Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-09 / 33. szám
1979. február 9., péntek o Még mindig van aranytartalék Zárszámadás a dombegyházi Petőfi Tsz-ben Világhírű nagyvállalatunk: I. Vasútról közútra •T±W* Futószalagon szerelik a motorokat A zárszámadás napján a községben először járt vendégnek sem kellett megkérdeznie: merre van a művelődési ház. Oda vezették az ünneplőbe öltözött embercsoportok, akik Dombegyházról, Kis- és Magyardombegy- házról iparkodtak a közgyűlésre. A dombegyházi Petőfi Tsz-ben ugyanis három település lakossága tevékenykedik. Igaz, hogy korábban munkahelyi megbeszéléseken, szocialistabrigád-gyűlé- seken és egyéb fórumon már hallották a vezetőség beszámolóját a múlt esztendei eredményekről, az 1979. évi tennivalókról, most mégis ötszáznál többen voltak kíváncsiak az elnöki beszámolóra. A vendégéket Fábián Sándor, az üzemi pártszervezet titkára köszöntötte. Az elnökségben helyet foglalt többek között Lehóczky Mihály, a TOT főtitkárhelyettese, Győrfi Károly, az MSZMP Békés megyei bizottságának munkatársa, Horváth Pál, a Dél-Békés megyei Termelő- szövetkezetek Területi Szövetségének titkára, a partnergazdaságok, feldolgozó- üzemek, a környékbeli termelőszövetkezetek vezetői. A vezetőség beszámolóját Fü- löp Sándor elnök ismertette. Elmondotta többek között: a termelőszövetkezet 28 éves fennállása óta először az 1977. évi kimagasló eredményekért kapta meg a Kiváló Termelőszövetkezeti Gazdaság megtisztelő címet. Ügy indultak az 1978-as esztendőnek, hogy a kiváló címhez méltóan még többet, jobbat és olcsóbban termeljenek. Csakhogy a „természetfelelős” beleszólt. Tavaly fagy-, jég-, belvíz- és viharkár tépázta a szövetkezet határát. Több száz hektár maradt vetetlenül a tavaszi belvíz miatt, a július 18-i vihar egymaga 18 millió kárt okozott. A kukorica későn érett, nagyon nedves volt, és csupán a szárításra egymillió 200 ezer forint értékkel több tüzelőolajat használtak fel, mint egy . évvel korábban. A természeti csapások sorozata azonban nem keserítette el a tagságot: még nagyobb erőfeszítéssel dolgoztak, nagy gondot fordítottak a takarékosságra, a költségek csökkentésére, a jobb munkaszervezésre, a fegyelemre. Bár e téren vannak még „aranytartalékok”. A húsz szocialista brigád élen járó kezdeményezéseinek, példamutató, jó munkájának köszönhető, hogy számos növényféleségből terven felüli eredményeket produkáltak. A kukorica például az árbevételi tervét 19 százalékkal túlteljesítette. Terven felül hozott a cukorrépa is, mákból. pedig rekord termést takarítottak be, s hárommillió 113 ezer forint tervezett árbevétel helyett ötmillió 331 ezer forintot hozott ez a növény. Az állattenyésztési főágazat szintén jól zárt. Csupán a szarvasmarha-tenyésztés és -hizlalás terven felül kétmillió 300 ezer forintot hozott, a sertéságazat pedig három és fél millióval toldotta meg a tervet. A háztájiból ugyancsak terven felül vásárolhattak fel húst, tejet, seprűcirkot és egyéb terméket. Mindent egybevetve: 1978-ban 22 millió 747 ezer forint nyereséggel zárt a dombegyházi Petőfi Tsz. A közös vagyon egy év alatt több mint 17 és fél millióval gyarapodott. Az V. ötéves terv első három esztendejében évente 10 százalékkal nőtt az árbevétel, 3-4 százalékkal a hústermelés. A három év alatt ötvenmillióval emelkedett a termelési érték. A kimagasló eredmények arra ösztönzik a szövetkezet vezetőit és tagságát, hogy az új gazdasági évben még nagyobb eredményeket érjenek el. Költségcsökkentés szem-, pontjából a vetésszerkezetet úgy alakítják ki, hogy több korán érő fajtát termelnek, az időszerű agrotechnikai munkákat kifogástalan minőségben végzik. A Petőfi Tsz- ben az egy dolgozó tagra átlagosan negyed millió forint termelési érték jut, de igen nagy a szóródás a különböző munkahelyek között. Itt is nagyon odafigyel a vezetőség, hogy szinkronban legyenek az ágazatok. Az új esztendőben növelik a zöldségmagvak vetésterületét. összesen 640 hektáron termelnék zöldborsó-, bab-, sárgarépa-, petrezselyem- és hibridkukorica-vetőmagot. Az állatállomány részére szálas és abraktakarmányból nemcsak mennyiségre termelnek eleget, de béltartalomban is kifogástalan minőséget ad erre a célra a növénytermelés. Az építőipari ágazat csaknem tízmillió forintos beruházási és karbantartási programot kapott. Többek között megkezdik az üzemi konyha és az 1100 férőhelyes sertés- hizlalda építését, új, korszerű gépek vásárlására pedig csaknem hatmillió forintot szánnak. Melléküzem épül csaknem száz nődolgozó foglalkoztatására. A hozzászólók többek között javasolták: mivel az utóbbi években rendszerint több millió forintos kárt okoz a belvíz, jó lenne, ha komplex meliorációs programot valósíthatának meg. A vízellátás most is gondokat okoz az állattenyésztő-telepeken, mivel bővítik a sertéshizlaldát, új kutat is ajánlatos építeni. A zárszámadó közgyűlésen felszólalt Lehóczky Mihály. a TOT főtitkárhelyettese is, es Sárközi Pálné nyugalomba vonuló főkönyvelőnek átnyújtotta a TOT: A Termelőszövetkezeti Mozgalomban Kiemelkedő Munkáért című emlékplakettjét. Ezután megnyíltak az alkalmi pénztárak, ahol csupán nyereségrészesedés címen 3 millió 900 ezer forintot osztották szét. Már kora reggel megnyílt a kirakodó vásár, és nagy keletje volt a bundáknak, téli kabátoknak és egyéb árucikkeknek. Ary Róza Győrig hosszú az út, közben van ideje gondolkodni az embernek. Nekem sokáig az járt a fejemben, amit néhány ismerősömtől hallottam, miután megtudták: a Rába Magyar Vagon és Gépgyárról akarok írni. Vigyázzak — figyelmeztettek —, mert nem minden arany, ami fénylik. Annyi pénzből, amennyit a Rába kap, köny- nyű nagyot és látványosat alkotni, dehát ők megtehetik ezt. Velük kivételeznek, a vezérigazgató, Horváth Ede azt intéz el, amit akar. És különben is! Aligha jutok be a Rábába, mert ott nem nagyon szeretik a vendégeket, különösen, ha azok újságírók! Ügy látszik van valami takargatni válójuk! Ezek után rendkívül köny- nyen megkaptam az engedélyt. Elég volt egy telex, melyre egy nap múlva jött a válasz: bármikor mehetek, szeretettel várnak. Az igazgatási főosztály vezetője, Nyúl Vilmos fogadott. Előzetes aggodalmaimon csak mosolygott: — Rémhír az egész — mondta. — Főosztályunk munkájának jó részét az teszi ki, hogy a legkülönbözőbb helyekről érkező küldöttségeket, látogatókat fogadjuk, és kalauzoljuk a gyárban. Ezek között természetesen szép számmal vannak újságírók is. Rólunk keringő legendák felcsigázzák az érdeklődést és aki akar, az személyesen győződhet meg az igazságról. Gyorsan egyeztetjük a programot. Ahhoz, hogy a gyáróriás minden részébe eljussak, nincs elég idő, szűkíteni kell tehát a kört. Marad a motorgyár, az autó gyáregység NC-üzeme, a futómű gyáregység és az automatizált acélöntöde. Ez is kétnapos program, mert a nézelődésen kívül beszélgetni is akarok. — A munkások közül bárkivel szót válthat, akivel csak találkozik, a vezetőkkel való találkozást holnapra megszervezem — segít a főosztályvezető és máris fogja a telefont. Nagy Jánost hívja, aki kísérőm lesz a gyárban. Híven a hagyományokhoz A motorgyár a Rába központi telepén épült fel, az úgynevezett vasúti járműgyárban. Ez a vállalat törzsgyára, ebből a magból nőtt ki a ma már hatalmassá terebélyesedett szerteágazó szervezet. A neve még azokra az időkre utal, amikor a Rába fő terméke a vasúti kocsi volt. Nem voltak ezek rossz gyártmányok, már évtizedekkel ezelőtt nemzetközi hírnevet szereztek a gyárnak. Győrött készültek a londoni földalatti kocsijai, gyártottak itt luxusvonatokat Indiának, Egyiptomnak, Szudánnak és még sok más országnak. A hazai vonalakon futó személy- és étkezőkocsik, tehervagonok jó része is a győri gyárban készült. De nemcsak ez öregbítette a gyár hírnevét. Több előre gyártott vasszerkezetű Nílus- híd került ki a Rábából, a régebbi időben pedig — ezelőtt több mint 50 évvel — már gyártottak itt személyautókat, traktorokat, tehergépkocsikat. Megvolt tehát az ipari hagyomány, volt mire építeni a közúti járműprogram megkezdésekor. Mert a gyár jelenlegi világhírnevét a közúti jármű- gyártásnak köszönhetik. A jól jövedelmező vasúti kocsigyártás a hatvanas évek elejétől kezdett rossz üzletté válni. Termékszerkezetváltásra volt szükség. Szerte Európában akkor már reneszánszát élte a közúti járműgyártás, egyre több árut fuvaroztak a teherautók. Ráadásul fejleszteni kellett a nagy hagyományokkal rendelkező magyar autóbusz- gyártást is: létrejött a járműprogram. Ez a Rábára nagy feladatokat szabott: meg kellett teremteni a korszerű, világszínvonalon álló motor- és futóműgyártást. flutóbuszpark és labdarúgópálya Mindezeket kísérőmtől tudom, aki bár fiatalember, jól ismeri a gyár történetét. Nyilván sokszor mondta el ezeket a különböző látogatóknak. Ütközően a motorgyárhoz vezető több mint egykilométeres úton további érdekességeket mesél el. Így azt, hogy a Rába nyolc gyárában és gyáregységében 24 ezer 700-an dolgoznak, és üzemeik Budapesttől Szombathelyig mindenfelé megtalálhatók. A gyárnak saját autóbuszparkja van, mely a vasútállomástól a négy győri gyár valamelyikébe viszi a dolgozókat, mindenütt van ‘orvosi rendelő főállású, egész nap ott-tartózkodó üzem- és szakorvosokkal, van egy kis kórházuk, műtővel, fektetőszobákkal, saját mentőautóik, tűzoltóságuk. A gyári telefonhálózat olyan kiterjedt, hogy a posta nem is győzné a karbantartást, így külön telefonszerelő-részlegük is van. De a gyáré Európa egyik legmodernebb labdarúgópályája és persze saját művelődési házuk is van. Akik sportolni akarnak, azok a Rába ETO valamelyik szakosztályánál megtehetik, de a két gyári csónakház valamelyikéből csak kedvtelésből is indulhatnak vízitúrázásra. Rába-emblémás üdülő működik a Balaton-parton és több kempingben bérelnek egész szezonra területet dolgozóiknak. De nemcsak így törődnek a dolgozókkal, hanem —ami talán a legfontosabb — a lakáshoz jutásban is segítenek. Nagy János így fejből nem tudott pontos számot mondani, csak annyit, több mint háromezren kaptak eddig lakást vállalati segítséggel és hozzájárulással. JCerékpár az üzemben Vasúti sínekhez érünk. Két csarnok között egy furcsa alkotmány, olyan, mint egy kerekeken gördülő vashíd. — Nemcsak olyan, hanem az is — jegyzi meg kísérőm — itt készültek régen a vasúti járművek. Egyik állásból a másikba ezzel vitték át őket. Ma már alig van dolga, kevés vasúti kocsit készítünk. Az egyik csarnokban ezért már évekkel ezelőtt a kamionüzem kapott helyet, többek közt itt készülnek a jólismert Rába márkájú nehézteherautók. A motorüzemhez érve az első ami feltűnik, az épület modern formája és hatalmas mérete. — Mindössze 14 ezer négyzetméter — hűti le lelkesedésemet — ez nálunk kicsinek számít. Azt hittem, ugrat, de később rájöttem, igaza volt. Belül első pillantásra a fehér kezeslábasok és köpenyek a legmeglepőbbek. Gépipari üzemben ez szokatlan látvány, de persze ez nem közönséges üzem. A világhírű M. A. N. licenc alapján épült, a gépeket NSZK, francia, angol, amerikai és japán cégek szállították zömmel. Többségük automata, az embernek csak figyelni és irányítani kell. A gépsorok közti utakon itt-ott egy-egy kerékpáros tűnik fel. Csodálkozó arcomat látva, nem késik a magyarázat : — Már ebben a csarnokban is olyanok a méretek, hogy ha gyalog indulnak a művezetők elintézni ezt-azt, akkor nagyon sok idő megy el a járkálással. De ezt nem engedhetjük meg, mert nálunk az idő a legértékesebb. Ezeknek a kerékpároknak az ára már sokszorosan visszatérült. Sétára indulunk a gépek között. Mellettünk állvány- rendszer mozog. Tulajdonképpen anyagraktár, a nyers darabokat erről veszik le és teszik vissza, ha elkészül. Minden darabra megkülönböztető jel kerül, ez kell az elszámoláshoz — teljesítménybérben dolgozik mindenki —, de innen tudja a meó is, hogy melyiket ki készítette. (Folytatjuk) Lónyai László Aratásra elkészül Korainak tűnhet most, februárban egy olyan beruházásról beszélni, amely aratásra készül el, de a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat mezőkovácsházi körzeti üzemének építése, szerelési munkái izgalmas szakaszba jutottak. Négy évvel ezelőtt kezdődött a most már 32 ezer tonna befogadóképességű tároló silók építése, a Gabona Tröszt műszaki fejlesztési alapjának felhasználásával. Ez tette lehetővé a legmodernebb műszaki elgondolások bevezetését az új üzemnél. Így például 500 vagonos tárolócsarnokot építettek, stabil, beépített szellőzőberendezéssel ellátva. Ez lehetővé teszi, hogy mobil gépekkel végezzék a dolgozók a ki- és betárolást, mert a padló alá süllyesztett ventillátorok nem jelentenek akadályt a gépek mozgásában. A másik újdonság a gabonasilókba történő betárolásnál látható. A korábbi rendszerekben a központi kapcsoló- táblán azt jelezték a műszerek, hogy a felhordót működtető motor működik vagy sem. Gyakran előfordult, hogy a motor ugyan forgott, de a felhordó lánca szakadt volt. Az ebből adódó problémák megszüntetésére született az az ötlet, hogy a mozgásérzékelő ne a motor, hanem a felhordó mozgását, illetve megállását jelezze a központ felé. Ennek jegyében épültek ki a biztonsági berendezések. Szintén újdonságszámba megy a silótornyok központi irányítóberendezése. Lényege, hogy a négy lehetséges munkafolyamatot kártyarendszerbe épített integrált áramkörök vezénylik, s ha egyetlen hiba lép fel a rendszerben, automatikusan leállítják az ösz- szes gépet. Természetesen azt is megmutatják a kártyák, hogy hol található a hiba, md az, amit ki kell javítani. A tervezők előrelátását jelzi, hogy a telep kis kiegészítéssel részévé válhat annak a számítógépes anyaggazdálkodási rendszer, nek, amely a' tröszt nem is túl távoli tervei között szerepel. Az sem túl gyakori, hogy betonsilót szellőzőberendezéssel építsenek. Az új telepen két cella már ilyen, s a továbbiakban építésre kerülők is úgy készülnek, hogy — ha az anyagi lehetőségek most nem is engedik meg —, a jövőben be lehessen szerelni a nagy teljesítményű ventillátorokat. Tavaszra befejeződnek a még hátralevő építkezési munkálatok, ez részben tereprendezésből, részben a vasúti hídmérleg felépítéséből áll. Nyáron, aratás előtt elkészül az egész be- és kitároló rendszer, amelynek fogadóg,aratjába gravitációs úton jut a termény, s óránként 60 tonnányi be- illetve M. Sz. Zs. Egyetlen kártya négy munkafolyamat irányítását, ellenőrzését teszi lehetővé — mutatja Mészáros Imre karbantartó, elektroműszerész Fotó: Veress Erzsi kepes. kijuttatásara
