Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-08 / 32. szám
nTRvn 1979. február 8., csütörtök V Nem lehetne rendelet nélkül is? Mostanában sokat beszélünk, írunk, hallunk a környezetvédelemről. Volt már kampány, társadalmi munkaszervezés, tisztasági hét, környezetvédelmi bónap, és így tovább. Vagyis: nap mint nap felhívják a figyelmünket arra, hogy tartsuk tisztán környezetünket, mert ez elsősorban a saját, de mindnyájunk érdeke is. A furcsa az, hogy a „Sok beszédnek sok az alja” — ismert régi mondás érvényesül mégis. Nem mondom, néha van foganatja, de a legtöbbször eleresztjük a fülünk mellett. Olyanok vagyunk, mint a rossz gyermek, akinek naponta unos-untalan a fülébe dör- gik: rossz, haszontalan, semmirekellő! Míg végül is már a könyökén jön ki, rá sem hederít. Csak szét kell néznünk a városokban és mindenütt találkozunk ilyennel. Tévedés ne essék, nem a falvakban, hanem a városokban. Mert az előbbiekben, csodák csodája, mindig szépek, tiszták, rendesek az utcák, nem szemetesek az árkok, ám az előbb említett helyeken, a városokban annál több a piszok, az eldobált hulladék, a tiltott helyen tárolt szemét. Felsorolni is nehéz lenne, mi minden található az utcán, a járdán, az úttesten, az árkokban. A cigarettacsikktől a tejes- tasakig, a konzervdobozig, az árkokban a tavalyról ott maradt kórókig, száraz gallyakig minden. Nem ritka az állati tetem sem. A tulajdonos nem vette a fáradtságot, hogy kivigye a dögtemetőbe, egyszerűbb volt az árokba dobni. Persze arra nem gondolt, hogy ezzel saját maga, családja és a környezetében élők egészségét veszélyezteti. A buszmegállókban eldobott csikkek garmadát láthatjuk, holott csak egy lépést kellene tenni a hulladékgyűjtőig. A főútvonalakon elég sűrűn található ilyen edény. De nem, a világ minden kincséért sem dobnák oda a szemetet, a csikket. Nemrég Békéscsabán, a Tanácsköztársaság úti 30-as ABC előtt nylontasakok százait hordta szét ~a szél. Ki tudja, hogy kerültek oda, de aki otthagyta, felelőtlenül tette. S, hogy ne csak békéscsabai példát vegyünk, menjünk el Szarvasra. A Lenin és a Béke utca árkai tele vannak szeméthulladékkal. Csoda-e, ha jön az eső, ezek az árkok nem bírják elvezetni a csapadékvizet, amely elönti az utakat, a járdákat. Nem rég éppen ilyen esetről adtunk hírt Békéscsabáról, ahol Erzsébethely néhány utcáját elöntötte a belvíz, éppen azért, mert az árkok nem voltak kitisztítva. A lakók, háztulajdonosok pedig ahelyett, hogy segítettek volna, a tanácstól vártak mindent. Ilyenkor gyermekkori emlékeim jutnak eszembe. Annak idején mindenki kötelességének tartotta a saját portája előtt a járda és az árok tisztítását, sőt az úttest egyengetését is, ahol nem volt szilárd útburkolat. Ezt természetesnek tartották, senkit sem kellett külön biztatni, ösztönözni, vagy éppen büntetni. Igaz, ma felgyorsult az életritmus, s könnyen ráfogunk mindent a rohanó tempóra, nincs idő az előbbi dolgokra. Valahogy mégsem helyes ez így. Valami változásnak kellene lenni. A napokban olvastam, hogy az egyik tanács rendeletben adta ki az árkok és a járdák tisztítását, akár magántulajdon, akár közűiét előtt vannak is azok. Valami tehát mégis csak elkezdődött. Mert a rendelet tovább így szól: aki ennek nem tesz eleget, az ilyen és ilyen büntetésben részesül. Viselje hát a következményeket! S ez így helyes, de nem lehetne külön rendelet nélkül tisztán tartani környezetünket?... Kasnyik Judit Korszerűbb lakáskarbantartás A Békéscsabai Ingatlan- kezelő Vállalat évről évre jelentős lakáskarbantartási és -felújítási munkát végez a megyeszékhelyen. A lakások számának emelkedése természetesen a feladatok gyarapodását is magával hozza. Éppen ez teszi szükségessé, hogy a vállalat egyre több figyelmet fordítson a technológiai folyamatok korszerűsítésére, valamint a gépesítésre. A mostani tervidőszakban a fejlesztési programnak ez a központi kérdése. A tapasztalat is azt igazolja, hogy a fenntartási munkák korszerű elvégzése megteremtheti az alapot a létszám felszabadítására is, s ugyanakkor a lakossági szolgáltatások minél gyorsabb elvégzésére. Egyre nagyobb gondot fordítanak az egyes épületszerkezetek előre gyártására. Amennyiben ugyanis az előre gyártás növekedik, úgy csökken a helyszíni munka. Jelenleg az épület- szerkezetek előregyártása két helyen történik. Mégpedig a vállalat korszerű telephelyén, másrészt pedig a fenntartási munkák végzése során. A telephelyi előre- gyártásnak az az előnye, hogy itt jobb és korszerűbb munkakörülmények között végzik a dolgozók a feladatokat. A gépek vásárlására, valamint az anyagmozgatás korszerűsítésére a vállalat a tervidőszak első három évében több mint 8 millió forintot fordított. Sokat javult a munka- és üzemszervezés. Szem előtt tartották a szociális feladatok megoldását is. Békéscsabán a Dózsa György úton korszerű szociális létesítményt hoztak létre. Kiemelkedően jó az egészségügyi ellátás is. A munkavédelmi helyzet alakulását nagyban elősegítette, hogy az oktatásokat rendszeresen megtartották, s a havi szemlék során feltárt hiányosságokat megszüntették. Nagy lendületet vett a szocialista munkaverseny is, amelyben a múlt évben 40 brigád vett részt. A munkaverseny szerves részét képezi az újítómozgalom kiszélesedése. A múlt évben a vállalat dolgozói 29 újítást nyújtottak be, melyek közül húszat elfogadtak. Az újítók díjazására a vállalat több mint 44 ezer forintot fordított. Sikeres rajt Sarkadon 36 millió a kertészetből A Körös-vidék zöldségtermesztési modellüzemében, a kondorosi Egyesült Tsz-ben az elmúlt esztendőben is kimagasló eredményeket értek el, pedig a hűvös, esős, napfényben szegény időjárás nem kedvezett a zöldségféléknek. Paradicsomból 587 mázsát takarítottak be hektáronként, s ezzel az országban a legkiemelkedőbb eredményt érték el. A paradicsom árbevétele hektáronként meghaladta a 116 ezer forintot. Jó volt a vöröshagyma, a zöldbab és más kertészeti növény hozama,. s a faiskola is sok facsemetét termelt hazai és külföldi értékesítésre. A kondorosi Egyesült Tsz 1979-ben 351 hektáron termel kertészeti növényeket. A tervek szerint a kertészeti főágazat árbevétele 35 ' millió 700 ezer forint lesz. Zöldbabot 110 hektáron termelnek, zöldpaprikát pedig 97 hektáron. A kertészeti főágazat dolgozói nagy gonddal készültek fel az új gazdasági év terveinek valóra váltására. Alaposan megemelt terv teljesítéséhez láttak hozzá 1968-ban a Szellőző Művek sarkadi gyáregységének dolgozói. 1977-ben 93 millió forintos volt a terv, egy évre rá 132,5 millió forintot irányoztak elő. Ez mintegy 40 százalékos növekedés egy év alatt, de ennél is többet tettek, 135 milliós volt a tényleges árbevételük. Könnyű persze nagy arányban növelni a termelést, ha közben emelkedik a létszám is, és sokán ezt vetették a sarkadiak szemére. Csakhogy a dolgozók száma egy év alatt 282-ről 321-re nőtt és ez csak 17 százalékos emelkedés. A különbözet a termelékenység emeléséből származott. A termelékenység növelése az idén még tovább folytatódik. Tervük ugyanis 150 millió forint árbevétel, és ezt létszámnövekedés nélkül valósítják meg. Ehhez persze az kell, hogy új, munka- és üzemszervezési intézkedéseket tegyenek. Az alapot az intézkedésekhez egy új üzemcsarnok felépítése teremti meg, ahová modem gépeket állítanak be a technológiai sorrendnek megfelelően. Ezáltal csökken az anyagmozgatás, gyorsabb és szervezettebb lesz a munka. Ezt kívánják az egyre növekvő nagyságú sorozatok. Talán legfontosabb gyártmányuk a falra és csőbe szerelhető szellőzőberendezések, a FALAX- ok, az idén 20 ezres szériában készülnek. De ez csak az első lépés, mert egy KGST- szakosodás keretében a Szellőző Művek és azon belül is a sarkadi gyáregység kapta feladatul, hogy ebből a termékből kielégítse a szocialista országok igényét. Márpedig egyedül a Szovjetunió évi 300 ezer darabra tart igényt, szükség van tehát az ütemes, szervezett gyártásra. A szervezésen kívül új célgépek is segítik a tömeg- gyártást, valamint jó néhány újítást is bevezetnék. A ventillátorlapátokat például öntés helvett a jövőben lemezből fogják préselni, már be is szerezték az ehhez szükséges 500 tonnás présgépet. A fejlesztésre szükséges többi berendezés is már a gyárban van. vagy az év első negyedévében megérkezik, így várhatóan nem lesz akadálya a 150 millió forintos terv teljesítésének. Tizenöt forintos munkaegységgel kezdték Három évtizeddel ezelőtt, 1948-ban már 3 évvel a fel- szabadulás után, Gyulán 13 alapító taggal megalakult a Népköztársaság Termelőszövetkezet, amelynek tagjai megtették a szövetkezeti mozgalom első lépéseit. Az agrárproletárok 240 holdon 7 lóval, 13 szarvasmarhával, 11 sertéssel kezdtek hozzá, hogy bebizonyítsák a szövetkezésben rejlő erőt, a nagyüzem fölényét a kisgazdaságok felett. Jól kezdődött az első év, hiszen holdanként búzából 17 mázsás átlagtermést értek el, ami harminc évvel ezelőtt nagyszerű eredménynek számított. A maroknyi csoportnak az első évben már több mint 300 ezer forint értékű vagyona volt és igaz, csak nagyon szerény összeget, 15 forintot fizettek ki egy mun-, kaegységre. A Népköztársaság volt a jogelődje a mostani Munkácsy Termelőszövetkezetnek. Az alapítókat a jó szándék, s erős hit vezette a nagyüzemi gazdálkodás felé.' Bíztak a jövőben, azt azonban akkor még elképzelni sem tudták, hogy mi lesz 3 évtized múltán. Most már csaknem ezer tagja van a termelőszövetkezetnek, a közös vagyon alakulása pedig a legmerészebb képzeletüket is felülmúlta. Tavaly ez az összeg már csaknem 180 millió forint volt és búzából például csak azért nem érték el a 42 mázsás átlagtermést, mert kedvezőtlen volt az időjárás. Cukorrépából azonban 363 mázsát takarítottak be egy hektáron. Ez az egy növény majdnem 2 millió forinttal többet hozott a tervezettnél. A jó eredmények hatására természetesen nőtt a tagok jövedelme is. Igaz, a hét ló helyett most már több mint 7 ezer lóerő segíti munkájukat, s ehhez még nem is számoltuk a traktorok, tehergépkocsik mintegy 2 ezer lóerejét, amelyek a meliorációs munkákban segédkeznek. A tagok munkadíjára az elmúlt évben csaknem 20 millió forintot használtak fel, ami azt jelenti, hogy egy tagra, egy évben csaknem 43 ezer forint jutott. Hol van ez már a 15 forintos munkaegységtől ? Az elmúlt évi eredményeik alapján a szövetkezet tagsága egy osztállyal feljebb került, a B kategóriából az A-ba. Ez további jó munkára kell, hogy serkentse a tagságot, amely az idei évre még magasabb mércét állított maga elé. Árbevételüket 209, termelési értéküket csaknem 150 millió forintban határozták meg. Ha ezt teljesítik, a jövedelem is nő. Egy tagra havonta már 3 ezer 700 forintot terveznek. Külön említésre méltó és dicséretes, hogy a szövetkezet tagsága a nem kis energiát követelő tervek végrehajtása mellett nem feledkezik meg a valamikor használatos paraszti eszközök, szerszámok gyűjtéséről sem. Egész kis múzeumot rendeztek be ezekből a tárgyakból, amelyeknek minden évben sok látogatója akad. Részlet a termelőszövetkezet üzemtörténeti kiállításából, egy majorságban berendezett múzeumból Fotó: Bála Ottó Tenyészkacsa dollárért vagy forintért? Megkezdődött a keltetés a szarvasi HflKI-ban A SZARVASI HALTENYÉSZTÉSI KUTATÓ INTÉZET TÖBB MINT 20 ESZTENDEJE FOGLALKOZIK AZ IPAR- SZERŰ HALASTAVI PECSENYEKACSA-TERMELÉS KORSZERŰ MÓDSZEREINEK KIDOLGOZÁSÁVAL ÉS ELTERJESZTÉSÉVEL, ILLETVE ŰJ FAJTA KITENYÉSZTÉSÉVEL. A „KETTŐS HÚSTERMELÉS” MÓDSZERÉNEK ALKALMAZÁSA RÉVÉN — AZ ÖNKÖLTSÉG EGYIDEJŰ CSÖKKENÉSÉVEL — MEGKÉTSZEREZHETŐ AZ EGYSÉGNYI TÓFELÜLETEN ELŐÁLLÍTOTT HŰSMENNYI- SÉG. AZ ÜJ ESZTENDŐ ELSŐ KACSATOJÁSAIT FEBRUÁR ELSEJÉN RAKTÁK GÉPEKBE. EBBŐL AZ ALKALOMBÓL FELKERESTÜK KIS ANDRÁS FÖÁGAZATVE- ZETÖT. — Mindenekelőtt azzal szeretném kezdeni, hogy alkalmazkodnunk kell a világpiaci igényekhez. Manapság inkább a kisebb testű — 2,35—2,45 kilós — pecsenye- kacsát keresik. E téren igen jó eredményekről adhatunk számot. Az első államilag elismert fajtánk a szarvasi pekingi kacsa volt, szilárd szervezetű, betegségnek ellenálló, félintenzív tartáshoz jól alkalmazkodik. A hozzáfűzött reményeket beváltotta, de az intenzív tartás- technológia esetén nem versenyezhet a legjobb importfajtákkal. További nagy lépés volt az előzetes állami elismerésben részesült háromvonalas Körös menti kacsahibrid előállítása. A Körös menti hibrid tojástermelésével, növekedésével, takarmányértékesítő képességével, korai tollaso- dásával már sikerrel felveszi a versenyt a kiváló importfajtákkal. Nagyüzemi viszonyok között is kipróbáltuk: évente 10—12 ezer hibrid szülőpárt helyeztünk ki partnergazdaságainkba. Az előírt tartástechnológia pontos betartásával kimagasló eredményeket értek el. A baromfiiparral együttműködve Békéscsabán és Kecskeméten vágási kísérleteket végeztünk az angol és a magyar hibridekből. A Körös menti hibrid 44—45 napos korban már vágható, hat és fél hetes korban eléri a 2,4— 2,5 kilós átlagsúlyt, a takarmányértékesítése is kiváló. Tehát állja a versenyt az angol hibriddel. Természetesen a genetikai kutatómunkával az eredmények tovább fokozhatók. ígéretes új vonalaink vannak, s reméljük 1980—81-ben még jobb tulajdonságokkal rendelkező új hibrideket adhátunk a tenyésztőknek. Nos, mi várható az 1979- es esztendőtől ?, A tervek szerint egymillió kacsatojásunk lesz. Ebből 400 ezer darabot magunk keltetünk ki, 400 ezret már előre értékesítettünk. Gond, hogy mi legyen a megmaradó 200 ezer tojással. Ilyen drága állomány tenyésztojásait kár lenne lé gyanánt értékesíteni. Tavaly 100 ezer pecsenye- kacsát neveltünk fel tavainkon, az idén negyedmilliót tervezünk. Bebizonyosodott sok éven át, hogy a kacsás tavakban több és gazdaságosabb a halhústermelés is. Ha valamivel több állami támogatást kapnánk, sokkal gyorsabban érhetnénk ~ el újabb sikereket. így is 35— 40 ezer hibrid szülőpárt tudnánk biztosítani a partnergazdaságoknak, és ezzel megoldódna az országon belüli tenyészkacsaigény kielégítése. Sajnos azonban számos gazdaság ma is drága dollárért vásárolja a hibrid kacsa szülőpárokat. Talán nem tudják, hogy ma már Magyarországon is, hasonló jó tulajdonságokkal rendelkező kacsafajta létezik, sezt forintért lehet megvásárolni, nem pedig dollárért. Ezután Kis András egy angol szövegű levelet mutat, párhuzamosan a magyar fordítással. Ebből kiderül: a legutóbbi riói baromfitenyésztők világkongresszusán Amerika legnagyobb kacsatenyésztő cége — évente öthatmillió kacsát nevel — képviseletében megjelent Donald D. Jackson arra kérte az illetékes szerveket, hogy a kacsaállomány minőségi javítása érdekében — cserében vagy dollárért — szülőpárokat kaphasson az új magyar hibridből. A fentiekből kitűnik: a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet a szerény lehetőségek ellenére igen szép eredményeket produkált. Dicséretes, törekvés: nem elégszenek meg a saját halastavaiknak kacsákkal való benépesítésével, hanem a forintért kapható jó magyar hibridekből minél többet szeretnének a partnergazdaságoknak adni. Népgazdasági érdekből az sem mindegy: mi lesz az idei 200 ezer kacsatojás sorsa. Hisz tények bizonyítják: a Körös menti hibrid pecsenyekacsa megfelel a világpiaci követelményeknek, érdemes vele foglalkozni. (Ary)
