Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-06 / 30. szám

1979. február 6., kedd o Töltéserősítésre egymilliárd forint Az ár- és belvízről a szakember szemével Az utóbbi hetekben a hírközlő szervek egyre többet foglalkoznak Kelet-Magyarország, így a Dél-Alföld fo­lyóin levonuló árhullámmal, a földeket borító belvízzel. A Körösökön is igen nagy árhullám vonult le, megyénk számos településén kritikus helyzet alakult ki a belvíz nyomán. Az elmúlt napok eseményeiről beszélgettünk a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság két szakemberével, Gyöngyösi Lázárral, az árvízvédelmi és folyószabályo­zási osztály, és Kovács Lajossal, a belvízvédelmi osztály vezetőjével. — Harminc éve dolgozom a Körösvidéki Vízügyi Igaz­gatóság szolgálatában, ha­sonló helyzet 1974-ben ala­kult ki az igazgatóság terü­letén — kezdte Gyöngyösi Lázár. — Hangsúlyozom, hogy csak hasonló volt a helyzet, az akkor levonuló árhullám valamennyi fo- lyónkon 60—110 centiméter­rel haladta meg a mostani vízszintet. Öt esztendővel ez­előtt kritikussá vált a Körös­völgyben a helyzet, ezért került sor a Fehér- és Feke­te-Körös deltájában épült szükségtározó igénybevételé­re. A mostani árhullámnak fő sajátossága: gyorsasága volt váratlan. — Ismeretes, hogy az 1970-es árvizet követően óriási töltéserősítési és ma- gasítási munkálatok foly­tak a Körösök völgyében. Mi ennek az eredménye? — Az igazgatósághoz 340 kilométer elsőrendű és 101 kilométer másodrendű fővéd­vonal, valamint 70 kilométe­res lokalizációs vonal tarto­zik. Ez utóbbi az 1966-os ár­víz után készült, 80 millió forintos költséggel. Az 1974- es nagy árvíz után 100 mil­lió forintos költséggel meg­épült a Fekete-Körös bal partján a mályvádi, a Ket­tős- és Sebes-Körös deltájá­ban pedig a mérgesi árvízi szükségtározó. Ezek után felülvizsgáltuk a Körösök védelmi rendszerét, mely so­rán új mértékadó árvízszin­tek kerültek megállapításra. A felülvizsgálat után kide­rült: a 340 kilométer első­rendű fővédvonalból csupán •100 kilométernyi felel meg az új előírásoknak, a többit magasítani kellett, vagy a keresztmetszetét kellett meg­erősíteni. Kidolgoztuk a hosszú távú megerősítési programunkat, amely 1990- ig tart. — Milyen sorrendben végzik a töltésmagasítást és -erősítést? — A fővédvonal által vé­dett egyik árvízi öblözet a Fehér-, a Kettős- és a Hár­mas-Körös bal oldala, itt te­rül el Békéscsaba, Békés, '"Gyula, Szarvas város, s ezenkívül egy sor nagy- és kisközség, fontos út- és vas- úthálózat épült itt, jelentős ipartelepek dolgoznak az említett területen, s a vidék­nek igen értékes a mező- gazdasági területe is. A töl­téserősítést és -magasítást három ütemben valósítjuk meg. Az első ütemhez tar­tozik az országhatár és a dobozi híd közötti szakasz. A második ütemet alkotja a dobozi hídtól a mezőberényi hídig terjedő rész. Ennek 1980-ra kellett volna elké­szülnie, a munkák viszont pénzügyi okok miatt csúsz­nak. A harmadik ütemet al­kotja — a VI. ötéves terv időszakában valósul meg — a mezőberényi híd és Öcsöd közötti szakasz. Utána jöhet a' többi védvonal erősítése. Ez a roppant munka egy­milliárd forintot emészt fel, ha elkészül, akkor még na­gyobb lesz a folyók mentén az árvízi biztonság. — A mostani levonuló árvíz okozott-e forró per­ceket az igazgatóság dol­gozóinak? — Mint minden árvíz, így a mostani is számottevő volt, de nem volt kritikus, sehol sem érték el az árhullámok az eddig mért legnagyobb vízszintet. Csak néhány pél­da: a Fehér-Körös a gyulai vízmércénél 606 centiméter­rel tetőzött, a legnagyobb vízszintet itt 1974-ben mér­tük, akkor 786 centiméter volt. A Fekete-Körös 144 centiméterrel maradt el az eddig mért ' maximumtól. Ugyancsak a legnagyobb mért érték alatt tetőzött'Bé­késnél a Kettős-Körös is. A Hármas-Körösön levonuló árhullám közelítette meg legjobban a korábbi maxi­mumot, 1970-Ben Gyoménál 918 centimétert mutatott a vízmérce, az idén 848 centi- méteres vízállást rögzítet­tünk. Egyszóval: védekez­tünk, 'de ez a védekezés messze elmaradt a korábbi évekétől. A víztömeg ugyanis kevesebb volt. Végszükség esetében az árvízi tározókba és a lokalizációs töltések kö­zé 600 millió köbméter vi­zet lehetett volna lecsapol­ni. A töltések jól vizsgáztak, szivárgást, csörgést egy-két esetben észleltünk — mon­dotta az árvízvédelmi és fo­lyószabályozási osztály veze­tője. — A belvízhelyzetről Kovács Lajossal beszélget­tünk, az ő gondjai na­gyobbak. Hogy miért? — A korábbi években te­rületünkön a belvíz alig ha­ladta meg a 30 ezer hektárt. Most pedig nyakunkba zú- dült az óriási víztömeg, mely nyomán rendkívüli helyzet alakult ki, s ez meghaladta igazgatóságunk erejét. Rövid idő alatt 56 ezer hektárt bo­rított el a belvíz, községek kerültek víz alá. De nem­csak a terület nőtt meg, ha­nem a rajta álló víz mennyi­sége is. — Mi okozta a sok bel­vizet? . — Két dologra vezethető vissza. A sok csapadék és a fagy együttesen. Arról van szó ugyanis, hogy egy nyári záporral felérő eső párosul a 20—30 centiméteres hó ol­vadásával. Az elmúlt hetek hideg időjárása következté­ben a föld több tíz centimé­ter vastagságban átfagyott, s ez a fagy a hóolvadásra nem engedett ki. Így csak mini­mális mértékben érvényesült a talaj nedvességszívó ké­pessége. Szivattyúzással sa­ját erőből nem tudtunk meg­birkózni a roppant víztö­meggel. Most az a legfonto­sabb feladatunk, hogy a bel­vizet a községekből, a föl­dekről minél előbb levezes­sük. A belvízmentesítéshez segítséget kaptunk a győri, a bajai, a szegedi és a Buda­pesti Vízügyi Igazgatóságtól. Ha az idő csapadékmentes lesz, úgy várhatóan 6-8 na­pon belül számottevően csökkenhet a belvizes terület — mondotta a belvízvédelmi osztály vezetője. Az elmúlt napokban átla­gosan 1800 vízügyi dolgozó vett részt megyénkben az ár- és belvízvédekezésben. Mun­kájukról, helytállásukról csak az elismerés hangján lehet szólni. Szekeres András Zárszámadásokról jelentjük Kiváló eredmények a csorvási Lenin Tsz-ben Szombaton, a községi mű- • velődési házban tartotta zár- ; számadó és tervtárgyaló köz- í gyűlését a csorvási Lenin ; Termelőszövetkezet tagsága. Kocsis György elnökhe­lyettes köszöntötte a megje- ; lent tagokat és vendégeket, j többek között az elnökségben I helyet foglaló Gyulavári Pált, a megyei tanács elnö­két, Horváth Pált, a Dél- Békés megyei Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­gének titkárát, a helyi párt- szervezet vezetőjét, a part­nerüzemek megjelent képvi­selőit. A köszöntő után Kovács János elnök ismertette az 1978-as év eredményeit, és az idei tervet. Beszámolójá­ban elmondta, hogy a rossz időjárás ellenére kedvezően alakultak a növénytermesztés árbevételei, 29 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. Kiváló ered­mény, hogy az átlagos, te- henenkénti tejhozam megha­ladta a 3500 litert, a szövet­kezet több mint -egymillió li­ter tejet adott a népgazda­ságnak. A lehetőségekhez mérten sok — 146 vagon —, de a területhez viszonyítva még mindig kevés az előállí­tott húsmennyiség, így kívá­natos a jövőben ennek eme­lése. összességében az elért tiszta nyereség több mint 45 millió forint. A vezetőség jö­vőért érzett felelősségét mu­tatja, hogy ennek az ősz- szegnek majdnem felét fel­halmozásra, a közös terme­Kovács János tsz-elnök be­számolóját tartja lést szolgáló beruházások be­fejezésére fordítja. Ennek oka a megváltozott hitelpolitika, amely nem teszi lehetővé, hogy a szövetkezet új beru­házást indítson. így az idén a már elkezdett répaszárító és gabonatároló befejezése, valamint gépvásárlások ké­pezik a fejlesztés tárgyát. Az idén a népgazdasági tervvel egyeztetve 4-5 száza­lékos termelésnövekedést írt elő a szövetkezeti terv, en­nek teljesítése kemény mun­kát igényel, de reális köve­A közgyűlés résztvevői telmény. Beszámolója végén az elnök köszönetét mondott a megyei és helyi pártszer­vezetnek, a tanácsoknak és a tsz-szövetségnek, a partner­üzemeknek azért a sok segít­ségért, amelynek nagy része van az év sikerében. * Fehér János, az ellenőrzési bizottság vezetője elmondta, hogy egész évben biztosított volt a törvényesség a szövet­kezetben, a zárszámadás és mérleg megfelel a valóság­nak, ez vonatkozik a tervre is. A nőbizottság munkáját Benyovszki Jánosné elnök is­mertette. Elmondta, hogy a politikai, társadalmi munká­ból egyaránt kiveszik részü­ket a nők, a termelésben is egyenlő partnerként szere­pelnek a férfi dolgozókkal. A döntőbizottság képviseletében Hunya József elnök elmond­ta, hogy hat esetben tárgyal­tak vitás ügyet, s jó munká­jukat bizonyítja, hogy dönté­sük ellen fellebbezésre nem került sor. Ezután Farkas Istvánná, az üzemi pártbi­zottság titkára elemezte a múlt évet, és további sikere­ket kívánt a pártszervezet nevében. Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke gratulált a szövetkezet vezetőségének és tagságának a múlt évi helyt­állásért — a megyei pártbi­zottság nevében. Maid rövid táiékoztatót adott népgazda­ságunk, s ezen belül me­gyénk mezőgazdaságának helyzetéről. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi nehézsége­ket csak nagyobb odafigye­léssel. jobb és hatékonyabb munkával lehet megszüntet­ni Nem az előnyök kiharco­lására, hanem a munkára kell fordítani az energiát. A termelésnek ilyen irányú fel­fogásától várható csak a problémák megoldása, s eb­ben a megye továbbra is szá­mít a kiváló szövetkezet minden tagjára. Gyulavári Pál hozzászólása után ismét az elnök válaszolt a beérkezett kérdésekre, ja­vaslatokra. Utolsó mozzanatként került ; sor a beszámoló és a terve- , zet megszavazására, amelyet ■ a tagság egyhangúlag elfoga­dott. —m. szabó— Amihez Kevermesen jól értenek Meglepetéseket hozott a kevermesi Lenin Tsz zár­számadó közgyűlése, de csak a vendégek körében. Azért csak a meghívottaknak, mert ebben a szövetkezetben ter­mészetesnek tartják eredmé­nyeiket, hiszen maguk ková­csolták valamennyit, még 1978-ban. Ami a közgyűlés lelkes résztvevőit illeti: a férfiakat keresni kellett a sok nő kö­zött. A kultúrház legalább nyolc széksorában, mind a két oldalon asszonyok, lá- nvok ültek. Ki a sertéstelep­ről, ki a tehenészetből, ki pe­dig a kertészetből jött. Va­lamikor ezek a munkahelyek voltak a legnehezebbek. Fér­fikart követeltek. Ma már nem, mert gépesítették az ágazatokat, így hát a jószáe- gondozásban meg a kerté­szetben elsősorban a szere­tet. a gondoskodás dominál. Az az igazság, hogy ehhez Kevermesen a nők jobban értenek, mint a férfiak. Viszont a férfi növényter­mesztőkről Horváth Pál, a tsz-szövetség titkár,a elmond­ta, hogy az országban ismét ők termelték a legtöbb cu­korrépát hektáronként. A répa cukortartalma is náluk volt a legmagasabb. Egy hektár répatermésből 88 má­zsánál is több cukrot vont ki a gyár. A viszonylag rossz évjárat ellenére a növény­termesztés terven felül 4 millió forintot hozott. Növe­li ennek értékét, hogy a ta­vaszi csapadékos időjárás miatt 370 hektárt nem tud­tak megművelni. Különben a szövetkezet árbevétele meghaladta a H0 millió fo­rintot, melyből a háztáji ágazat a szövetkezet segít­ségével 22 millió forint érté­kű árut adott: történetesen 450 hízott marhát és 4300 hízott sertést. Az igen szép summából 35 millió forint a bruttó jöve­delem, melynek felosztását úgy hagyta jóvá a közgyűlés, hogy 67 százaléka a részese­dési, 33 százaléka pedig a fejlesztési alapra kerüljön. Az év közben folyósított mun­kabéren túl 15 százalék pré­miumot osztottak nyomban a közgyűlés után. Meglepetésként hatott az is, ,amit Kocsor Sándor tsz- elnök a munkavédelmi hely­zetről mondott. Lehet, hogy másnak is érdekes: a tech­nika térhódításával párhuza­mosan Kevermesen nem nö­vekedett, hanem csökkent a balesetek száma. 1977-ben 972 munkanap esett ki a termelésből baleset követ­keztében, 1978-ban pedig ke­reken 500. Tehát érdemes volt év közben a munkavé­delemre gondot fordítani. Másrészt nem kis büszkeség töltheti el a kevermesieket azért, hogy a központi gép- « műhelynél is felépült a szó- i ciális létesítmény: hideg- meleg vizű fürdő, öltöző. Ha valaki összegezné a t szövetkezetek szocialista bri- ;■ gátijainak társadalmi munká­ját, a kevermesieket bizo­nyára a kiemelkedően telje- í sítők közé írná. Az öt brigád 104 tagja ,a község szépítésé­ben, az iskolák, óvodák és' ' az öregek segítésében 5043 órát töltött társadalmi mun- 5 kával.­De az is meglepő volt, hogy a szövetkezet nő tagjai közűi többen szóvá tették: a kunásotai Bercsényi Tsz-hez hasonlóan náluk miért nem szervez a vezetőség üzemi konyhát? Kevermesen élen járnak a mezőgazdasági tér- , melésben, jó példát mutat­nak a többi szövetkezetnek. Ezen a téren azonban má­soktól már lemaradtak. Van mit pótolniuk. Az 1979-es termelési tervet is jóváhagyta a közgyűlés, melyben első helyre került i a gazdaságosság fokozása, a hatékonyság javítása, a ho­zamok növelése és a költsé­gek csökkentése. Céljaik el­érésére az 1979. évi fejlesz- j tési alap tekintélyes részét 5 korszerűbb gépek beszerzésé­re fordítják. D. K. I JEGYZET Körülöttünk Ahány ház, annyi szokás. A környezet tisztaságáról, vagy tisztátlanságáról, úgy hiszem, mindenki idézhetne példákat. Rengeteget. En se vagyok kivétel. Láttam a Népstadiont egy-egy sport- esemény után (üres üvegek, újságok, szemét mindenütt), elhaladtam kiborított ku­kák mellett, ebédeltem már olyan étteremben, ahol pe­csétes, piszkos volt az ab­rosz. Ugyanakkor van ta­pasztalatom mindennek az ellenkezőjéről is. Csak hát a rend, a tisztaság kevésbé tű­nik fel, mint az ellenkezője. Mert ez a természetes, ez — sajnos — még csak a követendő példa. Jogszabály határoz róla, hogy a környezetet szeny- nyező vállalatok, üzemek bírság fizetésére kötelezhe­tők. Fizetnek is rendesen, a teljesítésben nincs hiány, ám elgondolkoztató, mi he­lyett teszik ezt. Egy gazda­sági vezető mesélte nemrég, hogy kifizetődőbb időről időre állni a büntetést, mint megrendelni, s működtetni a szennyeződést elhárító be­rendezést. Azt hiszem úgy mondta, a bírság könnyeb­ben, egyszerűbben betervez­hető a költségvetésbe, mint egy bizonytalan határidőre elkészülő, s ki tudja meny­nyire hatásosan működő szűrőberendezés. Inkább fi­zetnek. Helyreáll egyfajta egyensúly, s felborul egy másik. A követelés fizetést eredményez, ám az üzem, a gyár környékén lakók to­vábbra is kénytelenek szív­ni a kormot, a port. Tennivaló tehát akad jócs­kán a környezet védelméért. A társadalmi szervezetek közül különösen a Hazafias Népfront érzi feladatának a lakóhely tisztaságát, rend­jét. Munkabizottságokat ala­kítottak, környezetvédelmi őrsöket szerveztek, ankéto­kon számolnak be a válto­zásokról és a változtathatat- lanról. Csupán a főváros •VII. kerületében 273 beje­lentést tettek egyetlen félév­ben a környezetvédelem őrei az észlelt szabálytalansá­gokról. A leggyakoribb vét­kek: a hulladékok eldobátá- sa, az autók a parkokban való szó szerinti „parkolá­sa”, a kutyatartók felelőt­lensége, az üres telkek gon­dozatlanul hagyása. És ezek csupán az észlelt környezet- károsítások. Mindehhez hoz­zászámíthatok még a „gaz­dátlan” parkrongálások, a fák, a bokrok megcsonkítá­sa, a virágok „átültetése”. A kép korántsem mond­ható rózsásnak, különösen, ha hozzátesszük mindehhez: a fenti tapasztalatok csu­pán a közterületekről me­sélnek. A saját kert, a sa­ját porta tisztasága, vagy gondozatlansága nem szá­míttatott be az összesítés­be. Mód sem volt rá, hiszen a háztulajdonosok többsé­ge kikéri magának, hogy egy kívülálló — ha hivata­los ember, ha nem — szót emeljen az ellen, amit a ke­rítésen belül Iát. Pedig, vall­juk be, a kapun túl sem mindenütt az ápoltság, a gondozottság az úr. Tippeket, tanácsokat szin­te lehetetlen adni ez eset­ben. Előadásokat már rég­óta tartanak a témában, jog­szabály is született, megala­kultak a környezetre vi­gyázó őrsök. A környezet nem tehet többet a környe­zetért. Kívülről aligha jö­het több segítség, ösztönzés. A minőségi fordulathoz most már az egyes ember közre­működése szükségeltetik. Haladéktalanul, mert a ter­mészet, a föld, a levegő, a víz egyszer csak nem bírja tovább. Elveszti a „türel­mét” s megszűnik az lenni, ami. Deformálódik, el­torzul, a környezet beleol­vad környezetébe. A por, a piszok, a szürkeség uralma pedig nem éppen az áhított, biztató jövő. Malonyai Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom