Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-06 / 30. szám
€► 1979. február 6., kedd jranjEfira Negyedszázad szakszervezeti munkában Beszélgetés egy mííhelytitkárral A MÄV békéscsabai körzeti üzemfönökségének szak- szervezetéhez 5 főbizalmi és 10 műhelybizottság tartozik. Juhász Sándor vonatvezető a forgalmi utazó személyzet — vonatvezetők, kezelők, jegyvizsgálók, fékezők — 160 fős tagságának a bizalmából látja el mozgalmi munkáját. Első megbízatását még fiatal fékező korában kapta. Bizalmi volt két esztendeig, aztán beválasztották a műhelybizottságba, foglalkozott üdülési, termelési és bérügyekkel felváltva, évtizedeken keresztül. Végül 1975-ben titkár lett. Mégis mielőtt a szakszervezeti életről beszélgetnénk, előbb maga a vasút, s ez az életpálya kerül szóba. — Nagyon kell szeretni, nem is lehet másképp ezt a mi munkánkat végezni. Én azok közé tartozom, akik ide vágytak már gyermekkorukban. A legidősebb bátyám — 14 év korkülönbség van köztünk — volt az első vasutas a családban, őrá néztem föl, ő lett a példaképem. Ügy, hogy a katonaidő kitöltése után csak 7 hónapig dolgoztam másutt. Aztán és azóta egyfolytában, már 27 éve vasutas vagyok. Az a hét hónap a várakozás ideje volt, mert akkor még nehéz volt bejutni, a felvétel nem ment könnyen. Nem úgy, mint most, hogy a vasút talán legnagyobb problémája a létszámkérdés, pontosabban : a létszámhiány. Ezt viszont nők, férfiak a munkában megérzik. Az átlagos szolgálati idő 30 órával több az előírtnál, a távolléti idő pedig egyeseknél még a 300 órát is eléri. — Ez sok mindénre kihat, a szakszervezeti munkára is, ami a mi szakmánkban — mivel állandó mozgásban vagyunk — eleve sok nehézséggel jár. Alapos egyeztetésre van szükség és körültekintésre egy-egy taggyűlés, bizalmiértekezlet megtartásához. Azért élénk a mozgalmi élet, főleg a bizalmiak megnövekedett jog- és hatáskörének funkcionálása által. Nem lehet persze azt mondani, hogy tökéletes, hiba nélküli,' mert igazán jól élni a jogokkal, ahhoz hosz- szabb gyakorlat kell. És a körülmények is sokszor gátolják az érdemi munkát. Ilyen akadály például, ha nem kapnak elég időt a döntésre, ha azonnal vagy nagyon rövid idő alatt kell állást foglalni, s alaposan nem lehet megismerni, megfontolni az adott kérdést. A bizalmiak a szakszervezeti munka kulcsemberei, helyzetüknél fogva is: legközelebb állnak a dolgozókhoz. Tájékoztatásuk, oktatásuk épp ezért fontos feladat. Az szb minden évben továbbképzést tart számukra, jelenleg pedig a műhelybizottsági oktatáson vesznek részt. Ezt már az új szervezeti felépítés hozta magával. — Nekünk is megnőtt a feladatunk és a felelősségünk is, de egyben több dolog jobban a helyére került. Azzal kezdődött, hogy a nyáron mindjárt az átszervezés után, megkaptuk a féléves segélykeretet és azzal már önállóan gazdálkodtunk, míg addig ez szb-szinten történt. Miért lett jobb? Mert mi itt személy szerint ismerünk mindenkit. Különben nekem az volt az első dolgom, hogy végignéztem az szb segélyezési bizottságának a nyilvántartási könyvét négy évre visszamenőleg. Mindjárt kitűnt, kik azok, akik menetrend szerint minden évben kértek és kaptak. Ismertettem a bizalmiakkal. Bizony volt köztük egypár, aki egyáltalán nem szorult rá. Igaz, lett is sértődés, amikor a bizalmija nem javasolta, de később megértették, hogy annak is kapni kell, akit a szerénysége tart vissza a kéréstől, egyébként pedig nagyon indokolt. Az üdültetést is műhelyszinten intézik most már. Kézhez kapták az idei SZOT-beutalókat — nem sok, csak hét darab —, ezek elosztása is nagy körültekintéssel folyik. Azt is megnézik többek közt, ki az, aki régen, vagy netán egyszer sem üdült még. A SZOT-be- utalók hamarosan kiegészülnek a vasúti vállalati üdülőjegyekkel Balatonboglárra, Vonyarcvashegyre, Mátraházára. így együtt sem fedezik az igényeket, viszont igazságosan próbálják elosztani. Közmegelégedésre, hogy a munkában megfáradt emberek és hozzátartozóik kellemesen pihenjenek. Fáradtságról valóban lehet beszélni, mert az utóbbi években a létszámhiányból fakadóan megromlottak a munkakörülmények. Nemegyszer egyetlen személy dolgozik kettő vagy három helyett. Pedig már nem egészen fiatalok, átlagéletkoruk negyven év körül — inkább felül — van. Ez is figyelmeztető jelzés. — Nem a keresettel van baj, nem is panaszkodik emiatt senki. A kívülállók is tudják, hogy viszonylag jól fizet a vasút, mégis vonakodnak a fiatalok ettől a pályától. A nehéz szolgálat, a fegyelem, az állandó utazás, és a rendszeres távoliét miatt. Sajnos nincs már meg az a vonzereje a vasútnak, ami még húsz-harminc éve is megvolt. De azért nem nézzük tétlenül ezt a helyzetet. Az én szocialista brigádom — a Rákóczi — például a Békéscsabai 10-es sz. Általános Iskola 5. osztályát patronálja. összebarátkoztunk a gyerekekkel, eljárunk velük a vasutas-klub- könyvtár modellező szakkörébe, és az állomásra is kijöttek már széjjelnézni. Ismerkednek a szakmával, s reméljük, mire a pályaválasztásra kerül a sor: a vasút mellett döntenek. Ha csak öten-hatan is. akkor már nem volt hiábavaló a munkánk. melyet a vasút megszerettetésére áldoztunk. Vass Márta Ismét első lesz Gyula? Tizenhat és fél millió forint társadalmi munka Gyulán A közelmúltban Gyulán, a városi tanácsnál megyei munkabizottság végzett ellenőrzést, hogy megállapítsa: a városi tanács által jelentett 16 millió 429 ezer forint értékű társadalmi munka megfelelően bizonyított-e? A bizottság munkájában részt vett: a Szakszervezetek Megyei Tanácsa részéről Balázs János, a megyei tanács vb tervosztályát Szabó Ferenc, az építési, közlekedési és vizügyi osztályt Karsai Mihály, a pénzügyi osztályt Pintémé Sándor Éva képviselte. A bizottság megállapította, hogy a tanács által bejelentett társadalmi munka értéke — amit a város lakossága, intézmények, üzemek, gyárak, tanácstagi körzetek végeztek — megfelel a valóságnak. Az elkészült kimutatás szerint az állami vállalatok közül legtöbbet, több mint 460 ezer forintot a közútépítő vállalat teljesített, a Gyulai Húskombinát 280, a vízgépészeti vállalat 144 ezer forint társadalmi munkát végzett. A tanácsi vállalatok közül a Gyulai Vízművek szerezte meg az első helyet, több mint félmillió forintos teljesítéssel. Nem sokkal maradt el a kertészeti és városgazdálkodási vállalat, míg harmadik helyen a betonáru- szakipari vállalat végzett. Az intézmények, hivatalok rangsorában magasan a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság bizonyult a legjobbnak, amely csaknem egymillió 400 ezer forint értékű társadalmi munkát teljesített. Második helyre a megyei kórház, harmadik helyre a városi tanács KISZ- és szakszervezete került. A kereskedelmi és szállítási vállalatok közül a Volán gyulai főnöksége bizonyult a legeredményesebbnek, majd az ÁFÉSZ és a vendéglátóipari vállalat következik a rangsorban. A mezőgazdasági üzemek első három helyezettje: a Munkácsy Termelőszövetkezet, az állami gazdaság és a DEFAG fafeldolgozó üzeme. Az ipari szövetkezetek rangsorát a vasipari vezeti, ezt követi a fa- és fémbútor- ipari szövetkezet, majd a szabók ipari szövetkezet. Az iskolák közül a remetei nevelőotthon bizonyult a legjobbnak, második helyen a 4-es számú általános iskola, harmadik helyen a 2-es számú általános iskola végzett. A középfokú iskolák és kollégiumok között a Munkácsy Mihály Szakmunkásképző Intézet áll az élen, majd az Erkel gimnázium, és az Ékkel leánykollégium következik. A tanácstagi választó- kerületek közül a legjobbnak a 67-es, amelynek tanácstagja Végváry József, második helyre került a 45-ös számú, tanácstagja Péli fmréné, majd a 13-as, ahol Pa'pp József a tanácstag. A város vezetői és lakossága bízik abban, hogy az elért csaknem 16 és fél millió forint társadalmi munkával a városok rangsorában — hasonlóan a tavalyi évhez — ismét az élen végeznek a nemes versengésben. B. O. Sárdagasztó Egy ismerősöm újságolta a minap: új lakást kapott Békéscsabán, a József At- tila-lakótelepen. Igaz, ebben sok érdekesség nincs, hiszen megyénkben naponta több tucat ember veszi át az új lakás kulcsát. De folytassuk a sort. Amilyen öröm érte, annyi bosszúságot is okozott számára a költözködés. No, nemcsak azért, hogy azokban a napokban szakadatlanul ömlött az eső, s merő sártenger övezte a lakótelep F—13 jelű épület egész környékét. Fő gondja inkább az volt, miképpen közelíthetné meg a kapubejárót anélkül, hogy jómaga, vagy akár a bútor besáro- zódna. Ugyanis mindössze egy betonlappal kirakott út vezetett az épület sarkához, amelyet még az építők raktak le ideiglenesen, hogy dömpereik, anyagszállító teherautóik meg tudják közelíteni a környéket. Az épület körülbelül 100 méter hosszú, s csupán az egyik sarkáig ért ez a „köves út”. Innen már csak egy keskeny betoncsík húzódik az épület előtt végig, járda gyanánt, itt-ott feltörve. Autóval, de különösen bútorszállító nagy gépkocsival ide bejutni lehetetlen. Azért aztán azok a lakók, akik az épület másik felén laknak, jó százméteres cipekedéssel juttatták el legalább a kapuig „cókmókjukat”, hogy azután megbirkózzanak az emeletekkel is. Akkor még nem tudták, hogy négy csőtörés után most vasárnap a szennyvíz is feltör majd a lépcsőházakban. Az ott dolgozóktól megtudtuk, hogy nyárára kiépül az úthálózat is. Igaz, azt nem, hogy melyik nyárra. Mindennapos megszokott látvány, amikor a kukás kocsik reggelente, de legkésőbb a délelőtti órákban összeszedik, vagy kiürítik a szemetes konténereket. A hét elején ugyancsak egy esőáztatta napon megszokott útvonalát járta a szemétgyűjtő Január első felében felbontották az egyetlen aszfaltos bekötő utat. Azóta erről sem lehet beközlekedni autó. Ám könnyelműen betért a Lencsési út és Tölgyfa utca közötti süppedős útra — ha ez útnak nevezhető —, hogy minél kevesebbet kelljen taszigálni a szemetes ibrikeket. Azokat ki is ürítette, ám továbbindulni nem tudott, mivel tengelyig süllyedt a felázott talajba. Félnapos vesztegelés után, nagy nehézségek árán tudták kihúzni a megroggyant autót. Azóta nem is kísérleteztek a szemét elszállításával. Körbesétáltam az épületet, s a Lencsési úti gyalogjárdán a következőket tapasztaltam: egy furgon fürgén igyekezett a gyalogosoknak kijelölt járdáról az úttestre kikanyarodni, teljes szélességében elfoglalva azt. Ám vezetője fékezésre kényszerült, mert vele szemben egy kismama babakocsiját tolva, szeretett volna az A szemétgyűjtő autó tengelyig süllyedt a sárba Kempingezők tervei A Magyar Camping és Caravanning Club összesen 8000 tagot számlál, ezzel szemben a Békés megyei szervezet mindössze 92 tagból áll, elnöke: Steigerwald György. Az országos szervezet 1965-ben alakult, megyénkben 1976-ban indult a klub 30 résztvevővel. 12z a klub sokféle és sokrétű szolgáltatást nyújt tagjainak, többek között a család egy tagjának jelentkezése elegendő ahhoz, hogy mindnyájan klubtagok legyenek. így az országban közel húszezren vesznek részt ebben a mozgalomban. A Camping és Caravanning Club hazai kempingekben 20 százalékos engedményt biztosít a helyfoglalási díjból, ezenkívül az Iparcikk Kölcsönző Vállalattól kedvezményesen kaphatnak kempingcikkeket, kiegészítő felszereléseket. A gépkocsiutánfutóval rendelkezők adókedvezményben is részesülnek. A klubnak nemzetközi szervezete is van, melynek tagja minden klubtag lehet, s ha külföldre utazik, akkor a nemzetközi kempingkatalógus segít az eligazodásban. A klub ebben az évben is szervez a nemzetközi autóstalálkozóra kirándulókat. Személygépkocsival és autóbusszal utazhatnak a február 5-ig jelentkezők a július 28-tól augusztus 18-ig tartandó rendezvénysorozatra. Az angliai autóstalálkozóra utazók sok érdekes látnivalóval gazdagodhatnak, hiszen az útiprogramban Salzburg, Dover, Köln, München megtekintése is szerepel. Ezenkívül szerveznek Romániába, Bulgáriába, Szovjetunióba három-, négy-, öt- és hatnapos túrákat. Ilyen kedvező feltételek és gazdag program mellett felmerül a kérdés, hogy miért csak ennyi a taglétszám? — Azért — indokolta Steigerwald György, a klub elnöke —, mert sem megfelelő klubhelyiséggel, sem pedig megfelelő szervező apparátussal nem rendelkezünk. A klub titkára egyben szervezi is az utakat, s minden bizonnyal hamarosan úgy megnövekszik a létszám, hogy külön szervezőt is tudunk majd foglalkoztatni, és reméljük, hogy találunk megfelelő klubhelyiséget is. A klub tagsága a megye minden tájáról, Dévaványá- tól Battonyáig, jött össze. Ez a területi szétszórtság is indokolja, hogy a találkozások csak havonként szervezhetők. A nyári programokról befejezésül elmondta a klub elnöke, hogy a korábbi években szervezett utakról kellemes élményekkel tértek .haza, aki szívesen táborozik, annak érdemes belépni a klub tagjai sorába. Sz. J. akadályokon keresztülvergődni. Ugyanis ezt a járdát is kezdték felbontani. Így lekényszerült a nagyon gyéren zöldellő füves területre, ahol szerencséjére, mert csizma volt a lábán, csupán bokáig süllyedt. Így próbált lavírozni a szintén gyepen parkoló személygépkocsik között. Közülük az egyik Lada éppen indulni készült. Elnézegettem. Jó pár perc kerékpörgés után kérdően nézett körül, majd többek között engem is megkért, hogy segítsem kitolni a lassan gödörré váló mélyedésből. Ketten kevesen voltunk, de négyen kitoltuk az aszfaltra. Nem vagyok gyakori vendég a Lencsési és Tölgyfa utca által határolt hét házban, de amikor ott volt dolgom, egyetlen út vezetett ezekhez az épületekhez, amelyen különösebb zökkenő nélkül megközelíthettem azokat. Ám, most szomorú látvány fogadott. Az egyetlen aszfaltos bekötő utat teljes szélességében feltörték. Csatornáznak. Most kezdtem megérteni, hogy mit keresnek az autók a járdán és a gyepen. (Igaz, azóta a gyalogjárdánál cölöpöt vertek le, hogy az autók ne tudjanak beközlekedni.) Lehangoló ez a kis bekötő utca. Föltörték az utat és a nagy esőzések, havazások miatt mondhatni két ásónyomra már víz fakad a földből. Ezek után érdeklődtünk a városi tanács műszaki osztályán, ahol Csaba Márton osztályvezető a következőket mondotta: — Először a gyalogosok közlekedését szeretnénk biztosítani. Ez a legfontosabb, és napokon belül megoldjuk. Utána a másik, ma még kevésbé használható utat, amely az állatforgalmi telepéhez vezet, feltöltjük, mi több, a Tölgyfa utca felé is legalább három méter szélességben ideiglenes utat biztosítunk a ki-be közlekedőknek. Ezzel ugyan a parkolási gondok nem enyhülnek, de reméljük, hogy több gépjármű nem süllyed meg az agyagban. Sajnos, egyelőre kevés pénz áll rendelkezésünkre, hogy végleges úthálózatot építsünk ide, de már keressük, hogy miként lehet gazdaságosan megoldani az útépítést. Nem beszélve arról, hogy a közvilágításban is van még mit tenni. Mindezek után egy újabb kérdés merül fel bennem: nem lehetett volna ezt a sáros utat előbb feltölteni és utána megbontani az egyetlen aszfaltos utat? Így sok bosszúságtól menthették volna meg a hét ház csaknem 500 lakóját, akik továbbra is megértéssel és türelemmel várják azt a napot, amikorra megszűnnek végre a gondok a megye- székhely legifjabb lakótelepén. Kép, szöveg: Jávor Péter
