Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-07 / 31. szám

1979. február 7., szerda o Nemzetközi egyeztető tárgyalás a Volánnál A jugoszláv vendégek és a Volán vezetői Kép, szöveg: Béla Vali A Volán 8. sz. Vállalat há­rom ország 4 útvonalán in­dítja járatait: Gyula—Kassa, Gyula—Szabadka, Békéscsa­ba—Temesvár, Békéscsaba— Nagyvárad. Az együttműkö­dés további fejlesztésére teg­nap a vállalatnál Aleksandar Gavrilovic vezérigazgatót és Vulekic Luka igazgatóhelyet­test, a Növi Sad-i Vojvodina- putnik Autóközlekedési Vál­lalat képviselőit a Volán Tröszt képviseletében dr. Go­dó István osztályvezető, Ván­dor Pál, a 8-as Volán igaz­gatója fogadta. Az 1979/80-as nemzetközi menetrendszerű járat egyeztetésénél jelen voltak a budapesti 20-as, a VOLÄNTOURIST, a 10-es Volán Vállalat képviselői is. A két ország között eddig hetente három alkalommal közlekedett a nemzetközi já­rat. A tervek szerint előre­láthatóan ez év június, júli­us, augusztus és szeptember hónapjaiban, tehát szezoná­lisan, ' egy rövidített útvona­lon, Gyula—Békéscsaba— Orosháza—Szeged érintésével naponta indulnak a járatok Szabadkára. Az egyeztető tár­gyaláson szó volt egy Növi Sad-i járat beállításáról is. Tovább is védekeznek az ár- és belvíz ellen A Körösök és a Berettyó vízgyűjtő területére az el­múlt napokban 4—14 milli­méter eső hullott, s a csa­padék a Fekete-, a Fehér-, a Sebes-Körösön és a Berety- tyón újabb árhullámot indí­tott el. Az országhatár kö­zelében levő vízmércéken tegnap kisebb méretű ára­dást észleltek, s ez az ára­dás az alsó szakaszokon las­sítja az apadást. Elsőfokú árvízvédelmi ké­szültség van érvényben a Kettős-Körösön. A Sebes- Körös alsó szakaszán és a Berettyón másodfokú, a Hármas-Körös és a Horto­bágy—Berettyó csatornán pedig harmadfokú árvízvé­delmi készültséget tarta­nak. A Hortobágy—Be­rettyó csatorna bal parti védvonalán a tartósan ma­gas vízállás miatt a szivár­gások száma megszaporo­dott. Az esetleges töltéshi­bák miatt előforduló védel­mi beavatkozásokhoz mint­egy 5500 árvízvédelmi ho­mokzsákot, jelentős meny- nyiségű fóliát és közel 400 köbméter homokot szállítot­tak a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság járművei a me­zőtúri közúti hídhoz. Az elmúlt napon ismét csökkent a belvízzel elön­tött területek nagysága. A legutóbbi jelentések szerint Békésben a belvízi elöntés Vizes Kriszti „Itt állok megfürödve. Bocsánat, először bemutatko­zom. Zetor Crystal a nevem, funkciómat tekintve traktor vagyok, de nyugodtan szólítsanak csak Krisztinek. Szóval, itt állok a békéscsabai AGROKER telephelyén. A szomszédos Csehszlovákiából jöttem, hogy szerves ré­szévé váljak az önök kiváló mezőgazdasági gépparkjának. Tudtam, hogy nehéz feladatra vállalkozom, de gyártóim jól megedzették acél alkatrészeimet, alaposan előkészí­tettek a nagy munkára. Fiatalnak, erősnek érzem ma­gam. Alig várom, hogy munkába álljak, s bizonyítsam, nem hiába fizettek értem 663 ezer forintot. Mikor idejöt­tem, arra is számítottam, hogy sokat kell majd szabad levegőn állnom. Ettől se féltem, hiszen a gyárban alapos korrózióvédelemben részesültem. A múlt héten azonban befürödtem. A szó szoros értelmében, ugyanis 40 centi- méteres víz nyaldosta kerekeimet. Napközben. Éjjel aztán megfagyott a felszíne, és éreztem, karosszériámig hatol a dermesztő hideg. Féltem, hogy gumiköpenyem a fagy és olvadás váltakozásától szétrepedezik, mint a sivatagi kövek, s idő előtt tönkremegy. Szerencsére napközben megolvadt a jég és jött a vállalat Kossuth brigádja. Csö­vekkel és szivattyúval felszerelve. Mindenki sürgött- forgott, rövidesen beindították a gépet, s nemsokára va­lóban apadt a vízszint. De csak egy darabig, mert aztán visszafelé kezdett folyni. Az emberek gondterhelt arccal járkáltak mellettünk. A gravitáció és a víz azon törvé­nye ellen, hogy csak lefelé folyikf, nem tudtak mit tenni. Bevallom, hallgatóztam. Megtudtam, hogy a Szerdahelyi utca levezető átereszei dugultak el, így azokon keresztül bizony nem tud a csatornába jutni a víz. És ez már nem először fordult elő. Ha jön egy kis eső, a telep nagy része úszik. Benne százmilliós értékek állnak. Én különösen az alacsony gépeket sajnálom, mert őket övig éri és zsírzásukat is kioldja a víz. Nem csoda, hogy mire mun­kába állnának, úgy néznek ki, mint az ócskavas. Igaz, hogy mostani telephelyem, az AGROKER majdnem há­rommilliót költött már talajfeltöltésre, de ha eldugult a levezetőhálózat, nincs hová lecsurogjon a víz. És az eldugult városi hálózat kitisztítása nem az ő feladatuk, nem is értenek hozzá. Nálunk otthon ezt a tanácsok szokták megoldani. Nem lehetne esetleg itt is így csi­nálni?” Lejegyezte: M. Szabó Szovjet turisták megyénkben Már évekkel ezelőtt elő­szeretettel keresték fel me­gyénket a szovjet turisták csoportjai. Az IBUSZ gyu­lai fiókja igyekezett tartal­mas, sokrétű programot ösz- szeállítani részükre, hogy kellemes emlékeket szerez­zenek megyénkben. Szere­pelt a programban nemcsak az öt város felkeresése, ha­nem megyénk idegenforgal­mi nevezetességeivel való ismerkedés is. Ezt a kört az idei évtől kezdődően még nagyobbra bővíti az IBUSZ. Az előzetes tájé­kozódás és szerződéskötések alapján 156 szovjet csoport érkezik megyénkbe. A már eddig' jól bevált programon túl mintegy 40 csoport ré­szére kiegészítik. Beiktattak ugyanis egy autóbuszos tú­rát, amelynek keretében a turisták ellátogatnak Me­zőhegyesre, ahol megismer­kednek az állami gazdaság­gal, s megtekintenek egy lovasbemutatót. A délutáni órákban hazánk elsőnek felszabadult községébe, Battonyára utaznak, ahol a község vezetőitől tájékozta­tást kapnak Battonya múlt­járól, jelöléről és jövőjéről. Megtekintik a helytörténeti kiállítást, majd koszorút he­lyeznek el a felszabadulási emlékműnél. 25 ezer 200 hektár, melyből 9500 hektár a vetés és 5700 hektár a szántó. A Körösvi­déki Vízügyi Igazgatóság 53 szivattyútelepet és 76 szi­vattyúállomást üzemeltet, másodpercenként 151 köb­méter összteljesítménnyel. A szeghalmi és sarkadi sza­kaszmérnökségen továbbra is érvényben van a másod­fokú belvízvédelmi készült­ség. Helyi vízkárelhárítási tevékenység több község­ben folyik, harmadfokú belvízvédelmi készültség van érvényben Nagykama­ráson, Gyulán, Eleken és Mezőberényben. Másodfokú a belvízvédelmi készültség Kétegyházán, Békésen, Bé­késcsabán és Köröstarcsán. Nagykamarás belvízmen­tesítésén még szükség sze­rint dolgoznak a vízügyi szervek kotrói, földmunka- gépe és szivattyúi. A Kö­rösvidéki Vízügyi Igazgató­ság árvízvédelmi osztaga be­fejezte a község határában levő gát megerősítését. A csoportok Battonyáról Békéscsabára utaznak, majd rövid városnézés után Bé­késre, ahol a Nagyház pin­ceborozóban disznótoros va­csorával búcsúznak me­gyénktől. Az új program első résztvevői február 12-én járják végig az útvonalat. Többségük szakmunkás A Mezőberényi Építőipari Szövetkezet jelentősen kive­szi részét a nagyközség la­kásépítési programjából. Az idén 14 lakás, 11 többszintes OTP-lakás és 3 magánlakás építése szerepel tervükben. Emellett ők építik a nagy­község új nyolc tantermes is­koláját, amelyet az 1980-as tanévkezdésre szeretnének átadni. A szákképzés folyamatos. Saját maguk tanítják ki a fiatalokat, továbbképző tan­folyamokat szerveznek. Job­bára ennek eredményekép­pen dolgozóik mintegy 80 százalékának megvan a szak­munkás oklevele. Igaz, ehhez hozzájárul az is, hogy dol­gozóik zöme a fiatalok kor­osztályához tartozik, akik már a felszabadulás után ta­nulhatták ki a szakmát. I SZEMÉLYGÉPKOCSIK Átvételi sorszímk 1979. február 5-én f Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 7 614 Trabant Lim. (Győr) 7 099 Trabant Lim. (Budapest) 15 982 Trabant Lim. Spec. (Bp.) 24 619 Trabant Lim. Spec. (Győr) 15 785 Trabant Combi (Bp.) 4 060 Trabant Combi (Győr) 1063 Wartburg de Lux. (Bp.) 14 759 Wartburg Lim. (Bp.) 12 020 Wartburg de Lux., tolótetős (Budapest) 4 716 Wartburg Lim., tolótetős (Budapest) 2 614 Wartburg Tour. (Bp.) 4111 Skoda 105 (Bp.) 3 886 Skoda 105 (Debrecen) 1019 Skoda 105 (Győr) 579 Skoda 120 L (Bp.) 4 751 Skoda 120 L (Debrecen) 1846 Skoda 120 L (Győr) 2 432 Lada 1200 (Bp.) 98 456 Lada 1200 (Debrecen) 50180 Lada 1300 (Bp.) 11 194 Lada 1300 (Debrecen) 6 791 Lada 1500 (Bp.) 19 479 Lada Combi (Bp.) 12 834 Polski Fiat 126 (Bp.) 14 8r Dacia (Budapest) 11 896 Polski Fiat 1500 (Bp.) 13 880 Zaporozsec (Bp.) 27 973 Moszkvics (Bp.) 4 200 Lada 1600 (Bp.) 2 622 Lada 1600 (Debrecen) 991 Szakmát szerezhetnek a fiatalok A szellőzőművek sarkadi gyáregységében a 330 dolgo­zó mintegy fele 30 éven alu­li. A fiatalok megszerzéséért, megtartásáért a vezetőség igen sokat tesz. A munkások csaknem 60 százaléka szak­képzett. A lakatos, hegesztő, forgácsoló, festő, villanysze­relő szakmák elsajátítására i annak is van lehetősége, aki • eddig segéd-, vagy betanított • munkásként dolgozott. A ; gyáregység jó kapcsolatot tart ; a gyulai 613-as ipari szak­■ munkásképző intézettel, több­• nyire ide iskolázza beéven- ; te mintegy 25—30 tanulni vá­■ gyó dolgozóját. A fiatalok a KlSZ-szerve- S zeten keresztül különböző fó- S rumokon adhatnak hangot ■ véleményüknek. Igen sok a ; 30 éven aluli középvezető a • gyáregységnél, így közvetle­• nül is részt vehetnek a ve­• zetésben. Eddig három ifjú­• sági szocialista brigád ala­• kult, melyek igen jó eredmé- S nyéket érnek el a munká- ! ban. Biztosított a fiatalok kul­turálódási lehetősége is. Hat- százkötetes szakszervezeti könyvtár és jól felszerelt klubszoba áll a művelődni, szórakozni vágyók rendelke­zésére. 37 millii a városért Minden korábbinál na­gyobb összegű, összesen 37 millió forint értékű társadal­mi munkát végzett az el­múlt esztendőben Debrecen lakossága. Az „Egy nap az óvodákért” mozgalom kere­tében több vállalat, intéz­mény dolgozói egynapi bé­rük felajánlásával 5,6 millió forintot adtak a fejlesztésre, és 2,8 millió forinttal járul­tak hozzá az ifjúsági sport­telep építéséhez. Beteg kórházak — kórházi betegek V idéken átlagosan 72 kórházi ágy jut tíz­ezer lakosra, Buda­pesten 139,5, Pest megyében viszont mindössze 54... Nem véletlen, hogy mind a szak­emberek, mind a közönség körében sok szó esik a kór­házi helyzetről, a fekvőbe­teg-ellátásról. Sokan úgy vélik: a gyógyítás bázisa a korszerű kórház. Csak ott le­het az orvosi tevékenységet (műtétet, terápiát, laborató­riumi vizsgálatot stb.) szak­szerűen elvégezni. Ahhoz azonban, hogy a kórházak és a fekvőbeteg-ellátás jelenét és jövőjét értékeljük, vissza kell tekintenünk a múltra. A szocialista Magyarország felemás egészségügyi hálóza­tot és társadalombiztosítási rendszert örökölt a kapita­lista korszaktól. Mintegy tíz­ezer képzett orvos, csaknem 50 000 kórházi ágy, jól mű­ködő hatósági (gyógyító) ör-‘ vosi hálózat, hatékony köz­egészségügyi-járványügyi szolgálat, az ipari munkások és alkalmazottak (a lakosság 31 százaléka) kiépült társa­dalombiztosítási rendszere, négy orvosi egyetem jelen­tette az örökség egyik felét. A másik félhez tartozott az ellátatlan mezőgazdasági né­pesség (a lakosság többsége) és a felső irányítás szétszórt­sága. A felszabadulás után a szocialista egészségügy leg­főbb törekvése az volt, hogy az ingyenes egészségügyi el­látást fokozatosan kitérj esz- sze az egész lakosságra. Min­den körülmények között biz­tosítani kellett az életveszé­lyes, vagy sürgős beavatko­zást kívánó betegek azonnali ellátását. A következő fontos feladatnak a leggyakrabban előforduló, nem túlságosan bonyolult esetek alapszintű (körzeti, üzemorvosi stb.) el­látása mutatkozott. Csak ezt követhette a hosszabb ideig tartó betegségek gyógyításá­ra szolgáló intézmények megteremtése. A jelentős or­vos-, ápoló- és középfokú szakemberképzés lehetőséget adott új intézmények létesí­tésére és személyzettel való ellátására, valamint a na­gyobb beruházásokat nem igénylő körzeti és üzemorvo­si hálózat kiépítésére. A kórházfejlesztés azonban elmaradt a rendelőintézeti, körzeti és más járóbeteg­ellátó intézmények mögött. Ennek egyik oka a meglevő intézmények korszerűtlensé­ge. „Örökségünkben” igen sok a kicsi, a mindössze 200—400 ágyas épület, már­pedig a gazdaságosan fej­leszthető kórház legalább ezerágyas. Ott fizetődik ki, ott használható a modern medicina által megkövetelt korszerű orvos- és kórház- technika. Viszont a kis kór­házakat ma még nem nél­külözhetjük, ezért szinten kell tartani őket, ha fejlesz­tésük ráfizetéses is. Az elmúlt években átlago­san századannyi embert vet­tek fel a kórházakba, mint ahányat a járóbeteg-ellátás­ban kezeltek. Már a múlt­ban is az alapellátás gyors ütemű növelése sürgette a járóbeteg-szakellátási és a kórházi háttér bővítését. Az építési költségekhez és a működtetési kiadásokhoz azonban nagy összegekre volt szükség, amelyeket ál­lami háztartásunk az ala­csony hozamú mezőgazdaság és a közepes ipari termelés mellett nem tudott előterem­teni. így aztán hosszú ideig nem épült új kórház. Az erőltetett ütemű ipari fejlesztés, a nem eléggé át­gondolt gazdasági irányítás időszakában az egészségügyi intézmények állagának meg­óvására kétségkívül kevés figyelmet fordítottak. A meglevő épületek koptak, öregedtek. A legsúlyosabban a fővárosi egészségügyi in­tézmények rongálódtak, bár több vidéki kórház is hiába igényelte az építőipar be­avatkozását. Közismert, hogy legtöbb kórházunk, egész­ségügyi intézményünk a fő­városban van, itt tízezer la­kosra jóval több kórházi ágy jut, mint egy-egy megyén belül. Csakhogy ezekben nemcsak fővárosi lakosokat gyógyítanak: odakerül a kór­házakkal rosszul ellátott me­gyék betegeinek jó része, s ott kezelik azokat a betege­ket, akiknek az ellátására nem szükséges és nem is szabad minden megyében berendezkedni. A lakosság azonos szintű egészségügyi ellátásának ér­dekében a 60-as évektől ki­zárólag vidéken épültek kór­házak. Ezek — lévén újak — modernebbek, korszerűbbek, mint az egyetemi klinikák vagy az országos vezető inté­zetek és általában a fővárosi intézmények épületei. A vi­déki kórházakra persze szük­ség volt és van. Velük pár­huzamosan Budapesten azon­ban nem létesült új kórház, sőt a meglevők rekonstruk­ciója, karbantartása is el­maradt a kívánatostól. Gondot okoz az immár százesztendős kórházi struk­túra is. A fejlett egészség­üggyel rendelkező országok­ban, például a sebészeti osz­tályokra kerülő, operációra váró betegeket érkezésük után átlag másfél nappal megműtik, mert a kivizsgá­lás az arra berendezett spe­ciális osztályon már megtör­tént. Nálunk egy hétbe, vagy még többe kerülnek az elő­készületek. Magyarországon a pénteken—szombaton kór­házba kerülők többségének a vizsgálata csak hétfőn kez­dődik. Igaz, néhol már kí­sérleteznek a folyamatos be­tegellátással, de mindehhez kevés^ egy-egy intézmény, vezető és néhány száz egész­ségügyi dolgozó áldozatválla­lása. Az állandó készenlétből a laboratóriumok, a rönt­genosztályok, sőt az egyéb kiszolgáló részlegek sem ma­radhatnak ki. Ez viszont új munkarenddel, új ügyeleti beosztással a hétnapos, tehát 168 órás munkahét bevezeté­sével járna. Az Állami Tervbizottság tavaly megtárgyalta az egészségügy 1990-ig tartó hosszú távú tervét. Az alap­vető vezérgondolat: az ellá­tás színvonalának országos kiegyenlítődése, több felté­teltől függ. Tovább kell ja­vítani például az egészség- ügyi intézményhálózat belső arányait, fokozni kell az el­látandó feladatokhoz igazo­dó munkamegosztást és nö­velni a szakmai hatékonysá­got. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a munkaerő­gondokról, főként az ápoló­nővérek és a középkáderek hiányáról. E ddig elsősorban gond­jainkról és azok ter­mészetéről volt szó, de az eredmények sem cse­kélyek. A legutóbbi 32 év­ben jó húsz esztendővel meg­nőtt a lakosság születéskor várható átlagos élettartama, tizedénél is alacsonyabbra csökkent a csecsemőhalandó­ság, jó néhány fertőző be­tegség eltűnt az országból, mások gyakorisága pedig je­lentősen visszaszorult. Évti­zedekig munkaképesek olyan emberek, akik korábban egy-két évvel betegségük felismerése után meghaltak. Mindez az élet- és munka- körülmények, az életszínvo­nal és a tudomány közismert emelkedésén túl nem kis mértékben köszönhető*^ tár­sadalombiztosítási jog kiter­jesztésének: a hatvanas évek vége óta a lakosság 99 szá­zalékára, 1975-től pedig min­den magyar állampolgárra. Horváth Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom