Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-09 / 33. szám

1979. február 9., péntek IgUilUkfite Sikeres pártnap Gyulán Tegnap, Gyulán, a húskombinát nagytermében pártnapot rendeztek, amelyen nemcsak a gyáróriás dolgozói, hanem a város lakosságának szinte minden rétege képviseltette ma­gát. A pártnap előadóját, Győri Imrét, az MSZMP KB titká­rát Kovács János, a húskombinát párttitkára köszöntötte. A pártnap előadója időszerű nemzetközi eseményekről, aktuá­lis témákról beszélt, válaszolt azokra a kérdésekre — több mint 20 ilyen volt —, amelyeket a dolgozók írásban juttat­tak el hozzá. Az előadás után Csíki József, a húskombinát vezérigaz­gatója tájékoztatta a Központi Bizottság titkárát az üzem gazdasági eredményeiről. Növekvő tervezői feladatok Újabb háromezer hektár A Korösvidéki Vízügyi Igazgatóság területén vala­mennyi folyó apad. Az apa­dást elsősorban a Hármas- Körösön és a Hortobágy— Berettyó-csatomán rendkívül lassítja a Tisza magas árhul­láma. A Tisza csongrádi és a Hármas-Körös szarvasi víz­mércéjén mért vízszinték kü­lönbsége csütörtökön reggel csupán 96 centiméter volt. A Tisza folyamatosan árad, így a Hármas-Körösön és a Hor­tobágy—Berettyón az apadás tovább lassul. Harmadfokú árvízvédelmi készültség már csak a Hármas-Körös alsó szakaszán és a Hortobágy— Berettyón van érvényben. Másodfokúra mérsékelték az árvízvédelmi készültséget a Hármas-Körös felső szaka­szán. Továbbra is első fokú az árvízvédelmi készültség a Kettős-Körösön, a Sebes-Kö­rös alsó szakaszán és a Be­rettyón. Tegnap újabb háromezer hektárral csökkent a belvíz­zel elöntött terület nagysága. Csütörtökön a késő délutáni órákban Békés megyében 19 ezer 600 hektárt borított a belvíz, melyből 7400 hektár a vetés, és 4400 hektár a szán­tó. Előtérben az export A Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat 1978-ban el­készített tervdokumentációi­nak a kiviteli értéke megha­ladta az 1 milliárd 200 mil­lió forintot, ami 200 millió­val több az 1977. évinél és a vállalat eddigi történeté­ben csúcsteljesítmény. Jelen­tősebb munka volt a békés­csabai új téglagyár, amelyet a technológiai szerelést elő­készítő csehszlovák brnói ter­vező vállalattal együttmű­ködve Kovács András épí­tészmérnök tervezett. Elké­szült a Békéscsabai Barom­fifeldolgozó Vállalat békés­csabai gyárában egy univer­zális feldolgozó csarnok ter­ve. Tervezője Papp László, építészmérnök volt. Kraszkó Pál építészmérnök a Csepel Autógyár szeghalmi telepe fejlesztésének a tervét ké­szítette el. A nagyobb fel­adatokhoz tartozott még több mint 500 nagypanelos lakás, néhány iskola, óvoda és böl­csőde tervezése. A vállalat az árbevételi tervét túlteljesítette, a nye­resége pedig az 1977. évihez hasonlóan csaknem 13 mil­lió forint. A jó eredményt változatlan létszámmal, a termelékenység növelésével érte el, amit elősegített (5 millió forint értékű építke­zéssel) a munkahelyi körül­mények javítása, továbbá a talajtechnikai szakosztály gé­ni fúróberendezéssel való el­látása és a számítógépes költségvetés-készítés. Az utóbbi megkönnyíti a kivite­lező vállalatok előkészítő munkáját is. Gondot fordít a vállalat a dolgozók továbbtanulására. szakmai képzésére is. Ta­valy 40-en vettek részt egy vagy több évig tartó oktatás­ban, így szakmérnöki to­vábbképzésben, tanultak mű­szaki egyetemen, műszaki fő­iskolán, szakközépiskolában, marxista—leninista esti egyetemen. Sokan rövidebb ideig tartó tanfolyamokra jártak. A szocialista brigádmozga­lom tovább fejlődött. A vál­lalat Kiváló Brigádja címet a Vásárhelyi Pál közműter­vező, a Petőfi Sándor talaj- mechanikai- és a Tyereskova számviteli szocialista bri­gád érdemelte ki. (Brigádve­zetők : Balogh Lászlóné szer­kesztő, Monori Károlyné la­boráns és Kruzslitz Tiborné osztályvezető.) A vállalat idei célkitűzése a tavalyihoz hasonló. A je­lentősebb feladatokhoz tarto­zik 800 lakásnak, a Magyar Nemzeti Bank békéscsabai székháza bővítésének, a Szá­mítástechnikai és Ügyvitel­szervezési Vállalat és a Köz­ponti Statisztikai Hivatal bé­késcsabai számítóközpontjá­nak, valamint a közelében lé­tesülő 1200 adagos önkiszol­gáló étteremnek a kiviteli terve. (Ez utóbbinak a ter­vezője Kraszkó Pál.) Elké­szül a békéscsabai 'kórház- építés II. ütemének a tanul­mányterve és programja, to­vábbá számos más különbö­ző rendeltetésű létesítmény terve. Nemrég alakult meg a vá­rosrendezési csoport, amely város- és községrendezési ter­veket készít. P. B. Reggeli tüske Nem is olyan régen az új­ságok, a rádió, a televízió szinte naponta foglalkozott egyes fiatalok cselekedeteivel a tömegközlekedési eszközö­kön. Mármint azzal, hogy gát­lástalan ifjú párok csúcsfor­galomban enyelegni, csóko- lózni, vagy uram bocsá’- „smárolni” merészelnek az utazóközönség előtt, vagy — mivel jó erkölcsitek lévén el­fordultak — a hátuk mögött. Az olvasók most képzelje­nek el néhány más beállítá­sú helyzetet. Például: be­mennek az SZTK-ba — szin­tén tömeg van —, a főorvos a folyosón simogatja az asz- szisztensnőt, vagy tanácsi fo­gadóóra: az előadó a vára­kozók sora előtt csókolózik a gépírónővel, vagy, hogy mást ne mondjak, az étteremben szombat délben a pincér a bárpult mögötti pincérnővel incselkedik. De azt is el tud­juk képzelni, hogy a zsúfolt autóbuszon a kalauznő fel­áll a helyéről, odamegy a ve­zetőhöz és elkezdi harapdál- ni a fülét. No, ezzel már kezdem meg­közelíteni tulajdonképpeni mondanivalómat. A történet a következő. Egyik reggel Gyomán felszálltam a Buda­pest—Békéscsaba között köz­lekedő személyvonatra. Az utolsó előtti kocsiba, mert ta­pasztalatból tudom, ez áll meg Békéscsabán a kijárat előtt. Mindössze hárman vol­tunk a dohányzó szakaszban, két fiatal nő és én. Jött a fiatal kalauz, lekezelte a je­gyem, majd átült a nőkhöz, úgy látszik ismerte őket, élénk beszélgetésbe kezdtek. I amiből hamarosan harsány ■ nevetés, majd félre nem ért- ! hető viháncolás, később ké-; jes női sikoltozás támadt. • Csárdaszálláson kalauzunk • leszállt, élesen füttyentett.; majd visszajött és folytatta. ■ ahol abbahagyta. Néhánnyal S közben megszaporodtak az \ utasok, Mezőberénynél pedig már két-három, gyerekes csa­lád is beszállt a kocsiba. Ed­dig sem tudtam a regényre koncentrálni, amit olvastam, de ezután még kevésbé, mert bár háttal ültem az esemé­nyeknek, a hangulat hallha­tóan emelkedett. Többen fel­álltak, vagy azért, mert fel­háborodtak, vagy csupán kí­váncsiságból. A nem „szen­vedő” nő rászólt a társára, hogy ne olyan hangosan si­koltozzon, de az két kaca­gás között elfúló hangon kö­zölte vele, hogy nem tudja megállni. Egyre feszültebbé vált a hangulat és elgondol­tam: fiatal vagyok én is, örömmel láttam korábban, a MÁV sem öregedik el, egy­re több fiatal dolgozik a kö­telékében. Azután eszembe jutottak az utasok, felnőttek és kiskorúak, majd pedig nemrég közölt irományom, ahol a MÁV dolgozóinak a hideggel, faggyal szembeni áldozatkész munkáját mutat­tam be pár szóval, megdor­gálva a kritizáló utasokat, de akkor nem gondoltam, hogy hamarosan én is belépek az elégedetlenek táborába. Je­len esetben úgy érzem, jog­gal! Plavecz Pál Napjainkra már több mint ezer dolgozót foglalkoztat az Erdőgazdasági, Fűz- és Ko­sáripari Vállalat a kilenc te­lephelyén. A vállalat export- árbevétele az utóbbi években meghaladja a kétmillió dol­lárt, termékeik 17 tőkés or­szágban találnak gazdára. Évről évre mintegy 500 kü­lönféle tetszetős termékfajtát készítenek. Ma már egy kosárfonójuk 150 ezer forint értékű termé­ket állít elő évente. Megyénk egyik legidősebb gyárának vezetői azt vallják, hogy a jövőben mindinkább előtérbe kell hogy kerüljön a terme­lékenység további növelése, a hatékonyság fokozása, a gyártmányszerkezet tovább­fejlesztése, az üzem- és munkaszervezés korszerűsíté­se. Mindezt nagyrészt előse­gíti az a tény is, hogy az utóbbi években 35—40 mun­kabrigád vetélkedik a szocia­lista brigád címért telephe­lyeiken. MegYei közúti információ Békés megye országos köz- úthálózatán folyamatban le­vő szabályozások, munkák: A 44. sz. főút Szarvason le­vő vasúti kereszteződésének biztosítási módja megválto­zott, fénysorompó-berende­zést helyeztünk üzembe a csapórudas sorompó helyett. A vasúti kereszteződés közvetlen közelében csatla­kozott a MÁV-rakterületre vezető út, melyet áthelyez­tünk a vasúti kereszteződés­től 80 méterre. A Nagykamarás községen átvezető utakon 5 t súlykor­látozás lépett életbe, ezért Kunágota—Nagykamarás, va­lamint a bánkúti elágazás és Nagykamarás község között is 5 t súlykorlátozás van el­rendelve. —Volán együttműködés II „kiváló komplex brigád” A jobb munka, a haté­konyabb munkaszervezés érdekében 1963-ban szolno­ki kezdeményezésre MÁV— Volán komplex brigádot hoztak létre Békéscsabán. Azóta a mozgalom már or­szágos méretűvé fejlődött. A 15 éves jubileum alkalmá­ból az 1978. évre versenyt hirdettek a komplex brigá­dok részére. A munkaver­seny eredményeként, amit a MÁV Szegedi Igazgatóság és a Volán Tröszt értékelt az 1978-as év munkája alapján, napokban megtartott érte­kezleten a békéscsabai MÁV —Volán megkapta a Kiváló Komplex Brigád elismerő ki­tüntetést, amelyben annak is szerepe volt, hogy a 15 év alatt immár nyolcadszor ke­rültek az első 3 helyezett közé. A megye területén a Vo­lán által kezelt vagonok­nak mintegy 40—45 száza­lékát a békéscsabai vasút­állomáson rakják ki. E szá­zalékos arány miatt a bé­késcsabai vasútállomáson végzett jó, vagy rossz mun­ka meghatározó a Volán Vállalat egészére. Rácz Kálmán, a Szegedi MÁV Igazgatóság kereske­delmi osztályvezetője tar­totta az értékelést és adta át az oklevelet a Volán-bri­gád képviselőjének, a Volán Vállalat nevében pedig Fá­bián József teherforgalmi és kereskedelmi osztályvezető köszönte meg a jó együtt­működést a MÁV-brigád tagjainak. Végezetül a komplex bri­gád nevében Losonczi Zol­tán MÁV-főintéző köszönte meg a komplex brigádokat irányító vezetők segítségét, és kérte őket a további sike­res együttműködés lehetősé­geinek biztosítására, egy­ben ígéretet tett, hogy az elkövetkezendő időszakban is hasonló szinten igyekez­nek végezni munkájukat a kocsiforduló megrövidítése érdekében. A MÁV—Volán-értekezlet résztvevői Kép, szöveg: Béla Vali II Minisztertanács tárgyalta: Tovább bővül a szakszervezeti jogsegélyszolgálat I mmár több esztendős „múltra” tekint visz- sza a szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Jelentő­ségéről, hasznáról és meg­tett útjáról már több — kü­lönböző időszakokat átfo­gó — értékelés született. Je­lentős horderejű most, a té­mával kapcsolatos minisz­tertanácsi előterjesztés is: gyakorlatilag ennek a nagy szakszervezeti hagyomá­nyokra épülő „jószolgálati” formának a hosszabb távra szóló fejlődési lehetőségeit, irányait határozta meg a Minisztertanács csütörtöki ülése. Előzményként a SZOT kü­lönleges gonddal tekintette át a jogsegélyszolgálat ed­digi, több mint három esz­tendős „múltjának” főbb állomásait. Néhány sokat mondó számadatot érde­mes ismertetni. 1977-ben 1606 helyen — az összes üzem, intézmény mintegy 23 százalékában — műkö­dött — szakszervezeti jog­segélyszolgálat. Több mint két és fél millió állampol­gár vette igénybe, s a szol­gálat csaknem 150 ezer ügy­gyei foglalkozott. Nem mai igazság, hogy az állampolgárok — köztük az üzemek, vállalatok dolgozói, a nyugdíjasok, sőt a szak­munkástanulók is — sokféle ügyes-bajos gonddal, prob­lémával küszködnek, amely­hez a megoldás, a felvilágo­sító, eligazító szó nem fel­tétlenül az igazgatási appa­rátusból, vagy az igazság- szolgáltató szervektől szük­séges. A gyárak, üzemek munkásainak munkajogi, családjogi problémáira gyor­sabban, minden bürokrá­cia nélkül válaszolni, a fel- világosító szót, a jogi se­gítséget „házhoz vinni”: a többi között erre vállalko­zott annak idején a szak- szervezeti jogsegélyszolgá­lat. Érdekes megoszlást tük­röznek a jogsegélyszolgálat igénybevételének statiszti­kai adatai. Eszerint a 150 ezer segítséget kérő pana­szos, a jogsegélyszolgálat „ügyfeleinek” egyötöde munkajogi ügyekben kért tanácsot, illetve jogi segítsé­get. Körülbelül 60 százalé­kot tett ki együttesen az ál­lamigazgatási, családjogi és polgári jogi ügyek száma. Ami a fejlődésre, a meg­tett út sokféle pozitív vo­nására jellemző: egyre jobb az együttműködés a jogse­gélyszolgálat, az igazságügyi szervek, az ügyvédség kö­zött; jó kapcsolatok alakul­tak ki a tanácsok és a szol­gálat között is; valamelyest — de még nem eléggé — csökkent az a munkaidőből kieső hányad, amelyet ko­rábban ügyintézésre fordí­tottak a vállalatoknál. Az elmúlt esztendő, vé­géig az iparban, az építő­iparban és a közlekedésben, a meghatározott kategóriák szerint megszervezték a szolgálatot. Méltán állapít­hatta meg tehát a SZOT el­nöksége, majd a kormány, hogy a jogsegélyszolgálat megfelelt hivatásának, ren­deltetésének, eddig is jól szolgálta a dolgozók, az egész társadalom érdekeit. Tíz és tízezer ügyben sike­rült gyorsan és hatékonyan segíteni a munkást, a dol­gozót ; a tanácsi igazgatás­ban tapasztalható jó kezde­ményezések, ötletek — pél­dául a félfogadási irodák közös használata, a kihelye­zett üzemi fogadóórák, a meghosszabbított ügyintézé­si idő (amelyet azonban korántsem vesznek igénybe annyian, mint lehetne), sok területen tette egyszerűbbé az ügyek, gondok intézését. Mindezeket áttekintve, a SZOT elnöksége és a kor­mány méltán ítélte meg úgy a jogsegélyszolgálat eddigi tevékenységét, hogy alapjai­ban bevált — további kiter­jesztésére elérkezett az idő. Eszerint: 1979-től valameny- nyi vállalatnál és intézmény­nél — ahol az igények ezt indokolják és a feltételek is biztosíthatók — a szakszer­vezeti bizottságok mellett fokozatosan megszervezhető a jogsegélyszolgálat is. Lét­rehozásához szükséges az il­letékes szakszervezet el­nökségének, illetve az ille­tékes miniszternek az enge­délye. A szolgálat bővítésé­hez hozzá tartozik érte­lemszerűen az is, hogy mű­ködéséhez megfelelő társa­dalmi aktivistákra, illetve kellő jogi felkészültséggel rendelkező munkatársakra van szükség. C élszerű az is, ha a szolgálat bővítésé­nek útját úgy vá­lasztják meg a vállalatok, hogy a nagyüzemek vidéki egységei karöltve több helyi termelő szervezettel, üzem­mel — együttes, közös jog­segélyszolgálatot szerveznek ott, ahol ez kínálkozik a leginkább járható útnak. Ilyen esetekben a leginkább jelentős üzem, intézmény szakszervezeti bizottságára hárul a jogsegélyszolgálat működtetése. Várkonyi Margit Ki felel a balesetért? A közelmúltban nem egy mindennapi ügyet tárgyalt a battonyai járásbíróság. K. János, a Mezőhegyesi Általá­nos Iskola tanulója ugyanis kártérítést követelt a Mező­hegyesi Állami Gazdaságtól. A múlt tanévben az iskola tanulói több napon keresztül almát szedtek a gazdaságban. Az egyik napon uzsonnaszü­netben almával dobálództak. A játéknak súlyos következ­ménye lett. K. Jánost célba találták. Szemüvege elört, és megsérült a jobb szeme. Emiatt látása nagymérték­ben csökkent. A Békés me­gyei Társadalombiztosítási Igazgatóság 365 forint bal­eseti járadékot állapított meg. A kiskorú felperes ugyanakkor havi 1000 forint járadékot, továbbá 3100 fo­rint kár megtérítését kérte. A tárgyalás során a gazda­ság képviselője arra hivatko­zott. hogy a balesetért az is­kola felelős. A kárért is an­nak kell helytállnia. Hiszen a tanuló és a gazdaság kö­zött nem létesült munkavi­szony, tehát ilyen alapon nem is lehet a gazdaságra áthárítani a kár megtéríté­sét. A bíróság azonban helyt adott a keresetnek. Jóllehet a Munka Törvénykönyve sze­rint 14. életévnél fiatalabb személy munkaviszonyban nem foglalkoztatható. A nép- gazdasági érdek azonban olykor szükségessé teszi, hogy az iskolás korúak a mezőgazdaságban, különösen munkacsúcsok idején, dol­gozzanak, aminek a tanulók munkára nevelésében is je­lentős szerepe van. Éppen ezért ha jogi szempontból nem is jött létre munkavi­szony a tanuló és a gazda­ság között, a foglalkoztatási kapcsolat így 'is a munkavi­szonyhoz áll a legközelebb. Ennek a megállapításnak az alapján közbenső ítéletben kötelezte az állami gazdasá­got a bíróság a balesetből származó kár megtérítésére, a munkajogi szabályok alap­ián. Az ítéletet a Gyulai Megyei Bíróság is helyben­hagyta. —di—

Next

/
Oldalképek
Tartalom