Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

IS HAMM « 1979. február 1., csütörtök A Finomkerámiaipari Művek Alföldi Porcelángyárának hódmezővásárhelyi majolikagyára munkaigényes majolika díszműárut — tálakat, vázákat, tányérokat — készít, nagy részét exportra. A képen: a festőműhely (MTI-fotó — Balaton József felvétele — KS) Az időben hozott gazdasági döntések haszna Zárszámadás Nagyszénáson Hz értékesítés alapfeltétele a minőségtartás Az időben hozott gazdasági döntések gyorsíthatják a fej­lődést. A megállapítás közis­mertnek tűnik ugyan, ám sok helyütt találkozunk még halogatással, ürügyet? és in­dokok logikusnak vagy ke­vésbé annak tűnő elképzelé­sek felsorakoztatásával. Egy másik alapigazságban fogal­mazhatjuk meg; ha úgy­mond „jól halad a szekér”, nemegyszer nagyvonalúak vagyunk, elfeledkezünk a hi­bákról, mert azok egyébként is csak rontanák az összké­pet. Ezért is tűnhetett szokat­lannak az, amikor a nagyszé- nási Október 6. Termelőszö­vetkezet január 30-i zárszám­adó és tervtárgyaló közgyű­lésén Hegedűs Béla, a szö­vetkezet elnöke őszintén be­szélt a hibákról. Pedig a tsz fennállása óta a legeredmé­nyesebb évet zárta. A szövet­kezet tiszta nyeresége tíz­millió forinttal lett több, mint amennyi egy évvel ko­rábban volt. * * * Idézet a vezetőség beszá­molójából: „A termékszerke­zet-váltás eredményesnek bi­zonyult, még akkor is, ha a zöldség- és a takarmányci- rok-termelésben jelentős, a tervhez képest 10 millió fo­rint volt a kiesés... A ter­melés költségeinek csökken­tése miatt termelési rend­szert változtattunk. Ezt köve­tően a rendszerben termesz­tett növények hozamai a tsz fennállása óta a legnagyob­bak voltak.” A termékszerkezet módosí­tását elhatározó döntés 1970- ben, akkor született, amikor minderről még igen keveset hallhattunk. Vagyis még idő­ben. Tavaly a gazdaság 7800 hektár szántójából 6500 hek­táron mindössze öt növény­félét, búzát, kukoricát, cu­korrépát, napraforgót és rep­cét termesztettek. Ez lehető­vé tette a szellemi és anyagi erőforrások ésszerűbb hasz­nosítását. A termelőszövetkezet 1978- tól a Nádudvari Kukorica- és Iparinövény Termelési Együttműködéshez — ezt megelőzően az IKR tagja volt — csatlakozott. A KITE a szövetkezet számára elő­nyösebb feltételeket biztosí­tott. Részben ennék is kö­szönhető, hogy a 3500 hek­táron termesztett kukorica 87,5 mázsa hektáronkénti ter­mést adott. A nagyüzemi gazdálkodás biztonságát szolgálta, hogy a hat év óta tartó meliorációs munkákat befejezték. Ez együtt járt a belvízrendezés­sel, nagy termőtáblák kiala­kításával és a csatornarend­szerek kiépítésével. A to­vábbi fejlődés feltételeit te­hát ezen a területen is meg­teremtették. * * * Ugyancsak ezt a célt sz al­gái ta, hogy az elmúlt évoen 19 millió forintért vásárol­tak gépet. Nőtt az egy trak­torra jutó lóerő-teljesítmény, s a géppark csúcsidőszakok­ban is alkalmas a feladatok teljesítésére. Ennek ellenére sem tudták azonban a nö­vénytermesztésben pótolni azt a lemaradást, amelyet a kedvezőtlen, napfényben sze­gény, hűvös, csapadékos idő­járás okozott. Idézet a beszámolóból: „Igaz, a lemaradást jórészt objektív okok idézték elő, most már azonban azt is lát­juk, hogy a munkák szerve­zésében, az átlagosnál jóval nagyobb kukoricaterület fel­szántásához jobban megfelelő munkagépek, ekék megvá­lasztásában van még tenni­való. Ha ezekre idejében oda­figyelünk, akkor nem lenne 300 hektár szántatlanunk...” A szövetkezetben az el­múlt évhez képest igen gyors ütemben nőtt a hatékonyság, s javult a gazdálkodás ered­ményessége. Mik bizonyítják ezt? Egy év alatt a termelési költség 10, a nettó árbevétel 11 százalékkal nőtt, ugyan­akkor a mérleg szerinti ered­mény 49,5 százalékkal emel­kedett. Ennek ellenére a be­számolóban ezt olvashatjuk: „ ... az eredményjavulás el­Mivel termelőüzemi tag­gyűlés volt, az ez évi terme­lés fő feladatait is megjelöl­te. Nevezetesen: az I. osztá­lyú áruk aránya érje el eb­ben az esztendőben a 80 szá­zalékot. Ennek ellenére még­sem volt termelési tanácsko­zás a taggyűlés, hiszen a gazdálkodásról szólva, az emberek - tavalyi munkáját — vezetőkét, beosztottakét —* mérlegelte a beszámoló, azok politikai, erkölcsi ma­gatartását, a tavalyi felada­tok megoldására tett erőfe­szítéseiket. Ezzel bemutatva, hogy a pártszervezet miként tölti be a politikai élet fő irányítójának a szerepét, ho­gyan szervezték és szervezik a feladatok végrehajtását. A beszámoló érzékeltette, hogy lenére is van tennivalónk, mert költségszintünk más szövetkezetekéhez képest még mindig magas. Munkánkat nagyban segítheti a közgaz­dasági elemzőmunka.” A szövetkezet másik fő­ágazatában, az állattenyész­tésben ebben az évben nem születtek ugyan látványos eredmények, mégis túlteljesí­tették a terveket. A pulyka­telepen például 1 millió io- rinttal több nyereség képző­dött, mint 1977-ben. Eredmé­nyeikkel a nádudvari rend­szer taggazdaságai közül az első helyen állnak. * * * A zárszámadáson elmon­dottak alapján jegyezhetjük meg: az időben meghozott döntéseknek nemegyszer mil­lió forintokban mérhető hasz­na van. S hogy a döntések jók is legyenek, ahhoz ma már elengedhetetlen a köz- gazdasági elemzőmunka és szemlélet. A friss informá­ciókkal gyorsan kiszűrődnek, az ellentmondások, nyilván­valóvá válnak az elkövetett hibák, amelyek feltárása — még akkor is, ha jól mennek a dolgok — az újabb dönté­sek előkészítésének első sza­kasza lehet. ennek alapján erősítik a kommunisták cselekvési egységét, s ez határozza meg a pártmegbízatások, a belső pártélet továbbfejlesztését. Így erősödnek a pártcsopor­tok, s a vezetőségnek így van módja észlelni a külön­böző nézeteket, mivel a pártcsoportok tagjai érzéke­lik környezetükben a han­gulatot. A vezetőség így ké­pes előmozdítani akár a nő­politika, akár az ifjúságpoli­tika helyi megvalósulását. A beszámolóból az is ki­derült, hogy a szőnyegszövő kommunistái többre képesek, de ehhez az alapszervezet vezetőségének módszerben több támogatást kell adnia, akár a pártmegbízatások el­látásához, különösen a tö­Több évtizedes hagyomá­nya volt már a Gyulai Hús­kombinát elődjénél is az úgynevezett szárazáru, a gyulai és a csabai kolbász készítésének. A klasszikus gyulai kolbász gyártását kö­vette a vastag csabai papri­kás szalámi. A kombinát össztermelésének mintegy 65 százaléka kerül exportra, részben a nyugat-európai pi­acokra, de jelentős mennyi­séget szállítanak a szocialis­ta országokba is, amelyek közül legnagyobb vevő a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és az NDK. A csa­bai kolbászt azonban teljes mértékben a nyugati piacon értékesítik, itt az NSZK-t kell említeni, amely a csa­bai kolbász, vagyis szalámi mintegy 95 százalékát vásá­rolja, értékesíti a nyugati ál­lamok piacain. Ezenkívül Nyugat-Európa számos álla­mába szállítanak kisebb-na- gyobb mennyiséget évek óta a közkedvelt gyulai és csabai kolbászból. Értékben mit je­lent ez? — kérdezzük a kombinát kereskedelmi igaz­gatójától, ifj. Klaukó Má­tyástól. — Számban ez a mennyi­ség 240 vagon volt 1978- ban, 1979-ben az exporttel­jesítést 300 vagonban hatá­roztuk meg. Ennek a meg­oszlását részletezni nem kí­vánom. talán egy megközelí­tő számot: amikor azt mon­dom. hogy az exportteljesíté- sünknek mintegy 35—40 szá­zaléka kerül nyugat-európai országokba, a többi pedig a korábban említett szocialista országokba. A piacigény, a kereslet változik, vannak különleges igények is. Így például az úgynevezett zöldborsós kol­bász. Körülbelül az elmúlt két évben a nyugat-európai piac olyan igénnyel lépett fel a Gyulai Húskombinát vezeté­sénél, hogy próbáljunk a ré­gi, megszokott és hagyomá­nyos termékeken kívül új, a mai korszerű táplálkozásnak és igényeknek megfelelő ter­mékeket gyártani. így jutot­tunk el ahhoz a tényhez, hogy már 1978-han egy új szárazáruval léptünk be a nyugat-európai piacra, ez pedig az úgynevezett zöld­borsos kolbász. Teljesen pap­rika nélkül készül, ugyan­olyan hús alapanyaggal, mint a gyulai és a csabai kolbász, azonban a fűszerek zömét az Indiából származó különbö­ző borsok teszik ki, ezen be­lül is domináló a zöldbors, amely egészben kerül bedol­gozásra, ezenkívül fehér és feketeborsot teszünk a ké­megszervezetekben dolgozó kommunistáknak. Erre a decemberben tartott pártcso- port-értekezletek is felhívták a vezetőség figyelmét. Neve­zetesen: a szövetkezet nőbi­zottságának az elnökét egész évben egyetlenegyszer sem hívták meg olyan tanácsko­zásra, ahol a nőpolitika vég­rehajtása volt a napirenden. Ezenkívül jobban össze kell hangolni a pártmunkát, mi­vel egyes kommunisták so­kat dolgoznak, mások meg keveset vagy alig. Pedig a munkamegosztás feltétele annak, hogy mindenki kive­gye a részét a feladatok vég­rehajtásában. S a fiatal kommunistákat is több párt­munkával kell megbízni. A pártvezetőség természe­tesen nagy figyelmet fordít a Kommunista Ifjúsági Szö­vetségre, mint a párt után­pótlásának a forrására is. És tavaly, a KISZ ajánlására, két munkásfiatalt vettek fel a párttagok soraiba. De a KISZ-ben a politikai okta­tás már nem elégséges, s a következő időszakban ezt ja­vítani szükséges. Bár a be­számoló arra is kitért, hogy a pártszervezet által szerve­zett három oktatási csoport munkája amiatt is akadozott, hogy a témák megválasztása nem volt elég körültekintő. A pártvezetőség figyelmet fordít a közoktatásra és tá­mogatja azokat, akik a 8 ál­talánost akarják befejezni vagy a gimnáziumban tanul­szítménybe darált, illetve egyéb formában. Elég hamar közkedveltté vált ez a ter­mékünk, bár 1978-ban lé­nyegében csak kísérleti jel­leggel gyártottunk, de az NSZK-ban, Hollandiában, Belgiumban és Svájcban már úgy érezzük, hogy piacot ta­lált, és az elkövetkezendő években egy növekvő keres­lettel számolhatunk. — Ennek megvalósításá­ra milyenek a terveik? — 1979-ben mintegy 10 va­gon zöldborsos kolbászt kí­vánunk gyártani és értékesí­teni az előbb említett nyu­gat-európai piacokon. — A megszigorított gaz­dálkodási viszonyok között mit jelent a kombinát számára a gazdálkodás, megmarad-e a piacon, ho­gyan lehet ezt biztosítani? — Nem könnyű feladat, hogy az eddig megszerzett nyugat-európai piacokat megtartsuk, illetve a lehető­ségekhez képest az ott érté­kesítésre kerülő termékek mennyiségét bővíteni tudjuk. Tényként kell elfogadnunk, hogy a húskészítményekben, ezen belül a szárazáruban nagyon-nagyon ellátott a nyugati piac, számtalan vá­lasztékú terméket lehet vásá­rolni akár Nyugat-Németor- szágban, akár Svájcban, il­letve Hollandiában, Belgi­umban. Éppen ezért a piacon való fennmaradás és az ér­tékesítés bővítésének alap­vető feltétele az, hogy a mi­nőséget állandósítanunk kell. Ezenkívül évről évre lépni kell a csomagolás módját il­letően, hiszen ma Nyugat- Európában még gyengébb minőségű termékek is elad­hatók, amennyiben azok a vevők kívánságának megfe­lelően vannak csomagolva. Ebben a témában is sikerül lépnünk 1979- ben csomagológép vásárlá­sával, és bízunk benne, hogy az értékesítést is meg fogja könnyíteni. 1979-ben mintegy tízszázalékos érté­kesítési növekedéssel számo­lunk a nyugat-európai pia­con, véleményünk szerint ez elfogadható lesz. — Ez az új csomagoló­gép várhatóan mikor üze­mel? — Személy szerint én na­gyon bízom benne, hogy 1979 első félévében be tud­juk hozni a gépet, illetve be­üzemelését meg tudjuk olda­ni, hiszen már egy ilyen gép nálunk mintegy két éve dol­gozik. — Mekkora a kapacitása ennek a gépnek? Az az árumennyiség, ami a nyu­gati piacra megy, csórná­nak, megkapják a szükséges munkaidő-kedvezményt. Ugyancsak támogatja a veze­tőség a káderek ésszerű to­vábbképzését. Mivel a gazdaságpolitikai agitációhoz is megfelelő in­formációra van szükség, ta­valy a pártszervezet három alkalommal tárgyalta a konkrét gazdasági tevékeny­séget, a terv időarányos tel­jesítését. Ezt a célt szolgál­ták a több alkalommal tar­tott munkahelyi tanácskozá­sok. És egy alkalommal az agitáció tartalmát, módsze­rét tárgyalták meg. A taggyűlés azt is megál­lapította, hogy következete­sebb figyelmet kell fordítani a szocialista munkaverseny­re, a munkabrigádokra, a kommunista műszakokra. A gazdaság vezetősége a bri­gádmunka értékelésénél ve­gye igénybe a pártvezetőség által kijelölt versenyfelelős segítségét, mert így teljesebb kép tárul fel. Részletesen- esett szó a taggyűlésen a pártszervezet­nek a pártonkívüliekkel való kapcsolatáról, amit azzal erősítenek, hogy a tömeg­szervezetekben pártmegbíza­tásként dolgoznak a kom­munisták. Mert ez a kulcsa annak, hogy erősödjön a pártszervezet befolyása a szőnyegszövőben, így tölti be a politikai élet fő irányító­jának a szerepét az egész üzemben. Cserei Pál golható-e ezzel a géppel, illetve most már két gép­pel? — Azt tudom mondani, igen, mert a nyugat-európai piacra szánt termékeken kí­vül a demokratikus exportot is csak csomagolt, korszerű formában tudjuk értékesíte­ni, és ez a két gép biztos, hogy ez irányú problémánkat meg tudja oldani. Ez vákuu­mos csomagolási mód, amely tud párosán csomagolni, szá­lanként és amennyiben szük­séges, két és fél, öt- vagy tíz­kilós csomagokba is. — A hazai igények ki­elégítésére a kombinát eb­ben az évben mit gyárt, vagy esetleg választékbő­vítésre ... ? — Kezdem a közkedvelt szárazáruval. Biztos vagyok benne, hogy 1979-ben a fel­futó gyártási kapacitás miatt többet tudunk a hazai piac­ra is szállítani mind gyulai, mind csabai kolbászból úgy, hogy remélem, hogy a vá­sárlók igényeit megközelítő­leg ki tudjuk elégíteni. Azért szeretném hangsúlyozni, hogy szigorú elosztás van, de ab­szolút számban — biztos va­gyok benne —, hogy a tava­lyi évhez képest többet tu­dunk piacra vinni. Az egyéb készítményeket illetően az 1979. évi tervünk mintegy 450 vagon húskészítménynek a gyártása, vörösáru, kol­bászfélék, kenősáruk, hur­kafélék, szalonnafélék, bél­tepertő és a húskészítmény­skálába tartozó egyéb készít­mények, .amelynek száma mintegy 35—40 vagonra te­hető. Bővíteni is szeretnénk mindenképpen a gyártott eddigi készítménysorokat. — Például mik lennének ezek? — Ezek között szerepel az erdélyi szalonna, véreshurka- készítmények, amelyek köz­kedveltek mind a megyei, mind a budapesti piacokon, s ezt eddig objektív körül­mények miatt nem tudtuk gyártani. A füstölt áruk, főtt áruk körét is bővíteni kíván­juk 79-ben. — Ebben az évben hány sertést és hány szarvas- marhát dolgoz fel a kom­binát? — A Gyulai Húskombinát 1979. évi termelési tervében 503 ezer sertés vágása szere­pel kétműszakos üzemelés mellett, 21 ezer 200 szarvas- marhát kívánunk levágni, részben feldolgozni, részben húsként exportálni. Véleményem szerint az utóbbi évben elkészült hús­ipari beruházások közül épí­tészetileg a gyulai az egyik legsikerültebb. Talán nyu­godtan fogalmazhatnám azt is, egy nagyon jól sikerült beruházás. Technológiai té­ren is hasonlókról tudok szá­mot adni, azonban van olyan húsipari gépsor vagy tech­nológia, amelyet az egyre nö­vekvő nyugat-európai higié­nikus követelmények miatt le kell majd cserélnünk. Vagy ha azt akarjuk, hogy minél kevesebb emberrel tudjuk megoldani a sertésvá­gást oly módon, hogy a fél sertések közvetlenül export­ra szállíthatók legyenek — nem árulok el titkot —, olyan gondolattal foglalko­zunk, hogy a sertésvágóvona­lat ki kellene cserélnünk, mert nem felel meg a mai modem követelményeknek. Sajnálatos módon az ide be­épített vonalunk nem adja azt a minőségű és tisztaságú fél sertéseket, amit esetlege­sen két vagy három célgép beépítésével tökéletesen tud­nánk hozni. 1978-ban két európai állat­orvosi szemlén esett keresz­tül a húskombinát, ez volt a svéd és a nyugatnémet. Mind a két állam állatorvo­si hatósági szerve elfogadta exportálóként a Gyulai Hús­kombinátot. A legnagyobb fegyvertény az lenne, hogy amennyiben 1979-ben beje­lentenek minket ,az ameri­kai állatorvosi hatósági szemlére, hogy ennek megfe­leljünk, és a Gyulai Húskom­binát eddig gyártott vagy ez­után gyártásra kerülő ter­mékeit esetlegesen az Ame­rikai Egyesült Államok pia­cán tudnánk értékesíteni. Botyánszki János Kepenycs János Mérlegen a politikai, erkölcsi magatartás A Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövet­kezet ötvenöt tagú pártszervezete január 29-én tartotta évi beszámoló taggyűlését. Ezt megelőzték az alapszer­vezet öt pártcsoportjának decemberi értekezletei. S az ott elhangzott vélemények teljesebbé tették a vezetőség beszámolóját, hiszen ezekben a közösségekben mérhető a kommunisták munkája, mert az eszmei, politikai, szer­vezeti, cselekvési egységet a gyakorlati munka folyamán lehet megvalósítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom