszen az iskolában a kölcsönvett ruhákat nem díjazták. így lassan elmaradoztak. Ettől függetlenül kéthetes előrendelést veszünk fel a jelmezekre, amelyet a budapesti központ időben teljesít. — Gondolom, nem ebből élnek... — Az esküvői ruhák kölcsönzésére fordítjuk a figyelmet. Az elmúlt évben 690 ezer forint árbevételt értünk el, 20 százalékkal többet a tervezettnél. Elhúzza a függönyt, ahol fehér- és színes menyasszonyi ruhák sorakoznak. Némelyiknek már megvan a gazdája: Csorvásról, Csanád- apácáról, Mezőhegyesről és a megyeszékhelyről. — A ruhák 4—5 héttel az esküvő előtt kiválaszthatók — folytatja az üzletvezető. — A jövendő házastársaknak 70-féle menyasszonyi ruha és 20 fajta öltöny áll rendelkezésükre, 42—50-es méretig. Azokon, akik túl kicsire vagy nagyra nőttek, csak a szabók segíthetnek. Mérlegen A munkáslakás-építés és -vásárlás támogatása — Ezek a ruhák meglehetősen hamar piszkolódnak ... — Igen. A mi kezünk alól viszont kifejezetten tiszta holmik kerülnek ki. Saját mosó- és vasalórészlegünk van. Ugyanakkor lépést tartunk a divattal. A női és a férfi esküvői ruhák korszerű, importanyagok felhasználásával készülnek. Ilyenek a diva, a dióién, az oranza, a george. — Ki viseli a kalapot az anyakönyvvezető előtt? — Természetesen a nők — mondja Ancsin Mihályné. — A bő fehér és színes menyasszonyi ruhák hosszúak, népi hímzéssel gazdagon díszítettek. Módi a hosszú és a rövid fátyol, a fejdísz. Szép és elegáns az esküvői fehér kalap is. — No, és a vőlegények? — A férfiak sem mostohagyerekek, hiszen a francia bársonyöltönyök között válogathatnak. A fekete szín már a múlté. Van itt olajzöld, négerbarna, szilvakék ruha is. Az üzletben évente mintegy 600-an fordulnak meg: fiatalok és idősebbek. — De megéri-e kölcsönözni? — Feltétlenül — válaszol a boltvezető. — Végeredményben nem drága mulatság, ugyanis már 370 és 250 forintért is fel lehet ölteni egy menyasszonyi, illetve vő- legényi ruhát. Persze a legdivatosabb, legváltozatosabb anyagból készült ruhákért ennél jóval többet kell fizetni. — s. s. — Eső az ablakból Fotó: Gál Edit AUHMWHVMWHHMMMHVmMUMWmiWMHMtU Egészségügyi továbbképzés Békés megyében az egészségügyi szakdolgozóknak a másodfokú szakasszisztensi képzést megelőzően % már szükséges elvégezniük a transzfúziós tanfolyamot. Negyedik éve, hogy az egészségügyi szakdolgozók központi továbbképző intézete szervezi és rendezi az intenzív, az aneszteziológiai, a traumatológiai és ,a gyermek- osztályok dolgozói részére ezt a tanfolyamot. Békéscsaba, Gyula és Orosháza kórházaiból összesen 27 asszisztensnő vesz részt a február 5-től 10-ig tartó tanfolyamon. A másodfokú szakosodáshoz szükséges ápolónőknek a tanfolyam elvégzése, de ezen túl a kórházi osztályokon dolgozóknak szükségük van a szakképesítésre, hiszen sok ilyen jellegű munkát végeznek. A tanfolyam elvégzése után az osztályvezető főorvosok írásos megbízása alapján a dolgozók végezhetnek és végeznek transzfúziós munkát. Az egyhetes tanfolyam február 17-én záróvizsgával ér véget. A tanfolyamról dr. Rucz László, a Békés megyei Vérellátó Központ főorvosa elmondta, hogy az állomás közel 20 éve foglalkozik oktatással — hiszen ez is feladatuk. — A kórházak és a dolgozók egyaránt áldozatot vállalnak. A dolgozók azért, mert a tanulás igen intenzív, a kórházak pedig azért, mert csökkentett, létszámmal végzik munkájukat. A lakásépítkezés új szakasza kezdődött azzal, hogy az ötödik ötéves terv kezdetén a magánerőből épülő lakások anyagi támogatására — a hosszú lejáratú OTP-kölcsön folyósításán kívül — rendelet tette lehetővé a vállalati eszközök igénybevételét, folyósítását. Ennek értelmében a munkáltatók rendkívül előnyös feltételekkel adhatnak jelentős összegű 'kölcsönt és konkrét műszaki segítséget dolgozóiknak. A munkáltatói támogatás mértékéről talán legbeszédesebben a számok tanúskodnak' 1977-ben például a munkáltatók lakásépítési alapra összesen 1 milliárd 790 millió forintot utaltak át az OTP-hez. Ez csaknem 264 millió forinttal több, mint 1976-ban. Az akció kezdetétől 1977 utolsó napjáig összesen 9 milliárd 333 millió- forint lakásépítési alapot képeztek ,a munkáltatók. Az új lakásépítések, -vásárlások támogatásának eredményeképpen 1977-ben az előző évinél 1118 lakással több, összesen csaknem 21 ezer lakás építője, vásárlója kapott munkáltatói kölcsönt. A 4272 megkezdett, lakásépítő szövetkezet által épített lakás 53, ,a 2039 megkezdett, vállalati és más szervezésű lakásnak pedig 54 százaléka épült munkáltatói támogatással. Az OTP-beruházás- ban épült és értékesített, összesen 13 ezer lakás több, mint kétharmad részéhez adtak vállalati támogatást. Az MSZMP Központi Bizottságának 1972-ben kiadott határozata a lakáshelyzet további javítása érdekében külön foglalkozik a gazdasági egységek munkáslakásépítési akcióinak ösztönzésével, bátorításával. Ennek alapján, a kormány erre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően 1973. január 1-től megkezdődött az állami vállalatoknál dolgozó munkások külön kedvezményekkel támogatott lakás- építési és -vásárlási akciója. Ennek során az állami vállalatok munkásai 1973-tól 1976 végéig csaknem 5 ezer 700 lakás építéséhez és csaknem 16 ezer 600 lakás vásárlásához kaptak állami támogatást. Az érintett munkáscsaládok egynegyede lakásépítő szövetkezeti, valamint vállalati és egyéb szervezés keretében, háromnegyed része pedig az OTP által felépített lakások megvásárlásával jutott lakáshoz. Nem a 22-es csapdája Az üzemben, ahol legutóbb jártam, a műhely mély hangon dünnyögő kályhája forró levegőt lökött a munkapadra, melyen látszólagos összevisz- szaságban, de kéz alá _ való rendben hevertek a csapágyak, lemezek, olajos rongyok. T. Z. felnézett a munkapadról, kicsit hátralépett, hogy dús, fekete tincseit svájcisapkája alá iga- sítsa. Érdeklődve lépett hozzánk D. P. is; feje búbján apró, kötött sapka ... A műhelyben, ahol jártam, hosszan s alaposan csak két emberrel beszélgettem. De a kettő az emberi magatartás és életmód meglehetős távol eső szélsőségeit villantotta fel. A fekete sörényű svájcisapkás, lehetett úgy huszonöt éves. A másik, a gyérülő hajú, kötött sapkás, jócskán túllépte már a harmadik ikszet. Vasasok mind a ketten. Egyazon műhelyben dolgoznak, s körülbelül egyformán is keresnek. Mégis csaknem mindenben különböznek. Az indulásukban főleg. Abban, hogyan lettek otthonról „eleresztve”. Az első — jól, igen jól, vagy még annál is jobban. Apja becsületes, szívósan dolgozó, szakmáját szerető kisiparos. Érthető, ha támogatja a fiát, ahogy csak tudja. De a fia sem rest; ha kell, tízig, tizenegyig is „ráver” a gyári műszak után. Házasságában is minden jel szerint szerencsés, legalább is ami az anyagiakat illeti. Nászajándékul az egyik részről házhelyet kaptak, s építkeznek. Szép ház lesz. Az emelet a gyerekeké. Ellakhatnak ott addig, míg kiröppennek a fészekből. A másik család nászajándékát pénzben, bútorban kérték: leginkább most erre van szükség. Emez, az apró, kötött sapkás mindezt tudja, ismeri már. Nem irigykedik. Mit tehet, ha rá nem ilyet osztott a sors? Viseli, elviseli, megküzdi. Megküzdötte feleségével együtt a hónapos szobát, ahol együtt volt konyha és lavór és minden. Egyikük félárva, másikuk sokgyerekes: a szülők nem tudták őket támogatni. Nagy szó, hogy került már lakás — a vállalat által is támogatott akcióban —, de ez még édeskevés. Mikor rendezik be tisztességesen a másik szobát? Akkor, ha eljár zöldséget termeszteni, kőműves mellé segédesked- ni, kutat fúrni. „Elvállalok én mindenféle munkát a fa- nyakazástól a hagymatermesztésig. Juhhodályokból trágyát hordtam ki, képzelheti... Ásni? Az aztán a kiborítóan nehéz munka. Nem csinálnám semmiképpen, ha nem lennék rákényszerítve.” Kevesebb, több példa — egyre megy: a starthelyzet a nagy célokat mindenestől meghatározza. És határoz még valami: a munkahely, ahol eldől, elegendő-e a célok eléréséhez a fizetség. Fekete, svájcisapkás lakatosunk talán túl nagy fába •vágta a fejszét? Sokan azt mondják. Sokallják, hogy a házában komfort lesz, palackos gáz, fürdőszoba. Központi fűtés egyelőre még nem, de később majd az is. „Rám irigyek — de nem látják, mit csinálok este tízig.” A műhelyben, ha megfeszül, se lehet több tizenegvnéhány forintnál az órabére, mert ez a műhely már olyan. Ha viszont a házon egy órát dolgozik, az harminc forintot ér, vagy még többet is. Világos eszű, célratörő ember, be is adta a felmondását. Olyan helyre készül, ahol részesedést és magasabb órabért is kap. Elítélhetjük-e, ha elmegy, mert emiatt nem tudja megvalósítani reális, érthető, indokoltan igényes elképzeléseit? Megszólhatjuk-e azért, mert „maszekol”, hiszen csupán fedelet akar a feje fölé? Hogy komfortost, emeletest? Méirt ne? Az a jó, ha ilyet akar. Kötött sapkás munkásunkról ennél is nagyobb megértéssel szólhatunk. Legfeljebb azt vethetjük a szemére: nemrég, egy átszervezés alkalmával választhatott volna jobban fizető beosztást is az üzemben. Azóta már ő is szeretett volna elmenni, de nincs olyan cég, amelyik átvállalná a hátralevő kölcsönrészt. Gyenge az a mi cégünk — fogalmazzák meg sommásan mind a ketten. Az idősebb még ezt is hozzáteszi: — Jó ez a közösség, barát, haver itt mindenki, tizenegy éve itt vagyok, de biztos elmennék .... Íme, az elv, hogy a munka meghatározza a szabad időt, többszörösen igaznak bizonyul. Csoda-e, ha ilyen körülmények között a mostaniaknál is nemesebb célok követésére, a még teljesebb önmegvalósításra nem jut idő? „„Könyvet két hónapja olvastam, A sakál napját, azelőtt a Búcsú a fegyverek- től-t. Biztos, hogy nem sokat éltem még.” A másik: „Szép csendesen elaludtam mellette a moziban...” — a felesége mellett tudniillik, amikor egyszer mégis elmentek. Az üzemet hibáztassuk, mert rosszul fizet? Vagy az embert? Legyintsünk rá, s mondjuk azt: persze, hiszen igényeink határa a csillagos ég? A harmadik - kérdést rögtön elintézhetjük: igenis az a jó, ha igényeink reálisak. Marad a másik két kérdés, de másképpen kell feltennünk. Valahogy így: Válasszunk: vagy továbbra is dolgozhatunk az üzemben, s aztán hazamegyünk, és „maszekolunk”. Hogy amire kell, ami emberi és jogos, arra elég legyen. A másik lehetőség: igenis megfogjuk a dolog végét, hogy ami kell, meglegyen, meg azért is, hogy ne kelljen két-, három-, sőt többfelé erőlködni, szakadni, forgácsolódni. Az, ugye, egy percig sem vitás, hogy az utóbbi észszerű. Már eleve azért is, mert csak ebben az esetben válik a szabad idő: „második nyolc óránk” a kény- szerűség terepéből azzá, amire való: a szabad, termékeny önmegvalósítás eszközévé, terévé. Ám az is bizonyos, hogy ennek nagyon pontos, nagyon határozott és nagyon betartandó feltételei vannak. Legelsősorban is igényes, nyereséges, jól fizető munka kell mindenütt. Ez a legfontosabb. Kell azután az is, hogy ezt az értelmes — és akkor kedvvel, odaadással is végezhető — munkát lehetővé tegyék, jól is szervezzék. Értem ezen, hogy például ne kelljen szaladgálnunk minden szerszámért, munkadarabért. Értem ezen, hogy ha épp úgy adódik, érdemes is legyen okosabban, találékonyabban dolgoznunk, mert akkor érezzük, hogy a majdan okosan, találékonyan eltölthető szabad időnket „termeljük meg”. Értem ezen azt, amit ígv nevezünk: a jobbért, többért jelentékenyen jobbat és többet is nyújtó, ösztönző bérezés. A fekete sörényű svájci- sapkás, meg a gyérülő hajú, kötött sapkás ezt — persze — már nem így mondták. De ezt akarják, és így mondták volna. Varga János Az 1973 óta eltelt időszak alatt a teljes munkáltatói támogatás mintegy 30 százalékát az állami vállalatoknál dolgozó munkások lakásépítési akciójában használták fel. A munkáslakás-építési akciók fejlődése a jövőben is jó alapot nyújt a munkáscsaládok helyzetének gyors ütemű javításához.
